Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-01 / 77. szám
2 1955 április í., pénlek viUtusaioU Hifit A „nemesÉÉ vetélkedésnek vége A júniusi kormányprogram után, mintha felvillanyozták volna Dobozon a kulákokat, egyre-másra rohantak a tanácsházára s felajánlott vagy elhagyott földjeiket, melyeknek művelésétől irtóztak, nagy hanggal követelték vissza. A csendes szemlélő azt gondolta volna, hogy nl-ni, gazd- uraméknak is megjött a földhöz az étvágyuk. A földhöz igen, a munkához azonban nem. Ezt nem szokta D. Komlósi Sándor, volt bíró uram, aki úgy járkál a vikszos csizmában, mintha karót nyelt volna. Agyafúrt ember, meg kell adni, a régi, letűnt világban zseniális fogásokkal játszotta ki a kisembereket s ha kellett, a bírói tekintély is nyomott valamit a latba. Az utóbbi időben pedig a tanács megalkuvása miatt ravaszságát még jobban fejlesztette. Nem ő az egyedüli. Békési Imre kulák is bíró volt. Nem is hagyja magát, hogy D. Komlósi, aki a bírói székből kiszorította, most is lehagyja. Versenyre keltek hát a spekulációban. D. Komlósi egy szép napon fűtve a „munkavágytól“, 24 hold földet kis- haszonbérletbe adott Saját kezelésben mindössze másfél holdat hagyott. Nagylelkű volt, mert semmi haszonbért nem kért, csak a beadást, meg az adót fizessék a bérlők. Mondhatni, afféle „házi reformot“ hajtott végre, hogy „segítsen a kisembereken“. Az új bérlők egy- része valóban kicsi volt, mert az unokáknak is jutott a földből bőven, a fiát, vejét, menyét sem hagyta ki az adakozásból. így jutottak mindannyian a „szegényparaszt“ kategóriába. Beadási lapjuk pedig e jeles nevükkel együtt elvegyült a begyűjtési hivatal labirintusában úgy annyira, bogy D. Komlósi nyilvántartási lapja egy félórai keresgélés után került elő. Mondhatni, szép tiszta volt, nem sok kéz fogdosta, nem firkálták össze a teljesített rovatot sem. Eddig nem háborgatta senki, a törvénysértés miatt a kutya se ugatta meg. Békési sem ült tétlenül. Ha D. Komlósi ilyen „demokratikusan“ cselkedett, ő sem lehet kivétel. Huszonhét holdat ő is kiadott. Jutott a két fiának, meg kilenc gyulai, vagy pósteleki embernek; 7 holdat pedig maga fogott feL A gazdasági felszerelés a fiainak ment. Ami biztos, az biztos — gondolta. Mit lehet tudni, hátha még a régi 17 ezer forint adótartozásért valami baka- fántos adóügyi megbízott lefoglalja. Tizenhétezer forintért sok mindent kellene adni. így legalább biztonságban van. A „földosztás“ után mindketten hálatelt szívvel mondtak egy-két üdvözlégyet. Milyen jó is így — morfondírozott magában Békési. — A 7 hold után 2200 forint adót fizetek, meg egy kis beadást, a haszonbér meg ingyenbe lesz. Az állam sem gazdagodhat rajtam. Ha mind a 34 hold a nevemen lenne, évi tizenhétezer forint adóm volna, de mivel haszonbérben van, legalább nyolcezerrel kevesebb. Nem is beszélve arról, hogy mit jelentene a beadásban. A számítgatásokba azonban hiba csúszott. A párt- szervezet és a tanács felfigyelt „nagylelkű“ cseleke- teikre. A „nemes” vetélkedésnek vége. Az idén már a mezőgazdasági fejlesztési járulékot mind a két „derék emberre” kivetették. A begyűjtés hanyagolásáért is felelnek mind a ketten. Nem maradnak ki a hozzájuk hasonló kulákok sem. Nyugtalan spekulációjuknak vége. A párt ereje, a becsületes emberek haragja elsöpri őket, mint őszi szél a hulló faleveleket. Deák Mi újság a külpolitikában? EtaapHáfc a karlsraltei pert . A karlsruhei alkotmánybíróság szerdán este bizonytalan időre elnapolta a Német Kommunista Pál t ellen folytatott terrorper további tárgyalását. Ez a határozat a bíróság tanácstalanságát és zavarát tükrözi. A boszorkányper váratlan elnapolása arról tanúskodik, hogy a kommunista párt képviselőinek a tárgyaláson előadott világos és következetes érvei teljesen megdöntik a bonni kormány kommunisíaelienes »bizonyítékait.« Vegetértek az olasz államférfiak washingtoni tárgyalásai Szerdán vegetértek Washingtonban azok a tárgyalások, amelyek több napon keresztül tartottak Scelba olasz miniszterelnök és Martino külügyminiszter, valamint az amerikai kormány vezetői között. Szerda este hivatalos közleményt bocsátottak ki a tárgyalások eredményéről. A közlemény reményét fejezi ki, hogy »sikerül majd megtalálni a szovjet kormány részvételével tartandó, valóban termékeny értekezlet alapját«, de hozzáfűzi, hogy ilyen tárgyalásokra csak akkor kerülhet sor, ha valamennyi érdekelt ország ratifikálta a párizsi egyezményeket^!) Hetedik napja tart a londoni nYomdász-sztrájk Miután szerdán nem sikerült megegyezésre jutni a sztrájkoló nyomdaipari gépészeknek és elektrotechnikusoknak a lapkiadó vállalatokkal, csütörtökön ismét nem jelentek meg az angol főváros napilapjai. A sztrájk így már hetedik napja tart. PISZ-élet A DISZ Petefi-iskoiáb befejezése elölt Az 1954—55-ös évben az oktatási rendszer egyszerűsítése, a Petőfi-iskolák létrehozása helyesnek bizonyult. A Petőfi-iskolák nagy érdeklődést váltottak ki a fiatalok között. Az iskolák tananyaga (mely az idősebbek között is érdeklődést kelteti) esi módszere megkönnyítette a fiatalok tanulását Az oktatás színvonala emelésében, az eredmények elérésében jelentős szerepe vau a propagandistáknak. Sok pedagógust, műszaki értelmiségit, idősebb, tapasztaltabb munkást bíztunk meg a Petőfi-iskolák vezetésével. Azonban az eredmények nem szabad, hogy' elhomályosítsák az eszmei irányításban, a hallgatók aktivitásában, az elmélet gyakorlati alkalmazásában mutatkozó hiányosságokat. DiSZ-bizottságaínk munkatársai, a propagandista szeminárium- vezetők és ellenőrök nem adják meg a megfelelő segítséget a Petofi-iskolákat vezető propagandista elvtársaknak. Nem elég alapos az ellenőrzés és az irányítás. A jövőben el kell érni, hogy a színesen és sok esetben szórakoztatóan megszervezett politikai iskolák hallgatói nagyobb érdeklődést tanúsítsanak a politika, a gazdaságpolitika iránt. Arra kell törekedni, hogy minél több politikai gazdaságtani fogaimat tudományosan és érthetően meg tudjanak magyarázni, a marxiz- mus-Ieninizmus egy-egy elméleti kérdését a mai viszonyoknak megfeíciően tudjanak alkalmazni. Nem elégedhetünk meg csupán történelmi események tanulmányozásával, hanem azokat a marxista-leninista tanítások szempontjából kelt értékelni. Meg kell érteni a szabadságharcok célját és fejlődését, az osztály harc törvényszerűségét, látni kei. a szabadságharcok, a parasztmozgalmak bukásának okait és az ifjúság számára azok pozitív vonatkozásait. A Petőfi-iskolák a 11. félévben az MDP 111. kongresszusa anyagának tanulmányozásakor csak úgy végezhetnek, eredményes munkát, ha állandóan felhasználják és szem előtt tartják a párt Központi Vezetősége márciusi ülésének elméleti útmutatásait. Most, amikor ezévi oktatásunk befejezéséhez közeledünk, a propagandisták és DlSZ-bizottságok gondoskodjanak arról, hogy a 11. félév anyagát, de különösen a 111. pártkongresszus határozatait ismertető részeket a tanév végéig az iskola hallgatói eszmeileg helyesen és eredményesen dolgozzák fel. Törekedjenek arra, hogy az esetleges lemaradásokat úgy pótolják, hogy egyes részeket tartalmában érintsenek és a legfontosabb kérdések, határozatok megvitatására, megértésére fordítsanak nagyobb figyelmet. A Petőfi-iskola hallgatói érezzék kötelességüknek a tanév eredményes befejezését. A propagandisták pedig törekedjenek arra, hogy ne legyen lemorzsolódás, annál is inkább, mert az utolsó hetekben a 111. pártkongresszus és a Központi Vezetőség márciusi határozatát tanulmányozzák. Csak a párt politikájának elmélyült tanulmányozása teheti eredményessé az oktatási évet, a fiatalok marxista-leninista nevelését. Egy fiatal sem lehet a szocializmus eszméinek hirdetője, a szocializmus tudatos építője, a proletárdiktatúra szilárd harcosa, ha nem látja tisztán a párthatározatokból következő feladatokat. Ahhoz, Tiog^’ a DISZ1 a páht segédcsapata légyéi, 'képzett, meggyőződéses fiataloknak ked lenni a szervezet soraiban, akik tudják, miért, milyen ügy érdekében harcolnak. Ilyen meggyőződést, a szocializmus építéséhez hozzáértést ad a marxizmus-leninizimis gondos tanulmányozása. / no Icai János, DISZ MB munkatárs'! Több udvariasságot az önkény helyett Múlt héten, március 23-án Békéscsabán a Madách utcai megállónál a helyi autóbusz kalauz- nője kiszólt az ajtón: — Piacosok ne tolakodjanak, mert csak azokat vesszük fel, akik munkába mennek! Ennek ellenére egy fiatal nő mégis lemaradt, pedig munkába igyekezett. ■<►«♦*♦■♦*♦*♦*♦■♦■♦■4*4•♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦*♦■♦*♦*♦*♦■♦■♦■♦■♦■♦■♦♦■♦■**♦*♦■♦*♦*♦*♦**♦*♦■«!♦« AZ ELSŐ PRÓBA (52> írta: DÉK ENDRE A vállatn is megszürkült, amíg a zúgó kerekeket, csattogó szíjakat, csillogó rézhuzalokat bámultam. Szorgalmas inas voltam, nem jgen kellett noszogatni engem a műhelyben, de ha a mester eé- knldözgetett ide-oda, egy kicsit feliélekzettem. Nem maradtam ei én nagyon soha. Sötét árnyékként húzódott mögém ilyenkor is a főnök parancsának, és az otthoni munkának gondja, de néhány percre megállni a piac forgatagában, a fényes kirakatok előtt, vagy a labdát rugó gyerekek közelében a sziktéren — igen jól esett... Volt aztán olyan utam is, amikor gcsztenyeíák, nyírecskék közül kisárgálló régi iskolám abrakai alatt kellett erkocognom. Ilyenkor meggyorsítottam lépteimet, majdnem szaladtam, hogy minél előbb elnyeljen »a köd és az úti por.« Még így is mindannyiszor belesajdult a mellembe... Már ősz volt, enyhe meleggel, szelíd sugárzással, és a gyerekek vidám hancúrozása, az iskolacsengő felém szűrődő hangja, mindig új kősziklát zúdított szívemre... Szerencsére se tanárba, se régi társaimba nem botlottam még, pedig már vagy két hete folyt a tanítás, ügy éreztem, nagyon messze vannak már ahhoz, hogy akárcsak két szót is válthassunk a régi módon. A nagy, zúgó, remegő hodály sarka felé indultam, ahol a malomiroda lisztporlepte deszkaketrece bújt meg. Az ablakocska mögött fáradt arcú, idős lmon görnyedt. Amíg soromra vártam, megfigyeltem, mi mindent csinál: blokkcédulákat körmölt, el- ismervénveket állított ki, könyveit, ki-kiszaladt a megrakott vagonokat ellenőrizni, hogy utána megtört, álmatlanságtól! fakó tekintetét ismét a számoszlopokra és az űrlaptömbökre vesse. Szem- melIáthatóSag két ember munkáját végezte. Összetorlódtunk néhányaa toló- kás ablaka előtt. Én nem voltam türelmetlen, s a velem ácsorgó parasztok is hallgatagon vártak sorukra. Egyszer aztán valaki erősen tolakszik mögöttem, smég mielőtt hátra fordultam volna, jókorát húzott a vállamra, csak úgy szállt a lisztpor a gúnyámból. S a következő pillanatban az én jó cimborámnak, régi padtársamnak és kenyeresemnek, Balázs Lajcsinak képe nevetett rám házilag készült, ezért kissé csámpásra sikerült, simléderes’ diáksapkája alól Megöleltük, s úgy összeráztuk egymást, nogy ropogtak a csontjaink! — Hogy vagy, legény? Merre kószálsz, hogy színedet se látni? Mondta valaki az iskolában, hogy inasnak álltái el, de hogy hová, azt ugyan senki se tudta! — Így igaz, Lajikám. Tudod, hogy minden ősszel fenyegetett bennünket, néháuyónkat, hogy becsapódik előttünk az iskoia- ajtó, most aztán velem meg is esett... Bajok vannak otthon. — Nálunk is szorult a kapca, anyám beteg volt egész nyáron, az öregem meg, tudod, hogy nem nagyon lelkesedik ezért az úri tempóért... »Mért flancol a szegény ember« — szokta mondani. Alost meg aztán túl sűrűn is hajtogatta... — Hát aztán, hogyan intéztétek, hogy mégis elkezdhetted az ötödiket? — Nagy szerencsém volt, ko. mám! Anyáméknak régi jó embere a Németh boltos, sok éven át kijárt hozzánk is Dombiratosra, babot, borsót, meg mákot vett, azt hordozhatta befelé. Augusztusban is kint járt, szóba jött a doigom és addig tárgyaltak ágy- banfekvő anyámmal, hogy a végén megegyeztek. — Hogy szállást ad, mi? — Még annál is jobb: kosztat is! Egyetlen fiacskájuk, Ernőké, nem nagyon vitézkedik a tanulásban. »Most adták első gimnáziumba. Az apja mindenáron végig akarja vele csináltatni még az egyetemet is: »Nem lesz az én fiam koszos kis szatócs. Jobb sora lesz, mint nekem, nem fog hátizsákkal csavarogni porban, sárban, meg alá- zatoskodni a Vágó úr irodájában, hitelbe — áruért!« — Aztán sok bajod van a kis fickóval? — Ha rám hagyják, elboldogulunk vaiabogy! Az apja mondta is, hogy csak ragadjak az üstökébe, ő nem szeretné hiába kidobálni a sok pénzt! Az anyja már inkább ront a dolgon, ahogy ebben a két hétben kitapasztaltam. De nem is ez a hiba, hanem, tudod, be'esegítek én a boltba is, hogy — amint Németh mondja — »a mérleg egyensúlyban legyen«. Most is azért jöttem a targoncával a korpáért... (Folytatjuk) Még ugyanez nap délelőtt a Jókai utcai megállónál hasonló eset játszódott le a helyi járat egyili nagy kocsijánál, melynek vezetője SJílai Dezső volt. A jegykezelő — egy fiatalember — leszállt a kocsiból és úgy válogatta ki (nem tudni, milyen szempontok alapján) a neki »tetsző« utasokat. Az utasok reklamációját figyelmen kivid hagyva, a gépkocsi- vezetőnek jelt adott az indulásra és így négy személyt fanepnél hagyva, a kocsi elrobogott. Ugyanakkor a kocsiban még szabad ülőhely is maradt! Amikor, én ezt kifogásoltam Sallai gépkocsivezetőnél, úgy válaszolt, hogy ő csak 40 főt köteles fel- vermi és a negyvenegyediket még akkor sem, ha az halálos beteg. — Azonban, ha szépen megkérnek, még az ötvenegyediket is felveszem — mondta. Vajon, mit ért Sallai elvtárs ez alatt? Nem tudom. Csak azt, hogy megtanulhatná, nem az utasok vannak ő értük, hanem ők az utasokért Javaslom, hogy autóbuszon is legyen panaszkönyv, hogy az utasok megtehessék észrevételeiket az autóbusz dolgozóinak munkájáról. Kacséra György, Békéscsabai istván-nialom
