Viharsarok népe, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-27 / 49. szám

Harcoljunk a társadalmi tulajdon fosztogatói, rongál ói, hanyag kezelői ellen ^ VlUaí&aí&k Hlpi _ 1935 február 27., vasárnap Példájuk nem serkent a tanulásra HAZÁNKBAN népi álla­munk gazdasági alapja a tár­sadalmi tulajdon lett. A társadalmi tulajdon védelme, annak erősítése, nö­velése nálunk minden dolgozó érdekét szolgálja. Ha növekszik a társadalmi tulajdon, erősödik népi államunk és ez biztosítja országunk fokozott védelmét, dolgozó népünk anyagi és kul­turális szükségleteinek fokozott kielégítését. Felmerül a kérdés, mit ér­tünk társadalmi tulajdon alatt? Társadalmi tulajdon „az olyan vagyon, amely az állam, az állami vállalat, szövetkezet, vagy más közület tulajdoná­ban van.“ Továbbá az olyan vagyon, „amely az állam, az állami vállalat, szövetkezet, vagy más közület használatá­ban van, illetőleg rendelkezése vagy kezelése alatt áll“. KIK KÖVETIK EL a társa­dalmi tulajdon elleni bűncse­lekményeket? Egyrészt az osz- tályellenség tagjai követik el, akik ma már általában nem mernek nyíltan támadni népi demokráciánk ellen és ezért alattomos módon igyekeznek gyengíteni államunk gazdasági alapját, a társadalmi tulajdont. Az osztályellenség mellett azonban egyes dolgozók is gyak­ran követnek el társadalmi tu­lajdon elleni bűncselekménye­ket. Ennek oka, hogy népi de­mokráciánk gazdasági rendsze­rének, társadalmi viszonyainak gyors fejlődését, mely. a fel­szabadulás óta eltelt tfz év* óta bekövetkezett, nem követte párhuzamosan a dolgozók tu­datának fejlődése. Most, hogy mindez nem fe­nyeget, s tudatukban még nem kellően mélyült el a társadalmi tulajdon megbecsülése, egye­sek nem becsülik úgy a társa­dalmi tulajdont, mint annak­idején a magántulajdont. Nem eléggé tudatosítottuk még azt, hogy milyen összefüggés van a társadalmi tulajdon védelme, megbecsülése és a dolgozók jó­létének növelése között. Milyen tevékenységgel köve­tik el a társadalmi tulajdon elleni bűncselekményeket? A társadalmi tulajdon elleni bűn- cselekményeket a társadalmi tulajdonban lévő vagyontárgy ellopásával, elsíkkasztásával, jogtalan elsajátításával, a tár­sadalmi tulajdonban lévő va­gyontárgy hanyag kezelésével, az ellenőrzési és a feljelentési- kötelezettség elmulasztásával. Az orosházi járási párt-VB ez év elején megvizsgálta a járás területén a társadalmi tu­lajdon védelmének helyzetét. Megállapította, hogy vannak ál­lami vállalatok, ahol a dolgozók helyes nevelésével, a munka jó megszervezésével és az állandó tervszerű ellenőrzéssel, a tár­sadalmi tulajdon megbecsülé­se, védelme és gyarapítása kezd közüggyé válni. Példa erre az Orosházi Malom, ahol az utób­bi években a társadalmi tulaj­don ellen irányuló olyan cse­lekedet nem történt, mely bűn­vádi eljárás megindítására okot adott volna. Azonban még korántsem mondhatjuk el, hogy állami vállalatainknál, termelőszövet­kezeteinknél általánossá vált Volna a társadalmi tulajdon tudatos védelme. Számos veze­tő és dolgozó nem ismerte még fel azt a veszélyt, amit társa­dalmi tulajdon elleni bűncse­lekmény jelent dolgozó né­pünknek. HOGY MILYEN VESZÉLYT jelentenek a társadalmi tulaj­don elleni bűncselekmények, azt igazolja az is, hogy ez év januárjában a járási ügyész­ség által emelt vád 70 száza­léka a társadalmi tulajdon el­leni bűncselekmények miatt történt. Ehhez nagyban hoz­zájárul a munka helytelen szervezése és az ellenőrzés el­hanyagolása. Például az el­múlt évben a Csorvási Sertés- tenyésztő Állami Gazdaságban Pálfi nevű osztályidegen, volt íőagronómus 6800 forint érté­kű sertést sikkasztott el a gaz­daságból. Vagy az orosházi állo­máson, ahol több vasutas so­rozatosan fosztogatta a vago­nokat és többen közülük 15— 17 esetben is követtek el soro­zatos lopásokat. A társadalmi tulajdon rongá­lása, hanyag kezelése, különö­sen gyakran előfordul a gépál­lomásokon. A gépállomás tu­lajdonát képező munkagépe­ket, felszereléseket gyakran széjjelhagyják. így tett a Nagyszénási Gépállomásnak a gádorosi Gerő TSZ-ben lév5 brigádja, amely a munkagépe­ket a tsz területén széjjelhagy­ta és csak most, januárban, a leltározáskor szedték össze. Az Orosházi Gépállomáson volt olyan traktoros, aki traktorát hanyagul kezelte, s ezáltal megrongálta, amikor az igaz­gató felelősségre vonta, úgy vélekedett: „Munkásellenes az ilyen igazgató, aki ezért a mun­kást felelősségre vonja.“ Gyakran előfordul a társadal­mi tulajdonban lévő vagyon­ban kártokozó csalás is. Példa erre a Pusztaszöllősi Állami Gazdaság esete, ahol a f'á- agronómus, aki egyben az elmúlt ősszel helyettes ve- vető is volt, a gazdaság­ban dolgozó egyik kuláknak 5 mázsa kenyérgabona fejada­got és több dolgozónak a meg­engedett illetményföld terület­nél 1000—1500 négyszögöllel nagyobb földterületet adott. AZ ELLENŐRZÉS HIÁNYA is gyakran tapasztalható az ál- Pmi vállalatoknál, termelőszö­vetkezeteknél. Kirívó példája ennek az Orosházi Kisker. Vál­lalat esete, ahol az egyik el­lenőr, Oszadszki Róbert, akinek az lett volna a feladata, hogy állandóan- ellenőrizze a boltve- vet3k munkáját, az egyik bolt­vezetővel összejátszva, több mint 30 ezer forinttal károsí­totta meg népünk államát. Mivel a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények rend­kívül veszélyesek a társada­lomra, ezért az idevonatkozó törvényerejű rendelet feljelen­tési kötelezettséget ír elő mind­azoknak, akik a társadalmi tu­lajdon elleni bűncselekmények-» ről hitelt érdemlően tudomást szereznek. Hogy mennyire nincsenek ezzel sokan tisztában, ezt iga- zoja az orosházi Uj Élet TSZ esete is. A januári közgyűlésen az igazgatóság közölte a tag­sággal, hogy a szövetkezetnek 32 ezer forint kártérítést kell 'a TNV-nek fizetni, mert 400 zsákkal nem tudnak el­számolni. Az ellenőrző bizott- I ság elnöke a közgyűlésen így nyilatkozott: „Én tudom, hogy kik vittek el zsákot, de nem akarom itt azoknak nevét meg­mondani, mert nem szabad ezért erősen rájuk menni, ha­nem szépen kell őket felszólí­tani, hogy hozzák vissza anél­kül, hogy nevüket megmonda­nám.“ Ez bizonyítja, hogy az I ellenőrző bizottság elnöke nem- ! csak rosszul értelmezi az ellen- ! őrző bizottság feladatát, hanem ezen túlmen3en, a feljelentési kötelezettség elmulasztásával maga is a bűncselekményt párt­fogolja. | HOGYAN KELL HARCOLNI a társadalmi tulajdon elleni j bűncselekményekkel szemben? A harcot két síkon kell foly­tatni, egyrészt a dolgozók ne­velésével, annak tudatosításá­val, mit jelent minden dolgozó­nak a társadalmi tulajdon vé­delme, gyarapítása, erősítése. Olyan közszellemet kell kiala­kítani, hogy minden dolgozó erkölcsi kötelességének is érez­ze fellépni minden olyan cse­lekmény ellen, mely a társadal­mi tulajdon ellen irányul. A járási párt-végrehajtóbi­zottsága úgy határozott, hogy a társadalmi tulajdon védelme érdekében széleskörű felvilá­gosító munkát kezdünk a já­rás területén az állami és tö­megszervezetek bevonásával. Eddig már több községben előadásokat tartottunk, melye­ket a dolgozók nagy érdeklődés­sel kísértek, többen hozzászól­tak, elítélték azokat a cselekmé­nyeket, melyek a társadalmi tu­lajdon ellen irányultak. ígér­ték, hogy fokozottabban fognak harcolni a társadalmi tulajdon védelméért. Az eddig megtar­tott előadások eredményét iga­zolja, hogy egyes vezetők gon­dosabban ellenőrzik a társadal­mi vagyon kezelését és már eddig is több olyan feljelentés érkezet» a hatósághoz, melyet az előadások hatására tettek meg. A NEVELÉS A LEGFŐBB FELADAT, ezen a téren kell elsősorban munkánkat végezni, emellett azonban állami szer­veinknek is következetesebben kell alkalmazni a büntetőjog eszközeit azokkal szemben, akik a társadalmi tulajdont megsértik. A most megindult széleskörű felvilágosító munka célja, hogy járásunkban megszilárdítsuk a I társadalmi tulajdon védelmét. A társadalmi tulajdon foszto­gatói, rongálói és hanyag keze­lői elleni harc lényegében osz­tályharc kérdése. Elsősorban hacot kell indítanunk az e té­ren tapasztalható káros néze­tek, kapitalista maradványok ellen és kialakítani az új szo­cialista öntudatot, mely mélysé­gesen elítéli a társadalmi tu­lajdon elleni bűncselekménye­ket. Ezzel akarjuk elérni, hogy í járásunk területén tovább szi­lárdítsuk és növeljük államunk gazdasági alapját, a társadalmi tulajdont, fokozzuk népünk jó- ! létének növekedését., Vági József, Orosháza. K I S CSOPORT ÜL egy asztal j mellett a békési pártbizottság egyik szobájában. Mindössze öten vannak. Az SZKP 1. évfolyam négy hallgatója és a propagan­dista. Beszédük tárgya majdnem az, mint két héttel ezelőtt volt: hol maradtak megint a többi elvtársak? — Hogy hol marad­tak, azt jó volna tudni — vá­laszolt Buzi elvtárs propagandis­ta —, de ez azért mégis sok, mci-t mintegy tizenkettőn hiány­zanak, a múltkori foglalkozáson ennél többen voltak. Ez nagy hib*, de talán vegyük ( sorba a dolgot, nézzük meg, hol szorít a csizma — javasoltam. Lapozzuk fel a naplót, nézzük meg személy szerint, kik hiányoz­nak. Lássuk a neveket, a nevek níögött az embereket, foglalko­zásokat, funkciókat. Keresztes László, a Vörös Csil­lag TSZ-ben pártvezetőségi tag. Amint a napló jegyzetei mutat­ják, rendszertelenül jár szemi­náriumra. Süveges István, a tangazdaság dolgozója. Ot már úgy könyveli el Buzi elvtárs, hogy ígéretek­ben gazdag, de cselekvésben an­nál szegényebb. Ugyanis min­den beszélgetés alkalmával fel­írja a kis noteszbe a foglalkozás idejét, de még egyszer sem ment az iskolára. Nincs minden rend­ben Kiss Sándor és V. Balogh Mihály elvtársak tanulásával sem. Ok is párt vezetőségi tagok a Vörös Csillagban, de nem elsők a példamutatásban. Ha így jár­nak oktatásra, hogyan követelhe­tik meg, hogy a párttagok tanul­janak. Ha követelik, akkor a tag­ság jogosan mondhatja, hogy vi­zet prédikálnak és bort isznak. Mindenesetre a viselkedésük, a tanuláshoz való viszonyuk nem követésre méltó példa. S így jön­nek a nevek sorban. Ml LEHET A TAVOLMARA­DAS OKA? Talán gyenge a pro­pagandista? Vagy nem készül fel megfelelően a foglalkozásra, s emiatt érdektelenné válnának a tanulásban? Sem az egyik, s in a másik. Buzi elvtárs képzett és most is jól készült a szeminá­riumra. Akik resztvettek, babár kevesen voltak, jól és alaposan vitatkoztak. A következő témá­hoz pedig a jólsikerült előadás­ból alapos segítségét kaptak. A távolmaradás okát másutt kell keresni. Ezek az elvtársak nem élnek a párt szervezeti szabály­zatának megfelelően. Nem érzik át eléggé, hogy' minden párttag kötelessége a marxi-lenini elmé­let alapjainak elsajátítása. Az SZKP konferenciák hall­gatóinak nagyrésze több alap­szervezet párttagjaiból tevődik össze. Ez nem baj. Azonban nem eléggé tájékozottak az alapszervi titkárok arról, hogy kik nem járnak el rendszeresen a foglal­kozásra, vagy hogyan tanulnak. Vagyis nem megfelelő a kapcso­lat a propagandista és az alap- szervi párttitkárok között. így esik meg legtöbb esetben, hogy a taggyűlésen a személy szerinti bírálat helyett csak általános­ságban foglalkoznak a pártol ta­tásról elmaradókkal. A TÁJÉKOZÓDÁSHOZ NAGY SEGÍTSÉG, ha a propagandista beszámol a párttagok tanulásá­ról, azonban nem jelenti azt, hogy az alapszervi párt titkárok ölhetett kézzel várják a propa­gandistákat. Személyesen is győződjenek meg a párttagok ta­nulásáról és ha kell, ők is be­szélgessenek el egy-egy hallga­tóval. Nem volna helytelen az sem, ha a Vörös Csillag TSZ! pártvezetősége, vezetőségi ülésen egy napirendi pontként a vezető­ség tanulását vitatná meg a kri­tika és önkritika jegyében, és figyelmeztetné a tanulásukat el­hanyagoló párttagokat. —Deák— Három hétig Csillebércen Orosházán a II. sz. általános iskola III. fiúosztáhjának udva­rán minden tízpercben zajos gyermeksereg tárgyal. Ketten- hárman összedugják fejüket. Van bőven beszélnwalójuk. Ok ma­guk tartják nyilván, bogi; készen vannak-e a feladatok. A leggyen­gébb tanuló is igyekszik, s már hetek óta nem fordult elő, hogy valamelyik nem csinálta volna meg a feladatút. Miért ez a nagy készülődés és igyekezet? Megvan rá az okunk. Háromhetes tá­borozásra megy az osztály Csil­lebércre. Hétfőn lesz a nagy nap) az indulás. Gyorsvonattal megy a pajtáscsalád. Visszük köny­veinket, füzeteinket, s ott rende­sen járunk iskolába. Még csak nem is más tanítja az osztályt, mert tanítási ól megy a kis se­reg. Az orvosi vifsgálat megvolt. Beteg nincs, mindenki mehet. A délelőtti tanulás után, délután al­vás, kirándulás, játék lesz. Ha valakinek nehezebben megy va­lami, ott lesznek pajtásai, akik azonnal tudnak segíteni. A k's család ha hazajön, lesz mit me­sélni hosszú ideig. Régen gondolni sein lehetett erre. Köszönetét mondunk pár­tunknak és kormányzatunknak, hogy ezt a kitüntetést kaptuk. A 40 kis III. osztályos j/ajtós jótanulással fogja ezt meghálálni. 1 Váiadi Kornél, igazgató h. Orosháza, II. sz. iskola Mi így segítjük az iskolákat Mi, a Felsőnyómási Állami Gazda­ság vezetői elhatároztuk, hogy felsza­badulásunk 10. évfordulója tiszteletére »Támogassuk az iskolákat« versenymoz­galomra hívjuk az ország valamennyi állami gazdaságát. A mozgalom célja, hogy az általános- és középiskolákban az eddiginél jobban megismerhessék a kü­lönböző maggyüjteményeket és növénye­ket. Mi a verseny érdekében céljutalmat tűztünk ki a békéscsabai legjobb isko­lának, mag- és növénygyűjteményt. A versenyben csak osztályok vehetnek részt t ez egymás közötti vetélkedésben. A cél­jutalom elnyeréséhez a következő szem- | pontokat dolgoztuk ki: 1. Az osztály át­lag tanulmányi eredménye. 2. A legke­vesebb igazolatlan mulasztás. 3. Az iskola . tanulóinak fegyelmezettsége. 4. A tanulók tisztelettudása és udvariassága« A gyűjteményben azok a növényi 1 magvak lesznek megtalálhatók, amelyeket eddig még hazánkban kevés tanuló is­mer. Ilyenek például a csumiz, a koa- ling, a francia pörje, nz angol pöi je, gumipitypang, stb. MegisniertvOtlnek még azokkal a magvakkal is, amelyeket már hazánkban ezelőtt is termeltek, de ritka íhelyen voltak láthatók. Ezeknek a mag­vaknak a növényeit is eljuttatjuk annak az iskolának a nyáron, amelyik a fel- szabadulásbvyerseuyben a 40 fajta mag­ból összegyűjtött növény mag-gyűjte­ményt nyerte el. A mag és a növény­gyűjtemények kis* üvegablakkal ellátott szekrényben lesznek elhelyezve. A mag- gyüjteményt április 4-én, a száras nö­vényeket az érés időpontjában adjuk át az iskolának. Az iskolák tanítói, tanárai segítsék a tanulók versenyrszervezését, hogy április 4-én gazdaságunk ünnepélyesen adhassa ät a verseny győztesének a jutalmat. Ancsiu Pál párttitkár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom