Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-17 / 64. szám

Élfen és virulfon népi demokráciánk alapfa, a megboníhaíaílan munkás^paraszl szövetség! termelési bizottságok elnökeinek első megyei tanácskozása A községi termelési bizottsá­gok elnökei értekezletre jöttek össze tegnap a Megyei Tanács­nál. Szentiványi Sándor elvtárs, a Megyei Tanács elnökhelyette­se tartott beszámolót, melyben e termelési bizottságok eddigi tnunkájáról beszélt és a felada­tokat taglalta. Elmondotta töb­bek között, hogy megalakulásu­kat követő időkben lelkesen mun­kálkodtak, sok hasznos tapasz­talatot általánosítottak, tellek közkinccsé. A későbbi időkben azonban tevékenységük alábbha­gyott, aminek sok esetben a ta­nácsok végrehajtó bizottságai is okai. Nem látták egyes helye­ken, hogy a jól működő terme­lési bizottság nagy ban előre len­díti a mezőgazdaság fejlesztését. Nem vonták be a termelési bi­zottságot egy-egy termelési kér­dés megvitatásába, az állandó bi­zottsági ülésekre ritkán, vagy | egyáltalán nem hívták meg. Azt kell látnunk — hangsúlyozta Szentiványi elvtárs —, hogy a terméshozam növelése, az állat- tenyésztés fejlesztése éppen úgy egyéni érdek, mint országos ér­dek. A termelési bizottságok té­liát nagyon is közérdekű ügyet szolgálnak. Hiszen a nagyobb me­zőgazdasági hozam azt jelenti, könnyebben teljesítheti minden­ki beadását — a beadás pedig országos érdek, az egész nép ér­deke — és többet vihet szabad­piacra, ami pedig egyéni érdek. Éppen ezért a termelési bizottságokban rejlő erőt a tanácsok végrehajtó bizottságainak jól fel kell használniok, ez egyik módja a párthatározat, végrehajtásáért folyó harcnak. Hiszen a termelési bizottságok összetételüknél fogva, a falvak valamennyi dolgozójával kapcso­latban vannak, s így közvetlenül is jobb munkára tudják serken­teni őket. Ezen túlmenően pedig — mutatott rá Szentiványi elv­társ — leleplezhetik a hanya­gokat, spekulálókat, akik mások rovására akarnak haszonra szert tenni és közben sem a növény­termeléssel, sem az állattenyész­téssel, sem a kötelezettségek tel­jesítésével nem törődnek. Cse­lekedeteikkel lényegében mások­nak okoznak kárt. A termelési bizottságok felada­taival foglalkozva, rámutatott a tavaszi búzavetés fontosságára. iiangsuiyoziS: aki nem teljesí1' tette őszi búzavetését, annak ta­vaszi búzával kell azt pótolni. Köz­ismert az a rendelet, hogy min­den gazdálkodóra kőtelező a ke­nyérgabona vetése, olyan arány­ban, amilyen arányban az a köz­ségi tervből adódik. E törvényt büntetlenül senki nem szegheti meg. A továbbiakban arról be­szélt, hogy helyenként a rossz talajművelés következtében fenn­áll az elgazosodás veszélye nö­vényeinknél. Látnunk kell, hogy jó időjárás esetén a gyengébb minőségű talajon a gaz dúsakban növekszik, mint a kultúrnövény. Ezért a lenr e ési 1 izottságok vizs­gálják felől az őszi gabonákat és minden dolgozó paraszt fi­gyelmét hívják fel a legsürgősebb tennivalókra, hogy mindenki sa­ját portáján használja fel a le­hetőségeket a terméshozam növe­lésére. Ahol szükséges, fpjlrágyázzuk az őszi vetéseket és vala­mennyi őszi vetést gyomíala- nítsunk. felhívta a termelési bizottsá­gok elnökeinek figyelmét, hogy nemcsak a tavaszi búza, hanem a tavaszi árpa, zab és cukorrépa vetésének ideje is itt van már. Arra a közmondásra kell gon­dolni, hogy nki korán kel, ara­nyat lel«, vagyis, aki idejében vet — lesz termése! Majd a legelők ápolását tette szóvá, példának említve, hogy a roezőberényi termelési bizottsági ajegejjgjési Jjizpttsággal együtt I ápolja, trágyázza, fásítja a köz-1 ség legelőjét