Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-10 / 84. szám

6

1955 április 10., vasárnap

ViU&i&awU Vlífit

Jlkiic urnátoká&afáák

Az elmúlt tíz év eredményeit igazolja a Békési Növényoliajipari Válla'at eléri er edménye is. Az ötéves terv időszakában létesült gyár első lelt az ország csigaprése s üzemei között. Az üzem

Solymosi IKzső sztahanovista csigapréses, »kiváló dolgozó«.

kollektívája múlt év december

3-ra teljesítette éves tervét. A vezetőség — Gufárt Ferenc igazgató és Bokor András műszaki vezető — nap mint nap a dolgozók között voltak, hogy az esetleges műszaki hibákat gyorsan kijavítsák, illetve megelőzzék. A legnagyobb gondosságot a kisaj- tolásra fordították. A pogácsában az előírás szerint 8 százalék olajtartalom maradhat. Az üzem dolgozói a 8 százalékot 6,99 szá- szalékra csökkentették. Ezzel

Dúzs Imre sztahanovista lakatos,, »kiváló dolgozót.

255.000 forintot takarítottak meg. Elsők voltak az önköltség csökkentésében is. A múlt év negyedik negyedévében az önköltséget 95.000 forinttal csökkentették, illetve megtakarítást értek el. Ennek meg is lesz az eredménye. A napokban 11000 forint jutalmat kap az üzem kollektívája jó munkájáért, amit az üzem dolgozói között osztanak szét.

De a megtakarítások és a magas százalékok mellett a minőség sem maradt el. Az előállított olaj uagyrészét exportra szállítják — többek között számos kapitalista országba — de még a minőségét sóba nem kifogásolták. Ezzel

Bokor András sztahanovista,

Az élelmiszeripar kiváló dolgozója, műszaki vezető.

szemben számos olyan levél érkezett az üzembe, amely az olaj jó minőségéről szól. De az exporton kívül az üzem nagymeny- nyiségű olajat ad megyénk — de más megye — helyi szükségletére is.,

Az eredmény nem jött magától. Ehhez nemcsak a vezetők segítsége kellett. Olyan emberekre is szükség volt, mint Solymosi Dezső csigapréses, vagy Duzs Imre lakatos és a többiek, akik szívükön viselték az üzem becsületét. De az eredmények alapját mégis az üzemi pártszervezet

szívós, felvi’ágosító, nevelőmunkája képezte A pártvezetőség tagjai — de főleg Kajcsa elvtárs, mint párttitkár —■ naponként meglátogatta a dolgozókat. A

Guíárl Ferenc igazgató.

taggyűléseket minden hónapban rendszeresen megtartották, anol minden párttag résztvett. A termelésben elért eredményeket nem kis részben segítették a II. éves politikai iskola résztvevői.

Jó munkájuk eredménye, hogy már harmadszorra nyerték el a Növényolajipari Egyesülés vándorzászlaját, amely most már végleg tulajdonukban maradi. Ezenkívül másodszorra kaplák meg az elsőségért a Növényolaj és Háztártásvegyiipari Igazgatóság vándorzászlaját, pénzjutalommal. Bíznak az üzem dolgozói abban, hogy ez a vándorzászló is az övéké lesz harmadszorra.

—Balkus—

Kajcsa Zsigmond párttitkár

Közkívánatra. -.

A Békéscsabai Téglagyár kul- túrcsoportja hosszú készülődés után, vasárnap este mulatta be Soós György »Pettyes« című darabját. Az előadásnak olyan sikere volt, amilyennel színjátszók ritka esetben dicsekedhetnek: még a képek és felvonások szüneteiben sem szünetelt a taps. Mi eredményezhette ezt a hatalmas sikert? A közönség valamiféle varázslat hatása alá került talán? Megbabonázták a nézőket? Nem! Egyszerű a felelet: a szereplók színvonalas — a megszokott »műkedvelői szitivo* nalnál jóval magasabb fokú — játékukkal magukkal ragadták a közönséget.

Litavecz Béla alakítása Pettyes szerepében maradandó élményt jelentett. Sikerült jól érzékelU\t- nie a gátlásokkal teli, félszeg katona felszabadulását, korlátáival való megbirkózásának küzdelmes és hosszú folyamatát. A darab központi alakjává tudóit nőni. Ladányi Gyula, Fóti István jellemében helyeden domborilolla ki az önteltség, hiúság és önfejűség vonásait — a minden hájjal megkent, gőgös kulálc, Istók Vencel (Novák Imre) ezeket a gyengeségeit használja ki hízelgéssel, hazugsággal és uszítással. Kundolf Éva — a kuták leánya (Annus) szerepében kifejező eszközökkel mutatja meg, hogy az alma nem esik messze a fájától. Erzsi (Iírizsán Mária) sok-sok árnyalattal színezte belső érzéseit, amelyeknek szálai a szövetkezethez és Pettyeshez fűződnek. Kocziha András (Hollós hdgy) olyan alakot ábrázolt, áld néphadseregünk tisztjeinek jellemző típusa: katona is, ember is. Sándor Ádám az öntudatos kommunista, a beosztottjaival törődő rajparancsnokot jelenítette meg. A darab derűjét Kaszás András (Kalló Zsiga), Melis Béla (Bereki), Geu- csi Ernő (Kapás), Bácsik Pál (Kunos) és Mák kai András (Cseh) tartják kézben, ők adagolják és

