Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-28 / 99. szám

ViUaisaífiU Hépe 1935 április 28., csütörtök Igent mondott a meghívásra 19501 en a tanacsalaku- lás első napjaiban került Újkí­gyósra Tóth Mihály elvtárs. Nem hosszá ideig, alig egy évig dolgozott a tanácsnál. Rövid idő alatt megismerte, megszerette, a szívébe zárta a falu dolgozó né­pe a fiatal gyakornokot. A pa­rasztidból lett hivatali embert iskolára küldték. Nem volt köny- nyű a közigazgatási iskola, de eredményesen elvégezte. A párt hívó szavára Zala megyé­nek egyik kis községébe' helyez­ték, ahol az elnöki és titkári te­endőket egyszemélybcn végezte. Munkája jutalmául a párt előbb három, majd öthónapos pártia­déra küldte. Az iskola után létükre sem teljesítik a beadást. Ezért nagyon megharagudtak, nem államigazga ásból pártapj a á:u;- ^ jártak pártösszejövetelekre, nem fizették a tagdíjat. Tóth elvtárs lá­togatása alkalmával meggyőzte őket, hogy helytelenül gondolkod­nak. Ambrus elvtársék megértet­ték a jóakaró szavakat, azóta mindketten, Ambrus elvtárs és fe­lesége ott van a taggyűlésen, min­den összejövetelen, a tagsági díju­kat is kifizették. A napokban egy levél ér­kezett a járási pártbizottságra. Az volt a lényege, hogy a község kommunistái nevében az össze­vont pártvezetőség kéri Tóth Mi­ba került. 1952 óta a Zala me­gyei pártbizottságon dolgozott különböző funkciókban. Meg­szerette Zala megye dolgos népét, de a szíve mégis haza, ückés megyébe húzta, oda, ahol izülei, rokonai élnek. Közel akart sérülni Gyulavárihoz, ahol szü­letett, Újkígyóshoz, ahol pálya­futását kezdte. A múlt év szep­temberében a gyulai JB-re he­lyezték. Megszerette a járás dol­gozóit, de legjobban az újkígyó­sakat. Az újkígyós! emberek, ha meg­tudták, hogy a községben tar- "Mcodik, felkeresték, elmondot- ügyüket, bajukat. így kérés­iéi Réti kartárs is, a ktsz írtonkívüli elnöke az elmúlt na- ikban. Baj van a lakással, el karják venni, mit lehetne tenni ? — Nincs akinek elmondjuk, nagy hiba, hogy nincs pártbizottság, fejlődését ismertette azokat az nincs aki intézkedjen. Jöjjön ki előzményeket és elveket, amelyek hozzánk — kérte Réti kart árs. j nyomán, pártunk útmutatása Tóth elvtársat felkeresik a alapján az ríj általános iskolai párttagok, pártonkivüli dolgozók, j tanterv- és tankönyvtervezetet ha a községben tartózkodik. De ő sem rest. Ellátogat az ismerős és ismeretlen párttagokhoz is. így ment el Ambrus Andrásékhoz, a- kik több, mint egy évig nem fizet­ték a párttagsági díjat, nem jártak taggyűlésre. Eddig nem beszélge­tett el velük senki. Tóth elvtárs­nak elmondották, hogy megbán­tották, és szerintük jogtalanul. 1853-ban a tanács a vágómar­habeadását az év elejére ütemezte be. de akkor még a beadásra szánt vágómarha nem érte el a megfelelő súlyt, kérte Ambrus elvtárs, tegyék át a máso­dik félévbe. Nem hallgatták meg kérését. A párttaggyűlésen is azt haly elvtársat, hogy menjen a köz­ségükbe párttitkárnak. Tóth elv­társ nem sokat gondolkodott, igent mondott a kedves meghívásnak. Tudja, nem lesz könnyű dolga, de az eddig tanultak é3 a pártmun­kában szerzett tapasztalat biztosí­ték arra, hegy eredményes mun­kát tud végezni. Tudja, hogy nem lesz egyedül, mert segítenek az olyan elvtársak, mint Zsótér Jó­zsef elrtárs alapszervi párttitkár, Gera elvtárs, a Dózsa TSZ-ből, Koszti elvtars pártbizalml, Kiss Károly tanácselnök, Karádi György pártonkivüli agronómus és a többiek, akik már eddig is fel­ajánlották segítségüket. Tóth elvtárs gondolataiban már felmérte a legsürgősebb tennivaló* kát. A népnevelőmunka szilárdítá­sa, a párt és a tömegek kapcsola­tának erősítése, a DlSZ-szervezet- tel való törődés, a termelőszövet­kezetek népszerűsítése, erősítése. Nem feledkezik meg Tóth elvtárs az ellenség elleni harcról sem. Nem tűrik tovább, hogy a kulá- kok 28—30 ezer forinttal tartoz­zanak az államnak. Űj lesz a falusi munka Tóth elvtársnak, de nem riad vissza, bátran szembenéz a nehézségek­kel, hiszen mellette van a párt, a dolgozó emberek, ha segíti őket és meghallgatja hasznos tanácsukat, akkor munkáját siker koronázza. Ankét a készülő általános iskolai tantervről Orosházán A közelmúltban K?ss Gyula J az elmélet és gyakorlat egysó- minisz'e'helj éltes elvtárs szoros- gót a tanításban, szervesebb kap- házi nevelők részvételével anké- j csolatba kell hozni az alsó és tot tartott az általános iskola új j felső tagozat anyagát, ir.esßzün- t an tervéről. Beszámolójában vá- ' tetve a törést, amely a negyedik zolta közoktatásügyünk tízéves 1 cb ötödik osztályok között jelen­leg fennáll, ki kell küszöbölni az egyes tantárgyak maximaliz- musát, valamint az egyes osztá­lyok tananyagának aránytalansá­gát. A vita során a nevelők sok­oldalúan szóltak hozzá, különösen az I. és IV, osztályos anyagból* és tankönyvhöz, helyeselték pl., hogy az új tan terv az olvasást és írást heti 5—5 órára tervezi. Ez fontos feltété'« a készségek meg­szilárdításának. Felszólalt az an­két során Kerékgyártó Imre elv- tára, a Pedagógiai Tudományos Intézet módszertani osztályának vezetője .is, rámutatva arra, hogy az új tanterv összegezi az eddigi jó tapasztalatokat, határozott irá­nyítást, de a részletekben egyút­tal több szabadságot biztosít a pedagógusoknak. Kálmán Cyula elkészítették az oktatásügyi szer­vek. Most fordul elő először, hogy a pedagógusok is bekapcsolódnak a tanterv kidolgozásába, tapaszta­lataikkal, gyakorlatban kipróbált módsze e kkel javasltaikkal. A tantervet az idei tanévben az ország 34 iskolájában kipró­bálják. Megyénk legjobb nevelői és felügyelői is résztvesznek a tanterv és tankönyvek bírálásá­ban. Az új tantervnek meg kell szüntetnie az eddigi hiányossá­gokat, amelyeket a nevelők mél­portaié* Jobban becsüljük őket.,, A HORTHY RENDSZER idején a kommunista párt tagjai, a munkásosztály, a nép ügyéért harcoló elvtársaink, a legnagyobb üldözésnek, vagy börtönnek vol­tak kitéve. Közülük sokan életü­ket áldozták a párt eszméjéért és utolsó lehel tetőkig hűek ma­radtak osztályukhoz. A régi har­cosok — az új élet rögtőrői, akik kiállták a vérzivatart, a börtön kínjait és az internál őt ábor ok bor­zalmait — a felszabadulás után elszánt akarattal fogtak hozzá a párt szervezéséhez, az ország új­jáépítéséhez, a népi demokráciáért vívott harchoz. Sok fiatalt nevel­tek edzett párttagokká, helytálló funkcionáriusokká A felszabadu­lás után a példák igazolják, hogy' azokban a községekben, ahol több régi kipróbált harcos dol­gozott, hamarabb indult meg az élet és gyorsabban formálódtak az emberek az új viszonyoknak megfelelően. AZ UTÓBBI IDŐBEN sajnos sarkad! járásban mindezekről megfeledkeztünk. Kevés gondot fordítottunk pártunk múlt­jának, hősi hagyományainak ápolására. Elmaradt a régi párt­tagoknak járó megbecsülés, több esetben nem kértük ki még a véleményüket sem és maradisá- gukra való hivatkozással sok esetben félreállítottuk őket. Nem törődtünk anyagi