Viharsarok népe, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-10 / 34. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! AZ M D P BÉKÉSMEGYEI P ÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1935 FEBRUÁR 10., CSÜTÖRTÖK Ára 50 fillér XI. ÉVFOLYAM 34. SZÁM Molotov elvtárs beszámolója a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió kormányának külpolitikájáról Moszkva (TA.SZSZ). Molotov elvtárs beszámolója elején ismertette azokat a változásokat, amelyek a második világháború befejezése óta történtek a nemzetközi helyzetben. . A második világháború döntő fontosságú eredménye volt — mondotta —, hogy a kapitalista világtábor melléit megalakult a szocializmus és a demokrácia világtábora, élén a Szovjetunióval, illetve helyesebben élén a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal. Napjainkban a Szovjetunió nemzetközi helyzete már nem olyan, amilyen a háború előtt volt. Ma már a Szovjetunió'nem a világ egyedüli szocialista állama. A Szovjetunió nemzetközi elszigetelődése már; a múlté. A tőkés tábor mellett kialakult a szocializmus és a demokrácia tábora, amely tizenkét államot tömörít. I Molotov megjegyezte, hogy a világhelyzetben végbement változásokkal kapcsolatban a társadalmi rendszerek közötti erőiszonyok, különösen az utóbbi évtizedben, határozottan a szocializmus javára változtak meg. A mai, új Európában — mondotta — a szocialista tábor országai már nem kevésbé erős állásokkal rendelkeznek, mint a kapitalista tábor országai. Még fontosabb, hogy s/ixialbta táborunk országai, bár nem kis nehézségekkel és nem komoly fogyatékosságok jirikii’. de mégis biztosan hala 'mik előre építő munkájukban. szakadatlanul erősítve új. demokra ikus rendszerüket, új, magasabb fokra emelve népeik kid ú áját és jólétét. Uj helyzet alakult ki Ázsiában is — folytatta Molotov. — Ázsia lakossága mintegy 1400 millió, ,mi az egész földkerekség lakosságának több mint fele. Most Ázsiában is a lakosságnak nem sokkal kevesebb, mint a fele népi demokratikus országokban éi. Ezek az országok kiváltak a kapitalizmus táborából és- célúkul tűzték ki a szocializmus épí-. tését. Elegendő elmondani, hogy maga Kína, amely egészen a közelmúltig félgyarmati ország volt, amely az imperialista hatalmak súlyos függőségében sínylődött és nem volt módjában, hogy biztosítsa állami területének egységét, most egységes, nagy államban egyenlít. Ez az á lám nemzeti kultúrájának és gazdaságának mindenre kiterjedő fellendítése útjára lépett. Mélyreható változások kezdőd[ tek Koreában és Vietnamban is. Mindez azt bizonyítja, hogy Ázsiában a háború utáni időszakban a leghatalmasabb történelmi jelentőségű forradalmi á alakulások történtek. Nagy történelmi jelentősége van annak a ténynek, hogy ma már nincs gyarmati India, hanem Indiai Köztársaság van. Ez fontos fordulat az Ázsia háború utáni fejlődését jellemző eseményekben. Mindjobban növekszik Indiának, mint a béke és a népek közötti barátság megszilárdítása ügyében új, fontos tényezőnek nemzetközi tekintélye. India mellett lerázta magáról a gyarmati uralmat Indonézia és Burma is. Molotov annak a reményének adott kifejezést, hogy Pakisztán, Ceylon és Ázsia más népei is megtalálják útjukat az igazi nemzeti szabadsághoz és a gazdasági újjászületéshez. Utalt arra, hogy áprilisban — vagyis két hónap múlva — az indonéziai Bandung városában ösz- szeül az ázsiai és afrikai országok értekezlete, amelyen harminc ázsiai és afrikai ország részvételére számítanak. Már egy ilyen értekezlet összehívásának a ténye is azt bizonyítja, milyen nagyok azok a pozitív változások, amelyek az utóbbi időszakban Ázsiában végbementek. A Közel- és Köz p-keleten. Afrikában és Amerikában végbement változásokat jellemezve Molotov azt mondotta, hogy a háború előtti időkhöz képest komolyan meggyengültek a kapitalizmus, a tőkés osztályok állásai, és hogy ezek a változások a szocializmus javára, a demokratikus és szocialista erők javára mentek végbe. A második világháború következtében tovább mélyült a kapitalista világrendszer általános válsága Ez kifejezésre jutott abban, hogy a kapitalista világtábor mellett másik, új világtábor alakult. Létrejött a demokratikus tábor,t amely élén a Szovjetunióval, a szocializmus építésének útján jár. Ezek tények, akár tetszik egyeseknek, akár nem. Az említett események gazdasági eredménye az egységes, mindent átfogó világpiac szétesése. Mint ismeretes, ez az egységes világpiac többé már nem létezik. Most két párhuzamos, egymással szemben álló világpiac van. llymódon a második világháború után kialakult két politikai tábornak megvan a megfelelő gazdasági alapja is. Mindez képet nyújt a kapitalizmus általános válságának új szakaszáról, amely a második világháború óta és következtében kezdődött meg. Ez az új szakasz azt bizonyítja, hogy a kapilalizmus általános válsága komolyan elmélyült. Molotov kijelentette, hogy a világnézetben végbement történelmi változások tényeit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A valóságban azonban nem mindig van így. Az imperializmus országainak uralkodó osztályai nem akarnak, belenyugodni a kialakult helyzetbe. Ez elsősorban az Amerikai Egyesült Államokra vonatkozik. Ott az állam a garázdálkodó milliomosok és milliárdosok kezében van. Magától értetődik, hogy Angliában és más imperialista országokban is ugyanaz fűti a tőke mágnásait, mint Amerikában. Ök minden országot, amely lerázta magáról a kapitalizmus bilincseit, visszaterelnék a kapitalizmus uralma alá. Ezt igazolja az a külpolitika is, amelyet ma az imperialista államok folytatnak, köztük olyan országok, mint az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, stb. Az agresszív imperialista körök, étvágyának és sötét, reakciós ábrándozásainak jellemzésére Molotov idézte Churchill néhány kijelentését. Churchill «— mondotta Molotov — már 38 esztendeje uszít a szocialista rendszer megdöntésére, bárhol is jelentkezzék ez, azt rikoltozza, hogy bölcsőjében »kell megfojtani« ezt az új rendszert. Churchill az összes imperialisták titkos gondolatainak ad hangot, azokénak, akik igazában csak egyet akarnak: a világuralmat. Hogyan lehet azonban ezt elérni, ha maguk a népek már új Utat választottak maguknak, határozottan szakítottak a kapitalizmussal, s a szocializmus és a népi demokrácia útjára léptek. Erre a kérdésre a válasz az amerikai, valamint az angol ima népek képesek arra, az új háborút és i ha nem sajnálják az erőfeszítéseket és — amikor szükségesnek mutatkozik —teljes határozottsággal mindvégig kitartanak a béke ügye mellett. A Szovjetunió fő feladatát abban látja, hogy szilárdítsa a béke erőit és elősegítse a nemzetközi feszültség enyhítését. A szovjet külpolitikának ez az irányzata a legnagyobb mértékben megfelel a béke fenntartása és megszilárdítása érdekeinek. Ez az irányzat egyben a háborús gyújtogatok — az „erőre“ spekuláló imperialista erők — agresszív terveinek és fondorlatainak leleplezését is szolgálja. Ez az „erőre“ való spekulálás a valóságban egyre inkább a harmadik világháború előkészítésének politikájává válik. Napjainkban kibontakozik két szembenálló külpolitikai irányzat harca. A Szovjetunió külpolitikájának békcszerető irányzata mind hatalmasabb támogatásra talál a demokratikus tábor és valamennyi ország lakosságának demokratikus rétegei között. Viszont az Egyesült Államok külpolitikájának agresszív perializmus külpolitikai irányzata: az »erőpolitika«. Az agresszív imperialista körök világszerte vissza akarják állítani a kapitalizmus uralmát. Ez diktálta például az Amerikai Egyesült Államok külpolitikai irányzatát: világszerte helyreállítani az imperializmus uralmát, megdönteni a szocializmust, a dolgozók hatalmát a népi demokratikus országokban. Ezek a célok sugalják az Egyesült Államok agresszív külpolitikáját. Ez a politika nem jelenthet semmi mást, mint új világháború előkészítését az imperializmus világuralmának helyreállítása érdekében. Mindez azt jelenti, hogy az új, a régi ellen vívott elkeseredett harcban születik, hogy a szocializmus valamely országban nem győzhet másképp, csak úgy, ha visszaveri és leküzdi az imperializmusnak, valamint ügy- nökségének ellenállását. Molotov beszámolójának »Két irányzat a nemzetközi politikában« című második részében kijelentette : A Szovjetunió, valamint a Kínai Népköztársaság és az összes népi demokratikus országok erejének gyarapodásával együtt és a békemozgalom lendületének növekedésével együtt minden más országban a népekben fokozódik az a felismerés, hogy a béke ügye saját kezükben van és hogy hOgy megakadály ozzák aegvédjék a békét, irányzata arra támaszkodik, hogy egyre újabb agresszív katonai tömböket és csoportosulásokat létesít és végül is az atomháború nyílt propagálásában és előkészítésében fejeződik ki. Emellett vannak olyan országok, amelyek gazdaságilag főként a kapitalista rendszerrel vannak kapcsolatban, viszont a nemzetközi kapcsolatok kérdéseiben gondjuk a béke fenntartása és a nemzetközi feszültség enyhítése. Az ilyen törekvések erősítésének fontosságát egyáltalán nem szabad lebecsülni. Molotov ezután több olyan eseményt méltatott, amelyek megmutatják, mit jelent a nemzetközi feszültség enyhítésének politikája. Rámutatott többek között a Szovjetunió követelésére 1954. január végén és február első felében Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió külügyminisztereinek részvételével megtartott berlini értekezletnek, valamint a genfi értekezletnek a jelentőségére. Ez utóbbin Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió mellett részt- vett a Kínai Népköztársaság is, továbbá résztvettek a koreai és indokínai kérdések rendezésében érdekelt országok képviselői. A genfi értekezlet pozitív eredményei — hagsú- lyozta Molotov — alátámasztották, mennyire szükséges volt Kína részvétele ezen a tanácskozáson. A genfi értekezlet eredményeit — mondotta Molotov — az agresszív erők vereségeként és ugyanakkor a békeszerető erők lényeges győzelmeként értékelték. Ezzel a fenti értekezlet elősegítette a nemzetközi feszültség enyhülését és a béke megszilárdítását. Az Egyesült Államok agresszív körei azonban nem akartak megnyugodni. A Dulles-féle manilai értekezleten szerződést írtak alá az úgynevezett „délkeletázsiai kollektív védelemről “(SEATO). Ezt a szerződést az ázsiai nemzeti felszabadító mozgalom megfojtására irányuló törekvés hatja át és éle nyilvánvalóan a Kínai Népköztársaság ellen irányul, a Kínai Népköztársaság ellen, amelynek nemzetközi tekintélye a genfi tanácskozás idején mindenféle reakciós körök ellenlépései dacára, igen megnőtt. Mit mutat mindez? — tett« fel a kérdést Molotov. Azt mutatja, hogy a mostani körülmények között a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló lépések a legag- resszivabl) körök mindenféle ellenállásába ütköznek. E köröknek nem a feszültség csökkentése az érdekük, hanem annak növelése. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi feszültség enyhítését csak a leg- agresszívabb erők és cselszövé- nyeik elleni harccal lehet elérni, következésképpen ennek a harcnak nemhogy nem szabad gyöngülnie, hanem azt még nagyobb kitartással, még több hozzáértéssel, még következetesebben kell folytatni. Mostanában Távol-Keleten is olyan események történnek, amelyek azt bizonyítják, hogy az agresszív erők újabb aktivizáló- dási kísérleteket tesznek, hogy megakadályozzák a nemzetközi feszültség enyhítését. Molotov ezzel kapcsolatban ismertette a Tajvan és más kínai szigetek térségében lezajlott eseményeket, hangsúlyozta, hogy az imperialista agresszió történelmében nehéz szégyenletesebb dolgokat felhozni azoknál, amelyek az utóbbi években mentek végbe ebben a térségben. (Folytatás a 2, oldalon)
