Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-03 / 79. szám

Dicsőség hála a felszabadiió Sxovfeluniónak, a béke és a szocializmus szilárd támaszának! A műit kivetettjei MNDSZ-élet Már kilencéves korában meg kellett fogni a kapa nyelét Szap­panos Ferencnének, éppúgy, mint nyolc testvérének. Mint libapásztor kezdte, majd Bánki j János kuláknál dolgozott, aki 150 kát. hold földet bérelt a katolikus egyháztól. A felsza-! badulás — neki is változást ho­zott. Másképp él és az otthoni munkája mellett az MNDSZ- ben sokat tevékenykedik. Mint nőnevelő végezte munkáját, de résztvett az I. sz. iskola mun- j kaközösségének munkájában is. 1952-ben megválasztották az orosházi városi MNDSZ elnö­kének. Jó munkájáért az; MNDSZ tízéves fennállásának alkalmából „Munka Érdem­érem“ kitüntetést kapott. * Sok-sok küzdelmet átélt a Horthy-rendszer 25 éve alatt Balogh M. Jánosné Dobozon, Baloghnét szerették és ma is nagyon szeretik a község dol­gozói, de annál jobban gyűlöl­ték a letűnt urak. Harcias, bá­tor kiállása miatt vigyáztak ar­ra, hogy az életét megkeserít­sék. A felszabaduláskor Balogh- né élete is megváltozott. Még 'irögtek az ágyúk, amikor megszervezte az MNDSZ-szer- vezetet. Mindenütt ott voll, ahol a legnehezebb feladatok voltak. A tízéves munkája után a párt kitüntette; a „Munka Ér­demérem“ kitüntetést kapta. * A nyomorúságos cselédéletet végigjárta Cserei Pálné elvtárs­nő ' is.' Gsereiné elvtársnői 1938-ban a szociáldemokrata pártnak lett a tagja. Ösztönö- | sen érezte, hogy össze kell fog­ni a magafajta elnyomott pro- I letároknak. Nehéz volna nyo- | morúságos életét papírra leír- j ni, amit a felszabadulásig átélt. De jött egy nap, amikor a múlt elyébe a boldog jelen lépett J seremé az elsők közé állt; Dolgozott a pártban, az j MNDSZ-ben. Az első szabad; április 4-re így gondol vissza: „Az első április 4-én az egyik kisfiam kezét fogva mentünk az ünnepségre. A mostani áp­rilis 4-én már a budapesti dísz­szemlén fiam, mint „Rákóczis- . ta“ vesz részt.” Ma már megbe- | csült tagja a dolgozók államá- ; nak. Áldozatkész munkájáért a j párt nemrégen „Munka Ér- \ demérem“-mel tüntette ki. Több mint 180 termelőszö­vetkezeti, ipari és egyéni dol­gozó parasztasszony vett részt március 29-én Sarkadon az anyák gyűlésén. A bé­ke megvédéséről és az anyák országos kongresszusára való felkészülés tennivalóiról beszél­tek. A résztvevők megfogad­ták, hogy a beadás, adófizetés teljesítésével és a soronkövet- kező munkák időben való el­végzésével tesznek hitet a béke mellett. A Lenin Termelőszö­vetkezet asszonyai elmondták, hogy harminchatan csatlakoz­tak a 200 munkaegységet telje­sítőkhöz. A Dózsa Termelőszö­vetkezet asszonyai közül eddig 42-en vállalták, hogy ebben az évben 200 munkaegységet telje­sítenek. * Köröstarcsán március 31-én rendezték meg az anyák gyű­lését, ahol több mint 150 asz- szony vett részt. Ezen az ün­nepségen két nagycsaládos anya kapott anyasági segélyt, ami bi­zonyítéka a sokgyermekes anyák megbecsülésének. Az ünnepség kultúrműsorral ért véget. * * Napról-napra erősödik az MNDSZ-asszonyok tábora. Né­hány nappal ezelőtt a békési, borosgyáni Béke TSZ-ben ala­kult új szervezet. Az asszo­nyok egyhangúlag Mészáros Józsefnét választották meg el­nöknek. * A sarkadi Lenin TSZ asszo­nyai ,vállalták, hogy április 4- re 13 kát. hold hagymát eldug- dosnak. Vállalásukat határidő előtt négy nappal teljesítették. Ezenkívül a szövetkezetben minden koratavaszi magot el­vetettek az asszonyok segítsé­gével. * özv. Varga Lajosné és özv. Balogh Istvánné, a sarkadi Dó­zsa TSZ tagjai vállalták, hogy márciusban a tehenektől ezer liter tejjel többet fejnek, mint februárban. Vállalásukat telje­sítették. A mezőberényi Előre TSZ- ben az asszonyok vetették el az összes tavaszi búzát, tavaszi árpát, borsót és cukorrépát az­ért, hogy a férfiak minél ha­marabb kiépíthessék a rizstele­pet A1 ELSŐ PRÓBA (54) írta; ÜLI De aztán csak egyszerre azt kérdi: »Mi van Bánsz- kival?« Elmondtam, ami kósza hírt hallottam rólad, hogy kima­radtál. O hümmögötí valamit, az­tán azt mondta: »De nagy kár, de nagy kár! Miért éppen Bánsz- kinak. kell kikerülnie az isko­lából?« Lejét csóválta... »Miért nem az a tökkelfltött Boltvánffy vagy az a léhűtő Hor- nyánszky tűnik már el?! Persze, azokat átajnározgatják a házi­tanítók a pótvizsgán!« Kicsit za­vartan elhallgatott az öreg, úgy látszik, észbekapott, hogy egy di­ákja előtt túl sokat elárult véle­ményéből, de hidd el komám, nekem ez is, nagyon jól esett! Hát még. amikor az iskolafolyo­ENDRE són azt mondta búcsúzáskor: »Te, Balázs, kutasd föl a baráto­dat! És küldd el hozzám. Kell valahogy ezen a bajon segíteni. Tehetséges az a gyerek!« Laji újabb szavaira nagy bol­dogság árasztott el. Felmerült előttem Udvardi József magyar tanárom korán őszülő feje, okos, szigorú arca. Igaz, biztosan igaz, amit a mindentudó családi össze­köttetések hírforrásai pletykál­tak, hogy az öreg »csak egy szénlapátoló« fia! Sohase hittem volna, hogy fanyar szavai, ri­deg tárgyszerűsége ilyen érdek­lődést rejt a sorsom iránt... Egyszerre a vízen úszó libák hirtelen gágogása zökkentett ki bennünket nagy beszélgetésünk­Zászlót avatott a Kötöttárugyár DISZ-szervezete A Kötöttárugyár DISZ-iialaljai talán most értették meg iga­zán, hogy mit jelent nekik a tíz boldog esztendő. A névadó ün­nepen a Kulich Gyula nevet vette fel a DISZ-szenezet. A hős édesanyja tartott ünnepi beszédet. Szinte léLekzetvisszafojtva hallgatták szavait — Nagyon nehéz volt az ő élete. Nem érte meg azt a buldog pillanatot, amiért baroolt, amiben ti éltek már tíz év óta, fiatal barátaim. Csak egy kicsi is jutott volna neki, talán boldogan tóalt volna meg, csak ha pár óráig szívta volna a felszabadult élet tiszta levegőjét. Értetek harcolt és értetek halt meg, a ti mosta­ni boldog j övötökért küzdött. Legyetek méltók nevéhez, az ő szel­lemében dolgozzatok tovább. —így fejezte be ünnepi beszédét a hős anya, a mártírhalált halt Kulich Gyula édesanyja. A fiataloknak hullt a könnyük s szívük legmélyéről gyű­lölték meg Kulich Gyula elvtárs hóhérait. «Soha többé ne jöjjön vissza a múlt, ón gyűlölök mindenkit, aki háborút akar« — mondja egy copfos kis tanuló kislány. —»Az én apámatis ők vet­ték el tőlem. Pusztuljanak valamennyien!. Mi méltók leszünk nevéhez — ez volt a fiatalok jelszava. — Úgy dolgozunk), hogy mindig büszke lehet Kulich néni a fia nevét viselő DISZ-szerveasetre. A gyönyörű zászlón, nagy betűvel volt hímezve a Kulich Gyula név. Hősük édesanyja, a zászlóanya, azzal adta át a fiata­loknak, hogy a DISZ-sziervezet e zászló alatt egy emberként me­neteljen az ifjúság, a párt által megjelölt úton. — Végül ezeket mondta: »Szeressétek a pártot, hazátokat, gyűlöljétek az ellen­séget, amely tíz év óta elért eredményeinkre tör«.- Cs- — Teremtsenek rendet a piacokon! A minisztérium ellenőrizze a felvásárlási engedélyeket A hála virágai a szovjet katonáit sír ján Megyénk asszonyai község- | ben, városban egyaránt szere­tettel, gondossággal hozták . rendbe a megyében elesett hős ; szovjet katonák sírjait, akik a legdrágábbat, életüket áldozták hazánk szabadságáért. A bé­késcsabai asszonyok 34 szovjet katona sírját vetették be virág- i maggal. De ugyanezt tették az orosházi, köröstarcsai, dévavá- nyai asszonyok is. Dévaványá- ról két asszony küldött levelet a magyarországi szovjet nagy- követségre. Levelükben arról \ írtak, hogy szeretettel gondoz­zák a községükben elesett szón- | jet katonák sírjait és soha nem I felejtik el, hogy szabadságukat, \ emberséges életüket a szovjet \ hadsereg hozta meg számukra. Levelük utolsó részében üdvöz­letüket küldték az elesett ka­tonák szüleinek és a Szovjet­unió népének, hadseregének, hazánk felszabadulásának tize­dik évfordulója alkalmával, ígérték, hogy hű harcosai lesz­nek továbbra is a béke megvé- j désének. Megváltozott életünk Húsz éve annak, hogy az eud- rődi dolgozók jogaik követelésé­re a Horthy-csendőrök sortűzzel feleltek. Ennek halálos áldozata is lelt. Polányi Józsefné és még- többen. Ez a rendszer mindent elkövetett a munkások megfé­lemlítésére. Endrőd dolgozói so­hasem felejtik el, milyen nél­külözésben éltek, milyen megaláz­tatásban volt részük. Ezt at elnyomást a szovjet hadsereg végleg szétzúzta. Á föld a dolgozóké lett, minden megváltozott és szebb, jobb lett az életünk. Meglévő termelőszö­vetkezeteink, nap mint nap be­bizonyítják a közös gazdálkodás fölényét az egyéni gazdálkodással szemben. Ezt segíti elő a mun- kaverseny is termelőszövetkeze­tünkben. A Rákóczi TSZ dolgozói ; vállalták, hogy április 4-re egész- j évi vágómarhabeadásukat 100 százalékra, a tavaszi mezőgazda- sági munkákat időben elvég­zik. Vállalásuknak már eleget tet­tek. Az egyéni dolgozó parasz­tok közül 670 tett vállalást. Ezek közül Novák Lajos 3284 fo­rint adóját már befizette. Dávid Viacéné Endrőd bői, s ébresztett ismét sürgős ten­nivalónkra, amiről közben alapo­san elfeledkeztünk. Ideje volt a dolgunk után látni, mert közben jócskán lehanyatlott a nap a Kis- Körös túlsó partjának villái fö­lött. A növekvő árnyékokkal mintha gondjaink, bajaink is újra elborították volna váratlan talál­kozásunk örömét. Mindketten alaposan felkavarva búcsúztunk, s mikor a tetejesen megrakott, zötyögős targoncát a Kis-Körös hídjának pallóján toltam, min­den inam megfeszült, úgy be­lefeküdtem a teher taszításába, hogy a késésem miatt fenyegető veszély kisebbé zsugorodjék. Szerencsére nem lett nagyobb baj elmaradásomból. Mikor li­hegve és csorgó verejtékkel be­taszítottam targoncámat az ud­varra, megnyugtató csend foga­dott. A műhelyben a s/.ótlan cseléd söprögetett még, csak nehezen (Patakfalvi István tudósító ír­ja) : A piaci ku farok ellen egy­re több és több a panasz. A* utóbbi időben nagyon elszapo­rodtak és mohóságukkal veszé­lyeztetik a piae rendjét. Nagy­szénáson például máreiua 15-én, kb. 50 felvásárló kofa uralta a piacot. A községi tanács, a dol­gozók javaslatára, ellenőrzést tar-1 tott a piacon a helyi begyűjtési szervekkel és 14 »felvásárlót« jegyzett fei. Ezeket arra figyel­meztette, hogyha mégegyszer meglátják őket a nagyszénás! piacon, elkobozzák áruikat és megteszik ellenük a feljelentést. Ezek azok a »felvásárlók«, akik­nek a községi párt- és tanács- szervek megkérdezése nélkül, a minisztérium felvásárlási enge­délyt adott, amit a KISOSZ or­szágos központja olyanformán íáttaiuozott, hogy ezek a felvá­sárlási engedélyek az egész or­szág területére érvényesek. így azután ezek a nemkívánatos ele­mek eljutnak mindenhová. Nagy­szénáson Jan úrik Mihály barom­fit vitt a piaera, melyet odahaza megmért. Az egyik kofa a ba­romfit jóval a felvásárlási ár fe­lett akarta tőle megvásárolni. Ja- nurik Mihálynak megtetszett az tudtam kihúzni belőle, bogy a mesterék temetésre mentek és most bizonyosan toroznok. Az öreg Lepénszky halt meg, a parasztbáró. A hizlalda és a lap­kiadóvállalat főrészvényese volt s állandó rendelője Csepkóéknak. Illendő volt hát a végtisztességen résztvenniök, no meg Misa bácsi ki is használta ezt az alkalmat, hogy pálinkás poharak csengése zajában és a halott érdemeinek emlegetése közepette megálla­podjék a fényescsizmás, feszülő fekete lajbis gazdákkal. Minden ilyen alkalom két-három kiadós rendelést hozott. Férjhezmenő gazdalányok szobabútorai ké­szüllek ilyenkor, s nem ám régi­módi parasztholmik, hanem a leg­utolsó divat szerinti, politúro­zott kombinált szekrények, áram­vonalas ágyak, egy-két esetben még tálalóasztalkát is beleszer­kesztett a mester a garnitúrába, hogy a rágább legyen. (Folytatjuk.) ajánlat és megegyeztek. A mér­legelésnél azonban hiba lett, mert jó félkilóval kevesebbet muta­tott a kofa mérlege. Az üzletből így nem lett semmi, amiért még a gádorosi kofaasszony méLat- lankodott. Az is előfordul a nagyszénást piacon, bogy egyesek engedély nélkül vásárolnak. Lö vemének márciusban adták ki az enge­délyt, de már januárban is vá­sárolta a baromfit. Lövcicbnefe KI beid földjük volt és azt »nagy­lelkűen« felajánlották az állam­nak. Azóta Löveiék visszaigényel­ték a földet, amiből már kaptak is vissza. így most a föld is, a kereskedés is meghozza a ke­nyérrevalót. A helyi tanácsok csaknem tel­jesen tehetetlenek ezekkel az em­berekkel szemben, mert engedé­lyüket a minisztérium adta ki és cfsak annak áll módjában azlt visszavonni. Helyes kenne ezt a kérdést alaposan megvizsgálni és meghallgatni a helyi tanácsok véleményét is. E vélemény sze­rint, ha a dolgozóknak olcsóbb élelmet akarunk biztosítani és a begyűjtést is biztonságossá akar­juk tenni, akkor bízzuk rá azt a földművesszövetkezetekre, me­lyeknél van már erre gyakorlat Nagyszénáson azt is megkísérel­ték a felvásárlók, hogy árkülön­bözet megtérítési-ajárlatot tettek a föl Iművesszövetkezeti dolgo­zóknak áruátadásra. Erre nagyon fel kell figyelni és a tanácsok ha­tározottan foglalkozzanak a pia­cok ellenőrzésével és sepríízzék ki onnan a kufárokat. Hasonlóan rendet kell teremteni a ló-, mar­ba-, sertéspiacokon is, mert a kupecek ott is erősen tevékeny­kednek. — A MEDGYESEGYHAZ1 Mo- ravszki TSZ-ben teljesítették áp­rilis 4-re tett vállalásaikat, el­vetették a koratavaszi növények vetőmagját. — 5,60 forint előleget osztot­tak a zárszámadás óta szerzett munkaegységeikre a békéscsabai Kossuth TSZ tagságának. A már­ciusi közgyűlésükön 10 tagot vet­tek fel soraikba-

Next

/
Oldalképek
Tartalom