Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-12 / 60. szám

1955 mániás 12., szombat ViUai&aiak Héjte Kezdjük meg a vetést! f assan ugyan, de közeledik a tavasz. Eltűnt a hó, s most már csupán egy-két nap választ el bennünket, amit mind­annyian nehezen várunk — a vetés kezdésétől. Dolgozó pa­rasztjaink nap nap után ügyelik az egyre jobban szikkadó ta­lajt. >: Elbírja-e már a gépet, meg az állatot?« — szorong bennük a kérdés, amint rálépnek a pá­rát lehelő földre. »Egy kissé így is el vagyunk maradva, tovább nincs mit kés­lekednünk« — ez a nézet lett úrrá községeink egynéinelyiké- ben. Ennek nyomán megtöbbszö­röződött az előkészület lendülete, különösen az egyik legfontosabb tennivalóhoz, a tavaszi búza ve­téséhez. Több községben már mind széjjel vitték az odaszállí­tott vetőmagot. S ha az kevés­nek bizony u t eg . más között cse­réinek a termelők. Volt, akinek maradt a tavalyi termésből és szívesen ad az arra rászorulók­nak. Mint már több esetben, úgy most is megnyilvánul a terme­lőszövetkezetek segítségadása. Számos szövetkezet követi a bé­késcsabai Kossuth TSZ példáját, amely több mázsa tavaszi búza­vetőmagot kölcsönzött, vagy adott cserébe az egyéni terme­lőknek. jisszességében sajnos, nem így U néz ki a kenyérgabona ve­tésének pótlása. A Mezőgazda- sági Igazgatóság jelentéséből ki­tűnik, hogy a megye községei­be kiszállított vetőmagnak alig egyharmadát vették eddig igény­be a dolgozó parasztok. Hogy miért ,néni többet? — sokan nem akarnak vetni, mégpedig »meg­győződésből«. A kulákok híresz­telésére ugyanis az a nézet kelt lábra, hogy a tavászi búza veté­sének az ideje már elmúlt. »Csak feleslegesen tesszük a vető­magot a földbe« — mondják egyeseit. Kétségtelen, korábban vetve a kalászosok is többet terem­nek. A késői ve léssel leszűkül a tenyészidő — nem fejlődik ki eléggé a növény és gyengébb lesz a termés. Március közepén azon­ban még nincs elkésve a ta­vaszi búza vetése. Az igaz, hogy nem terem annyit, mint a hó­nap elején vetve, de altkor is több keny erünk lesz, "mintha el­hanyagoljuk a hiányzó őszi bú­zavetésünknek a pótlását. Az okosabbjai persze tudják, hogy a növény fejlődése meggyorsít­ható'. Mégpedig az egyre job­ban elterjedő új módszer — a jarovizálás által. Jarovizált magot Ma, a kultúrházban: Szebek András begyűjtési miniszter előadása »A békéscsabai munkásság és szegény parasztság helyzete a Horthy-korszakban« címen Szo- bek András begyűjtési miniszter előadást tart Békéscsabán a Ba­lassi KuUúrházban. Az előadás ma, szombaton délután 6 órakor A szövetkezetiek boldogulásáért A »Harci Nap« röpgyűlésén a Kondorosi Gépál omás több dol­gozója felaján'ást tett. Kondacs György traktoros vállalta, hogy április 4-re 70 kát. holdon végzi el a mélyszántást. Valach Pál április 4-re a gépállomáson lé­A Minisztertanács újabb ren­deleté kimondja, hogy az az álta­lános jövedelemadó fizetésére kötelezett személy, aki az 1955. év első napján használatá­ban volt földterülettel április vé­vetni annyit tesz, mint rendes magot két-három héttel előbb vetni. Az osztály ellenség aknamunká­ja, felbujtó tevékenysége egyre jobban fokozódott az elmúlt na­pokban. A Központi Vezetőség március 2—4-i ülésének határo­zata ismét szertefoszlatta a lcu- lákoknak »boldogabb jövőjükről« elképzelt reményét. Tehetetlen dühükben megtöbbszöröződött erővel igyekeznek gátolni a dol­gozó parasztok jobb megélheté­sét. Szomorú dolog, de »agitáció- jukat« elősegíti, hogy pártunk legújabb határozata még nein ju­tott el mindenkihez a maga valóságában. Sokan a falvak egy­kori kiszipolyozóinak, heréinek szájából hallják először — ter­mészetesen elferdítve — a politi­kai és gazdasági életünk hibái­nak megszüntetéséről hozott ha­tározatot. T?z a magyarázata annak, " hogy egyik-másik helyien elkedvetlenedés jelei mutatkoz­nak a dolgozó parasztok körében. Arról beszélnek: »nem érdemes vetni« — meg hogy »legjobb len­ne megszabadulni a földtől«. So ős Gábor né mezőgyáni dolgo­zó parasztasszony kereten kije­lentette: ha tavaszi búza veté­sére kötelezik, visszaadja a föl­det — azt a 10 holdat, amit 1945-ben a földosztáskor ka­pott ! Pártunk határozata világps és érthető a mezőgazdaságra vonat­kozóan : könyörtelen harc a ku­lákok, a falu kizsákmányoló! el­len, és egyre jobban fejleszteni a dolgozó parasztság jólétét elő­segítő termelőszövetkezeti moz­galmat. De nem az egyénileg ter­melő kis- és középparasztok ér­dekeinek semmibevevésével. Ezt számos példa bizonyítja. Mind több és több traktor szánt a dolgozó parasztok parcelláján; az áíiarn az egyénileg gazdálko­dókkal is kedvezményes feltéte­lek között termelteti meg az ipari növényeket; ha kötelezően írja is elő, de biztosít vetőmagot a kenyérgabona vetéséhez stb. tizeknek magyarázásával —a G határozat helyes ismerte­tésével verjék vissza pártszerve­zeteink és tanácsaink a kulákok mesterkedéseit. Szilárdítsák meg a dolgozó parasztok termelési kedvét, tegyék lehetővé, hogy községükben kés'ekedés nélkül kezdődjön meg a vetés — a gazdag termés egyik legfonto­sabb előfeltétele. csabai zeneiskola ének- és ze­nekara ad műsort. Az előadás szünetében megnyitják a mun­kásmozgalmi kiállítást, melynek anyaga fényképekbe^ és írásos dokumentumokban idézi a Hort- hy-korszak népel'ejnes politiká­ját. pék szíjjavítási munkáit végzi el. A gépállomás dolgozói nagy lel­kesedéssel vállaltak részvételt a március 15-től április 4-ig tar­tandó fel szabad u'ási műszakon. géig a földműve'ésügyi miniszter engedélye alapján működő ter­melőszövetkezetbe be'ép, mente­sül a bevitt földterület után 1955. évre kivetett általános jö­vedelemadó fizetése alól. / A muronyi Alkotmány Ter­melőszövetkezetben a múlt év tavaszán örömmel fogadták a kihelyezett agronómust. De az agronómusnő magatartása nem sok idő múltával gondolkozóvá tette a tagokat. Gál Istvánná egyre inkább visszaélt bizal­mukkal. Reggel 8—9 óra tájban érkezett és déli 12 órakor már távozott — ment a vonatja, amelyről a világért sem ma­radt volna le sohasem. — Minek maradnék? Ugyan mit is tudnék csinálni? — vá­laszolta, ha ezért kérdőre von­ták. De párórás kintléte alatt \ is „csinált“ ő éppen eleget. A végén még az elnök sem tud­ta, hol a feje, helytelen intéz­kedésével úgy megzavarta a rendet, ősznél tovább nem is tűrték —■ menesztették. — Na, ezután jobban meg­nézzük, ki osztogassa nekünk a tanácsot — vélekedtek a szö­vetkezet tagjai. S ha „külső­leg“ megfelelőnek is találták, valamelyest csak tartózkodóan fogadták Földesi Istvánt, a má­sodik kihelyezett agronómust. — Hátha ez is olyan lesz — mondogatták egymás között. Ez a bizonyos agronómuscse- re október elején történt. Az­óta eltelt néhány hónap. Az új szakember megmutathatta, hogy mit tud. Meg is mutatta — már az ősszel. S a szövet­kezetiek azóta egyre jobban megkedvelték, szívükbe zárták a fiatal agronómust — Ez talál magának elfog­laltságot kora reggeltől késő es- (tig — mondják dícsérően a tagok. De nem ok nélkül. Föl­Jó a termelőszövetkezet Tizenöt hónapja hagytam ott a mezőtúri Petőfi Termelőszö­vetkezetet, ahová 1951 február­jában léptem be. Először hár­man dolgoztunk a szövetkezet­ben: éde&apám, bátyám meg én. Bátyám az nem sokáig dolgozott, mert 1951 őszén behívták kato­nának, azután ketten maradtunk édesapámmal. Majdnem három évig dolgoz­tam a szövetkezetben. Már az első évben láttam, hogy érde­mes itt dolgozni, mert, ha min­dent számolok, havonta ezeröt­száz, ezerhatszáz forintot keres­tem. Első évben csak hét hónapot dolgoztam és 265 munkaegysé­get teljesítettem. A második év­ben már 400 munkaegységem volt. A legutóbbi évben a tehenészet­ben dolgoztam. Itt már 700 mun­kaegységet teljesítettem. Kaptam 18 mázsa búzát, 12»mázsa ku­koricát, 9 mázsa árpát, 4 má­zsa heredarát, 80 kg rizsát, 20 kg cukrot, 1 mázsa káposztát, 2 szekér szalmát, 80 kg szilvát. Pénzt összesen hétezernyolcszáz forintot kaptam. Ezenfelül kap­tam a télen 400 forint prémiu­mot a jó munkámért. Ezért nagy öröm számomra a Központi Vezetőség határoza­tának az a része, hogy a jövő­ben még több gondot fordítanak a termelőszövetkezetekre. Il.mdzsur Imre tizedes Békéscsaba desi Istvánnak is volt némi ré­sze abban, hogy a tagok össz­területük 43 százalékán vetet­tek kenyérgabonát az ősszel. Még pedig idejében és jól elő­készített talajba. Persze, nem ment minden a maga rendjén. I A mélyszántással már baj volt ; — nem tudták befejezni az ősz- I szel. A traktoroknál volt a j hiba. A három közül legtöbb­ször csak egy dolgozott. Az ag- | ronómus gyakran felhívta a Mezőberényi Gépállomás figyel- i mét, de nem sok eredménye lett. Hogy ne maradjon szántat- lan föld tavaszra, a télen is többször kérte a gépállomást: adjanak ki gépet. A „javítás­ból“ azonban nem voltak haj­landók kimeneszteni egyet sem. Pedig a dombosabb részeken le­hetett volna szántani január­ban is, meg februárban is. S ha Földesi István kérése telje­sül, nem főne most a feje — de a szövetkezetieké sem —, hogy a tél elhúzódása miatt, mi­kor készítik elő a talajt a ta­vasziak alá. A tél folyamán persze, nem­csak a szántás sürgetésére szo­rítkozott a kihelyezett agronő- mus ténykedése. Mindig talált magának valamit, amiről jónak látta, hogy elbeszélgessen a ta­gokkal. Nem helyeselte például azt, hogy a teheneket egyformán abrakolják. — Sokkal jobb lesz, ha a több darát, a több tejet adó tehenek kapják — mondogat­ta a tehenésznek. Cselovszki János pedig olyasféle ember, aki nem zárkózik el az okos szó elől. Szívesen fogadta Föl­desi Istvánnak azt a tanácsát is, hogy a kedvezőtlen körül­mények — régi, szűk istállók — miatt hogyan oldja meg az egyedi takarmányozást. A tehe­neket aszerint csoportosította, ahogy tejelnek. A többiektől el­különítve takarmányozza a vemheseket. Az eredmény nem Szögi Antal szerencséje Szögi Antal gépész- technikus a Gyulai Köröntnél. Szorgal­masan végzi munká­ját. Tudja, hogy min­den erőfeszítés, amit a közösség érdekében végez, az ő életének, családjának útját is egyengeti. Az üzem munkájáról beszél­gettünk, de egy szió- val sem említette, milyen nagy öröm érte a napokban. Munkatársai figyel­meztetnek erre. A Negyedik Békeköl­csön második sorso­lása alkalmával 50 ezer forintos nyere­ménnyel húzták ki a 25805-ös. sorozatú, 28. számú kötvényét. — Annakidején örömmel jegyeztem — mondja —, mert tudtam, hogy vissza­kapom, mint az előző években jegyzett Öt­éves Tervkölcsön köt­vényeit. Azokat már mind kihúzták név­értékben. Arra azon­ban nem gondoltam, hogy nagyobb össze­get is nyerhetek. To­tózni sem szoktam — magyarázza, mintegy tisztázva magát, hogy nem számol sohasem könnyen szerzett pénzre. Amikor megjelent az újságban a sorso­lás jegyzéke, felesé­ge mindjárt észre­vette, hogy nyertek. Gyorsan felhívta fér. jét és közölte vme a váratlan eseményt. — Nincs nékem olyan szerencsém — vetette oda. Amikor megjelent a hivatalos jegyzék, mégis izga­tottan kereste: vajon, megtalálja-e saját számát. Igaz lenne-e, hogy nyert ? Igaz volt. felkeresték te­hát feleségével együtt az Országos Takarék- pénztár gyulai fiók­ját. A pénz egy ré­szét felvették, na. Legtöbb tennivaló az állattenyésztésnél akadt a mezei munkák előkészülete körül. Minden eke, fogas, vető­gép és egyéb szerszám rendbe­hozásáról saját maga is meg akart győződni. Esténként Tóth Jánossal, a tsz elnökével a he­lyes munkaszervezetek kialakí­tásán törték a fejüket. A ter­vet felbontották brigádokra, majd munkacsapatokra. Még azt is megszabták már jó elő­re, hogy melyik fogat, hol és milyen kiterjedésű területen végzi a munkát — a simító­zást, a fogasolást, a vetést, az ekekapázást és a hordást. Néhány héttel ezelőtt már a maradt el. A nemrégen még í literes fejési átlag néhány hó­nap alatt 6—7 literre emelke­dett. Változtatni való a sertéste­nyésztésnél is volt, de itt már nehezebben ment a dolog. Pi- kó László és Varga Mátyás ügyet sem vetett az agronómus szavára. Persze, a munkájukat egyébként is hanyagul végző, a közös vagyont fosztogató ta­gok kiebrudalásával, néhány nap óta a 246 sertés gondozá­sa, takarmányozása és elhelye­zése is megváltozott. A tavasz közeledtével egyre több tennivalója került Föl­desi Istvánnak határban is megindult a mun­ka. Őszi búzájukból 10 holdat trágyáztak felül baromíitrágyá- val és komposzttal a szövet­kezet tagjai. Püski Gábor trak­toros is letörlesztett néhány holdat a szántatlan területből. A munkák zöme természe­tesen még csak ezután kezdő­dik. Ezt a kezdést várja most nehezen Földesi István. Jól tudja, hogy a tavaszi és az utána következő munkáknál tehet csak igazán sokat a szö­vetkezetiek boldogulásáért. Baráth László seje gyobbik részét pedig betették takaréKbe- tétkönyvbe. Hogy mire is köl­tik a nyeremény ösz- szegét? Fiatal háza­sok és ilyen helyen akad bőven vásárol­ni való. Régi vágyuk teljesül — ezt csak motorosok értik meg igazán —, a férj mo­torkerékpárt vásárol. Az asszony pedig a konyha és a szoba berendezését, feisze. relését bővíti, edé­nyeket vásárol. Öz­vegy édesanyjukra is gondoltak. Az egyik­nek személyesen ad­ták hírül, a másikra!; levélben írták meg a váratlan szerencséjü­ket. Mellékelve per­sze, meglepetésként egy kis pénzt is. Érdemes volt tehát jegyezni, mert a jegyzett 800 forint­nak többszörösét kapta vissza e hú­zás alkalmával. lesz. Az e'őadás után a békés­ül „Harci Nap“-on vállalták vő összes cséplőgép és más gé­yókedvezményben részesülnek azok, akik áprilisvégéig termelőszövetkezetbe lépnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom