Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-20 / 67. szám

4 1955 március 20.. j ««árnap ViUa^saiók Iflipt Játék, öröm, HANGOS ZSIVAJRA Eli-t REDT március 15-én a pósleleki ei'dő: a magasra kúszó nap suga­rainak melegével birkózó hűvös szelek, vidám diáksereg harsány kacagását repítették, szárnyukon a kékes szürkeségbe olvadó ég­ből,! felé. A tanárok próbáltál) hűteni a derű hevét — de lehet parancsolni az ifjú testben patta­násig feszülő fiatal erőnek, az erekben bizsergő tűznek, az idegszálakba szívódott nyugtalan­ságnak, amikor téli dermedtsé­géből éled az erdő és kristályle­vegőt lehel, amikor a tavalyi avarban pajkos napsugarak és játékos sz-elecskék fürdőnek s azt suttogják, bogy tavaszodik?!... Nem, nem lehet! A Békéscsaba,' Vízműápítő Technikum diákjait sem lehetett hallgatásra bírni. Kacagott a szemük, a szájuk, vi­rágzóit a kedvük — hosszú hó­napok elfojtott izgalma, megfé­kezett indulata szabadult fel ben­nük és ömlött szét piros izzással a tavaszról susogó fák között. EGY HÉT ÓTA mindig erről a napról beszéllek. KépzeletviLá- gulvat a keddi számháború szülte át ezerféle és millió színű gon­dolattal. Tervezgetlek: fiatalos fantáziájuk a végtelenben csa­pongóit. Elmondták egymásnak megszámlál hala tanszer, hogy mi­ket kellene..., hogyan lenne jó..., mit lehetne kieszelni. Nagy gondot okozott az időjárás — ha valaki esőt jósolt, gondterhelten ráncol­ták homlokukat az ifjak. Nagyon sokat beszéltek az öltözködésről: milyen ruhában érdemes elindul­ni;? Arcukat egyszer laz őröm sugá­rozta, máskor a kétely árnyékol ta bei. Izgatot tam várták a naipot s tü­relmetlenül siettették a perce­ket. ,. Nem csoda tehát, hogy vidámság, jókedv, hangos lárma verte fel a póstelieki öreg erdő csöndjét március. 15-én, ezen a várva-várt napon. Hiszen minden olyan gyönyörű volt, ahogy el­képzelték: napsütés, enyhe szél, tiszta levegő és játék, játék... A VIZMüÉPlTŐ TECHNIKUM tanulói több csoportban az er­dőt védték. Meghatározott tá­volságra helyezkedtek el egy­mástól, s előzetes tervek irány- mutatása szerint dolgozlak. Meg­szervezték a figyelést, biztosítást vidámság... j aligha Látott éleiében az öreg er­! dő. Kiabálások reszkették meg a levegőt: - 2693, 2693, 4758,475», 9417, 9417 ... Ijedt őzgidák fu-( tottak csendesebb tisztás felé, fé­lénk madarak repüllek fészkük­ből, fel a magasba, hogy mene­déket találjanak a levegő nyúj­totta végtelen szabadság hazájá­ban. Az erdő nem akart megpi­henni, a lámadók nyomullak elő­re a tölgyrengeteg közepe felé. A védők sietve nyomultak visz- sza, miközben sorjuk egyre rit­kultak s már-már úgylátszott, hogy a csata rövidesen befeje­ződik a támadók győzelmével, amikor... Egy bozóttal benőit nagy tisztásra'érlek. Minden bo­zót egy-egy védőt álcázott sűrű ágaival s az igazi küzdelem ill kezdődött el. Ember-ember ellen, oh a í is volt, hogy tíz egy ellen, sőt az is előfordult, hogy a közel­harcba békebíróként a tanárok­nak kellett beavatkozniuk. Hogy mennyi ideig tartott? — ki tudja. A csata hevétől tüzelve, a küzde­lem mámorától lázban égve ki törődött az illővel! Csak azt tudja UTÁNA mesélni kezdték egy­másnak élményeiket. Talán egyetlen gy erek sem volt, aki ne tudott volna egy -két hőstettel di­csekedni. (A támadók hősiessége az elbeszélések alapján Hanni­bál Alpokon való átkelésével ve­tekedett, a védőké pedif az egri \ i 'é- ek hősiességével.) Ez a vonás a fiatal évek jellemzője, a fia­talos temperamentum velejárója. Senkinek nem vethető szemére, hiszen a túlzásokat úgyis fel- I oldja idővel az emlékezés oldó­anyaga. Az a lényeges, hogy min­den diák érezte: szép és jó volt I ez a tavaszi túra — használt az egészségének, fizikuma erősödött, szelleme frissült, s feledhetetlen élmény ben volt része. Amikor hazafelé indult a né­pes és vidám diáksereg, már le­áldozóban volt a nap. Sugarait bágvadtan szórta az erősödő szél­ben hajladozó fákra. Az erdő el­csendesedett újra és folytatta to­vább régi életét, mint ahogy másnap folytatták tovább egy napra megszakított munkájukat az ú'on egyre távolodó diákok is. (örsi Tóth László) Államunk a kölcsönt az utolsó fillérig visszafizeti MA, MÁRCIUS 20-AN kerül sor az Ötéves Tervkölcsön utolsó sorsolására Budapesten és néhány nap múlva, április el­sejétől kezdve, államunk nemcsak a nyereménnyel kihúzott köt­vényeket váltja be, hanem minden egyes tervkölcsönkötvény-tulaj- donosnak visszafizeti kölcsönadott pénzét. Nagyjelentőségű esemény ez hazánk életében, hiszen tör­ténelmünkben ez az első államkölcsön, amely teljes egészében visszafizetésre kerül. Ennek jelentőségét minden olyan ember ér­tékelni tudja, aki emlékszik még a kapitalista Magyarország ál­tal kibocsátott és soha vissza nem fizetett államkölcsönökre. Az elmúlt ötven év alatt az uralkodó osztály több esetben is kibocsá­tott államkölcsönt. Az első és második világháború alatt a ma­gyar uralkodó osztály háborús terveinek megvalósításához több­ször vette igénybe a dolgozók megtakarított pénzét, államkölcsön formájában. Számos kisember, közöttük sok parasztember is, is­mételten hitelt adott a hazug szólamoknak. De az uralkodó osz-j tály mindig becsapta a hiszékenyeket. Az államkölcsönök jegy- j zői minden esetben az utolsó fillérig elvesztették a kapitalista államnak kölcsönadott pénzüket. NÉPKÖZTÁRSASÁGUNK 1949-BEN fordult először a dol­gozókhoz, hogy adják kölcsön megtakarított forintjaikat álla­munknak. Az első szocialista államkölcsön, az ötéves Tervköl­csön kibocsátása nagy visszhangot váltott ki népünknél. A dol­gozók egy emberként siettek kölcsönadni megtakarított forint­jaikat államunknak és a népköztársaságunk által eredetileg kért 500 millió forintot néhány' nap alatt jóval meghaladva, több mint! 750 millió forintot jegyeztek. Népünk, mint sok más esetben, most is tanúja lehet annak.! hogy pártunk, államunk megtartja Ígéretét. Államunk mindé-j nekeiőtt valóban arra használta fel a tervkölcsön összegét, ami- j re kérte: az ötéves terv nagy célkitűzéseinek megvalósítására, aj szocializmus építésének meggyorsítására. Hogy csak a legnagyob-j bakat említsük: a tervkölcsön forintjai megtalálhatók a Sztáliu- városi Vasműben, a Tiszalöki Vizierőműben, a komlói bányában, de megtalálhatók számtalan iskolában, kórházban, kultúrházban, amelyek az ötéves terv időszaka alatt épültek. ÁLLAMUNK ABBAN IS megtartja ígéretét, hogy az ötéves Tervkölcsön összegét a jegy zéskor meghatározott öt év alatt való­ban visszafizeti népünknek. Az ötéves Tervkölcsön teljes visszafi­zetése esattanós válasz azoknak; akik öt évvel ezelőtt és azóta min-i den békekölcsönjegyezésnél igyekeztek megingatni a dolgozók hi­tét a szocialista álL mkölcsönök visszafizetésében. Az ötéves Terv­kölcsön teljes visszafizetése is ékesszólóan bizonyítja, hogy pár­tunk és államunk ígéretére oly an szilárdan építhetünk, mint a kősziklára. Ne idegenkedjenek Régi igazság az, hogy többet terem a kukorica, ha több esőt kap. Vagyis, ha elegendő ned­vesség van a talajban. De az eső hiánya miatti kétségbeesés 'egy­re inkább a múlté. Ott az öntö­zés, ami felér az esővel. S az öntözésre megyénkben tág lehe­tőség van. Csupán a termelőkön múlik, hogy ezt a lehetőséget kihasználják. A Debreceni Öntözési és Ta­lajjavítási Vállalat kirendeltségei csekély térítés ellenében vállal­ják a csatornák és öntözőRaráz­dák elkészítését. Agronómusai pedig készséggel magyarázzák meg az öntözéssel kapcsolatos tudnivalókat. Ha valaki kéri, még az öntözést is elvégzik a! kirendeltség emberei. Az öntö­zéssel járói többletmunka és költ­ség többszörösen megtérül a na­gyobb terméseredményből. Ne idegenkedjenek tehát az öntözés­től a termelők. Vigh Pál, főagronótous, Szarvas. A Ml TITKÁRUNK és összeköttetést. Minden lehet­séges támadásra felkészültek és óvintézkedéseket tettek. A zsivaj fokozatosan csitult, az összecsa­pás előtti várakozás izgalma lett úrrá a féktelen érzéseken. Műi­den gondolat az »ellenség« felé igyekezett. A támadók — a Gimnázium, a Közgazdasági Technikum és a Szlovák Gimnázium diákjai — lassan, elővigyázatosan köze ítet- ték meg az erdőt Békéscsaba fe­löl. Fe’derítők kémlelték elől a látóhatár szélén feltűnő erdő­szélt, hogy idejében felfedezzék a védők vonalát, védelmi terüle­tét. Alig tudtak lábuknak paran­csolni — futottak volna, hogy minél előbb farkasszemet nézhes­senek az »ellenséggel«. Voltak, akik nem is tudtak ellenállni a kísértésnek, elszakadtak a zöm­től. Ennek természetesen az lett a következménye, hogy fogságija estek. A többiek megfontoltan ha­ladtait lépésről-lépésre előre. DÉL FELÉ JÁRT AZ IDŐ, ami­kor az összecsapás pillanata elér­kezett. Mindenki feltette sapká­jára a számot és kezdetét vette a küzdelem. Percek alatt olyan haddelhadd támadt, amilyet ALACSONY, KIS EMBER, a ku­bikostaiicskától meggörbült hát­tal, kissé hosszú karokkal, élénk, tüzes szemmel. Párttitkár. Halk- szavú, de határozott ember. No, nem így született ő sem. Gyerek­korában a háta sem volt gör­nyedt, s a karja sem volt hosz- szabb a kelleténél. De 16 éves korában már kubikostaligához állt, hogy öregedő apját segít­se, majd fel is váltsa. A fiatal csont pedig inkább hajlik, mint törik. Most szellemi munkát vé­gez, de a tenyere kemtény,, s fogá­sa is az. Ha kell, versenyt építi a gátat a többi kubikossal. — Nem könnyű a párttitkár dolga — sokszor elmondja. De ha most erről beszél, szeméből a tűz nem hamvad el, úgy, mint néhány évvel ezelőtt. Amikor párttitkárrá választották, egy ki­csit megijedt a feladattól. Nagy a község, mit tehet ő ilyen nagy fűti kei óval. Sok az okos politikus kubikos, és a fiskális-eszű pa­rasztokon túl vannak iskolázott emberek is a községben. Nem akarta vállalni, de megválasztot­ták. Biztatták a megyétől is, a járástól is. ' •. — Faragó elvtárs, csak neki kell látni, meglásd, menni fog. De ő csak ingatta a .fejét. Nem nagyon hitte. Könnyű azt mondani — gondolta. Elmennek az elvtársak, de ő itt marad és a község minden gondját-baját neki kell vállalnia. Sokszor, na ez eszébe jutott, bizony, nem tu­dott megülni a széken. Végig-vé- gigmérte a szobát, aztán nagy lélkezetet vett és már kinn is volt, ment vissza a tsz-be, a Petőfi Termelőszövetkezetnek volt a párttitkára azelőtt. Ott jód érezte magát. MINDEN DOLOG ISMERŐS VOLT. T udta, hogy mit kell ten­ni, itt lelt egy kis megnyugvást. Erőt is kapott a régi társaktól. Minden mosolyukban, mozdula­tukban, száj ukban ott van a ku- bikosvirtus. A törhetetlen akarás, az, hogy mindent le lehet győz­ni, csak erő kell hozzá, ez az erő ott feszül a kubikos karjá­ban. Edzett emberek, Veszprém­ből is jöttek már haza gyalog, Egerből is, és mi volt a tarisz­nyában? Sokszor még kenyér sem. Es mégis hamar elrepült a hét, 40—50 kilométer nekik nem sok egy napra. Csak erős láb kell hozzá. Az pedig van ° ku­bikosoknak. Ez az erő, amely új­ra és újra lendületet adott f a­ragó Imrének. Néhány hónapi munka után már keményen állt a lábán fa­ragó elvtárs. féltette magában, hogy megtanulja a munkát és sikerült. Pedig sok az alapszer­vezet ésy neki mindegyikre gon­dolni kell. Mindent tudnia kell, ami a faluban történik, amit a párttagok tesznek, mert csak így tudja irányítani a szervezeteket, féléjszakákat töltött a könyvek felett, mig végre megtanult rend­szeresen tanulni is. Nagyon fá. radtnak érezte magát sokszor, mert az első időkben mindent egyedül akart csinálni. Csak ké­sőbb jött rá, hogy a pártbizott­ság tagjait is azért választották, hogy közösen végezzék a mun­kát. Ettől az időtől kezdje egy­re több feladatot kaptak mun­katársai is. Ha j-alami jó mun­kamódszert látott egviknél-má- siknál, akkor nem szégyelte elles­ni sem azt Mindenkitől lehet tanulni — szokta mondani. Las­san ment a munkábaállás, de talán igy van ez rendjén, mert ha az ember alaposan tanul meg valamit, azt kamatoztatni is tudja. MA MAR MOSOLYOGVA EM­LÉKEZIK a nagyon nehéz, de Egf eiMénl fjtaitaliíÉ a halározal tísieliajláálira A Központi Vezetőség ha­tározata után taggyűlést tartot­tunk üzemünkben. Ez különbö­zött a többi taggyűléstől, mert minden párttag jelen volt és figyelmesen hallgatták a beszá­molót. Másnap az üzem összes dolgozóival kisgyűléseken is­mertettük a határozatot és azt, hogy annak megvalósítása ér­dekében hogyan kell dolgoz­nunk. A határozat végrehajtá­sához egy emberként felsora­koztunk. Dolgozóink fogadal­muknak megfelelően végzik munkájukat. Március 11-én és 12-én üzemünk tervteljesítése 112 százalék volt. Április 4-re vállaltuk, hogy 1597813 forint értékű munkát végzünk el. Ezt március első dekádjátban 236.344 forintra teljesítettük. Ennek teljesítésében példamu­tatóan vette ki részét Janovszki György sztahanovista 186, Agócs Margit DISZ-fiatal, szta­hanovista 174, Hegedűs Mária DISZ-fiatal 155 százalékos eredményével. De a többi dol­gozóink is k:magasló eredmé­nyeket értek el. Ilyen lelkese­dés csak a kongresszusi ver­senyben volt üzemünkben. Most azon versenyeznek dolgozóin«, melyikük teljesíti 200 százalék­ra — minőségi munkával —- fogadalmát. Huszár József párttitkár, Mezőhegyes, Kendergyár. flz országos elsőségért Horváth Antal orosházi egyé­nileg dolgozó páraszt - uve»seáyr« ben küzd az ország legjobb tej­termelő címért. Jázmin nevű te­héné lől 1954 július hó 1-től ez-óv március 1-ig 7289 liter tejet fejt 3,8 százalékos zsírtartalommal. Még 4 hónap van hátra a vég­leges értékelésig. A Jázmin gaz.1- dája bízik abban-- hogy tehené­vel a dolgozó parasztok verse­nyében első helyezést ér el. — GESZTEN a DISZ-szcrve­zet tagjai nagy sikerrel mutat­ták be Szigligeti Ede iCsikós* című színművét. jól elintézett dolgokra. Kovát s- néra, aki először kereste meg családi ügyben, igen nehéz volt eldönteni azt, hogy vajon, az ssz- szony-e, vagy az ember a hibás. Mert az asszony veszekedős ter­mészetű volt, az ember meg iszá­kos. Hogy aztán ki kezdte, az asszony veszekedett-e e'őbb, jagy az ember ij-ott, ezt nehéz volt kideríteni. Szó szót követett, az asszony őt is összeszidta. Do ő úgy gondolta — hadd vcsze- kedje ki magát, aztán majd meg­nyugszik. Így is történt S az asszony értelmesen elmondta ele­jétől végig. Bár elhallgatta, hogy az első parázs veszekedés abból támadt, hogy ő féltékenységből csúnyán lehordta az embert. Az meg igazságtalannak tartatta ezt és ivott rá egyet, sőt, hogy az asszonyt kibékítse, még szere­nádot is adott. A végén Kovács megígérte, hogy nem iszik, az asszony meg azt, hogy nem ve­szekszik. No, nein ment ez ilyen könnyen, de ritkább lett a vesze­kedés, meg a poharazgatás is. Sokszor ellátogatott hozzájuk és egy év alatt — vagy tán még annyi sem ke'lett neki —, meg­változott az élet. A KÖZÜGYEKKEL persze, még több baj volt. És jan ma is. Na­ponta keresik meg a pártt'tkárt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom