Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-03 / 79. szám

* ÉL JE A A MAGYAR DOLGOZÓ KÉP, A szocialista iparosítás alkotásai Ecfy* taf alkotásunkról A Sztálin', árosi Nagykohó egy részletét láthatjuk ezen a képen, amely legalább négyszer annyi vasat ad, mint bármelyik, kapita­lista időből ránkmaradt kohó. A háttérben az erőmű egy része is látható, amely több villamosenergiát termel, mint amennyit Budapest a nap legforgalmasabb időszakában felhasznál. A képen egyik szocialista városunkat láthatjuk: Komlót, az új bánya-, árost, amely korszerűen felszerelt új bányáival és erő­műveivel ötéves ‘tervünk egyik büszkesége. Alig néhány évvel ezelőtt még kukoricaföld terült el ott, ahol most építkezéseink egyik nagyszerű alkotása, a mezőkövesdi Tárház n elépül'. A modern, szocialista mezőgazdaság egy része ez az épület is. Pisz-élet Célhoz ért a vonat Március elején indult be a fel­szabadulási versenyműszak. Ifjú­ságiink vállalta, hogy a felsza­badulási versenyben három túl­súlyos vonalot fog indítani. Ez­zel elősegítik a kocsiforduló gyors mozgását Március 15-én fiataljaink — Varsányi János és DISZ-brigádja — útnak indították az e'ső túlsú­ros* ,tOt. a io.iat a Tin­Cra átlagos sebességgé' közleke­dett, ami szép eredmény az 1300 tonnát szállító vonatnál. A vonat eredményesen célhoz ért és fia­taljaink büszkén mondhatják, hogy vállalásuk első részét ered­ményesen teljesítették. A legutóbbi értékelésnél a sze­mélyvonat menetrendszerű indí­tását 126 százalékra, a tehervo­nati menetrendszerű indítását 140 százalékra, a kocsimozgatást 132 százalékra, kocsikifulást 127 százalékra teljesítették fiatal­jaink, akik közül kiválóak; Var­sányi János vonatvezető, Le- hóczki György, Kisvárdai Tibor, Kiss Balázs kocsirendező, Fodor Ferenc, Baji Gábor, Kovács Fe­renc vonatkísérő elvtársak. Orsós János DISZ-lilliár, MÁV-állomás Egy' kopár, terméketlen helyen mériék ki 1950-ben az Inotai Erő­mű helyét, ahol a várpalotai szénmedence gyenge minőségű szenét használjuk fel. Ennek a kisfűiőértékű szénnek az elszál­lítása drága lenne, ezért itt kel­lett építeni egy erőművet, ami hasznosan tudja feldolgozni. A szén melegéből gőz, a gőzből a turbinát lórgató erő, a forgás­ban tartott generátorban villa- moseaergia fejlődik. A villamos- energia a vezetékien már olcsón jut el a gy árakba, falvakba, laká­sokba, ahol gépeket, villamosokat hajt, ércet olvaszt, világít. Tehát a békés épílőmunkát, a kultúrát szolgálja, a szocializmus építését segíti elő. Az ország minden ré­széről jöttek ide dolgozók épí­teni az üzemet és azok közül ma sokan, szakmát tanulva dolgoz­nak üzemünkben és nem egy kö­zülük kiváló sztahanovista és ki­váló dolgozó, szakmunkás lett. Az építést, az épületek tartó­oszlopait a szovjet tapasztalatok alapján előregyártott, betonoszlo­pokból készítették és azután állí­tották fel a híres emelőbikákkal, melyeket azóta az ország más ré­szein, köztük Sztálinvárosban is használnak. Ezzel a módszerrel az épület egy évvel hamarabb ké­szült el, megtakarítottunk kb. 2000 köbméter fűrészelt deszka- anyagot. Ahogy az épületek nagy­reszje elkészült, a gépszerelők ma » ,vi mjveuiuei >-eu némáim megkezdték a munkát és a bará.i az első kazán és a turbógene­csenszlovák elvtársak segítségé* rátorcsoport. Azóta szívós munkát fejlettek ki mmd az üzemi, mind a szere- lővállalatok dolgozói és ebben az évben, éppen a felszabadulási versenyben januárban éri ük el szocialista üzemünk életében először, hogy üzemünk teljes ka­pacitással üzemelhetett. Azóta a VII. kazán építését is befejez­tük. A felszabadulási versenyben üzemünk nehézségeit leküzdve, január havi tervünket 127,9 szá­zalékra, február havi tervünket 130,5 százalékra teljesítettük, mig az első negyedéves tervünket, március 11-én, 10 órakor befe­jeztük. A szerelési munkákban nagy segítséget kaptunk a baráti Cseh­szlovákia gyáraiból, nemcsak gé­pekben, de a gépek szerelésében, szakemberekben is. Tehát a cseh- szlovák-magvar barátság össz­hangjából valósult meg hazánk egyik legszebb békeműve, büsz­keségünk, a »November 7. Élő­in ű.. Muak Endre párüiikár Ma minden másképp van A körösladányi Rákosi-telepi óvod a építkezésén tizenketten dolgozunk a Tatarozó és Építő Vállalat dolgozói közül. Vala­mennyien tettünk felajánlást április 4-re és ígértük, hogy a május 31-i határidő helyett május 10-re, tehát 20 nappal hamarább elkészítjük az óvo­dát. Kőművesek és segédmun­kások igyekeznek vállvetve, hogy ennek eleget is tegyenek. Czebe Gyuláné mintegy 5 éve dolgozik a vállaltnál, mindenki nagyon szereti, mert szorgal­mas, dolgos fiatalasszony. Hat hónapja ment férjhez és nem hagyta abba a munkát, példát mutat valamennyiünknek. A vállalat nagy gondot fordít arra, hogy az építkezés dolgozói jól érezzék magukat ezen a munkahelyen. A tiszta férfi és női brigádszállás nyugodt pihe­nést nyújt. Sokszor szó esik ar­ról, hogy a múltban ilyesmi nem volt. Mint ahogy üdülni sem mehettek a dolgozók, mert oda csak a nagyurak, a tőkések tudtak eljutni. Ma ez is más­képp van, mert én 18 éves lé­temre most már másodszorra megyek üdülni. Ezért is dolgo­zunk valamennyien olyan nagy igyekezettel. Hegyesi Margit, Szeghalom. — Felszabadulási emlékünne­pély lesz vasárnap délután 3 órai kezdettel a békéscsabai úttörő­A tavaszi szélben Hol az agyagbányában, hot a kemencénél, hol a téglagyár más részem lobog vidáman Bokros lmréné fejleendője a kora- tavaszi szélben. Mindenütt és mindig ott van, ahol l/sßftie ,éj>p<n a legfontosabb. Most egy legényke fut hozzá: jöjjön a kemencé­hez, mutassa meg, hová rakják a téglát. — Jolán néni, ezzel mit tegyünk?... Azt hogy csináljak? — kérdik erről is, arról is. Jolán néni (nem is olyan idős ja téglagyári művezető pedig talpraesetten intézkedik. Az egész asszony csapa lobogás. Munkástársai megszerették. Már két éve dolgozik itt. Asszony a művezető az orosházi l. számú téglagyárban, nincs több ilyen a . Békés megyei Téglagyári Egyesülés üzemeiben. Ue nem is ez a legérdekesebb. A változás, az új, a legörvendele- sebb az, hogy a múlt kisemmizett zsellérének leánya, a nap­számos-asszony, a volt téglalcazlazó és lerakó előtt megnyílt az út. Hogy Bokrosáé egyáltalán művezető lehetett. Jó két esztende­je küldték szaktanfolyamra, s utána került ide. Igaz, tanulnia kellett, keményen meg kellett a helyét állnia, az elismerést ön­magának kellett munkájával kivívnia, tz most természetes, ez magéitól értetődő sokak szemében, hiszen nagyon sokan vannak ilyenek. Ue a lehetőség?... Az mindig volt talán?... Azt ingyen adták? Nem! A szovjet népmilliók fizettek érte életükkel, ke­serves testi és szívbéh fájdalmakat áldoztak. Ml ingyen kapuik meg tőlük. A tíz év előtti tavasz szele hozta meg véglegesen, Bokrosné kendője most ebben a szabad szélben lobog, ami­kor a téglagyárat járja. Jól élt 5 a szabadsággal. A téglagyár nem termel most rosszabbul, mint az urak idején. Ellenkező­leg. Az ő érdeme is, hogy már a felszabadulási műszak ide­jén égetett téglát hordanak ki a kemencéből, határidő előtt kezdtek az égetéshez. Nem feledi: mi volt a múlt. Nem feledheti el. Férje 10 éve megvakult, egy tőkés orosházi baromfifeldolgozó-üzem kocsikísérője volt, a sok éjszakázás tönkretette a szemét. Kel­lett a kenyér, hát dolgozott, míg bírt, mikor aztán az orvos­hoz elment, késett. Gyalázatoson keveset törődtek a munkás­kezeléssel. A gyűlölt múlt figyelmeztet: építsd minél jobban a jelent, hogy vissza ne térhessenek, mind messzebb legyenek az urak. A művezető asszony épít! A több téglából nemcsak sok ház, gyár készül, hanem gyermekei jövője is. Tizenhétéves fia, tizennégyéves leánya nem élhetik át soha, hogy milyen volt 10 évvel ezelőtt szüleik sorsa. Megy ő, csinálja, amit kell, kendője vidáman lobog a ta­vaszi szélben... Az április 4-1 műsorból házban. — BÉKÉSCSABÁN a Szabad­ság téren vasárnap délelőtt 10 órakor leleplezik a város szülöt­teitek, Kr.lieh Gyulának, a mun­kásmozgalom mártírjának szob­rát. Ünnepi beszédet mond: Ba- ukó Mihály, a DISZ városi bi­zottság titkára és El ihat János, Békéscsaba város tanácselnöke. Április 4-e előestjén, vasárnap este már megkezdődnek az ün­nepségek Gyoiuán és a járás valamennyi községében. Az ifjú­ság tábortüzet rendez, hétfőn, áp­rilis 4-én pedig zenés ébresztőre virrad a község lakossága. Délu­tán is színes kultúrműsor teszi változatossá az ünnepet. Gyulán, április 4-én Bíró Jó­zsef elvtárs, az MDP Békés me­gyei Bizottságának első titkára tartja az ünnepi beszédek Mezőhegyesen egésznajios kul­túr- és sportrendezvények lesz­nek. Az állami gazdaság és a méntelep lovasbemulatót rendez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom