Viharsarok népe, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-06 / 31. szám
-7 1955 február 6., vasárnap {/iU&isaialc Héfit Munka után... Láttuk - hallottuk |!V1 iiit fehér papíron a tinta| úgy ömlik szét az este sötétje a tájon Elcsitul a nappali zaj, csendbe burkolóznak a házak. Elnémul a< szél muzsikája is, megmerevednek a fák. Langyos áramlás kezdődik — mintha a sötétség leple alatt titkos látogatást tenne a tavasz. Kellemesebb estét februárban nem kívánhat az ember. Olyan • ez épj>eu, mint áprilisban. Különbség csak annyi talán, hogy még most előbb sötétedik. No meg az, hogy az emberek télikabátban járnak még. Meg kell jegyezni, nem mindenki. A békési Közén thal kocsma helyiségében levő olvasókörbe többen érkeznek tavasziasan öltözve. Nem a község másik széléről indultak természetesen, a második-harmadik szomszédból csupán. | Az olvasókörben ) e öj^S azért gyülekeznek az emberek a Kereszt utcai régi kocsmában. Jönnek az olvasókör tagjai, de jönnek érdeklődők is. Akik jelen vannak, mindnyájan parasztok. Egyszerű emberek, akik régen irni-oivasni megtanultak ugyan, de a to v ábbmű ve ! ml ősre nem volt lehetőségük. Életükben először most olvasgatnak rendszeresen, most hallgatnak tudományos előadásokat az olvasókörben, melyet negyvennégyen — harminchét egyéni és hét termelőszövetkezeti parasztember — alakítottak. Az előadó — Kóthy Béla gimnáziumi tanár — már megérkezett. de még nem kezdi az előadást. Jönnek még többen, azokat is megvárja, nem akar szomorúságot okozni az elkésőknek sem, akik az esteli munkákat} nem tudták hat órára elvégezni. A várakozás idejét kedélyes, liaráti beszélgetéssel töltik el. A legutóbbi előadásra terelődik a szó, mely a tengerekről, óceánokról szólt. Adriai emlékekről mesélnek az emberek, azok, akiket az első világháború még tengerre is hurcolt. Kóti József tud legtöbbet mondani az irdatlan nagy vízrengetegről, annak hatalmas és rémítő lakóiról, a cápákról. Kiérezni a beszélgetésMaitS a gépállomás pénzéből kifizetjük Az elmúlt hónapban Mezőtúrról Lanz-Buldoggal vontatlak három keréken lévő hálókocsit a Mezőberényi Gépállomásra. Ezek az erőgépek a közúti forgalomra nem voltak levizsgáztatva. De nem is az a feladatuk, hogy ilyen munkát végezzenek, hanem a talajművelés és egyéb mezőgaz- Éi%ÍSfí' Tnúhkák elvégzése. Amikor a közlekedési rendőrség megállította, ellenőrizte a vontatókat, és rendellenességet talált, ez volt a válasz: „Nem érdekes, tegyenek feljelentést.“ Ez természetesen meg is történt Február elsején egy vontató Ismét vizsgázatlanul vett részt a közúti forgalomban. Amikor a rendőrség megkereste a gépből, hogy nem vott hiábavaló, hogy hasznos volt az a múltkori előadás. Lassan mindenki megérkezik, I állomás gépkocsi előadóját, Va- ; lach Endrét, így nyilatkozott: ! „Ne törődjenek vele, majd én vállalom érte a felelősséget. Jelentsenek fel, majd a gép- j állomás pénzéből kifizejük a i büntetést.“ | A Szarvasi Gépállomáson j J sem különb a helyzet. A köz- ! | úti forgalomban szabálytalanul közlekedő vontatóvezetőt, ami-' ! kor a rendőrség megbüntette, a gépállomás 100 forint gyorssegélyben részesítette, hogy a büntetést könnyebben tudja elviselni. Helyes lenne, ha az illetékesek a gépállomásokon ellenőriznék a pénzügyi gazdálko- | dást, mert az ilyen jelenségek akiknek a megjelenésére számítani leivetett és Kóthy Béla átveszi a szót. Az állatok ösztöneiről beszél. Egyszerű és közvetlen példákkal segíti hallgatóit a lényeg megértéséhez. Érdekli az embereket, amit Kóthy Béla mond. Elárulják a szemek, hogy fontos- nak, hasznosnak, s megjegyezni valónak tartják az előadás minden szavát. Arról hallanak, hogy az állatok tevékenységét az ösztönök irányítják. És ezek az ösztönök — ha a látszat ellene is szól — változnak. Az állat ösztönének megváltozását az ember is elősegítheti. S ez a leglényegesebb, mert az utódok ezeket örök- tik elődeiktől. A kis teremben jó meleg van, pattog a kályhában a tűz. Kint sincs hideg, nem fázik senki., Somogyi Gábor mégis a kályha mellé húzódik. A kucsmát fején felejtette, s úgy ül ott egy széken □agykabátban. Egyik könyökét térdére, állát tenyerébe támasztja. Másik kezében pipáját tartja, s a száján kieregetett füst- felhőn keresztül néz az előadóra. Tekintetén látni, hogy egyetlen szót sem akar elszalasztani. i megengedhetetlenek. 1 Előadás után [ £££*&nek van kérdése. Többen az elmondottakkal kapcsolatban olyan dolgok iránt érdeklődnek, amikről nem esett szó, de van, aki más egyebekre is kíváncsi. Szabó Gábor, Csontos Mihály, Molnár Imre, Papp János, Matuska Pál kérdéseire Kóthy Béla készséggel válaszol. Hiszen éppen ezek a kérdések bizonyítják, hogy szavait termékeny talajba vetette. Sokáig tart még a beszélgetés, s hosszasan vitatkoznak egymással az emberek — tudományos kérdésekről, egyszerű szavakkal. Mire befejeződik a vita, kígyóinak az »égi mécsesek« és világosodni kezd a téli este, mint az olvasókörből hazafelé bandukoló parasztemberek értelme. O.I.L. Békéscsabán, a Szt. István téri földművesszövetkezeti bolt kirakata állandóan tiszta, ízléses. A bolt dolgozói felismerték, hogy a kirakat a bolt tökre. ■ A gyulai kisker. csemege árudája szépen berendezett. A bolt és a kirakat a követelményeknek megfelel. A fogyasztói árakat minden árura feltüntetik. így nagyobb bizalommal járnak ide a vásárlók. ♦ A lőkösházi utasellátó pavilonban nem tud a vásárló cukorkát venni, nincs áru, pedig a vezető a rendelést időben leadta. Az utasellátó központ több gonddal kezelje az igények kielégítését. m A békéscsabai utasellátó söntésében a csaposok egy pohár sör kimérésénél fél pohár habot adnak. Ha akad is egy bátor fogyasztó, aki ezt meri reklamálni, sérelmét felháborodva utasítják vissza. A fogyasztók az utasellátó dolgozóitól sokkal több becsületességet várnak, ■ A Sarkadi Földművesszövetkezet újtelepi boltjában a hivatalos árakat nem tarják be. A tisztítóport 5.10 forint helyett 6 forintért, a babaolajat 3.50 forint helyett 4 forintért és számtalan más cikket is drágábban árusítanak. Helyes volna, ha a kereskedelmi felügyelőség a mulasztót szigorúan felelősségre vonná. ■ A földművesszövetkezet lőkösházi boltját az üzlet dolgozói elhanyagolják. Ahelyett, hogy az árukat rendeznék, cigarettázva várják a vásárlókat, Bél — bél — marbabéi.». Hogy honnan, honnan nem, zsák- számra szerezték be a marhabelet egyes piaci árusok és jelentek meg vele Békéscsabán, gondolván, most van a disznóvágások ideje és sokan vesznek majd pótlásnak egy-két métert. Poloer Fe- rencné is a piacon volt. 0 már ismerős, hisz feketézéá- ért 100 forint büntetést kapott a közelmúltban. Amikor megláttuk, hogy kiskocsival jelent meg a piacon és körülfogták, mi is kiváncsiak voltunk, vájjon mit áru! Polcerméi. Megint a vastag és vékony belet mérte a vevőknek és jóval többért, mint a hivatalos ára. Most azonban jobban ráfizetett. Elkobzásra került vagy 500 méter áruja és meg is kapja a megérdemelt büntetést a feketé- zésért. Nemsokkal odébb Bölcsök Pál szegedi lakos, MÁV alkalmazott foglalkozott Szintén bélárugítás- sal, illetve feketézés- sel. Egy másik íörA ban felesége, aki 2.80 forintért árusította a belet egy forint he- lyett. Fodor Béla békéscsabai hentessegéd sem kivétel az említettektől. Kérdésünkre, hogy honnan szerezte be a belet, csak hímelt-hámolt. Először azt mondta, bogy marhát vágott és ott kapta. Hogy ezt leplezni tudja, hentes szatyorban hozta a piacra és onnan adta méterét három forintért. Ve- gülis mégis »kisült«, hogy Budapesten 1 forintért vásárolta. Ezek a feketézők úgy gondolták, hogy szabadpiac van és úgy árusíthatják a 80 fillérért és egy forintért beszerzett belet, ahogy akarják. Tévedtek. * A piacok ellenőrzését rendszeresebbé kell tenni, főleg a tanácsok illetékes osztályainak. A feketézőktől be kell vonni az iparengedélyt, hogy ne legy en lehetőségük a dolgozók becsapására. tudott, azt, hogy tán a faluban sincs szebb lány, mint Erzsiké. És most ez a lány karolja őt. Hát lehet ennél kívánni is szebbet? p iértek a kiskapuhoz. Réti né- m úgy látszik, nagyon álmos, mert éppen csak odaszólt nekik, hogy ne maradjon soká Erzsiké! Aztán elbúcsúzott és be is ment. A lány egy rövid pillantással utánatekintett, azlán Jancsit nézte azzal a tengerkék szemével. — Megnőttél... — Te is, Erzsiké! — mondta a fiú, felocsúdva merengéséből. Mert ő meg a lány arcában, termetében gyönyörködött. — Aztán, még most is olyan szeles vagy? — Eredj mán... —v mondta a lány és lesütötte a szemét. De csak egy pillanatra. Mert mi tagadás, a legény neki is tetszett És ezek a szavak is csak azért voltak, hogy palástolják gondolatait.. Mert ilyesmit megvallani egy lánygyereknek, azt nem szabad! Ha még annyira tetszik is... — Te... aztán írnál? — kérdezte Jancsi. Erzsiké elértette. — Ühüm... — És megingatta a fejét. A fiú végigsímítótta a kislány karját, aztán még csak hajlandóságot sem mutatott arra, hogy7 elengedje a kezét. De a lány sem Igyekezett' elvonni azt. Jancsi azon gondolkozott, hogy mit mondhatna valami olyat, amivel beszélgetést lehetne kezdeni. üehát hiába volt minden erőlködés. Már jó félórája, hogy Héti néni bement, és ők még csak éppen egy-két szót váltottak. A lány már kétszer-hároinszor odapillantott az ablakra, hogy vájjon, nem türelmet!enkedík-e az anyja. A legény is figyelt, pedig dehogy küldte volna! inkább marasztalná, de ahhoz sincs elég bátorsága. — Megyek, Jancsikám... — mondta ki végre Erzsiké. — Ühüm... — morogta a legény, de nem engedte el kis kezét. S a lány maradt. Egyszer aztán megkoccant az ablak, jelezve, hogy most már ideje lesz félbeszakítani a beszélgetést. Erzsiké felrezzent, s húzta volna a kezét, dehát nem ment az egykönnyen. Végre sikerült. Nyik- kantott egyet — olyan visszafojtott kacagás volt ez — és elröppent. Jancsi dermedten állt a kapuban. Akkor ocsúdott fel csak, amikor száján Erzsiké ajkának melegét érezte. Átölelte volna a lányt, de csak a kezét érte el. Visszahúzta. S csókolta, csókolta, míg újra meg nem koppant az ablak. Nem tudni, hogy a hidegtől, vagy az emlékektől, de most megborzongott János. Visszalépett a esigacsinálók közé, első tekintetével Erzsikét kereste. A lány rávillantott Majd gon^ dőlt egyet és kilépett a csigacsináló asztal mellől. Odaáll! tésztát nyújtani. Ez volt ám aztán az igazi kínszenvedés Jancsinak. Sokszor alig bírta legyőzni indulatát, hogy meg ne ölelje kis menyasszonyát. Az apja, meg az após, látva a legény tib- lábolását, össze-összenéztek és bajuszuk alatt mindegyikük mosolygott is. Még az elnök is azt tette, pedig ő igazán komoly ember. Dehát az ilyen visszalopja az idősebb emberben a fiatalság meleg emlékét, s ez megtölti a szívet, s mosolyt csat az arcra. Egyszercsak meg is szólalt; — Nem lesz az jó, lányom: Nem rezeg eléggé a szoknyád! — szólalt meg az elnök. Az évődés a lány arcára mosolyt, a legényére haragot varázsolt. (i hántást érzett, de szólni azért nem szólt. Éjfél felé járt, amikorra elfogytak a kis cipók, s megteltek az abroszok, asztalok sárgán mosolygó apró csigákkal. Eljött a csiga végének a megtaposása. A zenészek eddig már egy-két hallgatót elhúztak, de ez csak saj- dította Jancsi szívét, mert a szerelmes nótával így van a szerelmes ember. A legények kapták, fogták a cimbalmot, s bevitték a nagyobb szobába. Itt van hely a táncolásra. \ z emuk, ahogy a muzsika ** megszóla t egyetlen mozdulattal a terem közepére rántotta a kis menyasszonyt, s már táncolt is. Jó ötvenes, de táncban olyan fürge, mint egy húszéves legény. Aztán benépesült az egész terem táncotokkal. Még az anyóst is megtáncoltatta a leendő ipa. S az após pedig a nász- asszonyt. Csak Jancsi állt az ajtóban, keseredetten nézte, amint kézről-kézre kapkodják menyasz- szonyát. Az pedig, mint könnyű galamb, úgy röppent a táncba. — Hejh: Az enyém és mégsem az enyém!... — koccant össze a foga Jancsinak. — itt van ni! Mán még az apámmal is táncol !... A lány, mintha sejtette volna, hogy milyen indulatok dumák a legényben, oda-odavillantott, valami évődésiéle bujkált mosolygó arcán. Mintha azt mondaná, úgy kell néked, miért vagy ilyen gyámoltalan? Uj tánc kezdődött De János megint kimaradt, pedig a húga is, meg Marika, a szomszéd lány is táncba akarták hívni. Már majdnem elindult, de ekkor újra meglátta Erzsiké kacagó arcát, ettől aztán új sebet kapott. Nem ment az Istennek sem. Pedig de odaugrott volna, rendre tanítani barátait, azért, mert Erzsiké körül legyeskednek, de hát nem illik az ilyen. Még a keze is ökölbe szorult néha. amikor a leány újabb táncossal járta. Egyszer aztán, maga sem tudja, mi történt, csak azt érezte, hogy valaki megszorítja kezét, s berántja a táncotok közé. Amikor felpillantott, Erzsiké mosolygó arcát látta. Lassan hozzá melegedett a lába a tánchoz, s jár lajárta, ölelve derekát a kis menyasszonyának, elfeledve mindent, anii körülötte van. Azt is, hogy az imént sértve érezte magát, azt is, hogy Erzsiké nem vele kezdte a táncot, de meg a kora esti keserű íz is elröppent. Csak egyet tudott, érzett, hogy ilyen lánnyal könnyű lesz az élet. Lassan mindenki abbahagyta a táncot, őket nézték, elégedetten, mosolyogva. Hej, fiatalság, fiatalság, csak tudnátok, gyerekek, milyen nagy boldogság. Az asz- szonyok még egy-egy rakoncátlan könnycseppet is széjjelmor- zsoítak a szemük sarkában, hogyne, hiszen a lányságuk emléke most fájdalmasan szorongatja szirtiket, hol van már a fürge, táncos láb, az egyenes, karcsú lányderék. Elmúlt, megtörték az évek, de mégis boldogan gyönyörködtek a két fiatalban. Az óreg Héti, Mozsár, meg az elnök egymás mellett állnak, szótlanul ingatva fejüket a zene ütemére. Az elnök átkarolta a két idős ember vállát, s csak annyit mondott: — Két hét múlva egy családdal többen leszünk a szövetkezetben.
