Viharsarok népe, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-20 / 16. szám

2

1955 január 20., rsiiíörCük

(/iUa&sawU Vlípt

Mi történt a Békési Kosárüzemmel?

Két hónappal ezelőtt, ha valaki meglátogatta a Békési Kosáripari Vállalatot, mindenütt lelkes dolgozókkal találkozott. Alig léptük át az új év küszöbét, az ellenkezőjét tapasztaljuk. Mi történt ezzel az üzemmel? Beszéljenek erről inkább a tények.

A múlt év novemberében a Békési Cirokládaelemgyártó Vállalat és a Mezőkovácsházán lévő fiókvállalata megszűnt.

Utóda, a Békési Kosárüzem lett. Átvette a Cirokládaelem- 'gyár összes búját-baját. Alig pár nap múlva a kosárüzem pénzügyi helyzetében súlyos zavarok lettek, ami jelenleg is j fennáll. A Cirokládaelemgyár — meglehetősen — összekúszált ügyeit most a kosárüzemnek kell rendeznie. Ezenkívül ott vannak a gépek, a szerszámok is, amit a Megyei Tanács ipari osztálya a mai napig sem szállíttatott el.

. i

Milyen segítséget kapott az utóbbi időben a Békési Kosárüzem 'í

A Cirokládaelemgyárnak volt egy motorkerékpárja, amit a kosár üzem saját részére meg akart tartani. Gutmann elvtárs, a Megyei Tanács ipari osztályának helyettes vezetője a motorkerékpárt a Békéscsabai Vasipari Karbantartó és Felszerelést Gyártó Vállalatnak akarta kiutalni. A motorkerékpárt az üzem vezetősége csak úgy tudta megmenteni, hogy a Megyei Tanács végrehajtó bizottságához fordult. Tőle kapott is segítséget. Ugyanígy akarta elvinni az éjjeliőrök bundáit is, ami az üzemnek már régi tulajdona volt. Mindezt a Vasipari Vállalatnak.

Ez még csak a kezdet volt. Az MT ipari osztálya „segíteni akarása“ ezzel még nem ért véget. A kosárüzem 2. sz. telepére 100 ezer forint termelési értéket szabott meg a múlt év utolsó negyedévére, noha az ottlévő 150 dolgozó még nem termelt árut, csupán anyagelő• állítással, illetve vesszőhúzással foglalkozott. így ezt a termelési értéket nem is tudta az üzem teljesíteni. Ezzel a 100 ezer forinttal — az amúgy is rossz anyagellátás mellett — véglegesen „biztosította“, hogy harmadszorra ne legyen él- jüzem a kosárfonó. Pedig a másodszori élüzem cím elnyerésekor Gutmann elvtárs szépen elmondta: „Mindent megteszünk, hogy a Békési Kosárüzem harmadszorra is élüzem legyen.“

I Sajnos, a valóság nem ezt bizonyítja. A szavakat nem követte tett.

Az üzem múlt év utolsó ne- I gyedévi termelési tervét csak 91.5 százalékban teljesítette, decemberi tervét pedig csak 68 | százalékban. December óta az üzemnek béralap-túllépése van. Ez nemcsak a múlt év utolsó negyedévét tette tönkre, ha- ! nem kihatással van az ez év I. negyedére is. A versenymozgalom sem áll valami jó lábon, december óta.

lősségre is vonta az üzem igazgatóját. Amikor az igazgató anyaghiányra hivatkozott, Gutmann elvtárs így válaszolt: „Az üzemet zöldkas-késmtésre kell átállítani. Ha zöldvessző nincs elegendő, az átképzősök tanítását akkor is meg kell kezdeni zöldlms-készítéssel. A régi dol- dozókat pedig háromhetes jize- tésnélküli szabadságra kell küldeni. Ez rugalmasság kérdése, Kovács elvtárs.“ Szép kis javaslat! Nyilvánvaló, az üzem [vezetősége nem fogadhatta el. [Hiszen export-terv is van a viliágon. Ha mégis megvalósította volna az üzem vezetősége, nem Teljesítette volna az üzem az export-tervét, ugyanakkor több mint 250 dolgozó három hétig kereset nélkül marad. Vagy talán ez nem fontos?

Az üzem vezetősége által elkészített, 1955. év I. negyedévi [tervét sem hagyta jóvá az MT ipari osztálya. Ugyanis olyan feszített tervet erőszakoltak az üzemre, hogy azt teljesíteni nem tudta volna. Ezt bizonyítója az is, hogy amikor az üzem [vezetői a Könnyűipari Minisztériumban megmutatták a ter- j vet, a minisztérium tervmódosítást ígért. Gutmann elvtársinak nem igen tetszett, ha az üzem vezetői a minisztériumba mentek. Már korábban is megjegyezte: „Mást sem tudnak az ! elvtársak, mint partizánkodni a minisztériumban.“

Termel vényei zömét exportra gyártja

Hogy mennyire fontos egy felelő béralapot is. Az átképzés üzemnek export-tervét teljesí- tanfolyamot az üzem vezetősé- teni, ezt Gutmann elvtárs is ge nem tudta beindítani, mert nagyon jól tudja. Mégis olyan a Fűzkitermelő Vállalat a vész- javaslatot tett az üzem veze- szőfőzést október helyett csak tőségének, ami gátolja ezt. A december utolsó hetében kezd- mult év novemberében a Me- te meg. De akadályozta a tangyei Tanács ipari osztálya uta- folyam beindítását a tanulók sífása szerint be kellett volna részére szükséges szerszám hi- indítani 150 átképzős tanítását, ánya is.

Ehhez megkapta az üzem a j Gutmann elvtárs helytelení- IV. negyedéves, tervszám mel- tette, hogy az átképzősök taní- lett, a tervmódosítást és a meg- j tása nem indult be. Ezért feleA kosárüzem dolgozói nem ilyen segítséget vártak a Megyei Tanács ipari osztályától. Gutmann elvtárs nem szállt síkra a kétszeres élüzemért — | mint azt szavakban megígérte. Nem biztosította az előfeltételt a harmadszori élüzem cím elnyeréséhez. Az exportterv teljesítéséért nemcsak az üzem vezetősége felelős, hanem a Megyei Tanács ipari osztálya i és személy szerint, Gutmann elvtárs is.

A kosárüzem dolgozói bíznak abban, hogy a nemrég beindult | felszabadulási verseny időszakában pótolják elmaradásukat. [Ha élüzem nem is lesznek, de tervüket teljesítik. (Balkus)

A gyomai MNDSZ-szervezet a napokban ünnepelte fennállásának 10-ik évfordulóját

ÜNNEPSÉGES KERETEK között üdvözölte Csorna Gézá- né dolgozó parasztasszony — a gyomai nőszervezet első elnöke — a 96 lelkes asszonyt, akik megalakították a Nők Szövetségét Gyomán. Utána ünnep £ beszédet mondott Bencze Ot- tóné pedagógus, a szervezet első titkára. így kezdte beszédét: — Az MNDSZ gyomai szervezete most ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Alig ocsúdtunk fel a háború rémületeiből, tőlünk néhány kilométerre még dörögtek az ágyúk, amikor lakásomon felkeresett Csorna Gézáné dolgozó parasztasszony. Sokat beszéltünk és sok mindenről. Megkapott izzó hazaszeretete és forró lelkesedése, ahogy ez az asszony beszélt a jövőről, melyben reménykedett. Beszélgetésünk végeidé én azt mondtam neki: milyen jó lett volna, ha ezt a beszélgetést több asszony hallja. Erre azt felelte Csorna Gézáné: hozzuk össze az asszonyokat, beszéljünk velük és bátorítsuk őket. Beszédünket tett követte. Egyenként látogattuk meg az asszonyokat. A fájó szívű édesanyák, az elkeseredett feleségek szívéhez nem volt nehéz megtalálni az utat. Minden asszonynak, édesanyának volt ki után sírni, s volt kit félteni a háború borzalmaitól. Mondottuk is nekik; mindent megtenni azért, hogy béke legyen, fogjunk össze. Egy emberként csatlakoztak hozzánk. Kik voltak az első nőszövetség tagjai? Idős és fiatal kérgeskezű munkás-, parasztasszonyok, akiket a szenvedés, a nélkülözés tett bátor harcosokká.

MUNKÁNK SOKRÉTŰ VOLT. Először is a kicsiny gyermekekre gondoltunk. Mi szerveztük meg az igazságos tejelosztást. így az apró szájacskák a nélkülözhetetlen táplálékot megkapták. Megdöbbenve hallottuk később, hogy országunkban 40 ezer elhagyott, apátián, anyátlan kisgyermek kóborol. Mozgalmat szerveztünk. Társadalmi gyűjtéssel szedtük össze az élelmet, a ruhát, ágyneműt. Úgy serénykedett mind a 96 asszony, öröm volt nézni. Az ő lelkesedésük új asszonyokat vonzott táborunkba. 1945 májusában 40 kisgyermeket hoztunk Gyomára. A negyven apróság nem kóborolt már a romok között, mert 150 szerető édesanya gondoskodott róluk.

A KÖZSÉG IRÁNYÍTÓ munkájából mindinkább részt kértünk és kaptunk is. A földosztó bizottságban, a szociális, élelmezési, oktatási bizottságokban is mindenütt helyet kaptak az asszonyok. Persze, ahhoz, hogy jól dolgozzunk, tanulni is kellett. Megszerveztük az oktató, felvilágosító és kulturális előadásokat.

Minden esztendőben szép eredménnyel zárult munkánk* Az akkori 96 asszony még most is dolgozik a szervezetben, dg a tagok létszápia azóta már 600-ra növekedett.^ De piég ez is kevés. Nagy munka, nagy feladat vár ránk. A barátságos, szép kis meleg otthonunkban nyoma sincs a háborúnak. A szépen felszerelt iskolákban gyermekeink tanulnak és mi nem engedjük, hogy egy új háború martalékai legyenek. A jólét és béke őre mi vagyunk, édesanyák, feleségek, asszonyok. Őrködjünk úgy a béke felett, mint kicsiny gyermekünk ágya felett. Mi nem akarunk többé 40 ezer rongyos, síró, elhagyott árva kisgyermeket — fejezte be szavait Bencze Ottóné.

AZ ÜNNEPI BESZÉD után Lukács Józsefné javasolta* hogy az egybegyűlt asszonyok küldjenek táviratot az Országos Béketanácshoz. Javaslatát elfogadták. S így hangzik a távirat szövege: „A gyomai községi MNDSZ-szervezet fennállásának tizedik évfordulóján minden gyomai asszony nevében tiltakozunk az újabb háború kirobbantása és a német milita- rizmus újra feltámasztása ellen. Nekünk a béke drága és minden erőnkkel megvédjük azt.“-**-*+-**-**+~~* é*. 1» .«« ... «»«-««» i1—rf*» rf*» rf“ «<“ *-*■*“ ^*» rf“ rf*» ,<vi _«ii.«Vi _>vi_<vi_»ii

T apunk jan. 13-i számában a ^ mű elemzése kapcsán utaltunk arra, hogy az előadás értékét a Moüere-i mondanivaló következetes, vágj’ nem következetes végigvezesse, s ezen belül Harpagon alakjának helyes, vagy helyiden értelmezése határozza meg. Ezzé: a mértékkel mérve a Jókai Színház Fösvény-előadásának értékét, megállapíthatjuk, hogy eléri a kívánt szintet.

Daniss Győző helyes felfogásban játszik: Harpagon alakjának alapszínét nagyszerű érzékkei választja _ki. Ugv jelenik meg a színpadon, mint akit pénzének féltése kissé már meghibbantotfl. Szentül meg van arról győződve, hogj’ fiának szolgája, fecske meglopta. Sírós hangon ku- nyerálja tőle vissza, amit az elcsent, s amikor minden könyörgése hiábavalónak bizonyul, ordítva és megvadult hevességgel rohan a szerencsétlen sánta emberhez, hogj’ kikutassa. A néző szemében máris nevetséges és egyúttal ellenszenves is.

fecskével való jelenete után, amikor a ládán ül és bántó kétségekkel küszködve füstölög magában, látni 'arcán a szenvedést és érezni hangján a fájMoliere: A FOSVÉNY

dalmat, melyet pénzimádatának és zsugoriságának köszönhet, de nincs, aki sajnálná — nevet rajta és azt mondja mindenki; — úgy kell neki. Sőt, a következő percekben — amikor elmondja házassági terveit — utálattal és gyűlölettel néz rá a közönség. Bejelentése pedig — hogy Elizt Anzelm úrhoz, a pénzes öreghez adja, aki elveszi hozomány nélkül is a lánj't — undort csal az arcokra. És megvető pillantások villannak felé, amikor a fainak támaszkodik, lehűnyja szemét, s kéjjel mondja, a szó mámorától és varázsától megrészegülten, a hűvös »hozomány nőikül !«-t.

A második felvonás záró monológjában csúcsosodik ki alakítása: őrjöngve fut be a színpadra. Arcát eltorzítja az óriási veszteség miatt érzett fájdalom, s hangja keserves zokogásba fullad. Ide-oda szaladgál, mindenütt — asztal, szék, szőnyeg alatt, falon, függöny mögött, mindenütt, m(ég a nézőtéren is — keresi a tolvajt, aki kirabolta, aki elmetszette torkát. Magánkívül van — ordít, sír, könyörög, jajgat, követel. Ezt a Harpagont nem lehet sajnálni, kinevetni sem, csak megvetni, s azt mondani rá: megérdemli sorsát.

ITtolsó jelenete kívánkozik még — sok más jelenete mellett — papírra: Amikor meglátja a kis pénzesládikát, szinte megvadul az örömtől, s ar mennyire ereje engedi, rohan utána, hogy minél előbb magához ölelhesse, csókolhassa és simogathassa. A közönség Harpagon iránti útálata akkor válik teljessé, amikor az ládikájával kezében örömittasan ugrál, táncol, ficánkol, majd kéjelegve megfürdeti remegő ujjait imádott aranyaiban.

Daniss Győző Harpagon jeliemének minden vonását — fösvénységét, kapzsiságát, zsugoriságát, érzékeden zsarnokságát — a közönség felé vetíti. Alakítása mélj’ és művészi. Egy halványabb foltja — sajnos — mégis van: helyenként hajlik a könnyű komédiázás felé. Fruzsinával, majd később Va'érral való beszélgetését nem szükséges félreérthetetlen gesztikulálóssai kísérnie. S több jelenetben — hanem is Harpagon-i zsugorisággal, de — szűkebb marékkai kell bánnia a neveltetéssel. A nevetés könnyen levezetheti a jelenetek feszültségét.

1/ omoiy szerepet játszik a

** darabban a három jel'egze- tesen Mo!iere-i népi figura. E'ecs- ke, Fruzsina és Jakab, akik elmondják a fösvény és kapzsi polgárról a nép ítéletét. Ez pozitív vonzást kölcsönöz alakjuknak, s ezért vigj’ázni kell megformálásuknál: ha megjelenésük, mozgásuk és játékuk túlságosan karikírozott színezetű, nem hat hitelesnek, elhihetőnek, amit mondanak.

Fecskét Bánffy frigyes, fru- zsinát Padur Teréz és Olasz Erzsi, Jakabot Rassy Tibor alakítja. Közülük Bánffy f rigyes f ecske szerepében valósítja meg legsikeresebben a Moliere-i elgondolást. Legjobb jelenete, amikor csámcsogó élvezettel gúnyolja Harpagont. A közönség együttérez vele, s szavait és játékát nagy tetszéssel fogadják. Az írástekercs olvasásakor azonban

az üres nevettetés kedvéért túllép á határon: mozgása nem természetes. Beszédmódja nagyon jó, idétlen mozgása ellenére is egészséges figura.

Rassy Tibor előtt sokkal nagyobbak a lehetőségek, de csak két jelenetben használja ki teljes mértékben azokat: először amikor fájdalomtól reszkető ha n gon beszél Harpagon lovairól, másodszor, amikor röhögve mondja el Harpagonnak, hogy mit beszélnek róla a városban. Ez a jelenete nagyszerű: kéjeieg- ve odamondogat urának, s sem tudja titkolni, hogy ő is igaznak és mulatságosnak tartja a pletykákat. Rassy érezteti, hogy ami a szívét nyomja, az van a nyelvén is. Többi jeleneteiben azonban sok a bohóces színezet, s túlságosan ügvefogvott. (Ehhez hozzásegíti á nem éppen legszerencsésebben megvá aszlott maszk is). Hu lenyesegeti alakításának vad hajtásait, a legjobb epizódfigura tehet.

Uruzsina nagyon sokszínű: a

1 helyzetnek megfelelően alázatos, ravasz, képmutató, fondorlatos, még őszintén érzékeny is. Padur Teréz elég jól érzékelteti ezeket a vonásokat, Olasz