Viharsarok népe, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-23 / 19. szám
11)53 január 23., vasárnap l/iUaisaiok Hépl Egy örökké gondolkodó ember Olvasók terjesztik a megyei lapot Az István Malom azzal, hogy bevezette a pakurafűtést, az elmúlt esztendőben 125 vagon kiváló minőségű tatai szenet takarított meg. Ez lenne a hír, amely mögött hosszú hónapok kísérletezése, munkája áll. Vékony Sándor, a malom főgépésze középkorú, örökké mosolygós, vaskos ember. Olyan, mint ebbe a szakmába a »tipikus gépészt. Olyan, mint általában ennek a szakmának az újítói, tökéletesítő. Fúró-faragó embert mindenki ismer. Kinek a szomszédja, kinek a sógora, vagy éppenséggel ő maga tartozik népünk e nagyszerű csoportjához. V ékony Sándor tízéves kora' óta a vasas szakma kedvelője és húszéves kora óta pétiig mestere. I-dkatosinas volt, ma technikusi oklevele van. de tudásban sok gyakorlatlan mérnökön túltesz. Bizonyítja ezt a malom pakura- fűtésű berendezése is.1953 tavaszán az üzemekben, a hő-erőműveknél népszerűsíteni kezdíék a pakuráiul és t, ez nagymennyiségű szén- megtakarítást jelent, tehát segíti az ország jobb szén gazdái kudá- sát. Ekkor indult meg e felhívás nyomán az István Malomban is a kísérie ezés. Öcska anyagokból — teljesen a saját erővel--h ozták létre, Vékony Sándor vezetésével a mai pakurafűtés be- endezését. Igen nagy munka volt ez. Hetekig kísérleteztek a régirendszerű kazántűz térben a fú- vókák beállításával. A pakura igen magas kalóriaértékű fűtőanyag. Lángja olyan erős, hogy képes a hőálló samotot is csepfoiyósítani. Vagy az öntöttvas láncrostélyt megolvasztani. Tehát szaknyelven »veszélyes játék« vele dolgozni. A tűztérben úgy kellett elhelyezni a két pa- kurafuvókát, hogy lángjuk se a láncrostélyt, se pedig a tűztér samot boltozatát ne rongálja meg. A láncrostély megvédésére és a pakura jobb értékesítésére továbbra is használni kell a keverő szenet. (Ez olyan szélifajta, amely egymagában nem alkalmazható, mert rosszul ég és alig két-nyolc- száz kalória értékű.) E kever ("»szenet a pakura állandóan izzásban tartja és ezzel nemcsak a rosszminőségű szén lesz használhatóvá, hanem a tűztérben az égés is egyenletessé válik. Hátra volt még a kazán boltozat megvédése. jEzt a két fúvóka pontos szembeállításával, lángéi línnmnkával, a szénmdas izzólámpák elve alapján érték el. így született meg a békéscsabai István Malomban a pakurafűtés, így takarították meg I Vékony Sándor elgondolása alap- ' ján a fent említett 125 vagon kiváló minőségű szenet. 125 vagon szén Kimondani nem sok, de gondoljuk csak el, hogy körülbelül 650 csalánt téli tüzelője, tehát egy 2000—2500 lelket számláló városka fűtési gondjait oldotta meg e nagyszerű berendezés. Ez egyetlen példa volt Vékony Sándor vérbeli gépész munkájából. De ez is bizonyítja, hogy mennyi tennivaló és mennyi lehetőség van még műszaki berendezéseink tökéletesítése terén. SsikrU’hiadványok ns újjáélessietí nemet militarism usról A potsdami ^egyezmény előírta a német niilitarizmus és nácizmus gyökeres kiirtását. De a nyugati hatalmak által végrehajtott »nácitlanitásra« jellemző, hogy például Münchenben Ilyen szövegű hirdetés jelent meg: »Nácitlanítani akarja magát? Forduljon hozzám bizalommal. Biztos siker! Ügyfeleim már sokasok hálálkodó levéllel árasztottak el. Kapcsolataim első- rendőek. Csak a következő kérdésekre H röviden felelnie: 1. Nevezzen meg *egatábl> két személyt, aki 1933 és 1945 között templomban látta önt. 2. írja le röviden, milyen leiki konfliktusa volt/ amikor belépett a pártba. 3. Nevezzen meg legalább két fültanút, akik előtt kijelentette, hogy a németek elvesztik a háborút.« (Korolkov: A háború utam Németországban.) Olyan háborús bűnösnek, mint Ramcke, oki francia városok egész negyedeit égette fel, és számos francia hazafit gyilkolta- tott le, a francia igazságszolgáltatás eredeti büntetését (5 évi kényszermunka) 5 évi börtönbüntetésre változtatta. Még egy kis Idő telt el, és Ramckét az Egyesült Államokba hívták. Miután ott megfelelő Utasításokat kapott, a hitlerista hóhér Nyugat-Németországba utazott »szabadságra«. Ramcke »szabadsága« alatt sietve Ezt bizonyítja a malom műszaki csoportjának április 4-i vállalása is. Szőnyi főmérnök elvtárs és Vékony elvtárs irányításával a koptató-részleg átépítését, modernizálását vállalták. A terveket már április 4-re elkészítik. E munkával körülbelül félmillió forintot takarítanak meg a népgazdaságnak. Vékony Sándor egy nagyszerű újítással külön is reszt vesz április negyediké méltó megünneplésében. A kazánba beáramló vízpótlást 80 fok helyett tökéletesebb előmelegítő berendezések elkészítésével — melyhez a hasznavehetetlen füst- gázak hőenergiáját használja fel — 95—100 fokra hevíti. Ezzel évente újabb tíz vagon szenet takarít majd meg az István Malom. Vékony Sándor egy azok közül a nagyszerű munkások közül, akik egész életüket a gépek, a technika fejlesztésének áldozzák. Mindezt persze egyszerű ember módjára teszik. Nem követelve érte különleges bánásmódot. Közkatonái ők szocialista hazánk építésének. Szabó Kulich János a Köröstarcsai Állami Gazdaság dolgozója. Munka közben és munkaidő után, mint aktíva és a lap rendszeres olvasója, lelkesen szervezi az előfizetőket. Eddig öt előfizetőt gyűjtött. Személyesen elbeszélget minden dolgozóval és a lapban megjelent cikkekkel agitál. Jó munkájáért dicséretet érdemel. Ku- Iieh János elvtárs továbbra is szervezője a párt lapjának. Vállalta, hogy meg tíz előfizetőt gyűjt a Viharsarok Népének. ♦ ♦ ♦ Békés községben 23 helyen indult be a szervezési fnunka. Az üzemek kivételével csak a II. kerületben szervezik az aktívák az előfizetőket. A többi kerületekben még hozzá sem kezdtek ehhez a munkához. A községi pártszervezet nem foglalkozik a lap terjesztésével. Pedig mindenkinek feladata, hogy a párt szavát eljuttassák a dolgozókhoz. ♦ ♦ ♦ A Sarkadi Kender gyárban Deák elvtárs, az irodavezető, előfizetője a Viharsarok Népének. Szereti ezt az újságot, s mint mondja: »Nem tadok addig elaludni, amíg el nem olvasom az újság minden betűjét. Kisterjedelmű, az igaz, de azért szórakoztat, tanít és nevet.«. Vincze elvtárs, a párttitkár hasonlóan vélekedett. Anngtt azonban megemlített még: 7,Többet kellene írni az üzemek belső életéről, akkor még többen olvasnák a párt megyei lapját.« ♦ ♦ ♦ A Békési Föl dművesszövetkezet tagjai állandóbizottsági ülésen vállalták, hogy egy-egy előfizetőt szerveznek a Viharsarok Népének. Sok sikert kívánunk munkájukhoz. ♦ ♦♦ A Békési Kosárüzem munkájáról szóló cikk január 20-áu jelent meg lapunkban. Utána öt aktíva tartott az üzemben röp- gyűlést, s az elmondottak alapján megállapítható, hogy nagy segítséget nyújtott a cikk megjelenése a szervezési munkához, mert ott a röpgyfilésen nyolc dolgozó rendelte meg a Viharsarok- Népét. Hivatták magukat — mégsem mentek el mégszervezte az új nyugatnémet Wehrmacht számára a hitlerista ejtőernyős alakulatokat. (Mélnyikov-Cseriiaja: A ho- rog’iereszt jegy éhen), a dollár árnyékában.) Ramckéhoz hasonlóan Manteuffel tábornok, a hitleri »tölgyfalombos gyé- mántkereszt« lovagja is derekasan kiveszi részét az egykori náci hadsereg dicstelen örökéhe lépő új nyugatnémet fegyveres erők létrehozásából. Manteuffel szolgálatkészen azt indítványozta az amerikaiaknak, hogy változtassák Nyugat- Enrópát »erődített területté«, s ezután indítsák meg a keresztes háborút »Kelet ellen«. (Melnyikov-Cternaja: Hitler tábornokai az amerikai lobogó alatt.) Az újrafelfegyverzés hivatalos megkezdése előtt különféle »rendőrségi« alakulatokat hoztak létre, amelyeket a tervbevett tömeghadsereg keretszervezeténck szántak, s amelyek valóságos védett területet jelentettek a volt SS vezetők számára. A hannoversch-mindeni rendőriskola tisztképző tanfolyamának 52 részvevője közűi például 52-nek volt súlyos bűnökkel terhelt politikai múltja. (Fehér könyv az amerikai-angol intervenciós po- j llitikáról és a német imperializmus újjáélesztéséről Nyugat-Németországba«.) Ezenkívül még számos Szikra-kiadvány leplezi le az imperialista politika nyugatnémet mesterkedéseit. A Járási Tanács egy körlevélben közölte a sarkadi Lenin Termelőszövetkezettel, hogy gyorsabb ütemben készítsék el a termelési tervet. Ez még január első felében történt. A körlevélben az is benne volt, hogy a tervet megvitató közgyűlés időpontjáról két nappal előbb értesítse a tsz vezetősége a Járási Tanács mezőgazdasági osztályát, hogy azon résztve- hessen az osztálytól valaki, Az értesítés annak rendje- módja szerint meg is történt. Még a tsz-elnök személyesen is bejelentette azt két nappal előbb. Január 12-én meg volt a közgyűlés. A tagság 95 százaléka résztvett azon és alaposan megvitatták a tervet. De a Járási Tanácstól hiába hivatták meg magukat — még sem mentek el. Pedig vártak őket. A szövekezetiek elhatározták, ez évben szervezettebben dolgoznak és a többtermelésen keresztül azon igyekeznek, hogy az év leteltével, minél többet osszanak egy-egy munkaegységre. Minden egyes tagra kimérik az egyéni területet és ha valamelyik nem munkálja azt meg a megfelelő idő- | ben, akkor attól kétszeres mun- jkaegységet fognak le annak ja- ! vára, aki megmunkálja. Ezt i határozatba iktatták. Késsül a seprű Egyetlen háziasszony sem nélkülözheti a seprűt. Ezt ugyan mindenki tudja. Sokan nem tudják azonban: jelentős még az is, hogy a hazánkban gyártott seprűket Svájcban, Angliában és másutt is megveszik. Ellenértékűi fontos iparcikkeket, termel- vényeket hozhatunk he, amelyek nálunk nincsenek, vagy amelyekből csak kevés von nekünk és amelyek a dolgozó parasztoknak is nagyon szükségesek. Az Orosházi Sepríígyárból sok seprűt küldtek már el külföldre KönYvgYÜjtő akció és akiknek nem kell Nagy lendülettel folyik a munka a Megyei Könyvtárban. Gyűlnek a könyvek a tanyai lakosságnak. A könyvtár munkatársai futószalagon dolgoznak: egy leltároz, egy jegyzéket ír, a harmadik csomagol, a negyedik már viszi is a kis ládát, örömet szerezni a kultúrától távol élőknek. Nem csalódott a könyvtár az üzemekben. Felhívásukra egymásután gyűl- bek a felajánlások, a Szeghalmi Malom, a Faipari Szövetkezet egymásután jelentkeznek, segítőkezet nyújtanak. Van viszont az éremnek hátoldala !s. Akadnak olyanok is, akik bürokratikus nehézségekre hivatkozva férnek ki a kérdések elől, s hideghajigú levéllel felelve a felhívásra, részükről már elintézőttnek is tekintik az ügyet, a fejük sem fáj tovább a tanyai könyviárak sorsáért. ilyenformán válaszolt a KörősvifcKki öntöző Vállalat gyulai gépműhelye is, melyet szószerint közlünk, mint a hideg, bürokratikus ügyintézés iskolapéldáját. »Folyó hó 13-án vett körlevelükre . válaszolva értesítem, hogy a könyvtárunk egy részének felajánlását végrehajtani nem áll módunkban, mivel semmi féle utasítást feletteseinktől nem kaptunk arra nézve, hogy a vállalatunk vagyontárgyait, melyek leltárban vannak elajándékozhassuk. Amennyiben ilyen rendelet van, szíveskedjenek annak számára hivatkozni és akkor semmi esetre sem zárkózik el vállalatunk a felajánlástól. Gyula, 1955 január 20. Elvtársi üdvözlettel: BUZI ZOLTÁN kultúríelelős.« Van ilyen rendelet? — Lehet, mi nem hivatkozunk erre, amint, hogy nem kereste a vonatkozó rendeletet a többi, fent említett v általat vezetősége sem, hanem — idézve egy másik levelet, a Ruhagyárét: »örömmel kapcsolódtunk be a fontos könyvgyüjtési akcióba, s készséggel ajánlottuk fel nélkülözhető könyveinket«. Most belföldi használatra gyártanak. Az üzem 1. negyedévi seprűgyártási tervéből (a fahulladék feldolgozására van játékgyártási terve is) már két dekádtervét teljesítette. Az első dekádtervének eredmény e: 113.9 százalék, a másodiknak: 111.8 százalék. Akik nem látták a seprűgyártást, könnyen, leinthetik: »Nohi- szen a seprűkötés!... Az is valami?« Bizony, valami. Nem kedélyes otthoni seprűkötögetés to- lyik ott, komázás és évődések közben. A kötés az egyik legfontosabb és legnehezebb művelet. Egy-egy kötőnek, — a seprűk nagysága szerint — 8 óránként átlagban 101—123 darab seprű kötését kell elkészítenie, hogy az üzem teljesíthesse első negyedévi tervét. Ez azt is jelenti, hogy átlagosan 110 százalékosan kell a kötőknek napi normájukat teljesíteniük. A kötés munkájához leginkább kézügyesség, a legjobb fogások elsajátítása és alkalmazása, a munkaidő minél jobb kihasználása szükséges. Igen érdekes a laposseprű készítésének folyamata. A bálákba préseit szárnélküli cirokfejet henedvesítik és szétbontva egy légmentesen is eléggé jöl zárható helyiségbe rakják. Bizonyos mennyiségű kén égetése közben itt 10—12 órán át tartják. A kéntől a cirok megtisztul, fehérré, sárgává lesz. Utána kiválogatják nagyság és minőség szerint. Belső és külső takarónak a szebbjét, a hosszahbját. Bélésnek a rövidebbjét és csúnyábbját, rövid csokánnyal. A takarónak való cirokfejekről a csokányt levágják, csak a vékony szálak maradnak meg. A kötőasztal forgatható korongjának csövébe dugják a fából készült seprűnyelet, egy csavarral leszorítják. A végét szabadon hagyják. Egy forgó korongról húzva a drótot, a nyél végére erősítik. Majd a »dugót« tekerik a nyélre: a8—10 darab 10 cm hosszú cirokszárda- rabkákat. A nyéibélésnek, a cso- kányos, a rövidebb rirokfejek- nek felerősítése után egy szeget ütnek a nyélbe. A drótot erre egyszer rátekerik, megakasztják. A csokánynéiküii »alsó takaró« cirkot ezután visszafelé erősítik a nyélre olymódon, hogy a cirokszálaknak az a része, amelyik majd a földet éri, most a nyél fogója felé esik közelebb. Két oldalt a béléscirokból a »váltbélést», majd a »válldugót«, utána 12—14 cm hosszúra yágott szalmából kis csomöcskákat erősítenek fel. Az előbb említett, visz- szafelé erősített cirkot most úgy hajtják, úgy törik újra vissza, hogy használat közben ez is a föld felé essék és ráborúljon mindazokra, amiket előtte a nyél végére felerősítettek. Ezután a rövidebb, csokánynéiküii cirokból körülieresztve, dróttal körülszorítva, elkészül az »alsó takaró«. Végül a leghosszabb, a legszebb cirokból körüleresztve rászorítják a »felső takarót«. Két szorítással, úgy, hogy a nyél tövén egy körlealiakú dudor képződik. A dudor mellett a drót mentén késsel a fölösleges cirkot körül levágják. Az utóbbi műveletek ideje alatt egy kőny- nyen összeakasztható és szétnyitható dróthurok tartja össze a seprűfejet. A kötőktől égy dolgozó a varróprésekhez hordja a munkadarabokat. A kézi szegfésűvel való fésülés után a csíptetőszerö varróprésbe fogják be ezután. A lányok, asszonyok 10 cm hosszú fésűkkel, kis törőkkel dolgozi- niak; 3—4—5, vagy 6 sorosan varrják át a seprűket. Utána még egy gyorsan forgó szeges hengeren kifésülik a keresztben álló szálakat és a megmaradt magházakat. Egyenesre vágják a végeket. Tízesével összefűzik, összekötik őket. A szárítóban — melybe alul meleg levegő áramlik — felül a nedves levegőt elszívják — 8—10 óra után kiszáradnak. Így készül a seprű az Orosházi Seprűgyárban. T. O.