nem fukarkodnak vele. A darab sikeréhez jeleni ős inérlékben hozzájárult Alrnási József rendezési munkája. Az • előadásban végig az eszmei mondanivaló van helyesen előtérbe helyezve A jelenetek kidolgozottsága alapos munkáról iáin uskodik. A >he tőségek mértékével mérve a Tarr Béla által tervezett és a Pusz'ai Bálint állal kivitelezett díszleteket kifogástalanoknak ítélhetjük. Az előadás egészéről azt mondhatjuk el: nem csoda, hogy a közönséget szinte elbűvölte.

De nem tudjuk mégsem kellőképpen értékelni az előadást, ha csak a szereplők alakításáról emlékezünk meg, s arról nem szólunk, hogy nagyobb részük fizi* kai munkás, akik a munkaidő letelte után a »Pettyes« próbáin felejtették el napi fáradalmaikat. Bitkán fordult elő, hogy egyik vagy másik szereplő elmaradt a próbákról, rendszeresen járlak mindnyájan, lelkesen vettek részt a felkészülésben, szellemi szükségletnek érezték. Nem új érzés ez a munkásokban, megvolt régen is, de csak most van arra lehetőségük, hogy e szerint éljenek. A lehetőségeket azonban még nara mindenütt használják ki. Sok helyen a kulturáPis célokra előmíiny* zolt pénzt másra fordítják, a: üzemen belüli kulturális létesítményeket kihasználatlanul hagyják. .. Az a helyes út, amelyen a téglagyáriak elindultak. Fejleszteni kell az üzemi színjátszást, táuccsoporlokal, munkáskórusokat kell létesíteni- Dolgozóink szívesen tevékenykednek ezekben. így kedvesebbnek találják üzemüket, több örömet látnak a munkában. S mennyivel szebb, ha egy-egy üzem munkásai iiasp-4 szerű termelési eredmények me.* lett nagyszerű kulturális eredményekkel is dicsekedhetnek, úgy mint a téglagyáriak... A városban mindenfelé hirdetik a falragaszok:

Mégegyszcr a »Feityes«, közkívánatra!

“

wy- 1*0* v#* wi* v

HÉT VAGON TARTOZÁS

Okány község megyénknek, de .orsz igunknak is a keleti széli ben van. E falu messzeföldön híves vol nehéz, feke e. de lapos földjén ől, melyen jó időjárás közepette acélos búzák teremnek, s olyan kukoricák, hogy az egész megyébe alig akad párja. Ma is híre van Okánynak. De sajnos^ most a sertésbegyüjtési hátralék teszi megyeszerte ismertté. Hét vagon sertéssel tartoznak államunknak. Petiig 1952 decemberében még az az évi tervet túlteljesítették.

E falu jel'egzeles alföldi széles utcákkal, vályog-házakkal. Lako sága közel hatezer, 10.300 hold föld van a község határán. Ebből 700 tsz birtok, 300 pedig ál’ami gazdasághoz tartozik. Tehát 9301 hold föld van egyéni parasztok kezében. E több, mint 90 )0 holdon közel 1650 para zt- gazdaság van. És mégis e nagy számhoz mérten igen alacsony a sertésállomány. Alig éri el az 5400-at a legutolsó statisztikai

adat szerint. Ebből több mint 400 a termelőszövetkezet közös falkájához tartó ik. És jóv al több mint 50 a tsz-tagolc birtokában van. így hát alig 4900 az egyéni parasztok kezén lévő sertésállomány. Vizsgáljuk meg ezt a számot.

Ha egy tízholdas gazdaságot rentábilissá akar tenni tulajdonosa, két, de legalább egy anyakocát kell tartania. Egy kocának az évi szaporulata 14—15 malac. Tehát egy 10 holdas portán a növendékmalacokkal együtt kb. 10—12 sertésnek kell állandóan lennie. Egy 10 holdas gazdaságnak az évi köte'ező sertés- beadása egy kb. alapátvevési súlyra (126 kg.) megh'zott sertés. Ez még tíz százalékát sem jelenti az előbb kiszámított állománynak. Tehát egészen a’a Sony a kő elező beszolgáltatás mértéke. E számítások szerint a községben a sertésállománynak el kellene érnie a 10—12.Ö00-et, és itt ennek még a fele sincs.

Mi az oka, hogy a gazdaságok egyrészénél nincs tenyészkoca?

Az okánvi parasztok közül so- még a hizlalás! érés elölt levág - kan az 1953-as vízkárra hivat- tak. De azóta több mint egy év koznak. Igaz-e ez az érv? Tény, telt el és a jsertésszaporodás egy hogy bizonyos takarmánynebéz- ilyen kárt égy nyáron képes kiséget okozott a v íz. Ezért sok hízót heverni. Emlékezzenek csak

vissza a község lakói egy-egy» pagyobb sertésvészre, amikor az állomány 50—60 százaléka is elpusztult. De másik évben már a csürhén meg sem látszott a vész nyoma. A múltban a kis- és középparasztok számára csak az á.lat.enyész- tés lehetősége biztosított valami kis többletjövedelmet. De ma, amikor állandó munkaalkalom v an távoli és közeli munkahelyieken, ez a lehetőség már nincs akkora jelentőségű számunkra. Pedig ha Vígh János, Bujdosó József és mások kiszámítanák, hogy mennyivel jövedelmezőbb a hizlalás, mint a tengeri, törés u áni e’a !ása, hát biztosan újra elkezdenék a tenyésztést.

Néhány középparaszt arra hivatkozik, hogy 1952-ben beadta a maguisznóját. De még többen vannak olyanok, akikkel ez ugyan nem történt meg és mégis ezzel takaróznak. De ak kuéi ez meg is tö tént, az k is elfe'ejtik, hogy azóta több mint két év telt el. Réges-régen pótolni lehetett volna a tenyészállatot. Olyan híres állattenyésztő, mint Szabó István és Szabó Gergely is, érthetetlen módon ezek csoportjába tartoznak és állat nélkül vannak. Természetes, hogy a hátralékuk a két-három mázsát is meghaladja. Vajon hihető-e, hogy nem tudnának egy- kis gondolkodással újra az állattenyésztésben élre kerülni.

Miért van a sertésnélküliség?

Elsősorban azért, mert sokan inkább a pesti kitelepítettek és a kulákok rosszindulatú szavára hallgattak. A »méltóságos« és »nagyságos« kitelepítettek egyre- má«ra azt bizonvgatiák, hogy nincs értelme állatot tartani, inert a hasznát más élvezi. Köny- nyű volt neldk ezt igazolni, mert a helyi szervek néha nem elég körültekintéssel végezték munkájukat, s ha száz közül egy helytelen intézkedés történt, a kitelepítettek „jóvoltából“ másnap az egész falu tudta. A kulákok sem tétlenkedtek. Ők elsősorban azzal, hogy nem teljesítették állam iránti kötelességüket, rossz példát mutattak. Néhány felelősségrevonás ugyan történt izgatásért, beszolgáltatás megtagadásáért. Nagy Béla, Horváth Elek, ifj. Somogyi Kálmán, Egri Béla és mások megkapták, töltik vagy már le- töltötték méltó büntetésüket. A fellépés a kulákszábotálások és izgatások ellen koránt sem volt olyan mérvű, hogy káros munkájukat ellensúlyozta volna. Még ma is van olyan közöttük több, mint id. Somogyi Kálmán, akinek tartozása, ha

pénzre átszámítjuk, meghaladja a 35 ezer forintot. Nem csoda tehát, hogy ezeket látva, mások is megfeledkeztek kötelességükről. Talaja volt ez a lazaság az olyan elméleteknek, hogy „1952-ben is elengedte a hátralékot az állam, majd elengedi most is.“

A lazaság, a gomba módra szaporodó elméletek a kibúváshoz bátorságot adtak, főleg a kulákoknak a nemteljesítéshez. Ifj. Somogyi Kálmán 451 kg sertéssel, id. Somogyi Kálmán 574 kg sertéssel, 2040 kg vágómarhával, Házi Béni 145 kg sertéssel tartozik. Követőik a középparasztok közül is akadtak. Például Jakab Sándor 221 kg, Máthé Ferenc 240 kg sertéssel tartozik. Főleg a kulá- koknál lelhető meg egy olyap elmélet is, hogy „minek hizlaljak, vágási engedélyt úgy sem kapok, mert hátralékban vagyok, hát inkább magam sem vágok“. Ebben is találtak követőkre. Tóth József, Vékony Sándor is így gondolkodnak. Nem igyekeznek egyenlíteni tartozásukat, inkább vállalják az olajjal, baromfi-zsírral, városról hozott zsírral a főzést.

Közel 450 hátralékosból igen kevés az olyan, akinek megvan a megérthető oka (beteg-