Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-12 / 60. szám
1955 MÁRCIUS 12., SZOMBAT Ara SO fillér XI. ÉVFOLYAM 60. SZÁM Világ proletárjai egyesüljetek! r------------A szövetkezetiek boldogulásáéit Megkezdődik a megyei labdarúgó- bajnokság ^______________I______J A Z M D P B É KÉS MEGYE I PÁRTBIZOTTSÁG ÁH AK LAP 3 A R kohászok országos tanácskozása A csütörtök reggel kezdődött országos kohászati tanácskozáson felszólalt Farkas Mihály elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja is. A felszólalást az alábbiakban közöljük: Farkas Mihály elvtárs felszólalása Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy felszólalásom elején tolmácsoljam önöknek nagy pártunk Központi Vezetőségének meleg, kommunista üdvözletét. A magyar szocialista nehézipar e fontos tanácskozása közvetlenül pártunk március 2—4-én megtartott nagyjelentőségű központi vezetőségi ülése után ült össze, hogy meghatározza szocialista kohászatunk feladatait. Kohászatunk — elvtársak — az első ötéves terv időszakában komoly fejlődést ért el. Kohászaink dere kas munkája eredményeként kohóiparunk csaknem háromszorosára eme te nyersvas- termelésűinket a felszabadulás előtti idővel szemben. Az elért eredmények mutatják, hogy szocialista kohászatunk olyan tehetséges vezetőgárdával rendelkezik, akik még magasabb műszaki színvonalra' kép sek emelni Kohóiparunk termelését. De ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy felszámoljuk azokat a politikai nehézségeket, amelyek kohászatunk fejlődését is zavarták. Az a jobboldali elhajlás, amely szocialista építkezésünk fő akadályává vált, lassította, visszavetette kohászatunk fejlődését is. Az iparosítást a jobboldali elhajlás úgy értelmezte, hogy ne fejlesszük kohászatunkat. A kész sztáiinvárosi kohót — amely hazánk legkorszerűbb kohója — sent akarták üzembe- helyeztetni, hanem be akarták fagyasztani azzal az indokolással, hogy ez a túliparosítás terméke. A jobboldali elhajlás vonala — és elsősorban Nagy elvtárs véleménye — az volt, hogy nem több, inmein kevesebb vasat, acélt keli adni az országnak; úgy beszélt a vasról és acélról., mint valami szükségszerű rosszról. Ugyanakkor azonban, amikor a nehézipar ellenzői akadályozták vas- és as él termelésünk növekedését, arról beszéltek, hogy több mezőgazdasági gépet, több iparcikket gyártson szocialista iparunk. A mezőgazdaság fejlesztése azonban, amely továbbra is pártunk politikájának egyik sarkalatos célja — és szocialista építésűm, általában — nem toe- v.ebb, hanem ellenkezőleg: több vasat és acélt követel. Ezért nehéziparunk és ezen beiül kohászatunk fejlesztése nélkül a mezőgazdasági termelés korszerű színvonalra való emelése és a szocializmus továbbépítése nem valósítható meg. A jobboldali elhajlás a nehézipar fejlesztése ellen foglalt állást, ezzel lényegében akadályozta a szocializmus építését, s egyben a mezőgazdaság korszerű fejlődését is. A termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak ahhoz, hogy mind gazdaságosabban tudjanak dolgozni, gépekre, gépekre és mégegyszer gépekre j van szükségük! De az egyéni- | leg dolgozó parasztoknak is mind több munkaeszközre van szükségük, hogy jobban tud- j ják megművelni földjüket és így többet tudjanak termelni. Tehát az iparban, de a mező- gazdaságban is mind több gépre, mind több korszerű gépre van szükség! Iparunk és mezőgazdaságunk csak akkor tart lépést a fejlődéssel és csak akkor tud mind többet és jobban termelni, ha mind fejlettebb, ha mind korszerűbb technikai alapra épül fel. A nehézipar fejlesztésének jobboldali ellenzői iparunk és mezőgazdaságunk alól azt a fejlődő technikai alapot akarták kihúzni, amely nélkül sem az ipar, sem a mezőgazdaság nem tudja biztosítani népünk növekvő jólétét, hazánk honvédelmének erősödését, a szocializmus további sikeres építését. Ideje volt szétzúzni azt a káros, lényegében munkás- és parasztellenes jobboldali nézetet, amely azt vallotta, hogy a nehézipar fejlesztése ellentétben áll a népjólét emelkedésével! Pártunk Központi Vezetősége határozatának egyik nagyjelentőségű érdeme, hogy ezt megtette. Nem nehézipar nélkül, hanem a hazai adottságokat figyelembevevő módon fejlődő nehéziparral lehet csak felépíteni a szocializmust és biztosítani népünk jólétének állandó emelkedését. Mert milyen jólét az, amely a tartalékok felélésére és csak a meglévő kapacitásokra és technikai berendezésekre van alapozva? Milyen jólét az, amely nem veszi figyelembe népünk számbeli gyarapodását, igényei növekedését? Milyen jólét az, amely alatt nincs ott a bővített szocialista újratermelés erősödő és szélesedő bázisa? Világos, hogy a szocializmus gazdasági alaptörvényére való hivatkozás csak üres frázis marad mindaddig, amíg nem biztosítjuk a szocialista termelés évről-évre növekvő szélesedését, technikai alapjainak bővülését. Ezt pedig nehézipar nélkül, a nehézipar elsősorban való féjlesztése nélkül nem lehet megvalósítani. Homokra épít az, aki a nép jólétét, hazánk gazdasági és politikai erejét, a szocializmus építését nem a nehézipar sziklaszilárd alapjára építi. Nagy pártunk vezetésével, di-j cső munkásosztályunkkal az élen,: dolgozó népünk a szocialista társadalom felépítésének nagy művén munkálkodik. A szocialista! társadalom a kapitalista társadalommal szemben minden tekintetben magasabbrendű, fejlettebb társadalom. A kapitalista társadalommal szemben csak úgy tudja magasabbrendűségét biztosítani, ha fejlettebb iparral, mezőgazdasággal, ha fejlettebb technikával, tudománnyal, kultúrával rendelkezik! Hiszen csak ezen az alapon tudja mind nagyobb mértékben kielégíteni a társadalom anyagi és kulturális igényeit. Ezért — elvtársak — azok, akik a nehézipar további fejlesztését ellenezték — akarva-akaratlanul — szembefordultak a szocializmus építésével is és hazánkat az el maradott országok soraiba akarták visszataszítani. A március 2—4-e között meg tartott központi vezetőségi ülés maradandó érdeme, hogy pártunk helyes politikájával szem benálló jobboldali elhajlás szétzúzásával megteremtette a legfontosabb politikai előfeltételeket a szocializmus sikeres építése és népünk jólétének emelkedése számára. Szocialista kohászatunk veze tőinek, mérnökeinek, technikusainak, igazgatóinak, a kohászati iparban dolgozó kommunisták és pártonkívüliek seregének, a martinászoknak, olvasztároknak, hengerészeknek nagy érdemei vannak abban, hogy hazánk elmaradott agrár-ipari országból ipari országgá fejlődött. Sokan nem értékelik eléggé hazánk népgazdaságának e nagyjelentőségű minőségi változását. Pedig ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy végérvényesen magunk: mögött hagyjuk az elmaradottságot, a kuíturálatlanságot, e hogy onnelc következtében megerősödött hazánk függetlensége. De nemcsak arról van ezó, hogy agrárország ból ipari országgá fejlődtünk, hanem arról a hatalmas jelentőségű tényről, hogy a szocializmus építése közben emelkedtünk fei az ipari országok soraiba és hogy az az ipar, amely népÍ ;azdaságunk vezető erejévé fejődéit, a szocializmus teljes győzelmének szolgál fegyveréül. E fontos tanácskozásnak éppen abban kell látnia nagy hivatását, hogy helyesen meghatározza: hogyan tudja kohászatunk eredményesebben elősegíteni a szocializmus építését, népünk jólétének további állandó emelését. E két alapvető követelmény szempontjából kell kidolgozni a kohászat feladatait. Kohászatunknak vannak lenem becsülendő eredményei. A programszerűség javításában különösen 1954. IV. negyedévében érezhető javulás tapasztalható. Így például a Lenin Kohászati Művekben, ahol a múlt év elején a marlinacél programszerűsége csak 83—84 százalék körül mozgott, az év végén már 95 százalékos Így köszöntjük a legszebb évfordulót Felszabadulási műszakra készülnek üzemeinkben Az orosházi Barnevál februárban elért nagyszerű eredményeihez hozzájárultak állami gazdaságaink, tsz-eink és az egyéni dolgozó parasztok is azzal, hogy elegendő tojást és baromfit adtak át feldolgozásra. Az üzem 181,2 százalékra teljesítette elmúlt havi tervét. Igen mozgalmas .az élet most március első napjaiban is a vállalat telephelyén. A dolgozók a felszabadulási műszak idejére a minőségi munka megjavítását tűzték kj célul. Ezt lehetővé teszi számukra, hogy a felvásárolt baromfiak az előző évekhez viszonyítva sokkal jobbak, szebbek. A feldolgozás területén azonban történnek hibák. Sok selejt kerül ki például a begye - zőlt keze. alól azért, mert gorombám nyúlnak az áruhoz, a finom bőr felületet ujjaikkal lehúzzák és e miatt alacsonyabb osztályzást nyer az áru. Az élüzem szint feltéte'eibez javítani kell még a tojás minőségét is, mert nagyobb a törési százalék a megengedettnél. Ebben a hónapban pedig mégegyszer annyi tojást kell feldolgozniuk, mintáz elmúlt hónapban, ezért jobbam kell dolgozni- Ezeket a feladatokat beszélték meg a dolgozók, hogy a felszabadu'ási műszak ideje alatt klfogáso’ás ne érhesse őket. Olyan eredmények szü essenek, mint a tojáslámpázóknál Kiss Rózsi sztahanovistáé, akinek 142 százalékos teljesítménye mellett csak 0,2 százalékos selejlje volt februárban. Varga Sándorné sztahanovista 103, Horváth Mihályné 144, Zombori Jenőné 119 százalékos te'jesít- ményeikkel ugyancsak élenjárlak. A műszáki feltételek biztosítása után, most már a dolgozókon a sor, hogy e céhiUíizött feladatoknak eleget is tegyenek. Az adóit szó tetté válik • A felsőnyomási Állami Gazdaság dolgozói április 4-re telt verseny vál lal ásuk meg valósításáért küzdenek. Szorgalmukat eredmények dicsérik. A vállalt 2000 facsemete ültetését már a február eleji jó időkben elvégez-* ték. A gépcsoport tagjai három nappal előbb fejezték be azoknak a gépeknek javítását, melyeket február 15-re vállaltak. A traktorosok, szerelők, műhelyi dolgozók és vezetők jó munkájának érdeme, hogy a gépek minőségileg lettek kijavítva, felújított alkatrésszel, új alkatrészek házi előállításával és hulladékvasak felhasználásával 58.713 forint megtakarítást értek él. A kovácsok két új kocsi elkészítését vállalták. Munkájukat 40 százalékban végezték el eddig. Az állattenyésztők is vállalásuk teljesítésével ünnepük április teljesítést értek el. Az elektroacél termelésénél még jobb az eredmény. 1954. IV. negyedévében az elektroacél termel&énelc programszerűsége meghaladta a 95 százalékot. Sajnos azonban a programszerűség ilyen mértékű javulása még nem jellemző az egész kohászatra. A nem kielégítő programszerű termelés miatt számos gépipari üzem nem tudta tervét — és ami különösen fontos — exporttervét teljesíteni. Például 1954 II. negyedévében a MAVAG 0—5—0 mozdonyhoz szükséges hengereltárunak csak a 71 százalékát kapta és nagyrészt emiatt tervét nem tudta teljesíteni. A 275 LE lokomobil- hoz szükséges hengereltárunak csak a 76 százalékát szállították le határidőre, elsősorban emiatt a MAVAG lokomobil-tervét csak 60 százalékra teljesítette és elmaradt exporttervének teljesítésében is. Habár a programszerűség betartása nehéz feladatot ró az 4-ét. A baromfitelep keltető! 61 százalékos vállalással szemben 65,3 százalékos, kiélési eredményt értek el, vagyis 5000 csibével keltettek többet, Sóüar Mária csibenevelő a rábízott 1200-as csibeállománynál a vállalt 14 dekás súllyal szemben 20 dekára gyarapította a két és félheles csibék súlyát. Ná- nási László csibegondozónak 1300-as állományából mindösz- sze 2 db elhullás volt kéthetes korukig. A tojástermelésben Csorba Mária ért el legjobb eredményt. Az egy tyúkra eső tojástermelés eddig 28 darab. A tehenészek a tejhozam növelésére tettek vállalást; 7,5 literes istállóátlagról Uj István 11, fekete József 9 literre emelte az átlagot. A felsőnyomásiak nem dicsekednek eredményeikkel, csak adott szavukat váltják tettekre becsülettel, úgy, ahogy illik. üzemekre, mivel nagyon sokfajta és gyakran kistételű mennyiségeket is kell szállítaniok, betartása egyik legfontosabb feladata a kohászatnak. A programszerűség javulása a gyakorlatban termelési többlettel egyenértékű. A program szerűtlenül termelt gyártmányok nagyrészt csak az elfekvő készleteket növelik, s azokat vagy egyáltalában nem, vagy csak hosszú idő múlva használják fel. Arról van tehát szó, hogy drága valutáért behoztuk a termeléshez szükséges kokszot, ércet, lekötöttük a kohóik, mart in kemencék, hengerművek kapacitását, mégis a programszerűség be nem tartása miatt a termelés egy részét a népgazdaság számára nem hasznosítottuk. Mindezt olyan körülmények között, a- mikor nagy a hiány az alapanyagokban, az ilyen gazdálkodást súlyosan el kell ítélnünk. Jórészt a programszerűség be nem tartása miatt a kohászati (Folytatás a 2. oldalon)