helyzetükkel, kín, mély nyomokat hagyott em­lékezetükben és ezt ma sem fe­ledik. S mi mindezeket csak áss utóbbi hónapokban vettük figye­lembe. Beszélgettünk idős elv­társakkal és már egyre többen kérnek megbízatásokat. Pásztor Imre elvtára különösen a fiata­lok nevelését tartja fontosnak. Idős kora ellenére szeretettel vesz részt a DISZ-gyűléseken és fel­idézi a régi harcok emlékét » újabb munkára serkenti őket. Megyénk felszabadulásának 10. évfordulójára Pásztor elv tárj lcormánykiíüntetést kapott. Ö is, mi is büszkén tekintünk megér­demelt kitüntetésére. AZ IDŐS PÁRTTAGOK meg­becsülése és tanácsaik felhaszná­lása felbecsülhetetlen értékű a párt életében. Hogy ez így van, különösen a párt márciusi ha­tározata éta érezhető járásunk­ban. Sokszor halljuk bírálataik­ban. hogy nem jól dolgoztunk, mert nem intézkedtünk kellően, ha felhívták fjgyelmünket arra, hogy az osztályellenség egvre szemtelenebb. Csak most látjuk, hogy munkájuk milyen nag. ér­tékű, különösen az osztályel’en- ség leleplezésében, ők saját bő­rükön tapasztalták a kizsák­mányolást, úgy ismerik e’lensé­nem kutattuk, hogy élnek az új ; geinket, mint a tenyerüket. Ész országban, melyért oly sokat tet­tek. Hibás munkánkra a Köz­ponti Vezetőség határozata hívta fel a figyelmet, mely kimondja: Pártunk önmagát becsüli meg, ha megbecsüli régi tagjait, saját tekintélyét növeli, ha megbecsü­lést szerez régi tagjai számára a tömegek között. levételeik és tapasztalatai nagy segítséget jelentenek nemcsak a községi, hanem a járási párt- funkciónáriusok munkájához Í3. A HATÁROZAT megjelenése éta van javulás. Az idős pártta­gokat jobban megbecsüljük. De még többet kell tennünk. Nem­csak a munkát kell kívánni tő­lük, hanem segítenünk kell őket E határozat sok mindenre figyel- j ügyeik, gondjaik intézésében. Ez meztet bennünket. Hiszen az utóbbi évek tapasztalatai igazol­ják, hogy véleményük figyelmen- kívül hagyása miatt a jobbol­dali elhajlások egyre mélyültek, Kemény harc edzette ezeket az elvtársakat az osztályellenség el­leni gyűlöletre. Legtöbbjük, mint vöröskatona harcolt az orosz proletárok ol­dalán az Októberi Forradalom­ban és később a forradalom mag- vát hintették el nálunk, melynek termése a dicső Tanácsköztár­saság lett. E harcok, s ezek kö­vetkezményei, az ellenforrada­lom, a véres Horthy-terror isko­lázta őket. A sok szenvedés és beszélték, hogy Ambrusék párttag j tán kifogásoltak. Biztosítania kell \l ELSŐ PRÓBA (72) írta: DER ENDRE volt a fiára, akit úgy iskoláztatott, héz ügyben szívesen hallgatjuk, hogy napjában egyszer ettek ott- És az urad szavában sok ám a hon. S a drága fia, Várpataki úr, megszívlelni való. Én is láttam még az apja nevét is eldobta, nem 'egyszer, hogy a szülők sírva hogy letagadhassa a szegény sza- átkozták még a napot is, amikor got és jegyzőnek mehessen Kever- a gyermeküket iskolába adták. — Mit erőltetitek ezt az egész zam, és akkor is olyan ügyesen mesre. Az öreg Vantara most sír- Valami jó mesterséget kell inkább tanulást? Hogy a fiatok tíz év forgatják a szót, hogy a végén be va panaszkodik, hogy a fia néha a gyereknek kitanulni. Majd szét- mulva lekopjon bennünket? De kell látnom, övéké az igazság. Ta- küld ugyan neki használt ruhát, nézek én, s jobb helyet keresek, még benneteket is? Holló a holló- nnljon a gyerek, ha csak lehet, de a feleségét, valami bankköny- mint előszörre! nak nem vájja ki a szemét, s a Még megcsinálhatja akkor a sze- velő lányát még be se mutatta Anyám elszántan pattant fel szegényből lett úr rosszabb az rencséjét is. neki. A kis unokáját se látta még ültőhelyéből. Hangja csak úgy igazinál. — De az urak szerencséje a mi az öreg, pedig a szíve szakad meg csengett a szobában, S most már A szívem verése is megállt e szerencsétlenségünk! — vágott utána. mindenki a vitára figyelt: szavakra. Szerettem volna rákiál- vissza Sándor bátyám. — Látom Ez az érvelés engem is megza- — Az én fiam nem olyan, szentül tani Sándor bátyámra, hogy hagy- én, mit csinálnak. Honnét kerül- vart kicsit. Hát igaz lehet ez? Va- hiszem, hogy nem olyan! Csak a ja abba. Nem tudja, hogy mi la- nek ki a csendőrök, meg a rend- lami igazság csak kell, hogy le- tudás kell neki, hogy okosabb kik bennem, ha olyan hitványnak őrök? Faluról, a legizmosabb pa- gyen benne, mert Sándor bátyá- legyen és segítsen rajtunk, nem­gondol... De nem jött szó a rasztlegények közül! Aztán abrik- mat megfontolt, értelmes ember- hogy elfelejtsen s ellenségünk számra. tolják a népet, hogy az uraknak nek Ismerem. legyen. Tán a ierenczi tanító úr Gyuri bátyám szólt közbe: be se kelljen a kezüket szennyezni — Ne avatkozz ebbe, Sándor! Rt a faluban nem szegényember — Hát nem egészen úgy van az, piszkos munkával. Hát a papok, — szólalt meg Sándor bátyám fia? És kivel .tart’r Hát nem te Sándor! Én csak sokat forgok akik az urak nótáját fújják? Okos felesége, fakó kis asszony, a ke- az urakkal, hanem velünk, a nép- a klinikákon tanult emberek kö- parasztgyerekeket csábítanak az menoe pádkán. — Ez a Bánszid PeU zött, s mondhatom, hogy egészen iskolájukba, hogy ingyen taníttat- Jánosék dolga, nekik keli ezt úgy- — Meg Udvardi, a magyar ta­mások azok, mint mink. Milyen va, a szekerük elé fogják őket. is eldönteni. nárunki — kiáltottam, nem tud­finoman viselkedik mindegyik, Nézzük a mi téglagyárunkat! Az Apám élénken vágott közbe; va uralkodni magamon. — lgaz-e milyen okosan beszélnek! Azt hl- öreg, munkában rokkant kapus, — Nem jól mondod, sógorasz- Uaji? szem néha, hogy nekem van iga- Vantara bácsi, ugyancsak büszke szony! Az okos beszédet ilyen ne- (bolytatjuk.) nálunk még nehezen megy. Olcányban Varga Albert elvtára, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom idején személyesen is látta Lenin elvtársat. Élményei­ről beszél a fiataloknak, segít a pártnak. Mi azonban nem segí­tettük őt -jogos nyugdíj kérelmé­nek elintézésében. A tapasztalatok arra tanítanák bennünket, hogy sokkal jobban használjuk fel pártunk hősi ha­gyományait, vonjuk be mun- i kálikba a párt régi harcosait, jobban becsüljük meg őket, mert ezzel nő partunk tekintélye, könnyebben fogjuk végrehajtani a párt határozatát. Szabó Mihály, earlcadi járási pártbizottság titkára DISZ-élet Mi, a méhkeréki területi DISZ-szervezet fiataljai vállal­juk, hogy a meglévő 145 tag­létszámú- kát a DISZ II. kong­resszusára 180-ra növeljük. A szövetségünk napilapját (Sza­bad Ifjúságot! 40 példányban rendeljük meg. Kérjük a megye többi DISZ- szervezetét, hogy vállalásunk­hoz csatlakozzanak. Méhkeréki Területi DISZ- szervezet. * A vésztői gépállomás DISZ- szervezete eredményesen fejez­te be a Petőfi DISZ-iskolát. Az ősszel 22 fiatal vállalta, hogy rendszeres hallgatója lesz a Petőfi-iskolának. A fiatalok az oktatás ideje alatt rendsze­resen tanultak. Most a Petőfi- iskola befejezésekor valameny- nyien megkapták kis igazolvá­nyukat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom