Viharsarok népe, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-21 / 17. szám

2 A Gyomai Gépállomás kommunistái felkészülnek a tavaszi munkára---------------------------------------------------------------------- {JiUatsa-íak Hifit , 1955 január 21., péntek Van még jócskán tennivaló j rossz munka. Szó volt itt a j hogy a fej trágyázásnál ne le­nálunk a gép j avítási munkában mütrágyaszóró-gépekről is. Ja- j gyen fennakadás, idejében el­végezzék, hogy ezáltal is segít­sék a terméshozam növelését. vasolta a pártvezetőség, hogy minden univerzális gépre sze- * reljenenk egy műtrágyaszórót, A kommunisták javaslatára | már most megkezdték a tsz- | A nagy munkákra a párt- ekben a tavaszi vetőmagvak szervezet politikai agitációval előkészítését. A gyomai Dózsá- készül. A párttagok és a nép- ban, az endrődi Petőfinél már j nevelők nemcsak példát mutat- csíráztatják a vetőburgonyát nak a pártonkívülieknek, de az is. Az erőgépek javításával egy- 1 elmúlt év tapasztalataiból azt időben, a szelektorokat is ja- is megmagyarázzák, hogy j vítják. Úgy ütemezték be a sze- mennyi kárt jelent úgy a tsz- lektorozást a tsz-ekben, hogy nek. mint a népgazdaságnak, jóval a vetésidő előtt megle- I i'a nem időben végzik a gépi «yen a tiszta vetőmag. munkákat. A gépállomás sokat tehet a terméshozam növeléséért Nem lehet megengedni azt, 'fosoknak, hogy szaktudást is ami az elmúlt év ;n is megtör- [ követel a földművelés. Sok még a munka, amit ta- ^ént, hogy 3.5 mazsa volt a já- ! Úgy dolgozzanak a kommu- vaszig el kell végezni. Mégis r^s átlag búzatermése, ami a nisták a Gyomai Gépállomáson, jó érzés az, hogy nap mint nap rossz talaj előkészítésből, a ké-* hogy valóban minden traktoros minden csavarhúzással sei vetésből adódott. A rossz megértse, mit jelent az időbeni tavaszra készül az ember munka következménye az is,; felkészülés, a tavaszi nagy csa­hogy az endrődi Béke TSZ-nél ta megnyerése. (Csepkó) egy mázsa búza előállítása 182 forintba került. A jobb talaj- ■ előkészítést igazolta az endrődi mondja J3alog elvtárs, a Gyomai Gépállomás párttitká­ra.—kicsit ,e vagyunk maradva, de mégis február 28-nál hama­rabb teljesítjük a nagyjavítási tervünket. Erre biztosíték a dol­gozók akaratereje, a napról- napra történő vállalások, a kommunisták példamutatása. Sürgőssé is vált ez a munka. Itt a tavasz a sar­kunkban, csak ki kell nézni az ablakon, máris úgy érzi az em­ber, hogy márciusi napra éb­redt. Reggel még süt a nap, ké­sőbb esik az eső, majd hull a hó. Az időjárás is figyelmeztet bennünket a szorgosabb mun­kára. Nem is lehet ezt elválasztani egymástól, hiszen a nagy gép­javítás az év tavaszától késő őszig való zavartalan munka végzését biztosítja. | Petőfi TSZ akkor, amikor a 'rizs holdankénti átlaga megha­Először a gépállomás pártve- !ladta a 20 és fél mázsát. Ezek íőségí ú ejui iargvjáav - bizonyítják, hogy nem elegen­dő csak elvégezni a munkát, de meg kell mutatni a trakto­ze a kommunisták. Szó volt ott arról is: a tavalyi tapasztalatok­ból okulni kell. Nem fordulhat elő az, ami tavaly, hogy sok he­lyen nem alkalmazták a har­mincsoros vetőgépeket a kuko­rica négyzetes ve.esőnél és így a kultivátort sem lehetett ered­ményesen használni. Határoza­tokat hoztak a pártvezetőségi ülésen, hogy még ebben