Viharsarok népe, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-13 / 37. szám

I*)55 február IS.. Yssirnap ViUauatok Hifit 7' Kultúrcsoportjaink műsorpolitikájáról A MÖGÖTTÜNK ÁLLÓ egy év­tizedes útszakasz azt bizonyítja, hogy nemcsak a kuitúrmunkával foglalkozó rétegek, hanem egész, dolgozó népünk igényli kultú­ránk gyorsütemű fejlődését. A felszabadulás előtt falvaink- ban volt némi kultúráiét. Bázisai az iparoskörök, legényegyletek és iskolák voltak. Az iparoskő- rök általában a maguk arisztoK- ratizrausáva. elszigetelt kört al­kottak a falu életében. Paraszt- ember, paraszt fiatal nem lép­hette át az iparoskörök küszöbét. Vagy ha elvétve ez meg is tör­tént, kinézték onnan. Az iparos­körök műkedvelő gárdája nagy általánosságban operetteket, még­hozzá azok közül is a legsilá- nyabbakat tűzte műsorára. A lagéhyegyletek általában a pap­ság irányítása alatt állottak és ennek megfelelően műkedvelő előadásaikon a hazug népszínmű­vek világát csempészték a falu népe e é. A harmadik ilyen for­rás az iskolai kultúráiét volt, a- meiy a maga zártságával nem volt számottevő falvaink életé­ben. A LELSZ AB ADULAS UTÁN a falvakban új kuítúrbázisoktft kel­lett létrehozni. Így születtek meg a ku.túrotthonok, kuítúrhá- zak, amelyek most már dolgozó népünk minden rétegének kultu­rális igényét igyekeznek kielégí­teni. A kultárotthonok kezdeménye­zésére megalakultak népi együt­teseink, ku.túrcsopoi'tjaink. Elő­ször néhány szóval a népi együt­tesek munkájáról kell beszél­nünk. A népi együttes olyan mun­kaközösség, amely a népi elő­adóművészét minden ágát — dai, zene, tánc, játék, költészet, nép­mese — egyaránt műveli. Eze­ket természetesen sápit környeze­tében összegyűjti, művészi szín- voaiiú’gií’mo'i és előadásával újya népünk kőzkincsévé teszi. Ily- módon a népi együttesek fela­datát néhány szóban tisztáztuk. Nézzük meg a kultúrcso-portok feladatát is. Kultúrcsoportjaink arra vannak hivatva, hogy né­pünk kuitúrigényeit igyekezze­nek kielégíteni, de ezen túl részt- vegyenek művészi előadásukkal a felvilágosító munkában is. Te­hát ílymódon nem csak jókedv­re hangolnak, hanem tanító sza­vukkal közvetve a termelést is segítik. Éppen ezért szükséges, hogy kultúrcsoportjaink jól meg­válasszák műsorukat. Nem ha­ladhatunk sem az iparoskörök »operettsikerei«, sem pedig a legényegyletek népszínmű-előadá­sai útján. Más utat keil járnunk. Azt az utat, amely igyekszik meg­ismertetni dolgozó népünkkel a klasszikusokat, de ezenfelül a mai termésű darabokat is bemu­tatja. SOK KULTÜRGS0P0R1 me-1 gyénkben sajnos, nem ezen az úton jár. Egyre-másra tűzik mű­sorra a nehezebbnél-neliezebb operetteket. E színdarabok felül­múlják kultúrcsoportjaink erejét nemcsak prózai szövegükkel, hanem nagy hangkultúrát kívánó dalaikkal és nagy zenekart igény­lő zenéjükkel. Ha például a Bob herceg-et egy tangóharmonikával, vagy egy hegedűvel és cimbalom­mal akarják kisérni, abból nem zenés nagyoperett lesz, hanem kintorna, amely rontja a nézők ízlését. Divatossá vált megyénkben a rossz népszínművek műsorra tű­zése is. Tagadhatatlan, hogy a népszínművek között akad olyan is, amit elő lehet adni, de leg­többjük olyan, amely hazug pa­raszti romantikát tár a néző elé és így akarva-akaratlan ezzel is népünk ízlésének elferdítéséhez járul hozzá. Ezen felül történ­nek olyan kísérletek is — me­lyek szintén elítélendők —, hogy 4—5 népszínműből a kultúrcso- port egyik-másik tagja készít egy hatodikat s ezt tűzik műsorra. NEM LENNE TELJES ez a kép, ha nem dicsérnénk meg azokat a kultúr csoportokat, mint például a békésit, amely Gár­donyi Géza »Bor« című darab­ját játssza nagy7 sikerrel. Ugyan­ilyen dicséret illeti az orosházi gimnázium kultúrcsoportját, a- mely Jókai Mór »Kőszívű em­ber fiai« című darabját játssza. E két színdarab mellé, ha még felsorol mik né há nv címet a jó magyar és külföldi darabokból, megláthatják ku.túrcsoportjaiuK a helyes utat. Például Szigligeti: »Csikós«, íLiíipmfi«, Móricz: »Sári bíró«, »Pacsirta«, »Légy jió mindhalá­lig«, Gáli József: »Erős János«, Illyés Gyula: »Tűz és víz«, Cse­hov: »A medve«, Moiiere: »Du­da Gyuri«, »Képzett beteg«, sto. című darabjait. E néhány fel­sorolt cím azt bizonyítja, hogy van alkalmas színmű kuttúreso- portjaink szóin iára, csak ki Jkeli azt választani, s ha ezt a munkát jói végzik, biztosak lehetnek abban, hogy a siker sem marad el. (Szabó) A tatársánci fiatalok »Hej, mostan puszta ám igazán a puszta« — jut eszembe a költő szava, amint Tatársánc leié hala­dok a helyi kisvonaton. A kocsi­ban folyik a (ere-fere. Egyik bá­csi a TUZÉP-et szidja, mert nem adott 50 kiló szenet, amit most ki tudott volna vinni vonattal a tanyára. Egy fiatal gyerek azon ábrándozik: ha itt is »Kandó« fog járni, akkor öt perc alatt kiér Cinkusra. Én is gondolato­kat forgatok agyamban: milyen az ifjúság helyzete Tatársáneon? Megérkeztünk. A Szabadság Termelőszövetkezet felé indul­tam. Ebédnél találtam a terme­lőszövetkezet elnökét, Héjjá elvtársat. Megvártam, míg a csa­lád elfogyasztja a jó paprikást, aztán beíemelegedtüuk a beszél­getésbe. Az elnök jó gazda mód­ján mondta el: — Jól zárt a szövetkezetünk, 42 forint jutott egy munkaegy­ségre, ha a kiadott terményt sza­badpiaci áron számoljuk. így egy család évi jövedelme meghalad­ja a 30.000 forintot is. De mégis volt az ősszel néhány olyan csa­lád, aki az egyéni gazdálkodást választotta. — Mi ennek az oka? — kér­deztem. — Kényszerből léptek be töb­ben, amikor a felfejlesztés volt. Rosszul teszik, hogy most hagy­ják itt a tsz-t, amikor már iga­zán gazdálkodunk. Ebben az év­ben építünk egy 60 férőhelyes is­tállót, meg egy 30 férőhelyes ser- tésfiaztatót. Jól élünk, s ez évben még többet akarunk termelni. A nagy cs szép gondolat meg­valósításának megvan a záloga és ez: az ifjúság. A tatársánci fiata­lok összefogtak és létrehozták a DISZ-szervczetet. Sok olyan lel­kes fiatal dolgozik itt, mint Sző­ke Margit, aki fáradhatatlanul szervezi a fiatalságot. Most ta­nulják Urszuly János tanító veze­tésével Gárdonyi: »Bor« című színdarabját. Gondoskodjanak a szülők ezek­ről a fiatalokról, adjanak ott­hont a DISZ-szervezetnek, ahol szervezeti é'etet élhetnek. Ez az ifjúság nem lesz hálátlan. Persze, ebben segíthet a termelőszövetke­zet' vezetősége is, hiszen a kul­turális és szociális alapból még semmit sem használtak fel. Pe­dig kellene az ifjúságnak sakk, ping-pong, dominó, tangóharmo­nika, táneruha, hogy ők is szó­rakozhassanak és vidámságukkal összehozzák a tatársánci népet. Halászi Sándor Könyvek a felszabadulásról H ozunk felszabadulásának 1». éves évfordulójára több jelentős könyvet ad ki a Szikra Könyvkiadó, amelyek nagy érdeklődésre tarthatnak számot dolgozótok körében. Az évfordulóra metíjetenö munkák egy része azt a hősi harcot tárja fel, melyei dolgozö népünk legjobbjai folytattak a német-nyilas rémuralom ellen, hazánk szabadságáért, lüggetlensége kivívásáért. A kiadványok másik esoporlja a Szovjet Hadsereg felszabadító harcainak és a nemzett újjá­születés eseményeinek ismertetését és elemzését nyújtja az olvasónak. Végül kél jelentős kiadvány a magyar munkásmozgalom hősi harcainak egy-egy szakaszát tárja fel színes, regényszerií, illetve visszaemlékezések formájában. Régi adósságot ró le a kiadó a magyarországi partizáncsoportok tevékeny­ségét és harcait bemutató sorozat kiadásával. Az egyes csoportokról szóló szí­nes cs izgalmas könyveket a harcokban résztvett volt partizánok íriák. Az «Isök közölt jelenik meg Fehér Lajos ködyve a budapesti partizánok harcairól, majd ezt követi a miskolciak, újpestiek, a szovjet partizáncsoportokban har coló magyar partizánok, stb. működéséről! szóló kötetek kiadása. Az egyes anyagok nagy példányszámban, olcsón jelennek meg. ■ z ország felszabadulásának és nemzeti újjászületésének tőrteuelévei há rom, a közeljövőben megjelenő k iadvány foglalkozik. A Szovjet Had­sereg magyarországi hadműveleteink szólő könyv fclclevciiíU a tiszántúli had­műveletek, a budapesti ostrom, a balatoni védelmi hadműveletek és a Magyar- ország teljes felszabadítását eredményező befejező hadműveletek katonai és ha­dászati eseményeit. Nemes Dezső: »Magyarország f e!szabaditásái-nak ismertetése mellett részletesen foglalkozik a Hortlíy-rcndszcr háborús felelősségének kér­désével, Ismerteti a kommunista párt tevékenységét a második világháború ide­jén, foglalkozik a partizáncsoportok tevékenységével, s történeti irodalmunk­ban először tárja fel az Ideiglenes Nemzetgyűlés tevékenységének adatait és té­nyeit. F elszabadulásunk történetének alaposabb tanulmányozását segíti elő a felszabadulás és nemzeti úijászületcs fontosabb eseményeit tükröző ko­rabeli Iratokat tartalmazó vDokumcnlumkötctc. Ebben az anyagban eredeti ira tok és korabeli sajtóanyag alapján tárul az olvasó elé az ISII szeptemberé In; 1915 április 4-ig terjedő időszak minden fontosabb eseménye. »Az ezeréves jussért« címmel foglalja kötetbe a Szikra a Szabad Föld 1948. évi nagy pályázatára beérkezeti pályaműve^ legjobbjait a földreformról. Az ország minden részéből közölt írások visszatüikrözik azt a nyomort, melyben dolga»« parasztságunk élt a felszabadulás elölt is elénk tárja a felszabadulással, a földosztással megváltozott életet. R övidesen megjelenik Vas Zoltánnak »A lény felé« című műve is, mely­ben a szerző regéayszcrűcn írj,» le o forradalmi szocialista ifjúság ebi világháború alatti tevékenységét, szerepé« a Tanácsköztársaság idejéu, majd a/ ellenforradalmi rendszer első éveiben. í A második világháború idején meghalt hős kommunistának, Uraim 'Évá­itok állít méltó emléket Kántor Zsuzsa »FeledhctcUen Ifjúság« című könyve. Eb­ben a regényszerűen megírt kötetben elénk tárul az ifjúnmukásntozgalom