Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-06 / 55. szám
1953 március 6., vasárnap Itiluusawlc hétte Jól fór, aki többel vei Zoliiai Pál mezőberényi közép-] tése miatt idéztek be? — ötlött paraszt kedden reggel azzal indult el hazulról, hogy a tanácsházára megy. Azt meg maga sem tudta, miért —• hivatták. A kézbesítő mindössze ennyit mondott, amikor az üzenetet átadta: — Bacsó elvtárs, az elnökhelyettes akar valamit. Így azután mindjárt a mező- gazdasági csoport szobája felé vette az irányt, ahogy a tanácsháza nagy épületébe belépett. Úgy gondolta, hamar végez, de csalódott. A kis szoba tömve volt agyába. — Hiszen én vetettem elegendő gabonát az ősszel. Nyolc holdat a tizenkilencből... A rendelet legalább is ennyit ír elő... De ezt Bacsó Pál is tudja. Az ősszel gyakran járt felénk. Még meg is dicsért, hogy senki másnak nincs olyan szép búzája a kereki részen, mint nekem. Vagy már elfelejtette ?... Ahogy így mélázott magában, közben egyre figyelmesebb lett arra, ami a szobában törté, , . I nik. S eayszercsak azon vett« emberekkel. Mintegy harmincán át . az elnökh€. szorongtak az asztalok meg a ^ magvarázkodását hali- ezekek kozott. A küszöbnél nem j • • is jutott tovább. | ° ; ‘ A bent folyó beszélgetésből ha- , — V an, aki húzódozik a tamarosan megtudta, hogy az előtte vaszi búza vetésétől. De miért? jöttek mijáratban vannak. — Csak nem a tavaszi búza ve— mondta az. — Azért, mert az új, ismeretlen számára. Ha idejében és jól előkészített talajba veíik, az is terem annyit, mint az őszi... Beszélt ő annak még sok jó oldaláról, de valamennyi között legjobban az tetszett Zolnai Pálnak, amikor ezeket mondta: — Mond valamit — helyeselt, s már el is határozta, hogy ő is vet tavaszi búzát. Nem sokat — mindössze egy holdat. Ha csak kilenc mázsa terem, akkor is több mint 10 mázsa kukoricabeadást (méghozzá májusi morzsoltban) teljesíthet vele. (Bacsó Pál legalább is így magyarázta!) Milyen jó lesz, ha az a kukorica megmarad neki Így már azt sem bánta, ha a búzavetés miatt idézték is be. — Miért hivattál? — kérdezte vidám hangon az elnökhelyettestől. — Veled másról akarok beszélni —■ válaszolt az, az előbbi beszélgetésekre célozva. De a végén vele is csak arról tárgyalt. A bikatartásból — ami miatt Bacsó hivatta Zolnait — nem lett semmi. — Nem vállalhatom el — ki— Ha valaki esetleg több kern érgabonát vet a kötelezőnél, az fogásolta Zolnai. — Nincs hová csak jól jár, búzából teljesítheti a takarmánygabonabeadásáít i®. Az árpa és a kukorica pedig megmarad neki. Kinek jár a háztáji föld ? Huszár János, az almáska- marási tsz brigádvezetője a következő kérdésekre kér választ szerkesztőségünktől: 1. Kukla Péter tagja a termelőszövetkezetüknek két leányával együtt, akikkel egy háztartásban él. Szeretné tudni, leányainak jár-e külön-külön a házláii t'ö'd? 2. Leisz Jánosáé termelőszövetkezeti tag férje az állami gazdaságban dolgozik, ahol megkapja háztáji területét. Leisz Já- nosné arra kér választ, hogy részére jár-e háztáji földterület a tsz-ben? 3. CsüÜög Mihályné, a Sal- lay Tsz tagja, de már évelt óta a tanácsnál van alkalmazásban. A férje ál ami gazdaságban dolgozik, ahol megkapja háztáji területét. Csüllögné most a tsz-től követel háztáji földet. Jogos-e kérése? Válasz: 1. Kukla Péter leányainak külön háztáji terület nem jár, mert háztáji föld csak családonként adható és nem családtagonként! 2. Leisz Jánosné férje az állami gazdaságban dolgozik, ott megkapja háztáji területét, ezért Leisznének a tsz-ben már nem jár. 3. Csüllög Mihályné bevitte földjét a tsz-be, de már hosz- szabb idő óta nem ott dolgozik. Férje az állami gazdaságban megkapja a háztáji területét. A- kik nem dol goznak a tsz-be,n — még ha földjük a szövetkezetben van is — nem kaphatnak háztáji területet. Ezért Csüllögné kérése néni jogos. tegyem ... Hanem én is akarok valamit — ezzel előhuzakodott a tavaszibúza-vetéssel. — Lehet-e még igényelni vetőmagot? —- Miért ne? — volt rá a válasz. Zolnai Pál aznap olyan jó kedvvel hagyta ott a tanácsházát, hogy a sapkáját is félrebillentette a feje búbján. A vetőmagot pedig még aznap átvette a Terményforgalmi t e 1 épé n. Rendelet a növendékmarhák után járó a dóked ves m é nyríil A Minisztertanács módosította a növendékmarhák után járó adókedvezményről szóló korábbi rendeletét. Az eddigi rendelkezések szerint a sajátnevelésű és kilencven napnál fiatalabb korban vásárolt növendékmarha után abban az esetben járt négyszáz forint adókedvezmény, ha a növendékmarhát a gazda egyéves koráig nevelte. Az új rendeiet értelmében meg kell adni a Kedvezményt azoknak a gazdálao- dóknak is, akik továbbtenyész- tésre vagy hizlalásra hathónaposnál fiatalabb növendékmar- hát vásárolnak. A mezőgazdasági termelőszövetkezeibe belépő tagok mentesülnek az 1955. évi általános jövedelemadótél A Minisztertanács rendek tét hozott a mezőgazdasági termelőszövetkezetbe belépők 1955 évi általános jövedelem adómentességéről. Eszerint az a dolgozó, aki az -1955. év első napján használatában voll földterülettel ez év április végéig a földművelés- ügyi miniszter engedélye alapján működő termelőszövetkezetbe belép, a bevitt földterület után 1955. évre mentesül az általános jövedelemadó fizetése alól. Hasznúit a bírálat“ Lapunk február 26-i számú-j a napokban beküldött levelé- ban „Javult a munkafegyelem bői a következőket olvastuk: a Sallai TSZ-ben“ címmel tu- ,T „„„... ... „. . dositast közöltünk az almaska- , m&r dtan hemehetünk a marast közös gazdasag tagjai- j szarvasmarha.istállóba _ 0 íe_ nak munkájáról. Az írás — , T . . amely Hursan János elvtárs- \ he™k? mmdlg tlsztan talal- nak, a tsz brigádvezetőjének ]uk- Nő a tejtermelés is. Két tollából jelent meg — bírálta I tehenünk már a 7 litert is mégis a szövetkezet egyes tagjait a(^ia naponta. A munkaidő ki- — a tehenészeket. használásával sincs baj. TeheA bírálat nem volt hiába- nészeink este is betartják a fe- való. Hursan János elvtársnak j jési időt...“ A hírfák ok garástlálkodása Békésen Sok szó esik a Békés községi begyűjtésről. Nem azért, mintha jól menne, hanem inkább az elmaradását emlegetik. A begyűjtési hivatal és a tanács tavalyi rossz munkájának nyoma — a lazaság — még mindig észlelhető. Tavaly különösen a hátralékosok elszámoltatását végezték nnmunkáj As elmaradás oka mel-ámmal. Nem is csoda azután, ha arról számolhatunk be, hogy ez év januárjában egy híján négyezer hátralékos volt a községben. Ez a jelentős szám mindent megmond. Tükörképe a tanács és ai begyűjtési apparátus munkájának. elsősorban a nagymérvű munkaerő-hullámzás volt. Esetenként 4—5 megbízott vagy előadó hiányzott. Természetesen igy azokban a kerületekben, ahol hiányzott a begyűjtési megbízott, nem törődött, nem foglalkozott senki a termelőkkel. A látogatá91 ARI ARAI E8 MÓKÁJA engedje meg — kérte a még dolgozik is, pedig tolom, amit az uralt, a A látóhatár peremén felbukkanó nap Gulyás gyerek nénire is rámosolygott. arra is öreg mar — Na, nem bánom, mondotta Karcsi. Másnap elindult Ott szorgoskodott a fa- egy félórát olvashatsz, luszéli kis ház udvarán addig én elmosogatok, már korán hajnalban. Az unokáját, Karcsit várta, aki nála tölti el a vakációt. A városi gyerek sok érdekességet talál a falun. Karcsi alighogy megérkezett, nemrégi rend elvett tőlem. Mari néni nem unatkozott többet a hosszú téli estéken. Levelet írt A félórából két óra Jf**“ unokájának és olvasott, lett. A nagymama szem- j ^ hófehér papírt mint a 8-vermek> akillek ben ült unokájával, elő- a tudornál Új Íátéka van’ Millden rehajolva hallgatta a A LerekUzZ alkalmat megragadott, Baradlay-család törté- Ä MBv?n kömvl- hogy írhasson' Hallot' netét. Időközben azt y biztosban ta azl “> llogy alairásoSS S5ÄJ „„ Jsi,. Pe«, _ gcx.rMÄ sín ss&Ä , Lefekvés után sötét- mintha kiskertjében fél- . , _, . L gjuk este egy kony- ben heszélgi,-ttek. Majd napig kapált volna. De fékezték, hozott magaval. A így sz61t unokájához: kimondhatatlan volt az — Hé, Juliska! zett. Nem is igen volt otthon, csak addig, a- míg megreggelizett, vagy megebédelt. Esténként teleszájjal mesélte el nagyanyjának a nap eseményeit. Úgy vet barátjától kapta. Nagyanyja csak nézte, hogy unokája milyen szépen olvas. — Ugyan, minek rontod a szemed ? Én 79 éves vagyok és soha nem olvastam. — Elég baj az — mondotta Karcsi. — Nem mondom, néha jó lett volna olvasni, de nem sok időm lett volna rá, ha tudtam volna is. — Nagymama, inkább hangosan olvasok, csak szisszente« fel nagyma- fogta el, s elpirult. Utá- „ „ ma. - Hagyjuk abba, na ő is nagyobb kitar- a. ^Keivve'. _ Kiállt a kisfiam, majd holnap tással kezdte elölről. “f1*8 korábban kezdünk hoz- Egy-egy ilyen próbálko- biztatta unokáját. Z;',s után fáradtabb lett, szomszéd házból kijövő békeív - aláírásgyüj - tőket, de azok másfelé Hoz— Minálunk régen öröm, amikor először za(n nem jöttök? — csak kalendárium volt, írta le nevét girbe-gör- kiáltott utánuk, abból olvasott fel néha- be betűkkel. De azok néha nagyapád, de erre az övéi. Elolvashatja, el- írni is ritEán akadt ideje. Mari néni nem tud — mondták a lállyen szépet, amit te cl- ja. vastál, még nem hallot- _ Látod> kisfiam _ tépheti és újra leírhat- nyok. — Még hogy én nem tudok írni? Add csak mondta örömtől köny- ide, lányom. — S szép, nyes szemmel —, én 79 egyenletes betűkkel odar i ..I. t.. < irta o mn-ót • Pn írta a nevét: özv. Gulyás Gézáné. — Így ni tam. Gsak azt sajnálom, ha elmégy, nem lesz, aki szórakoztasson. "troliban ’értem — Nagyanyám! Én meg azt, hogy írjak, s megtanítom magát írni olvassak. Te ilyen idős — mondta elégedetten, és olvasni. korodig tengersokat ol- — Hadd jusson el az én — Eredj már,te! Öreg vashatsz, tanulhatsz, üzenetem is, hiszen én vagyok én már arra. Hidd el, megérte a fá- is békét akarok! — Megtanulja! Hiszen rabságot. Én most pó>- Soós Erzsébet sok és egyéni elbeszélgetések hiánya miatt szaporodott a hátralékosok száma. Hiba volt az is, liogj’ főbe- adóknak — legtöbb esetben — olyan termelőket — három-négy holdasokat — ütemeztek be, kiknek nem volt lehetősége arra, hogy január, február, vagy március hónapokban adják be például a hízottsertést. Viszont a kulákokat, speJculánsokat kevésbé jelölték ki főbeadónak. Sőt, közülük sokaknak szociális kedvezményt adtak. Több megbízott és előadó arra hivatkozott, hogy nem tudják, ki a kulák Nincs már sok földjük, hiszen szétosztották családjuknak, vagy kishaszonbérbe adták ki. Pedig az a 300 egynéhány kólák, akit 1953-ban tartottak nyilván, még ma is ott van a községben. Azért, hogy mindenféle fondorlattal, spekulációval igyekeztek földjüket széttrancsírozni, még most is ugyanolyan kulákok, osztályei- lenségek, mint korábban voltak, f öldjük szétosztásával, kishaszonbérbe adásával a beadás alól akarnak kibújni. Például D. Kiss László földjének felét az anyjára íratta, így kevesebb lett a beadása. Amikor rájöttek aljasságára és összevonták a földjét, beadási hátralékát nem volt hajlandó teljesíteni. Hízottsertését eladta Mezőberényben és azzal dicsekedett a törökszigeti részen lakó dolgozó parasztoknak: — Látjátok, én nein vagyok gyáva, de ti azok vagytok, mert nem mertek utánozni. — Valószínű, pökhendiségével már alábbhagyott, mert illetékes szervek kötelezték a hízottsertés beadására és törvényes eljárást indítottak ellene. A többi békési kulákok is li elszemtelenkedtek. Őri Imre kulák például 12 mázsa 40 kiló kukoricával és 3 mázsa 18 kiló napraforgóval tartozik az államnak, Eöld-esi István 76 kiló baromfival, 20 kiló tojással, Vá- radi István pedig 119,98 mázsa kukoricával, 29,87 mázsa napraforgóval és 123 kilő hízottsertéssel. Ezek a kulákok — de a többiek is — arra hivatkoznak, hogy »nincs« semmi terményük és állatuk. Az elszámoltatják pedig ennyivel is megelégedtek. Úgy vélik: »Ahol nincs, ott az isten se vesz.« Nem nézték meg azt, hogy rokonaiknál, bérlőikr.é nem rejtegetik-e el a jószágot vagy a terményt. A fentenüített hibákat elősegítette az is, hogy sem a járási, sem a községi tanácstól nem kapott kellő segítséget a begyűjtési hivatal. Lassan javul a munka Az apparátus élére Váci János személyében új vezető került januárban. A járási és községi pártbizottság, a tanács és a felsőbb begyűjtési szervek segítségével kezdi felszámolni az eddigi hibáivát, lazaságokat. Ma már körülbelül 200 azoknak a hátralékosoknak a száma, akiknél nem történt meg a helyszíni elszámoltatás. A megyei és járási begyűjtési hivatalok átcsoportosítással segítették és segítik az elszámoltatást. Eredmények vannak, de még mindig lassú ütemben halad a begyűjtés. A jó munka előfeltétele, hogy megnyerjék a termelők bizalmát a megbízottak. Értessék meg a község dolgozói parasztjaival, hogy a beadás népgazdasági érdek és népünk javát szolgálja. Ahol nem használ a szép szói, ott a törvény szigorával járjanak el. Különösen a kulákok elszámoltatásánál ne tűrjék meg a lazaságot. Leplezzék le a dolgozó parasztok előtt aljas tevékenységüket, mellyel akadályozzák a begyűjtési terv teljesítését. Népszerűsítsék az élenjáró dolgozó parasztokat és bírálják a nemteljesítőket. Ha a begyűjtési apparátus megjavítja munkáját, akkor hamarosan lemossák községükről a szégyent. Medve Mária
