Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-04 / 53. szám

1935 március 4., pániét

ViUauaulc

Szabó Lajos utcája

Ej, ej, kendergyáriak !...

CSAN AD APÁCÁN úgy nyilatkoznak a község vezetői — s nyílván, jogos büszkeséggel —, hogy »bárcsak mindennel a:iy- .hvi baj lenne, mint az adózással«. Egy idő óta ugyanis rendszeresen, hónapról-hómapra teljesíti adóbevételi tervét a tanács pénzügyi csoportja. Persze, hiba lenne eltitkolni, hogy azért itt is vannak kötelességekről megfeledkezett, hanyag fizetők. De ha mindenáron csak jót akarunk írni, azt is megtehet- ‘ jük a község egy részéről — a Zrínyi utcáról.

Doniján János 12 holdas dolgozó paraszt több mint ötezer forintot fizet évente az államnak. S ezt mindenkor becsülettel le is rója. Az 1955-öt sem köszöntötte adóssággal... A nyolc holdon gazdálkodó Szakái Antalnak 425 forint a negyedévi adója, de ő 600 forintot olvasott le február elején az adóügyi meghízottaknak... Ifj. Bozó István 9 hőldas dolgozó paraszt is azok közé tartozik, akik akként vélekednek: »Az adót jobb előre fizetni, mint utólag«. Tavalyi befizetéséből 300 forintot írtak jóvá erre az évre... De sorolhatnánk még tovább, hiszen a Zrínyi utca csaknem minden háztulajdonosa becsületesen fizeti adóját.

NÉHÁNY HÓNAPPAL EZELŐTT a Zrínyi utoa sem volt olyan »kötelességtudó«, mint most. A változás nem sokkal a tanácsválasztás után következett be, mégpedig azáltal, hogy az utcában lakió Szabó Lajost is beválasztották a tanácsba.

Szabó Lajos, a 11 holdas középparaszt munkájára, magatartására már régebben felfigyelt a Zrínyi utca minden lakója, sőt/az egész község.

— Első az állam, a közösség — vélekedik Szabó Lajos. De ő mindig szerette volna, ha mások is ezt a nézetet vallják és akként is cselekednek. A tanácsválasztás után — ahogy a pénzügyi állandó bizottság tagja lett — mód nyílt arra, hogy akaratát érvényre juttassa.

Nem »házalt« ő sohasem, de ha visszagondolnak utcabelijei az utóbbi hetekre, hónapokra, egy sem tagadhatja, lé, hogy Szabó Lajos már beszélt velük az adózásról. Nem is egyszer. Akkor ha a véletlen úgy összehozta velük. A véletlent persze, ő már sokszor befolyásolta. Különösen akkor, ha a szükség úgy kívánta. Hosszú időn keresztül a 8 holdas Bacsa Ferenc volt a Zrínyi utca legrosszabb adófizetője. De csak volt — most már nem az. Amióta Szabó Lajos elbeszélge-,

tett vele, azóta rendszeresen fizeti adóját ő is.

A KOTELESSÉGÉRZET persze, nem a rábeszélésre fokozódott a Zrínyi utcaiakban, hanem azáltal, hogy Szabó Lajos tanácstagsága óta panaszuk egyre jobban meghallgatásra talál. Annus Ádámnak csaknem 300 forinttal több adót vetettek ki tavaly, mint 1953-ban. A minden ok nélkül növelt adókivetést Szabó Lajos közbenjárására helyesbítették. Sokszor szóvátette a tanácsüléseken és a pénzügyi csoportnál a dolgozó parasztoknak azt a kérését, hogy az adókivetés legyen érthetőbb, világosabb. így neki is része van abban, hogy az adózást most új alapokra helyezik.