kiváló harcosának élete, mely az illegalitás viszonyai között a magyar nép szabadságáén folytatott küzdelemben telt el. Hősi helytállása a pártért, a népért végzett mun lkában, s a Ilorthy-vérbírák előtt, ma fis nevet, s tettekre mozgósít. »Hősi harcok emlékei« címmel mintegy ŐO régi munkásmozgalmi harcos visszaemlékezései is rövidesen az olvasó k kezébe kerülnek. E kötetben egyszerű földmunkások, dolgozó parasztok, munkások és a mozgalomban részvevő régi har­cosok mondják el visszaemlékezéseiket, emléket állítva annak a hősi harcnak, nw- Jyet a munkásosztály és a többi dolgozó tömegek vívtak saját felszabadni ások- írt. j MNDSZ-élet Zászlóbontás SZOMBATON a nagyszénási család, megkezdődött az ünnep­Lenin TSZ asszonyai sürögtek- forogtak, hogy a kultúrtermet széppé varázsolják fürge kezeik­kel. Csoportosan jöttek a csa­ládok. Nem sokat adtak az idő­re, pedig csurgott arcukról a víz. Senki sem akart lemarad­ni az ünnepségről: a zászlóbon­tásról. Zsúfolásig megtelt a kul­túrterem. Eljöttek még a Dó­zsa TSZ tagjai és a környéken lakó dolgozó parasztok is. Amikor együtt volt már a nagy i\Z ELSŐ PRÓBA (12) rta: DÉR ENDRE 2. Kincses bácsit csakugyan nem kellett kötözni már; hanem a se­gítsége akkor is elkelt, miután le­tettük az öreget a húgáéknál. Kincses bácsi húga, Mondokné az uradalomban lakott. Megnyek­kent tetejű, náddal fedett cse­lédház előtt várakozott ránk. Gir- be-gurba, hosszú ház volt, falán félméteres barna foltokból vicso­rogtak elő a szalmaszálak. Odabent a konyhában erjedt sa\ aiivúkáposztáéhoz hasonló sze- gényszag telepedett a tüdőre. Egy mérges szúnyog rítt a nyirkos levegőben. Hátul hatalmas, ta­pasztott tűzhely füstölt bodo- ran, mintha szalmával tüzelné­nek benne. Egy tizenötéves for­ma gyereklány tüzelt a fazék alá. (diesen borsót főzött sósvízi» ;n, rántás nélkül. Készült az ebéd, annak az öt ijedtszemű, hóka­fejű apróságnak, akik bámészan vetlek körül bennünket — meg szüleiknek. Azok éjjel-nappal a magtárban dolgoztak. Az emoer, «Mondok Gábox, feszülő ínnal, ér­des lábán öklönmyi visszérdu- dorokkal cipelgette az emeletes magtár padlására már hetek óta a búzászsákokat. Csenevész látra, de hatalmas, nagycsontú felsőtes­te volt Mondóknak: úgy mond­ták, óriási karjai egy »murakö­zi« erejével felértek, ha kátyu- baragadt szekeret kellett kiemel­ni. A gyerekei jobbára együtt ját­szottak, szemem láttára, Nyéki Julikával, s váltig csodálkoztam, hogyan lehetnek ennek az inas" váilú góliátnak ilyen penészvi- rág utódai. Most, hogy a fazekukba pillan­tottam, egyszejpe mindent meg­értettem, s nagyon elszorult a szívem. Edzett gyerek voltam, nálunk is mindig elfogyott a nyá­ri kereset novembertájt, s olajba- mártogatott sültkrumplit ettünk hónapszám mi is. Hanem nyá­ron, a legnagyobb dologidőben vízbefőtt, ropogó borsón zsákol­ni... ilyet akkor láttam először. A jobbra nyitó szobában láthat­tam egyebet is. Két csalódnak kellett azt felosztania: két sarok Mondokéké volt belőle, a má- öreg Nyékibe, aki a zűrzavarra sik kettő Velicséké. Yelics nagy- battyogott elő valahonnan, anyó, egy 75—80 év körüli, el- — Kotródsz vissza azzal apár- rémítően rút arcú, de galamb- nával?! — hörkent Ventura. » lelkű öreg néni, magatehetetr Verőn elsápadt, ám a sarkára len feküdt az egyik sarokban, a állt keményen, földreterített szalmán. Gyereke- — Eresszen édesapám, mert sen motyogott állandóan vula- most a segítség a fő, nem a mit, de ki se hederített rá, mert vitatkozás! az övéi közül senki.uem lehetett _ Mindjárt megmutatom né- otthon a munka sűrűje idején, ked, mj a fő, csak vissza ne A tizenötéves kis Mondok-iány nucolj azzal a hóbelevanccal! veszkődött ve.e is — h.sz Mon- ®jire jutunk, ha mások nyüvik el, dokné is csak a beteg miatt amj nekünk is kell? futott haza. _ Elfelejti már apám, hogy Kincses bácsi a másik sarokba nein js 0ivan rég nekünk se vöt került, ugyancsak szalmavacok- ágyneműnk, s akkor ugy e, jól ra. Agy egyáltalán nem volt a esett volna... házban, két »bútort« láthattunk — lppen azért, előadta! Örülj, csupán: egy rogyott, sáígavirá- hogy van, s ne szaggattasd el gos, barna szekrényfé.ét, s egy másokkal! Szép világ vóna az, disznótorosasztal formájú, kecs- jia a gazdaság minden rongy kő- keiábú tákolmányt, a szoba kö- fisának én adnék derékaljat! zepén. — Annak kék adnia, akinek Erre az asztalfélere raktam az j ’ öreg batyuját, s Veronhoz for­dúltam halk szóval — a szalma- ^rr.e “^5 e«kékült a dühtől vackon terülő rissz-rossz pok- Nyéki bácsi, s olyat húzott ököl- ró'c felé bökve- lel Verőn hátára, hogy csak úgy- Betvár fekhely ez, összetört döndült bele szegény. Am Veront embernek! nem fenyőfából faragták — csak Verőn szó nélkül perdült egyet rnent> keményen, katonásan be- s hazafutott, párnáért. Szeren- a párnával, s megemelte csétlen időben talált visszajön- vigyázattal Kincses, bácsit, ni; az ajtóban beleütközött az (boly latjuk] ség. f elcsendültek a Himnusz akkordjai. Az emberek ajkáról szállt a dal. A szemekben ott csillogott a boldogság könnye Véget ért a zene, Szin Axonné, a zászlóanya kibontotta a gyö­nyörű nemzetiszínü zászlót. Rá­kötötte szalagját, s e szavakkal adta át Bencsik Mikálynénak, a Lenin TSZ MNDSZ-szervezefce elnökének: »E zászló alatt még eredményesebben harcoljanak a békéért, a szövetkezet megszilár­dításáért. Úgy dolgozzon a szer­vezet, hogy a kívülállók még job­ban megismerjék a szövetkezet eredményeit«. Bencsikné az asz- szonyok nevében ígérte: »Min­dent megteszünk, ami erőnktől telik.« Ezután a község, a tsz ve­zetői sorra kötötték fet a szebb- nél-szebb szalagokat az új zászló­ra, mindannyian eredményes munkát kívántak a Lenin TSZ asszonyainak. EZEN A KEDVES ÜNNEPSÉ­GEN írta alá a belépési nyi­latkozatát Argyelán Rozália. Meghatottság ült arcára, amikor arról beszélt: — Régóta figye­lem a Lenin TSZ-ben dolgozó embereket, hogy milyen vidáman, boldogan élnek. Ilyen szeretnék én is lenni. Ezért is választot­tam ezt az utat. Ezzel még nem ért véget az ünnepi est. Megkezdődött a va­csora. A fiatalok tálakban hord­ták fel az ínycsiklandó borjú- pörköltet. Hat lány jelmezbe öl­tözve szórakoztatta az embere­ket, később ők nyitották meg a hálát is. Mindenki vidám volt. Az egyénileg dolgozó parasztok a tsz-tagokkal, idősebbek a fia­talokkal ropták a gyorsätemö csárdást. Úgy érezték magukat mindannyian, mint egy nagy csa­ládban, ahová mindig eljöhetnek, mert szeretettel várják.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom