Viharsarok népe, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-14 / 11. szám
2 1955 január 14., péntek ViUatsawk képe Csórváson Is leivel eleven kulíűréleíel teremteni Aki HAT NAPON át lelkiismeretesen dolgozik, a hét végén — szombaton este és vasárnap — pihenni és szórakozni kíván. Ha nyugodt és zavartalan a hétvégi pihenés, vidám és hangulatos a szórakozás, vidámabb és köny- nyebb a következő heti munka. Ez nem új megállapítás, nem felfedezés, az élet valóságos lényei igazolják e szavak igazságát. Szombat este megtelnek a vendéglők, cukrászdák, eszpresszók, színházak, filmszínházak, kultúrtermek, báltermek emberekkel — fiatalokkal, öregekkel és vidám hangulatban szórakoznak. A dolgozók szórakozási, művelődési igényeinek kielégítését a helyi kultúrházak — azok vezetői — hivatottak elősegíteni. KülöMoszkvában új kiadásban jelenlek meg Aristophanes vígjátékai Moszkva (TASZSZ). Az Állami Szépirodalmi Könyvkiadó Hét kötetben új kiadásban kiadta Aristophanes műveit. A két kötetben tizenegy vígjáték, így például a Lovagok, a Darazsak, a felhők, a Béke és más művek szerepelnek. A tizenegy vígjáték közül többet a szovjet írók új fordításaiban tettek közzé. — A BÉKÉS MEGYEI Jókai Színház művészei és dolgozói az Országos Béketanács elnökségének táviratot küldtek, melyben tiltakoztak a német militarizmus felélesztése ellen, elítélték, hogy a francia nemzetgyűlés megszavazta Nyugat-Németország újrafelfegyverzését s végül kifejezésre juttatták, hogy lankadatlan és tettrekész erővel küzdenek továbbra is a békéért. — JÓL dolgozik a Békéssám- goni Földművesszövetkezet hús- feldolgozó üzenve, amely kiváló minőségű hentesáruival, a Budapesten megrendezett országos árubemutatón első díjat nyert. nősen a téii hónapokban rendezzenek műsoros estéket, s ha lehetőség van rá és megvannak hozzá az adottságok, színdarabokat is tűzzenek műsorra. A közönség nagyon hálás érte. Erről azok tudnának sokat beszélni, akik már resztvettek ilyen előadások rendezésében: az orosházi, a szeghalmi, és más kultúr- csoportok tagjai. CSORVAS ILLETÉKESEIRE vonatkoznak különösen ezek a szavak, mert Csorváson jóformán csak akkor van a kultúrház- ban előadás, ha más községek kultúrcsoportjai, vagy a Jókai Színház művészei látogatnak el a községbe. Erre pedig ritkán, kerül sor. A kultúrháznak van kultűrcsoportja, s rendeznek is néha-néha műsoros estet, de mindig színvonalon alulit. Ennek az a magyarázata, hogy a próbák irányítása nélkülözi még a legszükségesebb szakértelmet is. Akik jó előadásokat tudnának rendezni — a pedagógusok — Gulyás Mihály kivételével, hátat fordítanak a kul- túrmunkának: otthonukon és az iskolán kívül nincs számukra élet. Pedig tudják — tudnioki keit —, hogy a község kulturális életének lendítöi, előrevivői lehetnek, mégsem gondolnak arra, hogy a gyermekek nevelésén kívül más egyebekkel is tartoznak a dolgozóknak. A f ALUS1 PEDAGÓGUSOK országos értekezletén Erdey- Gruz Tibor miniszter hozzájuk is szólt, amikor ezeket mondta: »Növekvő mértékben kell részt- venni á pedagógusoknak a falu kulturális éleiében. A pedagógusok társadalmi munkájával hármas feladatot kell megoldanunk: erkölcsi-politikai nevelést, a termelőmunka segítését a kultúra eszközeivel, végül a kulturált pihenést és szórakozást a szépérzék és művészi élvezetek fcf- lesztéSével.« Miért nem fogadják meg ezeket a szavakat a csorvási pedagógusok? Segítségül«L várják a község lakói, és az a 18— 20 fiatal, akik a DISZ-be rendszeresen járnak, akik szeretnék meglepni a községet valami széppel, szórakoztatóval, hasznossal, művelővel. De nincs, aki hozzáértően vezetné, irányítaná őket. Tomka István kultúrotthon-igaz- gató nem képes erre, Gulyás Mihály pedig csak egy ember, tevés ahhoz, hogy egyedül oldja meg Csorvás kultúrproblémáit. De ha több pedagógus is megteszi, amit Gulyás Mihály, akkor Csorváson is lesz jó színjátszó csoport, énekkar, népi tánccsoport, s később más is. Ez a munka is a dolgozók szolgálatát jelentené. LÁSSÁK BE a csorvási általános iskola nevelői, hogy a kulturális munkában való részvétel szerves és elengedhetetlen része a pedagógus munkájának. A község dolgozói várják, hogy heti munkájuk után, kocsma helyett, a kultúrházba mehessenek, ahol szórakoztató és nevelő műsor fogadja őket. ilyen műsort össze lehet hozni, csak erős kézzel és szívvel-lélekbel kell hozzáfogni A pedagógusok megtehetik — ők ennek a munkának szakemberei. NE KÉSLEKEDJENEK HAT! N ekik sem mindegy, hogy van-e kultúráiét a községben, vagy nincs, nekik sem mindegy, hogy a község dolgozói még jobban becsüljék, szeressék őket. fogadják meg Darvas József miniszter szavait: »...ahogy idejük és erejük adja, vegyék ki részüket a falusi kulturális munkából, annak minden területén és álljanak élére, legyenek vezetői a falu szellemi és kulturális életének.« Fiatalok — felnőttek a könyvért Nagyszénáson az idei tél folyamán is növekedett a falu dolgozóinak érdeklődése az irodalom iránt. Ezt az mutatja, hogy az elmúlt vasárnap a népkönyvtárból közei háromszáz könyvet vittek ki. Az iskolás fiatalok is hasznosan felhasználták a téli szünetet. Azért, hogy a tanulók sűrűn látogatják a könyvtárat, dicséret illeti az általános iskola pedagógusait, akik állandó kapcsolatot tartanak a könyvtár vezetőjével. liliHiil)iljÍiÍHll)li!iíílllSiii!íilli)íHHI!ífllSiil!ilUI!lilllilililillUHIIiHIIII)lliíi!IIIÍtHÍIIfillíl!!li!ltll)!íiÍiiliinHi!fíí!li!iiil!íl!lílílHl Vidám utalás (5) Szatíra. — írta: — Nem érdekel, nem érdekel „Kovácsné“ — próbáltam felülkerekedni és örültem, hogy most már tudom, kihez van „szerencsém“. — Persze, most már nem érdekli! — mondta olyan hangon, mint aki visszavonulóban van. Újra nagy csend fészkelődött közénk. Felálltam, kihajoltam az ablakon. Kanyarban ment a vonat és elcsodálkoztam, hogy milyen hosszú ez a vonat. Kis vicinális, mégis ilyen hosszú! Chö! Ni, ott egy kis erdő! Szép! Ott meg nincs erdő! De azért az is szép! Szép ez a vidék. Itt szép, ott szép, ott még szebb, de ez a gondolat ugra- bugrálás tulajdonképpen menekülés az önmagam felelősségre vonásától. Én vagyok valóban az oka Kovács lemaradásának? — Mi a szentségit csinálok én majd egyedül a Józsefen evvel a sok pakkal — ver hátba a szó. — Jaj, mert, ha a szemétlapát itt volna!... Hirtelen hátrafordulok, védőn emelem fel a kezemet, mert szinte érzem, hogy a szemétlapát a hátamba fúr.,. Csurka Péter — Nézze, elismeri, hogy maga miatt maradt le az uram? — Mért szól hozzám? —- nézek rá könyörgöm — Idehallgasson! Ha jön n kalauz, akkor... És feláll Kovácsné, mutogatja a csomagokat, többnyire a fejem felett lévőket és az ülőhelyem alattiakat, melyeket magaméimnak kell vállalnom, ha jön a kalauz. Talán így megússza a bírságolást... P ár perc múlva feltűnt a kalauz az ajtóban. — Hogy állnál tótágast! — súgta felé Kovácsné. Felém pedig azt, a fogai közt, hogy maga mindennek az értelmiségi szerzője, vállalja, vállalja a pakkokat! — Jónapot kívánok — jön be a kalauz. — Kérem a jegyeket! És néz le s fel, csóválja a fejét. Kovácsné kebeléből zacskót vesz elő, a zacskóból pénztárcát, a pénztárcából két jegyet és olyan szenvedő arcot vág, szinte megsajnálom. Hangja szomorú, mélyzengésű. — Drága, jó kalauz bácsi, nekem két jegyem... Az uram lemaradt... Most mit csinálunk ezzel az egyikkel?... Beváltja?... Olyan gyermetegen, olyan ártatlanul hangzik el a kérdés, hogy a kalauz először megbámulja, azután leesik mellé, megfogja a kezét: — Kedves asszonyom, én ezer örömmel beváltanám, ha benne lenne az ügyrendi szabályzatban, hogy az épp és el- használatlan jegyeket a kalauzoknak vissza kell váltani, még az ilyen jókülsejű, jól táplált utastól is, mint maga... Felém fordul, rám emeli tekintetét: — Hallja, milyen drága, kedves ember ez? Mellé jóképű is!... Mégis, mit lehetne ezzel a jeggyel csinálni, hogy ne vesz- szen oda a pénz?... Az uram, a marha, lemaradt... — Hogy maradt le? — kérdezi részvéttel a kalauz. Átszűr a nézésével: — Hogy maradt le?... Ne is kérdezze!... Lemaradt! \ kalauz feláll, visszaadja a ** jegyeket.— Negyvennyolc óráig érvényes a jegy, visszahozza és akkor felutazik az ura. Vagy pedig a pénztár eladja, ha el tudja adni és visszaadja az árát. Kié ez a rengeteg csomag? Hewlett Johnson levele a nyugatnémet felfegyverzésről London (TASZSZ). Hewlett Johnson canterburyi érseki hely- nök, az Angol-Szovjet Társaság elnöke levelet intézett többezer szervezethez és egyes személyekhez Nyugat-Némelország' felfegyverzéséről és az -angol-szovjet szerződésről. »Az új év küszöbén — mondja a levél — egy halasztást nem tűrő ügyben fordulok Önökhöz. E kérdés helyes megoldásától függhet az egész emberiség biztonsága és az egész világ békéje. Míg 1954-ben a nemzetközi helyzetben bizonyos javulás volt észlelhető, addig az 1955-ös esztendő láthatárát a német mili- tarizmus feltámasztásának vészé tye sötétíti el. Annak a szövetségi szerződésnek alapján, amelyet országunk húsz évre kötött a Szovjetunióval, a két fél ünnepélyes kötelezettséget vállalt, hogy a béke helyreáilílása után szoros és baráti együttműködésben, vállvetve dolgozik az európai biztonság megszervezése és Európa gazdasági felvirágzása érdekében, csak a kölcsönös egyetértés alapján folytat tárgyalásokat, köt fegyi- verszünetet, vagy békét Németországgal. Ma ez a szerződés veszélyben forog. Vájjon, már kimerült minden, lehetőség a megegyezésre? Természetesen nem! Megkezdeni Németország felfegyverzését, ha a legkisebb lehetőség is vau a megegyezésre további tárgyalások útján: ez a politikai kalandorkodás legrosszabb fajtája, amely végzetes következményekkel járhat országunkra nézve, teljesen függetlenül attól, mi lesz ennek az eredménye Oroszország szempontjából.« Készülő új magyar filmek Megkezdték a »Különös ismertetőjel« című új magyar film forgatását. A film a magyar kommunisták dicsőséges illegális harcainak állít emléket. A »Liliomfi« és a »Hintónjáró szerelem« című új magyar filmek felvételei befejeződtek és megkezdték az úgynevezett keverési munkákat. A Híradó és Dokumentum filmgyár még ebben az évnegyedben hat forgatókönyvet készít és két filmet forgat. Az oktatófilm- gyártás a jövőben nagyobb teret ad a mezőgazdasági kisfilmek- nek. Dokumentumíihn készül a közeljövőben »Budapest tíz éve« címmel. Riportfilmet forgatnak majd a műkorcsolyázó Európa- bajnokságrői. A costaricai polgárőrség harcba szállt az intervenciósokkal New York (TASZSZ). Az Associated Press hírügynökség jelentése szerint Gosta Rica kormánya január 12-re virradó éjjel közölte, hogy a Nicaraguából Gosta Ricába benyomult csapatok több várost elfoglaltak az ország északi rés é i és San Jósé — a főváros felé nyomulnak. A United Press sanjoséi jelentése szerint a costaricai polgárőrség Villa-Quesedánál harcba szállt az intervenciósokkal. A gépfegyverrel felszerelt costaricai polgári repülőgépek a levegőből tüzeltek a benyomuló csapatokra. Közük, hogy ezen akciókban az intervenciósok veszteségeket szenvedtek. „A lincselek üvöltözései.. New York (TASZSZ). A Morgen Ireiheit című haladó zsidó tap közölte Howard f ast és Michael Gold amerikai írók cikkét. A két író tiltakozik a német militarizmus újraíelfegy vérzésé ellen. Howard fast a Nyugat-Németország felfegyverzéséről szóló H!!li:Htí!!lii!íiliili!!!!lliiiflllS!ll!lll!lllli:ifU!!!ill!lül döntést »az emberiség elárulásának« nevezi és felhívja az amerikaiakat, »ne nyugodjanak bele abba, ami történik.« Michael Goid »a lincselők üvöltözéseinek« nevezi azokat az állításokat, hogy a hitleristák felfegyverzésére a »szovjet veszély* ellen van szükség.« !íll!l!IHil!i!!í!!!í!ll!!l!l!l!!!!!ÍIIHI!i!i!lillii!ít üíllfllll Az az érzése az embernek, hogy a paklikocsiban utazik... — A kettőnké — vágja rá villámgyorsan Kovácsné —, de könnyű az mind, mint a hó- pihe... — Melyik az elvtársé? A torkom köszörülöm, éppen szóra nyílna a szám, de Kovácsné felugrik és mutogatja sorban, melyik csomag az enyém. ■— Talán az elvtárs nem beszéli ennek a tájnak a nyelvét? Néma? — Hulló lombok, néma táj idézem. «*- Tessék? — Persze, nem érti a kalauz az idézetet, mért mondom, s hirtelen rájövök, hogy magam sem értem, mért mondtam. Csak azt tudom, hogy mond az ember sok sületlenséget az életében, különösen ilyen fonák helyzetben. — A többi mind az enyém, az a kaska is ott fent. De meg- oszlana ez jócskán, ha az uram nem marad le... — Ezeket mégis raknánk fel a csomagtartóra! Fellép a padra, gyors mozdulatokkal rendezi a csomagtartón a csomagokat és a pádon lévőket felteszi... — így ni, ne foglalja a helyet, mert Felső-Rozmaringon túl sok lesz az utas. !/' ovácsnénak a basán van **• két kövér keze, összefonódva, mozdulatlanul nevet a szeme, a szája. — Nahát, milyen drága ember maga!... Maga volna egy édes utitárs. A kalauz újra felém fordul, velem van baja: — Mikor az előbb bent voltam, az elvíársnak nem volt ennyi csomagja... Dehát úgy látszik, történnek csodák... Melyik oldal tehát a magáé? — Itt, a fejem felett, vagy, amelyiket az elvtárs akarja!... — Én egyiket sem akarom!. Na, majd csinálunk valamit... Az ember, amit meg tud tenni, megteszi... Semmiség!... Sok baj van a vonaton... De én például nem is nézek a pad alá... Mondja már, miért nézzek? Kovácsné a levegőben kapja el a szót, mint fecske a legyet: — Persze, miért is nézne?!... Végig a vonaton lehajolgatni, tán, hogy a fejébe menjen a vér... Na, hallja, a fizetésért... — Úgy is tudom, hogy dugig van a padok alja — vág közbe a kalauz. — Az utasok hülyének néznek... Nézzenek hülyének, nem igaz? (Folyt, köv.)