Hazánk dolgozó né­pe néhány hét múlva, április 4-én ünnepli felszabadulásunk 10. év­fordulóját. Az ipari munkásság példáját követve a falusi dolgozók is úgy ünnep­ük legbensőségesebben legna­gyobb nemzeti ünnepünket, ha a mezőgazdaságra háruló fela­datokat sikeresen végrehajtják — mondotta befejezésül Szerrt- iványi elvtárs. A termelési bizottság tagjai járják a határt A beszámoló után számos ter­melési bizottság elnöke mondta el véleményét. A sarkadi terme- tési bizottság elnöke arról be-| szélt, hogy vannak gazdák, akik az ősszel vetett búzának még tájára sem mentek. Lett volna pedig már tennivaló, a vadvi­zek levezetésénél egy-két órai munkával sok gabonát megment­hetünk. Aki jó termést akar — és ezt akarja mindenki, aki nem spekulálásból akar élni — an­nak gondozni kell a növényt. Most lehetősége van a dolgozó parasztságnak, hogy műtrágyát is kapjon, amivel növelheti a ter­mést, régen erre nem volt lehető­ség. Majd arról beszélt, hogy a mezőgazdaság fejlesztése attól is függ, hogyan teljesítik beadási kötelezettségűket a dolgozó pa­rasztok, hiszen nem egy olyan cikket hozunk be külföldről, melyért mezőgazdasági terméket kell adni, s amiből aztán ipa­runk a mezőgazdaságnak készít terméshozamot elősegítő eszkö­zöket. Nyihusz György Ujszalontáról elmondotta, hogy ők nem nyu­godtak bele, amikor arról volt Jó termésünk lei A köröstarcsai Kozma Sándor a legelőjavítást tette szóvá. El­mondotta, hogy 1953—54-ben 20—20 holdat szemcsés trágyá­val trágyáztak meg és most 12 holdon erdősávot létesítenek, a napokban kapnak 37.000 facse­metét és az előző években is fásítottak. A dévaványai terme­lési bizottság elnöke elmondot­ta, hogy ők 103 százalékra telje­sítették az őszi búzavetést, de még vetnek 200 hold tavaszit is. Tekintve, hogy Dévaványán ismé­telten előfordult a vízkár — a talajfek\és következtében is — \ törvény ereje Búzás elvtárs arról beszélt, hogy Békésen a szakemberek olvasókörökben ismertették a tavaszi búzavetést. Az lett az eredménye, hogy még az ál­lami gazdaságból is kellett ve­tőmagot kérniök. A begyűjtés­sel foglalkozva, rámutatott, hogy a tavalyi elmaradások a la­zaságokból fakadtak, nem pe­dig abból, hogy nem volt ter­mény. | Ezt bizonyítja, hogy náluk 3 szó, hogy 100 százalékig el van vetve a községijén az őszi búza. Ellátogatlak a gazdákhoz és kiderült, ha nem is sok, de volt még híja, egyesek elma­radtak a vetéssel. Elbeszélget­tek velük és utána az elmara­dók is elvetették az őszi búzát. Mint mondotta: a termelési bi­zottság munkája is hozzájárult, hogy tavaly csak két termelő volt a faluban, aki pénzben fi­zette be kötelezettségét. A terme­lési bizottság munkájának ered­ménye is, hogy az első negyedév­re már biztosítva van a hízott- sertés-beadás. A továbbiakban arról beszélt, nagyon fontos, hogy a termelési bizottság tagjai járják a határt. Ok ugyanis az olvasókörökben kiszámították, hogy tavaly 36 vagon gabonát tett tönkre a vadvíz, s ,most nem voltak restek és a KOKÖNT segítségével leszivattyúzták a vad­vizeket. Van olyan hely, ahol nem | tudták, azt jövőre műszaki se­gítséggel oldják meg. z tavaszi búzából egyénileg vizsgálják meg, hogy kinek saját hibájából, kinek saját hibáján kívül fordul elő a víz­kár, hogy egyesek ne jussanak olyan pénzhez, mint tavaly, amely nem illeti meg Őket. A batto- nyai küldött az agrotechnikai el­járások alkalmazásának jelentősé­gét tette szóvá. Ha betartjuk, akkor jók lesz­nek a tavaszi búza vetések is — minden akadékoskodás el­lenére. Erre pedig adva van­nak a lehetőségek, csak él­nünk kell ezekkel. ?el kell fellépni ezer hátralékos volt s amikor a törvény erejével léptek fel, a háromezerből összesen három­százan voltak olyanok, akik pénzzel fizették meg tartozá-! sukat, mert kevés volt a ter­ményük. Vagy például tavaly j 150 sertéssel voltak adósai a j község parasztjai az államnak s j ugyanakkor decemberben, ja- | nuárban, két hónap alatt tíz- I szer annyi sertést adtak el sza- [ badpiacon. Olyan eset is elő­fordult — ez már persze a spe- | yenen, otthonosan mozgott az ifjúmunkások között, ismerte gondjaikat, bajaikat, osztozott sorsukban. Általában a nyugodt derű jellemezte bármilyen nehéz helyzetben. Így érte el, hogy a fiatalok bizalommal, szívesen for­dultak hozzá jelszavak falrafes- tésénél, tanulási problémáik meg­beszélésével éppen úgy, -mint a mindennapi élet gondjainak meg­oldásánál. 1938 augusztus 20-i országos ifjúsági értekezleten az ország vidéki küldötteivel megvitatták az ifjúság égető kérdéseit, megha­tározták azokat a feladatokat, amelyek végrehajtásával elősegí­tik a íügget'en, demokratikus Ma­gyarország megteremtését. A következő év augusztasá­** l>an megtartották a máso­dik munkás-paraszt ifjúsági ta­lálkozót, amelyen mintegy 160 vidéki küldött vett részt, amely a munkás-paraszt szövetség meg­teremtésére törekedett. Kulich Gyula ilyenkor érezte magát ele­mében, amikor a vidékről feljött parasztifjaknak tartott tanfolya- mot. Sohasem pózolt, nem tar­tott nehéz, hohyo’nlt előadásokat. Arról beszélt, hogyan hassanak paraszt-társaikra. Hogyan beszél­gessenek velük, amikor együtt dolgoznak, mire tanítsák őket — és hogyan viselkedjenek, ha a csendőrök kezei közé kerülnek. 1939 őszén az Országos Ifjú­sági Bizottságiján dolgozó eiv- társak megkezdték a pártnoz csatlakozó fiatalok csoportjának kiépítését. E csoportokat a Kom­munisták Magyarországi Pártja, Schőnhercz Zoltán vezetésével, Kulich Gyula elvtárson keresz­tül illegális anyaggal látta eiL. 1940 márciusában a rendőrség nagy hajszát indított a kom­munista párt egyre jobban ki­épülő szervezetei ellen. Több­száz elvtárs került az alagi csendőrség kínzókamrájába. Le­bukott' Kulich Gyula elvtárs is. Előzőleg, mintha érezte volna el­kerülhetetlen sorsát. Észrevette, hogy napok óta kísérik, figyelik minden lépését. Eltüntette a tit­kos iratokat és Schőnhercz Zol­tánhoz eljuttatta utolsó üzenetét: »Azonnal lelépni!« Április 9-én reggel, lakásáról kijövet, letar­tóztatták. Ekkor, a letartóztatot­tak száma már a 350-et is túl­haladta. A politikai rendőrség adatai alapján őt tartották a mozgalom legfőbb irányítójának és az ügy fővádlottja lett. T ttartóz tatása után Aiagra ■*-' vitték, ahol a csendőrség i laktanyában hat héten át vallat­ták, kegyetlenül kínozták, de nem vallott be semmit, nem árulta el társait és a mozgalmat. A hat­heti vallatás állati kegyetlensé­gét lelke töretlenül viselte, de fiatal teste nem bírta már a ször­nyű megpróbáltatásokat. A ki­hallgatások befejezése után rab­kórházba kellett szállítani, majd onnan felgyógyulását követően a pestvidéki gyüjtőfogházöa került, ahol két évig volt vizsgálati fog­ságban. A két éves vizsgálati fog­sága alatt saját ruháját hordta, melyre mindig vigyázott, mely mindig ragyogóan tiszta volt. Békéscsabán a kis Kulich csa­ládot az egyik budapesti elvtárs­nő, Kulich Gyula menyasszonya levélben értesítette Gyula sorsá­ról, ainelyl>en őszintén feltárt mindent. Éjre a levélre Gyula édesanyja azt válaszolta, hogy ismeri fiát és tudja, hogy ő az igaz ügyért harcol. Büszkén vi­seli el az édesanya fájdalmát, mert tudja, hogy minden csele­kedetével a szegényekért és az igazságért emel szót. ulich Gyula, amikor ügyé­nek tárgyalására került sor, mely a hírhedt Szűcs-féie ötös tanács elé került, igyeke­zett jól felkészülni. Nem zavar­ta a tárgyalás szokatlan környe­zete. Nyugodt és bátor hangon kifejtette, hogy a hazaáruló ma­gyar urak a fasizmushoz kötötték a magyar nép millióinak sorsát, amely újabb esztelen háborúba akarja sodorai Magyarországot. Beszédét ezzel fejezte be: »Sem­mit nem bántam meg, Magyar- ország függetlenségéért és az igaz ügyért harcoltam!« Amikor kihir­dették az ítéletet, melyben 8 év­re ítélték, gúnyos mosollyal mondta bírái felé: »Nem tart már ez a rendszer nyolc évig!« Elítélése után Budapestről a szegedi Csillag-börtönbe vitték. A A börtönben hallatlan szigorúság volt. Primitív, lábbal hajtott rok­kán napi 10 órát kellett cellájá­ban dolgoznia. Titokban oroszul tanult. A szegedi CsilLag-börtőn- ből 1944 szeptemberében a fel­kuláció kifinomult formája —, hogy egyesek saját portájukon nem tartottak jószágot. így volt Papp Gábor hatholdas rosszerdei dolgozó paraszttal is, aki mindenből pontosan telje­sítette beadását és 42 sertése volt, ebből 26 szerződéses hiz­lalásra lekötve, de rokonai nem teljesítették a beadást és jó­száguk sem volt. Minden ma­gyarázkodás nélkül érthető, hogy mi történt itt. Békésen — mint mondotta — a legelő javítást úgy oldják meg, hogy «Balonként 25—30 forint hozzájárulást adnak a gazdák, az összegből beszerzik a műtrágyát, a kiszórást, boro- nálúst pedig társadalmi mun­kával csinálják meg. A vadvizek ellen is társadal­mi munkával vették fel a har­cot. A vízügyi igazgatóság szakembereket adott és 46 pa­raszt 1300 folyóméter csatornát tisztított meg, ezzel mintegy 1000—1200 holdat mentettek meg • a vízkártóL Most újabb 25 paraszt fog össze és 150 fo­lyóméter új csatornát vág, hogy leeresszék a vadvizeket a főcsatornába, amivel több­száz holdat mentenek meg is­mét a vízkártól. A tavaszi búza­vetéssel kapcsolatban elmon­dotta, hogy tavaly tavaszon sem volt ked­vezőbb az időjárás és helyen- : o ként április 4-én vetették el és mégis 8 mázsás átlagter­mést értek cl. Hegyesi Gyula Szeghalomról szintén erről beszélt. Elmond­ta, hogy» ő április 2-án vetette el a tavaszi búzát és 8 má­zsás termést ért el. Még számos hozzászólás hangzott el. Többek között az apaállatok pótlását, jobb gon­dozását is szóvá tették. A ta­nácskozáson többek a cukorré­patermelés fontosságát is han­goztatták, majd Szentiványi elvtárs zárszavával ért véget a községi termelési bizottságok elnökeinek első megyei tanács­kozása. ( Cserei) szabadító csapatok közeledtére a foglyokat Budapestre vitték, majd innen 1944 novemberében Vácra, onnan Komáromba kerül­tek. innen írta utolsó üzenetét; »Remélem, hamarosan hazaté­rek!« 1944 végén, Dachauban látták utoljára. A csoport tagjaiból, akik között Kulich Gyula is volt, senki nem maradt életben, el­pusztították őket az SS-banditák. Valahol Németországban, a többi mártírral együtt, jeltelen sírban pihen. Nem élhette meg mind­annak beteljesedését, amiért har­colt, amiért életét áidözta: — a szabad, független, demokratikus Maagyar országot Nem tett ő csodákat, csak ön- feláldozóan, kitartóan, szerényen dolgozott népünkért, amelyből tétetett. Nem volt szent, hanem egyszerű, húsból és vérből való- ember. Nem valami temiészetfö- lötti adottság irányította tetteit; a népből merítette erejét, a párt nevelte és vezette őt —ezért lett kiváló ember, ezért tudott sokat tenni értünk. Elvhűsége és igaz hazaszeretete példaképül ált mindannyiunk előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom