Viharsarok népe, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-09 / 33. szám

l/iUa'teaiűk Ylcpt 1955 február 9-, szerd* PÁRTÉLET A jól üijékozoü komimiillata íustga biztosan k tizei a pórt pofi tikó jóért Egy-egy pártszervezet ereje lényegében attól függ: a párt­tagok hogyan küzdenek a párt­ós kormányhatározatok megva­lósításáért. Ahol a párttagok nem küzdenek, közömbösség uralja el a pártszervezetet, ott a pártvezetők hasonlítanak a hádseregnélküli vezérkarhoz. Esetleg még jó tervet is készít­hetnek — bár ez sem lehetsé­ges a párttagság véleménye nélkül —, de ezek úgy járnak, mint » jól elkészített étel, ha nem eszik meg, nem ad senki­nek sem erat. S a szakács hiá­ba büszke tudományára — fa­batkát sem ér. Hogy a párttagok küzdjenek a párt céljaiért, ennek záloga, hogy tájékozottak legyenek. Tudják* hétről-hétre, napról- napra, mit kell tenniök. Ha ezt tudják, a párt politikájában nincs törés, egységes a párt- szervezet tevékenysége s en­nek következtében az adott te­rület politikai, gazdasági, kul­turális életében is kevesebb a zökkenő, nem érvényesülhet az ellenség fejlődést gátló tevé­kenysége, népelienes szemléle­te. Virágzik, fejlődik minden, ami új, csökken a régi szokás, a maradiság ereje. Mindezt az eleki pártbizott­ság, pártszervezetek tevékeny­sége is mutatja. A III. tipusú Villám TSZ-ben rendszeresek a párttaggyűlések, népnevelő­értekezletek. De nemcsak meg­tartják a párttaggyűléseket, a párttagokkal előzőleg tudatják, hogy a párttaggyűlésen, nép­nevelőértekezleten mit vitat­nak meg a kommunisták. Ez a magyarázata, hogy a januári taggyűlésen a 28 párttagból 23 megjelent. így nyílik alkalom, hogy a páruzervezet tagjai minden­ről értesiilienek, mindenről tudjanak. De a VillámTSZ pártszervezeté­nek vezetői nem elégszenek meg „csak“ ezzel. Azt akarják, hogy a kommunisták elsajátítsák a párt tudományos elméletét is. Meg is tartják rendszeresen a szeminárumi foglalkozást, aho­va 12 párttag és 4 pártonkívüli jár. Ez is a jó tájékoztatás egy része, megértetik, hogy a fel­adatokat csak úgy oldhatják meg, ha állandóan képezik ma­gukat. A kommunisták nagy­szerű munkájának eredménye, hogy a szemináriumon részt- vesz két pártonkívüli brigádve­zető, a tsz elnöke és az MNDSZ titkára is, aki szintén párton­kívüli. Az eleven pártélet kihat az egész tsz életére Az állam iránti kötelezettsé­gének mindig időben eleget tesz a szövetkezet, nincs sem­minemű tartozása; ma már sa­ját erejükből gazdálkodnak a szövetkezet tagjai. A magyará­zata ennek, hogy a pártszerve­zet, a kommunisták helyesen értették meg a párthatározat, a kormányprogram lényegét a szövetkezet tagjaival: többet kell termelni, úgy tesz; na­gyobb a jövedelem. Amíg 1953-ban 14 mázsás kukoricatermésük volt, mert trágyázatlan földbe vetettek, addig 1954-ben 20 mázsát is elértek a trágyázott földben. Ez pedig kézzelfoghatóan pél­dázza: a kommunisták szava igaz — növelni kell a föld táp­erejét Nyilvánvaló, hogy a Villám TSZ pártélete sem önmagától ilyen eleven, a kommunisták nem a szűzanya parancsára kerültek az élet sűrűjébe. Eh­hez hozzájárult a községi pártbizottság, melynek egyik tagja, Tóth Mihály elvtárs rendszeresen tájékoztatja az alapszervezet vezetőit a teen­dőkről, azonkívül, hogy Borják Ferenc elvtárs, az alapszervezet titkára résztvesz a titkári érte­kezleteken. Ez nagyon fontos, hiszen a titkári értekezletek kö­zötti időben nem egy olyan do­log történik, amiről a pártszer­vezet vezetőinek tudniok kell. Hiszen ahhoz, hogy a párttag­ság tájékozott legyen, elsősorban a pártvezetők tájé­koztatása szükséges. így függ össze a felsőbb párt­szervek munkája a párttagság tájékoztatásával. De, hogy a felsőbb pártszer­vek tájékozottak legyenek, az kell, hogy a párt- és kormány- határozatokat a helyi sajátossá­goknak megfelelően vitassák meg, s úgy tájékoztassák az alapszervezeteket. Ezért volt helyes az eleki községi pártbi­zottságnak eljárása, hogy a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatosan az állattenyész­tést a tanács agronómusa is­mertette s ennek alapján vi­tatta meg. így tudta a párt- bizottság a titkárok értekezle­tén a helyi sajátosságoknak megfe­lelően megszabni a feladatokat Ennek ellenére Elek összes kommunistáinak tájékoztatása nem kielégítő, sőt, egyes párt- szervezetekben alig beszélhe­tünk tájékoztatásról. Az I. ti­pusú Rákóczi TSZ-ben a párt­taggyűléseket sem tartják meg minden hónapban. Előfordult, hogy a párttitkár, Sarkadi Já­nos elvtárs, a titkári értekezlet­re sem ment el, ami eleve gá­tolta, hogy elsősorban 5 maga legyen tájékozott. Holott a pár­tonkívüli tsz-elnök igényli és kéri a párttagok támogatását. Ezt azonban nem kapja meg, mert senyved a pártélet a Rá­kóczi TSZ-ben, hiszen a szö­vetkezet tíz kommunistája nem él pártéletet. Nevezetesen a tö­megpolitikai munkáról szóló 1954. februári párthatározatot sem ismertették a pártszerveze­tek vezetői a párttagokkal. Könnyen megérthető, hogy az ilyen helyen nem ismerhetik a fejlődést gátló tényezők okait és azt sem, milyen módon le­het ezeket megszűntetni a leg­gyorsabban. Az ilyen hibák abból is ered­nek, hogy a pártbizottság egyes tagjai sem értik meg a tájékoztatás fon­tosságát. | Ezzel akarva-akaratlanul meg- j fosztják az adott terület kom- I munistáit, hogy biztonságosan | küzdjenek a párt-, gazdasági és j kulturális élet állandó javítá­sáért. Forgács Istvánná elvtárs­Nem hagyjuk1 Néhány éve még fegyver kelepelt Agyat, szívet bénított a sziréna vijjogása; sikoltva karolták aszott keblükhöz búvá picinyeiket az anyák. Bomba tépte, mit tíz, vagy húsz évig csináltunk; sírok nőttek a búza helyén és SS-legények részegedtek szeretteink vérén, zsiványkodtak kamráinkban. Néhány éve még romok közt bújtunk. Saját portánkon sem leltünk otthonra; a józanság föld alá szorult. Hitványság volt a Hatalom, szívünk és eszünk bírája. Néhány éve, hogy utolsót dördült egy szovjet harcos fegyvere s eliszkoltak földünkről a barbár Hitler-osztagok. S mi nekiláttunk új történelmünket írni. Ennek tíz éve. S ime, már megint dübög az SS-legények csizmája és szítják a Ruhr-vidék átok-lángját, hogy a Krupp-szekrények arannyal teljenek újra. De nem, arany-hercegek! Nem isztok véres-aranyú áldomást! Érti már dolgát a Dunánál a munkás, a paraszt, egyet ver szíve a Volgáival: nem hagyjuk! így ver a szív Pekingben, Varsóban, Bukarestben, Párizs, London külnegyedében, Ezért mondom: nem isztok! S az átok-láng benneteket pörköl majd arany-hercegek. CSEREI PÁL nő hónapok óta nem ismertet­te a hozzátartozó téglagyári pártszervezet vezetőivel a párt- bizottság határozatait, amit Fa­zekas elvtárs, a téglagyári alap­szervezet titkára több esetben kifogásolt is. Előfordult olyan eset, hogy a községi pártbizott­ság elutasította az alapszerve­zet tagjelöltfelvételi javaslatát és hogy miért, ezt Forgács elv­társnőnek kellett volna ismer­tetni az alapszervezet vezetői­vel. De ő ezt elmulasztotta. Ez- zgl bizonytalanságot idézett elő az alapszervezet vezetőiben, íme, a tájékozatlanság követ­kezménye, A községi pártbizottság, hogy e hibák megszűnjenek, kötele­zővé tette, hogy valamennyi tagja rendszeresen tájékoztassa a hozzátartozó alapszervezetek vezetőit. Ez helyes, mert csak a jól tájékozott vezetők tudják megfelelően tájékoztatni a párt tagjait. Ez pedig elengedhetet­len követelmény, mert a dolgo­kat nem ismerő párttag nern tudhat határozott választ adni, a jól tájékozott kommunista pedig magabiztosan küzd a párt politikájáért. Erre mindig gon­doljanak a pártvezetők. Cs. P. llllljflllíllllll!lllllllllí!lllill!lllíllllli:í!l!lillllllllllllll!l!lllllllflli!lill||||lil!!UIII||H||||||!!!fj|!||||||!jil||!j|||!!IIM Vidéki színjátszók dicsérete Gárdonyi: A bor (fi békési járási kultúrház központi színjátszó csoportjának előadása) G ongülés ... Az impozáns, söíctbíbor bár­sonyfüggöny széjjelmegy. Hátul lUii'í, s a körülöttiem lévők sóhaj­szerű csodálkozását hallom. A nézők már az első pillanatban átrepülnek abba az Eger-melletti, akáclombos kis magyar faluba, melynek hősében sóhajtotta el ezt a szép kis paraszti történetet a költő. Eger mellett, Szeged inellett, vagy talán Fejér me­gyében, mindegy, hogy hol, de a színpadra van varázsolva Ba- racsck kis l;á a, az ereszalja, szer- viánpaprika és foghagyma füzé­rek rsüngenek az eresz alatt. Va­lóságos kút, asztal lócákkal az iidvarközepén, balról özvegy Szu- nyoghné háza, utcarészlet, a falu. Bzínes, szép falusi világ, kép, lombos fák alatt lélegzenék a há­zak. A falu felett szinte zeng, harsog a nyár. Aratás ideje van... És indul az előadás. Pereg a szó, folyik a játék. Szunyoghné (Balázs Erzsébet) és Ceglédi, az állatorvos (Szabó István) olyan hangot ütnek meg, olyan derűs hangulatot teremtenek már az első pillanatokban a színpadon, hogy az megfog mindenkit. Jó­kedvre hangol, s magával ragad­ja a nézőteret. De nemcsak a nézőteret, amely már az első percekben érzi, hogy most mű­vészi szinten járó előadásban lesz része, hanem ez az indítás ma­gával ragadja a többi szereplőt is. Ezt az előadást csak dicsérő szó illeti. Bebizonyosodott, hogy lia a szereplőkben megvan a szor­galom — három hónapig tanulták a darabot —, az öntudat, ak­kor lehet szépet, maradandót al­kotni. Azt is bizonyítja ez a ní­vós előadás, hogy sikerre csak most a kultúrház tette: teljesen akkor számíthatnak a színjátszó új díszleteket festetett házilag, csoportok, ha a bemutatott da- úgyhogy a harmadik felvonás rab minden szükséges kellékét kettős színpada is maradandó ha- (díszlet, öltözék, stb.) előterem- túst keltett. tik, áldozatot hoznak, mint ahogy CSURKA PÉTER Az orosházi gimnázium színjátszóiról A z utóbbi években szinte ha- gyománnyá vált, hogy az Orosházi Táncsics Mihály 'Gim­názium tanulói egy-egy operet­tel, vagy komoly színművel aján­dékozzák meg Orosháza dolgo­zóit. Persze, nem feledkeznek meg a környező falvakról sem. Vándorszínészek módjára járják a tanyaközpontokat és a községe­ket. Először én is egy ilyen kör­úton találkoztam ezekkel a fá­radtságot és nehézséget nem is­merő fiatalokkal. December utol­só napjailxtn Rákóczitelepre men­tem. Az út síkos volt, a sűrűn hulló havasesőtől a ruhám át­ázott és a hideg északi szél megborzong tatot t. S ekkor egy tehergépkocsi állt meg mellet­tem, amelyen a gimnázium szín­játszót utaztak. Széltől kipirult arcú, vidáman nevető szemük, csengő nótájuk örömöt tükrözött és boldogságról mesélt. Sokan azt mondják, hogy szóval min­dent el lehet mondani, mindem le lehet írni. Ez így nem igaz, mert a szépség, nagyszerűség, drámai súg, friss üdeség leírásá­hoz kevés a szó, ezt nem elég leírni, ezt látni kell. En tudom, hogy akik látták a fiatalok, sze­replését, azok egyetértenek ve­lem. A szereplők a ^Kőszívű em­ber fiait című színművet mulat­ták be. Most nem célom a szín­mű tartalmát értékelni, a sza­badságharc történetét leírni, avagy a Baradlay-család éleiét ismertetni, én csupán egy kis kollektíva áldozatos munkáját, szorgalmát és igyekezetét érté­kelem. Olt kell kezdenem, hogy amikor a szereplők beléptek a színjátszó csoportba, a tanulás mellett vállalták, hogy megtanul­ják a kiosztott szerepeket, s egy­ben vállalták, hogy addig, amíg a többi iskolatársaik a Vasárna­pokat és a téli szünidő napjait kellemes szórakozással töltik, öle vándorszínészek módjára elláto­gatnak a környékbeli falvukba és tanyaközpontokba azért, hogy játékukkal szórakoztassák és ta­nítsák a nézőket. Ez nemes el­határozás és áldozatot követelő cselekedet volt. S amit elhatá­roztak, azt végre is hajtották. Mindezért nemcsak a tanuló­kat, de a gimnázium taná­rait,azokat a nevelőket is dicsé­ret illeti, akik az iskola kultúr- csoportjának munkáját, segítet­ték. Búcsúzóul sokezer néző ne­vében arra kérem őket, hogy új színdarabok betanulásával és be­tanít' atnsáml továbbra is legye­nek a kultúra fáradhatatlan ter­jesztői. Kékesi Czabarka Jenő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom