Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-13 / 86. szám
I#.V» április 13 , szerd» Vihogtatok Hifit Egy széthulló csokorról.. Azzal kell kezdésiem, hogy vo- n«ton ültem és hallgattam, a kerekek egyhangú kattogását, néztem az elsuhanó tájat. Szomszédaim az «nyagiakarókosságrffl beszélgettek. Sokszor hallottam már erről, de ez érdekesebb volt a többinél. Hégi időket emlegettek, hogy volt ekkor, meg akkor, hogyan kellett ügyelni az anyagra, mert különített elküldték a munkást az üzemből... Megi smerked em egy miiliomo&sal Az egyik egy példát is említett. Nem itt történt a megyében, se nem az országban, azért hozta ezt a példát, mert nem lett volna különben »márkás«. Történetét törd ró I vette. Valamennyien sokat hallottmik már erről a milliomosról, — Tudod milyen ember volt az — fordult társához — nagyon rendes. Egyszer kiment az egyik gyárába és ahogy szédelgett le és fel az udvarom, a porból előbukkant egy cett. Összeráncolt« homlokát, «mikor meglátta és így gondolkodott: úgylátszik munkásaim sokat keresnek. ... igen! . ..rohant az irodákba... Es csökkentették a béreket. Lehet, hogy egy munkás veszítette el azt az egy centet, kopott zsebében a legkisebb lyukat köny- nyen megtalálta a kis pénzdarab. igaza emberbarát volt kord: Takarékosságra, fegyelemre nevelt! ? Elhatároztam, hogy az üzemben is felkeresem u ti társamat. A grófitő férje és barátai Nem találtam meg, de találkoztam másokkal — újabb »emberbarátokkal« rtldk, mint áz erdei pó'k, behálózták a vállalatot. Nekik is »drága jő szívük« van. Ott van Juhász, aki a szegedi 'k IS-tói szokott lejönni a 41-es Aíftó 'közle'kiedési Vállalathoz. Vasv em*ier — vagy annak tartki l,ldja- U§y 1 4-1 csak egyszer köszönt, amióta jár. í’®dig áldott jó szíve an Iff* €S0k kebelharátjai nyilatkozó* My róla, akiket támo- oatott’wgy a vállalathoz kerül- *L ^Szász Gyula a volt liort- r t^zázados is így került ebbe “ c,íorl)a. Azt már igazán meg- lv0,‘hatja neki a világ, hogy ^ f katonás emlier. igaz nem ".idős már, hanem a TMk ve- ,je. Hangjával is előrelépett, mert ezredes lett. Úgy ismerik az üzemben, hogy minden ezredik szava igaz. Persze őt nagyon jól megérti Juhász. Azon sem lehet csodálkozni, hogy éppen a kommunisták nem akarják őket megérteni; azt, hogy Szász »milyen sokat tett« a demokráciáért. Egyszer egy egész SS zászlóalját semmisített meg egyedül — magyarázza, hátha megváltoznak a vélemények. Hát ilyen ügyes ember ő. Legutóbb »mégis« beleesett a »raciba«, segédmunkás lett. Mennyit is sopánkodott Juhász, hogy segítsen rajta. Na nem sokáig, csak átvészelték ezt a »kampányt: és máris vezető le tt újból. Szászt régi ismerősként üdvözölték újra az irodán. — Szervusz, kérlek .alássan! — parolázott vele Bisztrói Tamás —, akinek grófnő a felesége. Bomlott egy világ ez, most neki is dolgozni keli, meit a föld már másnak terem. Szívében zokog a fájdalom maga iránt, hiába ■ő sajátmagát mindenkinél jobban szereti. Ha egy kicsit is fi- •gyelembe vennék a múlt érdemeit, a grófi titulál is beleértve, nem kellene neki hajton- gani holmi mnnkásigazgatóik lelőtt. — Ezt különben senki sem kívánja tőle. Szász pedig .mosolyogva élvezte barátai örvendezéseit és néhány hét leforgása .alatt együtt volt az egész kis társaság. Sőt mi több, kinyílt a szemük és magyaráztak, fenyegetőztek, mikor hogyan dukált nekik legjobban. — Tegyen felajánlást — Matatta az egyik sofőrt Szász —, mert különben elsején nem kap fizetést. Pezsgőé álmok — keserű ébredés Nyílván az emberbarátság érdekéken gyűjtöttek össze egy csokorra valóit a vállalatnál ezekből a »virágokból«. Joda) Jánost — a második Hári Jánost, Szántó I .«silót a bekacsol togtató menet- irányítót, de még ő sem zárja he a -sort a menetijén. Simonesics Bíla, volt miniszteri tauáusos is ott van, akinek egy pordiája seui kívánta, hogy ennél a »pici« vállalatnál tervelőadó legyen. Dekát, mert akadnak még »jló emberek«, ő is itt van. Egyik éjjel rossz álom gyötörte. Párnázott ajtók mögött pezsgőt ivott barátaival és egy budapesti éjszaka eseményeit tárgyalták a minisztériumban. Koeszitl ébredt. Alma után nem volt virágos kedvében, mert ahogy az utcára kilépett, munkaruhába öltözött emberül» közé kellett vegyülnie. Cudar egy világ, nincs ezekben humanista szellem. Virágos Miksának sem Visít virágos kedve, amikor a napold«! n megkapta felmondását. O rendes ember volt, néni sok vizet zavart, csupán letagadta, hogy Eteken »néhány hold földön« gazdálkodott. Azon a szegény Zinger Jánoson is annyian sajnálkoztak az üzemben: Bjgár Károly, Jung Györgyi és a többi hasonszőrűek, — mert sokan vannak. »Rothadt egy világ -ez, minden rendes embert meghurcolnak« — mondták. Annak « Zfia- gernek is IÍOO hold földje volt a múltban. Annyi pedlig csak »becsületes« embernek volt. * A múlt szép volt, ée csuk nekik és ha elére akarunk haladni a megkezdett úton, akkor ne hagyjuk, hogy ezekhez hasonló elemek iíronitan37ája legyen egyik-másik vállalat és köz- « ben göröngyöket gördítsenek elére ■ haladó szekerünk elé. I Ez alkatommal kell megváltani, I n«n hiába jár iám ott, e kevés idő j alatt a dolgozók sok mindent elmondottak és én ezt szerettem volna feljegyezni, mert nem mindenki látja tisztán ezeket n mák virágokat. Köz- tfik és Ford között, hogy mi a kü- | lönbség, ezt döntse el az olvasó. — KAGY Jó úfon járnak Szépítik óvodájukat A sarkad: IX. sz. óvoda szülői munkaközössége mindent megtesz, hogy a kisgyermekek otthonias ellátásban részesülhessenek. Elhatározták, hogy bővítik a já- 1 ékfelszerelést, és az „Építs, szépíts“ mozgalomba asszonyokat szerveznek. Táncmulatságot rendeztek, aminek a jövedelme «50 forint volt. Ebből az összegből 450 forintért játékot vásároltak. A kertet is beültették virágmagokkal. A szülői munkaközösség munkájának az eredménye,hogy már 78 kisgyermek jár óvodába, s szüleik nyugodtan végezhetik odahaza, vagy a földeken mindennapi munkájukat Lipták Károly, Sarkad ■QAJDÁCS JÁNOS nemrégen még kívülálló kö- zérp'.raszt hírében állt, ma szövetkezeti tag, a békéscsabai Május 1. TSZ brigádvezetője. — Hogy is történt? — már nem emlékszik rá pontosan. Csupán arra, hogy amikor a tsz-be lépést első ízben említették előtte, ő is görcsösen ragaszkodott az addig megszokott élethez, az egyéni gazdálkodáshoz. Nyolc holdat mondott sajátjának Nagyrét Omaszta-dű- lőjében, s azon tisztességesen megélt negyedmagával. Ezért | is mondogatta egyre 1952 őszén a közösségi életet dicsőítő agi- tálóknak: — Jó nekünk úgy, ahogy eddig volt. Persze azok sem hagyták annyiban, s a végén győztek — Gajdács János kitöltötte a belépési nyilatkozatot. De mint, aki még mindig nem biztos a dolgában, ezzel a gondolattal kezdett az új élethez: — Ha nem tetszik, egy év múlva otthagyom őket. * EG7 ÉV ALATT más ember lett belőle. Annyira beleszokott, sőt, megszerette a közösségi életet, hogy 1953-ban, amikor a kezdeti nehézségek elől visszarettenve, számosán kiléptek a tsz-ből, ő továbbra is bentmaradt. Jól tudta, hogy a hibák nem a gazdálkodás formájából, hanem az emberekből [ adódtak. — Rajtunk áll, hogy a bajok megszűnjenek — mondta, de úgy is cselekedett. Mint kellő tapasztalattal rendelkezőt, belépése utón nem sokkal növénytermelési brigádvezetőnek választották. S valamennyi közül rendszeresen az ő (brigádja volt a legjobb. 1953 őszén a?.' igen elhanyagolt állattenyésztés-irányítását bízták rá. S ő itt is becsülettel állta meg helyét. Néhány hónap leforgása alatt helyreállt a rend. A sertéseknél, a szarvasmarháknál és a juhoknál csökkent az elhullás, javult a takarmányozás — s nőtt a hozam. Vezetésével már az első évben premizálásban részesültek az egyes részlegek dolgozói. A tehenészek 3 ezer liter tejet, a sertésgondozók Jő malaeot, a juhászok pedig két bárányt kaptak jutalomként a múlt évben, HOGY A SZÖVETKEZEIÉI 11 megszerette, abban az -anyagiaknak is része van. Ezt nem titkolja Gajdács János, lelkesen beszél a tavalyi osztaléknál is. — Csaknem 30 mázsa búzát, 12 mázsa árpát, 4 mázsa zabot, több mint 30 mázsa kukoricát, 20 mázsa szénát, másfél mázsa cukrot és 11000 forintot — sorolja csak a lényegesehbjét, amit az 1180 munkaegységre kaptak. S hozzáteszi: — Persze, ez nem mind az •én keresetem. A két fiam is velem együtt dolgozik a közösben három év éta. Jancsi, az idősebbik fiú jelenleg katona, de ha leszerel, továbbra is a szövetkezet kovácsa lesz. S a család egy tagja sem gondol arra, hogy máshol keresse meg a kenyerét. — A nyolc hold föld nem biztosítaná ezt a megélhetést — jegyzi meg Gajdácsáé, s örömmel bőszéi arról, hogy mi mindent vetlek csak a tavalyi keresetből. A család: mindegyike új ruhát kapott, s végre teljesülhetett a fiatalok régi vágya — motorkerékpárt vásárolták. MINDAZ, AMI GAJDÁCS Já 1 ■***• nósék új életéről elm Újulható, röviden is kifejezhet — jó úton járnak. B L, Miért sértik meg az alapszabályt? Nem valami helyes elgondolás I alapján ugyan, de az endrődi Dó- j zsa Termelőszövetkezet már a múlt évben is osztott rendszeresen a tagok között tejet, dinnyét és egyéb mást, önköltségi áron alul. Mégpedig a legtöbb esetben AZ ELSŐ PRÓBA irta: »ÉH ENDRE — Éppen ott — mondtam csöi- sen, de már remegett minden ami a szégyentől és az indulói.- Hí, a kutyaúrist nit, ennek oilang ajíflsztóténavaióuflk! 1‘Epp polgármestereknél! Ekkora szégyent « fejemre! Nesze, te senkiházi, te bitang! Az első ütés az arcomon ért. Megugrott szemem, tompa fájás a fejemben és — ütött, rúgott és én nem tudtam, hogy nti ez... Összegörnyedtem, s azt hittem, most meghalok a szégyentől, a szégyentől... S valami sötét indulat, féltekédén gyűlölet ömlött az agyam- «•a, s aztán két kézzel kapaszkodtam bele nyitott ingébe, és téptem, fáztam, s foggal is belemartam volna ebbe az átkozott hóijcj’ba, ha ömlő könnyeim teljesen el nem vakítanak. Ekkorra már hangok hallatszottak mögöttünk, kék és vörös ködben alakok futottak ki «konyhából, s a műhelyből. Vara ki hátulról átkarolt és valósággal le- cibált Lsepkórót Ot is többen vették körül. B «vánszorogtam a műhelyb% leültem a íorgácsiuüomm a sarokban s gondolat nélkül, kár bán nézve magam e'é, tűnődtem. A többiek hagytak, nem mondtak egy rossz szót se, és Csepkó se jött, pedig vártam, hogy ordítva kiront megint a házból, ahová távozott, és úgy gondoltam, hogy akkor még kikapok elébe, mielőtt örökre itthagynám ezt az ótvaros, dögvészes helyet,.. Még megvillant egy pillanatra Ilonka alakja, leguggolt mellém a forgácsra, megsímogatott s mondott is valamit, amit sehogy nem értettem, mert képtelen voltam rá figyelni. Egy pirosán ragyogó, szép nagy almát is az ölembe csúsztatott, de mindez nem használt. Átnéztem rajta is, mint a levegőn, s csak azt vártam: any- nyl erőm legyen, hogy örökre bevágjam nuigam mögött ezt az átkozott kaput. All HAJNALODÉN Alikor motyótaimal hátamon kiléptem Csepkóék kapuján, «gondolat és szív nélkül a lábamra bíztam magam. S lábaim végezték a dolgukat maguktól, gépiesen rugdosták a járda mellett korán lehullott eperia le vekkel. A sarki ártézi kút gőzölgő, langyos vizéből ittam, s megmostam az arcomat. Ahogy tovább bandukoltam, egy szén-e azon kaptam magam, hogy valamiféle szándék, nagyon mélyen bennem, mint az alvói csira a téli földben, mégis ét és mozgat. Egyszerre nagyapá- mék kerítése mellett találtam ma. gamat. Hogy mindjárt belépjek és el- panaszioljam az én nagy bánatomat, hogy lelkem véres sebére gyógyírt kapjak, hogy a szeretet és pártfogás erős hullámai átjárjanak, természetesnek látszott. Már kezem a kilincsen volt, amikor visszahúztam és tétován félreléptem az ajtóból. Hirtelen elképzelhetetlennek látszott, hogy én most ell*eszéljem, ami történt és újra átéljem a mai nap gyötrő történetét, vitriolos szégyenét. Valameddig ott ácsoroghaftam, mert amikor lepillantottam lábam elé, már sok-sok széltépett krizanténszinnot láttam a földön. Öntudatlanul is nagyanyám gyászos pompájú virágait cibáltatni •& léckerítésen átnyúlva. Haboztam, mitévő legyek. Egyszer aztán a kútgém nyikorgása hallatszott az udvarból, bennem kis rebbenés — s hirtelen el is oldozkodtam már. Lajihoz kellene mennem! Vele tán meg tudnám osztani a mai nap Terhét. Hátha segítene rajtam most is, amikor kegyetlen kezek tépték szét bennem a bizalmat, mocskolták össze a jószándékot, csúfolták meg az embert. Már kint jártam a város szélén. A szomorú szürkeségben örtálló nádas, az ébrenléttől bú- cs űz kő dó nyárfák vigasztalansága egybefolyt bánatommal. Talán csak a déli hamngszó ■hatolt el ide, olyan messziről, mintha a tegnap távolából remegne át... Ereztem, hogy mától nagyon megváltozom. Nem lehet ezt a világot úgy, ahogy van, szeretni és szolgálni. Más utat kell itt törni, és éles tekintettel kell szemügyre venni az embereket. Veséjükig hatolni és megtanulni, hogy hová tegyem őket. C toiutatjuk) aszerint, hogy ki mennyit akart — tehát nem a munkaegységek arányéban. „Ezt a helytelen eljárást az, idén is gyakorolni akarják szövetkezetünkben“ — írja szerkesztőségünkhöz küldött levelében Uhrin Imre elvtárs, a szövetkezet tagja. Majd így folytatja: „A legutóbbi taggyűlés úgy határozott, hogy május 1-től kezdve tejet osztanak a tagok között. Eltekintve attól, hogy kinek mennyi munkaegysége van, minden tagtárs egyenlő mennyiségű tejet kap 1,20 forintért literenként Nos, én ez ellen tiltakozom. Először is azért, mert aki kevesebbet dolgozik, az is annyi tejet -kap, mint aki rendszeresen kiveszi részét a közös munkából. Másodszor pedig azért, mert 1,20 forint nem éra a tejnek. Hiszen a tejcsarnok is 2,40 forintot fizet. Én nem vagyok ellene a tejosz- tésnak, csak úgy hajtsák végre, hogy azáltal egy tagtársunk se károsodjon“. Uhrin elvtársnak igaza van. Egy liter tej előállítása bizonyára nem 1,20 forintba kerül az endrődi Dózsa TSZ-ben sem. De akkor miért mérik tzét ennyiért? Miért sértik meg az alapszabályt? Nem gondolnak arra, hogy ezáltal önmagukat — a szövetkezetei károsítják? — JÓZSEF ATTILA édesanyjának, József Áronnénak hamvait Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottsága a rákoskeresztúri temetőből a kerepes: temetőbe, a költő sírja mellé helyeztette át.