a hó­napban ki kell oktatni az ag- ronómusokat és meg kell mu­tatni, hogy mit eredményez a — UAL, HAMMAJtSKJÖLD, az ENSZ főtitkára szerdán délután Washingtonba érkezeti — jelen­ti az All'. Hammarskjöld Wa- sliingtonban tárgya'ásókat folytat Unites külügyminiszterrel. — SZAUD-ARÄBIA királya az Arab Liga főtitkárához intézett üzenetében határozottan elitéli a török-iraki katonai szerződést. Tízévi munka jutalma Koloh Imrét mindenki ismeri Endrődön: ő a községi pártbi­zottság titkára. Szőkehajú, alacsonytermetű, közvetlen modorú, mosolygós ember, özvegy édesanyjával lakik együtt, kora las­san a negyven felé jár, és még nőtlen. Nem volt ideje eddig megnősülni V Ki tudja. Igaz, harmincnak se néz ki, arca olyan fiatalos, pirospozsgás. A felszabadulás előtt béres volt, meg ku- bikra járt. A vándoréletben része volt egy darabig még a fel- szabadulás után is. Építette a tiszagátat, meg Csepelen is volt. De azíán hamarosan visszajött a faluba. Résztvett az első terme­lőszövetkezet, a Petőfi megalakításában. Majd községi párttitkár lett —i s ma is az. Munkája elismeréseként a minap tüntették ki őt Munkaérdeméremmel... Egy fokkal sem büszkébb most Koloh Imre, mint volt a ki­tüntetése előtt. Azaz éppoly szerény most is. Azt mondja: »A párt által feltárt hibák községünkben is megvoltak. Mi is élesen megsértettük a lenini hármas jelszót. Elidegenítettük magunktól a középparasztok egy részét... Van mit helyrehoznunk. Pár­tunk határozatai, kormányunk programja nagy segítséget adnak munkánkhoz. A kedvező irányú fejlődésnek máris számos jele mu­tatkozik. A termelőszövetkezeti parasztság derekasan küzd elért eredményei megszilárdításáért, továbbfejlesztéséért. Az egyéni dolgozó parasztok nagyrésze is igyekszik jobban gazdálkodni: hordja a trágyát, ugtarol, kisgépeket vesz, stb. összefügg mindez a pártmunka, politikai munka némi javulásával is. Egyes helye­ken, mint például az Egyetértés TSZ-ben, megjavult az okta­tás. Eg\es t®negszervezetek, mint például az MNDSZ, kezdenek új módszerrel dolgozni, kezdik érdekesebbé, vonzóbbá tenni a tö­megszervezeti életet: jó rendezvényeket szerveznek, olvasókörö­ket hoznak létre, stb. De még ez nagyon kevés. Még rengeteg a tennivaló...« Valóban, nem kevés a tennivaló Endrődön. Még előfor­dul, hogy kulákok, akik állam iránti kőte'ezettsegüket nem telje­sítették, vígan motorkerékpároznak. Koloh elvtárs tudja ezt. A, kitüntetés arra sarkalja, hogy még határozottabban küzdjön álla­munk törvényeinek betartásáért, harcoljon azért, hogy a nép­front még szilárdabb egységbe tömörítse a község dolgozó népét, hogy még virágzóbb eletet teremtsenek azon a földön, melyet Horthy csendőrei munkások kiontott vérével Öntöztek meg. »INem lehet azt szóban kifejezni, mit éreztem, amikor átvet­nem a kitüntetést«, — mondja Koloh elvtárs, pár perccel az end­rődi tanács MDP-csoportjának ülése előtt. Elhisszük ezt Koloh elvtársnak. Elhisszük és arra gondolunk* ő is, mint a többi kitüntetett, tettekkel fejezi majd ki érzéseit. Ezt várja tőle a párt, a nép. Tíz évvel ezelőtt 1945 január 20-án írták a'.á az ideiglenes magyar kormány megbízottai Moszkvában a fegyverszüneti egyezményt. Eztei megnyíltuk a magyar nép. előtt a demolaalikus fejlődés le­hetőségei, amit eltört a Horthy-reakció; nemzeti öntudata ki­bontakozhatott, amit a német hóditó törekvések sárba ti­portak. Népellenes urai arra kényszerltetlék a magyar népet, hogy a szovjet nép ellen harcoljon. Mégis, a fegyverszünet megkötésekei• a győztes Szovjetunió ezt nem éreztette, mert különbséget tudott tenni a magyar nép és volt urai között. Barátként segítette már az első perctől kezdve népünket le­rombolt országának felépítésében, demokratikus életének- ki­alakításában, szabadságának, függetlenségének megvédésében. A fegyverszüneti egyezmény arra is lehetőséget adott, hogy megtépázott nemzeti becsületünket helyreállí's'ik: f gyveresen résztvegyünk a gyűlölt náci-Németorszúg elleni harcban. Az ideiglenes magyar kormány, va'amint a demokratikus pár­tok, szervezetek működését is elismerte a fegyverszüneti egyezmény. Most már a magyar kommunisták pártja is sza­badon fejthette ki tevékenységét a haza, a magyar nép ér­dekében. A nép a párt mellé állt a harcban. Az elmúlt tíz év bizonysága annak, hogy mire képes a sok évszázados elnyomás alól felszabadult egységes magyar nép, a kommu­nista párt vezetésével és olyan baráti segítséggel, mint amit a Szovjetunió adott. Sokat alkottunk, de még sokkal töb­bet, nagyobbat akarunk alkotni, hogy életünk még szebb, még boldogabb legyen. A fegyverszüneti egyezmény megkö­tésének tízéves évfordulóját azzal ünnepeljük, hogy orszá­gunk népe még szorosabb egységben zárkózik fel a Szovjet­unió és a béketábor többi országai mellé a háborús erők visszaszorítása, a béke megvédése érdekében. Elindult útjára az első könyvtárláda Apró magyarok könyvvel a kezükben, egymáshoz ha­jolva, sustorogva, mint a játszi könnyed szél, simo­gatják a papírlapokat. Ke­resik a képeket, rajzokat, amelyek élénk gyerekfantá­ziájukban már mozgó, élő hús-vér emberke jóbarátok, játszótársak, vagy ellensé­gek, akikkel majd olvasás közben, a hősökkel együtt, nékik is meg kell küzdeni. Az asztal körül ott szor­goskodnak a Fériyes-Ve- szely-hídi iskola szülői mun­kaközösségének tagjai. A könyvtárládából egyre-más- ra kerülnek elő a szebbnél- szebb, jobbnál-jobb könyvek. Egy-egy cím, egy-egy író­név mosolyt, megelégedést varázsol az arcokra. Mik­száth könyvei, Jókai köte­tei, Szabó Pál Uj Föld cí­mű regénye, mind-mind egy- egy gyöngyszeme nagyszerű irodalmunknak. Most már e könyvek sok más regénnyel egyetemben, itt is, e tanyai iskolában, otthonra találtak. Otthonra és meleg szivekre, olvasni szerető emberekre leltek. Szikes Mihály, Szabó Mihály, Gál András és sokan mások könyvtárhoz jutottak. Nem forgácsolódnak el már mihasznára a hosszú téli es­ték. Lesz mivel szórakozni, lesz mit felolvasni. Mert ahogy Gál Andrásné mond­ja: náluk ez a szokás. A csa­lád bebúvik a meleg takaró alá, Gál András pedig kezé­be veszi a könyvet és zen­gő, szép magyar nyelven fel­olvassa. Ö maga is éppúgy, mint a család rrfinden tagja’, a könyvek szárnyán messzi száll, bejárja az ismeretlen világot, meghódítja a leve­gőeget. Egyszóval, a köny­vön keresztül közelebb érzi magát e távoli tanyán az emberi kultúrához, a nagy- nagy egyetemes emberi kö­zösséghez. Szabó Mihály, a környék legjobb olvasója, felesége most újongva sorra kezébe veszi a könyveket. Nem kell most már kölcsönkért kalen­dáriumokat, újságokat bön­gészni esténként, mert itt a könyvtár, amely mindig újabb és újabb olvasmányo­don kát ad majd a tanyai gozók kezébe. A megyében elsőnek a Fé­ny es-Veszely-hídi iskola kap­ta meg a tanyai vándor- könyvtárat. Ehhez méltó volt a fogadtatás is. Bíró Attiláné tanítónőn kívül, a szülői munkaközösség nevé­ben Szikes Mihályné mon­dott néhány köszönő szót, aztán ő is, mint a többiek -—már azon gondolkozott, hogy melyik könyvet vigye ki el­sőnek, mert úgy van ez, hogy ilyenkor nagyon nehéz a vá­lasztás. Az ember szeme csak repked-repked könyvről- könyvre s olyan nehezen ál­lapodik meg egy könyv táb­láján, mint az örömében csa­pongó ifjú fecske. Felnőttek és gyerekek a búcsúzáskor olyan szeretet­tel ölelik magukhoz az ott­hagyott könyveket, mintha ezzel akarnának, a könyve­ken keresztül, köszönetét mondani a város dolgozói­nak, akik most könyvtáraik kincsét is megosztották a ta­nyák népével. (Szabó) A TAIYM MÉG CSAK KORA DÉLELŐTT arra, hogy tovább fejlődj, ugyan- Eszternek ezeket mondotta a bi- volt, de a júliusi nap szikráz- úgy, mint nekem. Ma a tanú- zottság e.nöke: »Jó munkája híz­va szórta perzselő sugarait a for- Jóshoz csak akarat kell — mon- tosíték arra, hogy jó kezekben, galmas utcára. Végeláthatatlan) Uotta Eszter. lesz a gyöngyöspusztai pajtások emberfolyam hömpölygőit. Csupa jgy a jövőre gondolva értek oktatása.« Eszter szeme előtt pil- fiatal a várakozás hevétől oda a nagyterem ajtajához. Meg- ianatra elsötétült a világ- vége a kipirult arcok. Mindannyian für- kezdődött' az évzáró ünnepély, tudományos munkának, vége a 8e kP^kkel igyekeztek a Pedagó- /y legtöbb végző hallgató szá- giai I őiskola kitárt kapuja felé. tnára nagy örömet jelentett ez — Utoljára lépünk be ezen a a nap. Igaz, akadtak olyanok, akik elégedetlenek voltak a mun­kahellyel, különösen ha tanyai iskoláira kaptak beosztást. kapun — mondotta társnőjének Korom Eszter. — Aztán szétszó­ródunk a szélrózsa minden irá­nyában. — Persze, te már tudod, hol fogsz dolgozni — válaszolta ba­rátnőjének Kató. — A pro­fesszor biztos itt tart tanársegéd­nek. Valamikor neves tudós lesz még belőled. Tudod, ha mein érdemelnéd meg, most irigyel­nélek. — Ugyan, te szép terveknek, a kényelmes nagyvárosi életnek! A tanyán a sár, a por, a félig osztott iskola és a tudatlan gyermeksereg vár­ja. Mindez egy szempillantás alatt cikázott át az agyán. A másik percben már mosolygós arccal igyekezett helyére ülni«. Arra ocsúdott csak fel, hogy — Magukra gyönyörű feladat vár — kezdte beszédét az igaz­gató. — A jövő nemzedékét kell oktatniok, nevelniük. Éppen ezért Kató ujjongva ugrott a nyakába, a legjobb hallgatók kerülnek _ Esztikém! Drága Esztikém! a legelmaradottabb helyekre. Képzeld, mégis teljesedett álmom, Oda, ahol csak most kezd a továbbra is a nyelvtudományi kultúra fénye pislákolni. De a tanszékre helyezteik tanársegéd- magúk keze nyomán ez ragyogó „ek. Úgy örülök neki, majd ki­csacsi, hiszen fáklyafénnyé erősödik majd Kint ugróm a bőrömből) Nagyon te is tanítani fogsz Egerben és a tanyán. igyekszem, hogy a jó öreg pro­így nem válunk el egymástól. EZUTÁN SOK KERÜLT a ki? fesszorok elégedettek legye ne k \ e- Neked is meglesz a lehetőséged nevezések kiosztására. Korom lemi Hát te hová kerültél?G.vön-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom