Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-06 / 55. szám
I/iUaisaialc l/Uyit 1955 március 6., vasárnap felszabadulás valamennyit elsöpörte. Uj élet kezdődött, egy iga- zabb, szebb élet s a doboziak minden cselekedetükkel azt bizonyítják, hogy ha néha forró fejűek is, értik ezt az új életet, tudják azt, hogy ebben az országban minden érettük van. A nagy elzártság korszaka végétért, szabad az út mindenfelé. A doboziak nemcsak a környező állami gazdaságokba, erdőgazdaságokba, hanem még Pestre is eljárnak dolgozni, kinyílt előttük a világ, egyre tapasztaltabbak, egyA Magyar Vörös Hadsereg 1919 nyarán Kassáig űzte a fehér intervenciósoKat. Rövid erőgyűjtés után megKez- dődött a város ostroma is. Az intervenciósok nem tudták tarDRÁGA SZOLŐFOLDONK. DOBOZ agyondolgozta magát, az öregek sokszor mondogatták, hogy ilyen nehéz föld, mint itt, tán’ a világon sincs. Ez igaz, a föld nehéz, de ma már gép műveli nagyrészét. A Dobozi Gépállomás sok terhes munkát levett a parasztok válláról. A zok a kislegények, akik 1905-ben, de talán még 32-ben is távolról nézték apáik tüntetését — felnőttek. Most ők a megvalósítói azoknak az álmoknak, melyeket az öregek örökbe hagytak rájuk. Űk Doboz új derékhadaj Nagy felelősség hárul rájuk. Államunk minden segítséget megadott a falunak. Kultúrház épült, napköziotthon, orvosi rendelő, járda, és ki tudná megmondani, mennyi apró mindenre adott pénzt az állam. Az úi kultúrotthon. re műveltebbek lesznek. A megcsontosodott múlt rossz nyomait sokszor fellelhetjük még ma is, hiszen nem egy- szer-kétszer történt már meg Dobozon az, hogy egyik, vagy másik lánynak el kellett szöknie otthonról, mert a szülei ellenére választott magának párt. De az ilyen harag nem szokott soká tartani. Az egészséges, kedves, szép unokák megbékítik a szülőket. A dobozi parasztok egyrésze már 1948-ban a társasgazdálkodás útjára lépett, azóta virágzik, gazdagodik a Petőfi Termelőszövetkezet. Ennek a szövetkezetnek minden tagja kommunista, talán ebből a szempontból egyedül áll az országban. Kicsit nagyobb gonddal, jobban megszervezett vezetéssel élre törhetne másként is ez a szövetkezet. Minden feltétel megvan ehhez. A doboziak büszkék községük múltjára, igyekezzenek hát azon a szövetkezetiek, hogy a jelen eredményeire még büszkébbek lehessenek. A múltban a dobozi paraszt Már számtalanszor bebibonyí- tották, hogy jó gazdái falujuknak. Ezt igazolja a fölműves- szövetkezet 200 ezer forintos nyeresége is. Nem sok idő telik bele s ebből a pénzből teherautója is lesz a szövetkezetnek, hogy még jobb, gazdagabb legyen az áruellátás. Panasz, persze, így sem sok lehet, mert a dobozi üzletekben mindent megkapnak, még csak ruhaneműből is nagy a választék. A múltban gyökeredzik s<_ . olyan hiba, mely a község fejlődését gátolja. Ott kell keresni a doboziak befelé fordulásának okát is. Azt, hogy zárkózottad s néha önfejűek. Egy-egy bajt néha csak vállrándítással intéznek el, tudják jól, hogy gazdái falujuknak, szövetkezetüknek s mégis néha meg-megfe- ledkeznek erről. A Petőfi Termelőszövetkezetben is vannak hibák, különösen az állattartás, állattenyésztés körül. Mind olyan hibák ezek, melyeket ki lehetne küszöbölni. Elindultak a virágzó falu felé vezető úton, miért késleltetik hát néha gondatlansággal az előrehaladást. Dobozi magyarok, nagymúltú magyarok. Hősi múltjukra büszkén tekinthetnek vissza. Nem minden község dicsekedhet azzal, hogy az Árpádok alatt már itt éltek őseik ezen a helyen.- Hogy Dózsa seregében, Péró katonái közt, Rákóczi kurucai és Kossuth honvédéi közt ott voltak őseik. Jusson eszükbe mindig a doboziaknak, hogy az ő emlékükhöz méltóknak kell lenniök, mint ahogy méltók voltak 1919-ben, amikor egész zászlóaljat állítottak a Vörös Hadsereg zászlói alá. Teremtsék meg hát falujukban azt az életet, amelyre a jövőben is nagyon büszkék lehetnek. Szabó József tani Kassát, a Vörös Hadsereg jól megszervezett támadásával elfoglalta a várost. Kassán, a Rákóczi Ferenc téren, a győzelem után felsorakoztak a csapatok. Stromfeld Aurél a Tanácsköztársaság nevében megköszönte a hősi küzdelmet. A Körösi ezred is ott volt a hős hadak között. Soraiban ott álltak a dobozi vörös katonák is. Erre a dicső napra sokan emlékeznek a doboziak közül, hiszen több mint hétszázan, egy egész vörös zászlóalj harcolt e faluból a Tanácsköztár- sasíe Vörös Hadseregében. vagy elvándoroltak. Az új lakók Biharból kerültek ide, ma is őrzik a bihari tájszólást nyelvükben, és gondolkodásukban is azonosak Közép-Tiszán- túl népével. Lobbanékonyságuk, keményfejűségük is hasonlít a bihariak tulajdonságaira. Az idetelepültek az ősi halász-, pákász-foglalkozáson kívül meghonosították a fafaragást. Érdekes, hogy ezt már csak az írásos emlékek őrzik, igen kevés oszlopon, ház elején akadunk népi, művészi fafaragásra. A népviselettel is így áll a község. Asztalkendőkön, tóján nagy gyümölcsöst létesítettek, amelyben csak dolgozni volt szabad. Így volt ez, ezért szállt szembe tóDD esetben Doboz nepe a kegyetlen grófokkal. Az elnyomás nozta létre a Földművelők Egyletét, akik 1905-ben, az 1905-ös orosz forradalom hatása, híre nyomán tüntetést szerveztek s rákényszerítették a grófot arra, hogy részt adjon földjeiből. így jutottak háromszázan földhöz, két-két holdat kapott minden család, s a gróf csak 1914-ben, az első világháború kitörésekor merte kiA kastélybúi lett új iskola. A dobozi magyarok őseikhez méltóan viselkedtek 19-ben. Egész erejükkel a tanácskormány mellé álltak, mint ahogy valamikor nagyapáik Rákóczi és Kossuth mellé. Ez a nép harcolt a török ellen, harcolt a labanc ellen és 19-ben harcolt az intervenciósok ellen is. Hősi múlt ez, Doboz hősök földje. Valamikor nagy nádasok, zsombékos lápok közepén jó búvóhely volt menekülő jobbágyoknak, kurucoknak egyaránt. Oly lapos, nádas volt ez a föld, hogy a régi időkben még megművelni sem tudták. Halászás- sal, pákászással foglalkoztak, és csak itt-ott, egyik-másik apró nádudvarban, ahonnét előbb az ős tölgyerdőt kiirtották, ott sikerült termővé tenni a földet. Doboz ilyen fekvésénél fogva már a honfoglalás után kiválóan alkalmasnak mutatkozott az állattenyésztésre. Védett kis sziget volt, ahova az utat csak a bennszülöttek tudták. Ezért telepítették ide az Árpád-házi királyok sertéstenyészetüket. A feljegyzések arról tanúskodnak, hogy már 1075- ben I. Géza királyunknak itt volt a sertéshizlaló helye. A falu egyre terebélyesedett, nőtt, a későbbi feljegyzésekben már felső és alsó Doboz nevét találjuk. A török uralom idején sorvad el felső Doboz, amelynek emlékét Doboz határában a „Faluhely“ elnevezés őrzi. A törökvilág utolsó évében elpusztult alsó Doboz. Lakói elmenkültek és majdnem félévszázadra lakatlanná vált ez az ősi település. Csak az 1700-as évek elején, 1713- ban született újjá a község, ezt az évszámot őrzi a régi községi pecsét is. A régi családok közül kevesen tértek vissza, elpusztultak, rülközőkön még ott ékeskednek a nagyszerű kivarrások, de a ruhák már nem őrzik a népi jelleget, csak kevesen vannak olyanok, akik még a hosszú, csipkés aljú inget néha felveszik, talán csak azért, hogy megszellőztessék. A z új lakók a földműveléshez is hozzáfognak, Felső-Doboz régi helyét, Szánná község határát termővé teszik, majd később a mezőmegyeri határra is kiterjesztik a gazdálkodást, azóta hívják ezt a részt Dobozmegy érnék. A község újra nagy fejlődésnek indul. Néhány év múlva hozzá tartozik Gerla és Póstelek is. Több mintt 16 ezer hold lesz a falu határa. Báró Har- ruckern János György örököseitől Siskovicsr attól gróf Wenkheim Józsefné vásárolja meg a falut, ettől az időtől kezdve a Wenkheim grófok uralják Dobozt. Ezek az urak a felszabadulásig szívták e nagyszerű nép vérét s addig, míg a dobozi gyermekek vitaminhiányban, angolkórban szervedtek, ők a csatorna partvenni kezükből a bérbeadott földeket. A dobozi asszonyok élete még keservesebb lett, mert hiszen kenyérkereső nélkül és most már föld nélkül kellett családjaikat nevelni. Nem csoda hát, hogy az első világháború utáni időkben és az első világháború alatt is egyre terjedt az analfabétizmus és az apró gyermekek munkába- állítása. Még 1930-ban is több mint hatszázan nem tudnak írni, olvasni sem. A nyomor és a tudatlanság az osztályrésze e nagyszerű népnek. S ezt a nyomort és tudatlanságot az 1919-es forradalom után Horthy terroruralma még csak jobban elmélyíti. F öldet követelnek a parasztok. A Nagyatádi-féle földreform 190 hold földdel szúrja ki a doboziak szemét. Ezeket á földeket néhány éven belül az A. Szabó, D. Komlósi- féle kulákok egy kenyérért, egy mázsa búzáért, 2 mázsa tengeriért összevásárolják. A nép többször megmozdul a Horthy-banditák uralkodásának évei alatt is. De a csendőrség és a feszesre megszervezett közigazgatás eredménytelenné tudja tenni ezt a harcot. Ilyen körülmények között jön el 1944 október 6-a, amikor a dicső Szovjet Hadsereg felszabadítja ezt az eddig nagyon meggyötört falut. A doboziak kezükbe veszik saját életük irányítását. Már az Ideiglenes Nemzetgyűlésen ott van képviselőjük, még ebben az évben megalakítják a Magyar Kommunista Pártot is, s e párt mögé felzárkózva, harcot indítanak a sötét múlt maradványai ellen. A földosztás kezükbe adja saját földjeiket. Gazdák lesznek saját községükben. Három grófjuk volt, a A falu látképe.