Szabó Lajosnak teljesült a vágya; nemcsak a Zrínyi utcában, hanem az egész községben mind több és több a kötelességének becsületesen eleget tevő adófizető. Természetesen nem marad el az abból eredő haszon sem — egyre több járdája, "bővizű kút- j ja, szép középülete lesz Csa- nádapácának, s lakóinak boldog élete. Baráth

»Versenytábla«. — Ez olvasható messziről a Sarkad! Kendergyár gépházához köze,edve. Szép is, nagy is ez a tábla, Közelebb érve, az látható, hogy decemberben kik nyerték el a sztahanovista oklevelet, vagy jelvényt. Meg három legjobban dolgozó nevét. Kiderül tehát; csak erről a tábláról ítélve, nem tudhatja meg senki, hogy most van-e itt munkaverseny, vagy nincs.

— Nálunk erre a negyedévre senki sem tett felajánlást — mondja az ÜB-efnök elvtárs. Valahogy rendbenlevőnek tartja, amit mondott, a hanghordozásából ez érezhető. »Mindenki többet szeretne keresni, ezért úgyis nagyobb százalékot akar elérni, ez csak természetes, minek hát a felajánlás!« — gondolhatják egyesek. Ilyesmibe belenyugszanak némely vezetők? — Nem helyén való! Nagyobb százalékot és több keresetet aláírnak a dolgozók — ez igaz. Éppen ezért lehetséges, hogy mindegyikük vállalást tesz, ha erről valakik beszélgetnek velük, A felajánlások

megtételére úgy buzdítanak helyesen, ha megmondják, hogy valamely dolgozó milyen módon érheti el a nagyobb százalékot. Ez segítségadás. A vállalás teljesítése pedig hasznos a munkásnak, az üzemnek egyaránt.

Felajánlást, ha nem is tettek a kendergyáriak, ez még nem ok arra, hogy a verseny- táblát ebben a szakaszban kihasználatlanul hagyják. Az elért jó teljesítményeket, jó munkamódszereket időről időre dicsérjék meg, a hibákat, a lemaradókat viszont bírálják a vezetők. Az elmaradók majd azt mondják: »Én is elérem azt a százalékot, amelyet a jobbak!« A jók pedig: »Fogadjunk, nagyobb lesz a teljesítményem, mint a iegjobbaké!« Így bizonyára megindul a vállalás, a versenyzés. Ahogyan most van, úgy viszont sohasem.

— Ej, ej, kendergyári vezetők, nem hallottátok még elégszer, hogy milyen fontos a verseny-nyilvánosság?!... a versenyszervezés?!

Ráfizetlek

a vesztegetésre

Petri K. György békéscsabai kisparaszt, aki 4 és fél hold földjén és Mária nővére 1 és fél hold földjén gazdálkodik, 1954 augusztus 8-án a békéscsabai Halászcsárdában, a kisvasúti vendéglőben és a ügeti .vendéglőben történt italozás után, arra kérte Met- | licsák István volt begyűjté-1 si megbízottat, hogy az ő és nővére összevont beadási kötelezettségét válassza szét, hogy mint korábban, ismét külön-külön beadási könyv- j re teljesítsenek, mert ebben az esetben kevesebb a beszolgáltatás mértéke. Ezért a „szívességért” 500 forintot! ajánlott fel neki. Metlicsák István az ajánlatot elfogadta; Petri K. Györgynek és Petri K. Máriának a begyűjtési hivatalban lévő közös kartonjáról másolatot készített, ezt pár nap múlva elvitte Petri K. György lakására, az összevont beadási könyvvel összehasonlította, azután úgy a kartont, mint a beadási könyvet összetépte és elégette. Ekkor Petri K. György 250 forintot adott neki, majd pár nap múlva 50 forintot. Az eset közben kiderült és többet nem fizetett Metlicsáknak. A békéscsabai járásbíróság Petri K. Györgyöt vesztegetés bűntette miatt 1 évi börtönre és 1 évi jogvesztésre; Metlicsák Istvánt pedig vesztegetés bűntette és közokirathamisítás bűntette miatt 1 évi és 6 hónapi börtönre, valamint 2 évi jogvesztésre ítélte.

Még a hóesés előtt

Senkinek sincs panasza Ka- | nauton Gilik József 8 holdas középparasztra. Munkájáról, kötelességérzetéről gazdatársai elismeréssel nyilatkoznak. Ezért mostanában többeknek feltűnt, hogy a községben —. de még a megyében is — ő veXßttr- először, tavasai taúzát.

— Nem vetett elegendő búzát az ősszél? — kérdezgették megütközve, egymástól szomszédai. Na, de Gilik József nem j fukarkodott a felelettel, amikor j ez a fülébe jutott.

— Vetettem én — mondotta —, csak, hogy tavaszit is aka- j rok termelni. — S elmagya- rázta, hogy miért. — Nekem/ még sohasem volt, de tavaly azt láttam, hogy a szövetkezetben jól fizetett.Megpróbálkozom vele én is. Az őszi búza ugyanis nem mindig sikerül. De, ha rossz volt az ősz, a tavaszi gabona még sikerülhet. Persze, a vetéssel nem lehet várni. A

magot, amint csak lehet, a földbe kell tenni.

Ezért érdeklődött már hetekkel ezelőtt a tanácsnál: — Mi lesz a tavaszi búza-vetőmaggal? Jön-e egyáltalán? — S másfél héttel ezelőtt, amikor megérkezett a vetőmag, ő volt az első, aki kivette és 720 négy- [ szögölön elvetette a tavaszi bú- j zút. Ez pedig még a hóesés előtt történt.

IN

A március 2-i, 24. száma a személyi részben kitüntetéseket közöl. A hivatalos lap e számában jelent meg a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának határozata a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a világ népeihez és parlamentjeihez intézett felhívásáról. Közli a lap a Minisztertanács határozatát a cukorrépa és a cikória termelési terv teljesítésének biztosításáról.

Gyógypedagógiai konferenciák voltak a megyében

Az el131ult héten továbbképzési kon ferciiciákat rendeztek a megyénkben működő gyógypedagógusok. A konferenciákon az Oktatásügyi Minisztérium gyógypedagógiai osztálya és a Megyei Tanács oktatási osztálya is képviseltette magát, A konferenciákat mindenütt az igazgatók vezették le, akiket erre a Budapesten tartott országos gyógypedagógiai konferenciákon készítetlek elő. A ktm- tíercnciákon mindenütt bemutató tanít ás volt, majd lélektani és módszertani kérdéseket vitattak meg.

Gyulán és Tarhoson volt továbbképzési nap az intézeti nevelőknek. Békéscsabán pedig a megyében működő gyógypedagógiai nevelők jöttek össze konferenciára.

Békéscsabán a vidéki gyógypedagógusokat nagy szeretettel fogadta a szülői munkaközösség. Meg is érdemük a s zülök megbecsülését és szereidét a derék gyógypedagógusok, mert, mint Gá bor Dávidné SZM-elnökiiő is kihangsúlyozta üdvözlő beszédében — a gyógypedagógusok végzik a legnehezebb nevelői munkát az összes pedagógusok kő /ölt. Nemcsak a tudás állandó fejlesztésére van ezen a pályán szükség, hanem sok-sok szeretőire, az emberi jó- lúgra» a munka iránti lelkesedésre. Arról van szó, hogy vissza tudják adni gyermekeinket az életnek, a családnak, úrról* hogy gyermekeink ne tehertételei» eltartottjai, hanem hasznos dolgozói legyenek a társadalomnak.

De nemcsak a szülök becsülik meg a gyógypedagógusokat, hanem pártunk és kormányunk is. Nemcsak a m aga*abb fizetésben jut ez a megbecsülés kifejezésre, hanem a jobb munka végz éséhez szükséges feltételek biztosításában is. Az MT oktatási osztálya és a pénz ügyi csoport szívügyének tekinti a gyógyítva nevelö iskolák ügyét. Az üzemek i* szívesen támogatják. Legutóbb a Békéscsabai Ruhagyár, a Békési Nomda C» a Szőoyeggyár adott értékes anyagot a gyermekek foglalkoztatásához. A békés csabai Vörös Október TSZCS pedig homokot szokott hordani az iskola udvarára» hogy abban játszhassanak a gyerekek. Az asztalos, lakatos, szerelési és javítási munkát a szülök végzik állandóan. A gyerekek a munkára uev elési órákon készített játékokból érteke» csomagot küldtek Hédervárra, az ottani árvízkárosult napközinek. A helyi ruhagyárnak pedig szép babákat készítettek az adott hulladékokért» hogy a ruhagyári gyermekeknek legyen minél több játék a napköziben«

A szereidet és megbecsülést fokozottabb mértékben érzik a gyógypedagógusok. Nehéz munkájukat nein küte !ességböl» hanem a pályájuk iránti nagy szerdeth«! végzik. Munkájuk eredményeként az általános iskolában nem boldoguló gyermek itt fokozatosan fejlődik. Ebben a fejlődésben a legtöbb gyerek eljut odáig, hogy megtalálja helyét a társadalomban.

*■ Ví*» <*0**Al»'M0**tf*' V*» wr V*»

A békéről beszélgetnek

— A MEGYEI Tanács egészségügyi osztálya szervezésében a mezőgazdasági szocialista szektorokban megkezdték a dolgozóik rendszeres egészségügyi vizsgálatát, ami az általános vizsgálaton kívül röntgen- és egyéb szakorvosi vizsgálatokra is kiterjed.

V

égétért a IV. magyar békekongresszus. Küldötteink hazatértek otthonaikba. Lackó Istvánná háziasszony, Újkígyós község küldötte hétfőn hajnalban ért haza. Férjét, aki éppen munkába készülődött, ezekkel a szavakkal köszöntötte: — Nagyon szép volt minden. Nagyon sokat mesélek, majd meglátod.

— El is várom tőled — válaszolta férje —, de most pihenj le, mindjárt reggel lesz. Bizonyára fáradt vagy. Majd estére mindent elmesélsz nekem is, meg a fáinknak is... >

Lackóné ezt már nem hallotta, szemei lassan lecsukódtak, elaludt. Férje csendesen becsukta maga mögött az ajtót.

A békeküldött álma nem

tartott soká. Kora reggel, talán még hat óra sem volt, valaki hangosan megzörgette az ablakot, és bekiáltott:

— Ébren van, szomszédasszony?

— Alszok még! Ki az? Maga az, Zsidiákné? Mi újság?

— Azért jöttem, hogy megkérjem, meséljen már valamit a kongresszusról, milyen volt, lesz-e háború?

— Na, jöjjön be, szomszédasszony, mindjárt elmondom.

T ackóné magára szedte ruháját, leültette vendégét és először is 5 tett fel egy kérdést.

— Mondja, szomszédasz- szony, maga akar háborút?

— Én dehogy is akarok, békében akarok én élni családommal együtt.

— Na, hát, tudja meg, nemcsak maga, de százak és milliók akarnak békében élni, dolgozni, termelni. Erről volt szó a kongresszuson. De arról is, hogy a békét nemcsak óhajtani kell, de tenni is kell érte. A békéért mi is tudunk tenni. Azt is a békéért tesszük, ha időben teljesítjük a beadást, pontosan fizetjük az adót és többet termelünk. Ha nem ezt tennénk, akkor az amerikai uraknak segítenénk és a fegyvergyárosoknak sikerülne tervük.

Lackóné elmondta azt is, hogy milyen szép, megható volt Nazim Hikmet, török költő verse a halott kislányról. Hogy neki, de a többi küldöttnek is könnybelábadt a szeme, amikor - iskolásgyermekek vonultak be a Sportcsarnokba és virággal köszöntötték a küldötteket.

— Akkor mindnyájan arra gondoltunk, hogy ezek a gyermekek elpusztulnának a háborúban.

B

eszélt még a szép ajándékokról is, amelyeket a megyék dolgozói küldtek. Alighogy elment Zsidjákné, újabb vendég érkezett, Mo- hácsiné jött és arra kérte, jöjjön el hozzájuk és mesélje el, mit látott, mit hallott a kongresszuson — ezt üzeni gyerekágyban fekvő lánya, aki nem tud eljönni. És ő szívesen ment.

Ha az utcán megállítják és kérik, meséljen; ott sem tagadja meg az emberek, asszonyok kérését és elmondja a kongresszus üzenetét. Alig győzi mesélni a két nap eseményeit.

Lackóék konyhája naponta megtelik érdeklődőkkel, a békéről beszélnek. B-vi