Viharsarok népe, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-08 / 6. szám

2 1955 január 3., szombat Ahol „semmi11 nincs... H ova mehet Köiösladány- ban a vendég, aki a ko- rareggeli autóbusszal jött? Nyilván, hogy csak a megálló­val szemben lévő italmérib?, ahol jópáran melegednek a kályha körül: gépállomási dol­gozók. falubeli parasztemberek, járási küldöttek. Kérek egy féldecit. Mihamar beszédbe ele­gyedek az egyik szőrkucsmás, esőkabátos fiatalemberrel. Ér­deklődöm: mi újság a faluban? Milyen a kultúráiét? „Nincs itt semmi“ — int lemondóan ... Kinézek az italmérő ablakán: csendesen hull a hó, az utca néma, felelet sehonnan. Tény­leg, kicsit reménytelennek tű­nik a helyzet. De menjünk csak a pártbizottságra. Hátha ott van már Petri elvtárs. Pattog a tűz az MDP-szék- haz irodájának kályhájában. Petri elvtárs is melegszik egy kicsit. Beszélgetünk. Hányán tanulnak a faluban? Kétszáz párttag, meg valamennyi pár- tonkívüli is a III. pártkongresz- szus anyagát tanulmányozza. A fiatalság a DISZ Petőfi-is- koláin tanuL Mintegy százan, javarészt a Dózsa és a Zalka tsz-ékből. Most kapcsolódnak majd be a tanulásba az Uj Ba­rázda TSZ fiataljai is. Néhá- nyan a dolgozók esti iskoláján is résztvesznek. Mintegy 25—• 30 dolgozó paraszt az ezüstka­lászos tanfolyam hallgatója. Mindez nem sok, az igaz, de nem „semmi“. Jön a postames­ter, beszélgetünk, milyen a kul­túráiét... „Több mint ezer új­ság jár a faluba, rengeteg fo­lyóirat, ezenkívül többezer Kincses Kalendárium fogyott pi. pedig egy számnak hét fo­rmt volt az ára.“ Hát ez sem­mi ? Jélfelé bemegyek a nép­könyvtárba. Ömbódi Mária, fi­atal, szőkehajú lány a könyv­táros. Éppen Szatmári néninek írja be a lapjára a kiválasztott könyveket. „Mert én nagyon szeretek olvasni“ — mondja Szatmári néni —, s bol­dogan viszi a hóna alatt az új olvasmányokat: Móricz, Mik­száth regényeit. Utána két kis­lány jön be a könyvtárhelyi­ségbe. Élénk a forgalom: az 1500 kötetes könyvtárnak több mint kétharmada kint van. Ol­vasnak a ladányiak. Megszeret­ték az olvasást... Van mit ol­vasni. Vájjon, ez semmi? Ez nagy dolog. U még nagyobb dolgokat ^ is megtud az ember, ha továbbmegy és kérdezőskö­dik. Nézzük csak, mit mond a község népművelési ügyvezető­je, Radnai József tanító? Most néhány napig segít a földmű­vesszövetkezetnek a leltározás­ban, így vele csak ebédidőben lehet beszélni. Otthon. Radnai- í é kicsit elfogódott, de később ő is élénken bekapcsolódik ' a beszélgetésbe. A rádió vidám i zenét közvetít. Kellemesen te­lik az idő. Az egyik Radnai fiú behozza a papa vetítőjét. A I kultúra talán legfontosabb he­lyi műszerét. Decemberben j mintegy hatvanszor vetített ve­le Radnai elvtárs. Járja a tsz- eket, hangulatossá teszi az j ezüstkalászos tanfolyamot. Nem ; is a havi száz forintért teszi \ — inkább hivatásérzetböl. Száz ! forint tényleg majdnem semmi ! ezért a murisáért. Kíváncsian . lődöm: mi van még a fa- : luban? Egy s más megint csak i előkerül: az erdőgazdaság a | „11-es őrház“ című darabra készül, a Zalka TSZ Csizmarek vígjátékát, az MNDSZ Ka­rinthy „Bűvös szék“-jét, az Uj j Barázda színjátszógárdája Gár- | donyi „A bor“ című színmű- ! vét, a Dózsa kultúrcsoporja ! „Kocsonya Mihály házassága“ című vidám darabot tanulja, j így mondja Radnai elvtárs. Né­ha kicsit bizonytalan az adat- j közlésnél, azt mondja: egyedül I nem képes mindenre; nem tud­ja egyedül összefogni a kultúr- munkát, kevés a segítsége. Pe- ' dig a fal-u többi pedagógusai is | lelkes kultúrmunkások. Bizo- í nyitja ezt az is, hogy most, a j szünetben sem szünetelnek az [ iskola szakkörei. Derék munka | folyik az iskolában. A baj talán az, hogy egyes pedagógusok az iskola falainál tovább nem lát­nak. Nem veszik észre például, hogy a hiányzások leküzdése a falu egész társadalmának ügye, hogy ennek az ügynek az érde­kében az egész népművelési munka megjavítása szükséges. Elsősorban itt kellene változtat­ni. P ersze, változtatni itt-ott máshol is lehet még. Ha végső sorban, rendkívül gazdag is a község kultúrélete, a maga összességében, néhány dolog azt mutatja: azért még van tenni­való bőven. A gépállomás sok­szor segített már egy-egy mű­sorral, de néha hónapokon át j ellanyhul ott a kultúráiét. (Dí- ! cséretükre legyen mondva: e ! napokban „Békeműszakot“ tar- I tanak...) Lényeges hiba, hogy j nincs kultúrotthon a község­ben. A kihasználatlan kastély- i ból sok mindent terveztek már, : sportszékházat, szövetkezeti j központot, talán kultúrotthont is, de a terv még máig is csak terv. Ilyen terv még a szülő- I otthon létesítése, új orvosi la­kás létesítése, kutak rendbe- í hozása, stb. Minden remény megvan rá, hogy ott, ahol már eddig is nagyon sok történt a kultúra érdekében — a jö- j vőben még több történjen. A [ tervek azonban nétn válnak I maguktól tetté. A tervekért j harcolni kell. S e tervek napi- | renden vannak, a tanács végre- j hajtó bizottsága e tervek való- ! raváltásáért dolgozik. * (Berecz Miklós) Mit tennék én, ha tanácstag tennék En először is az újladányiak részére ja vaslatot tennék, hogy az V., VI., VJ 1. és Vili. osztályosok részére tantermet építsenek. Azt nagyon jól teszik, hogy óvodái építenek, de iskola is kell. Sok kérésein volna még, igaz, ezt mind egyszerre nem lehet telje­síteni. Ujiadány kétszázra!ahány házból áll és ennek az egyik szé­lén van egy üzlet. Azt mindenki látja, hogy ez kevés. Legalább még egy kellene. Artézi kút? Mindössze kettő van, de ebből az egyik majdnem mindig rossz. Segítsenek ezen községünk ta­nácstagjai, ezt várják tőlük a dol­gozók. Ezt tenném én is, ha ta­nácstag lennék. Aaer Irén, Vili. b. oszt., Körösladány. ­Az orosházi járási tanácstagok fogadóórái Dumitrás Mihály, a Járási Ta­nács VB elnöke minden hétfőn délelőtt 8—12 óráig tart foga­dóórát a Járási Tanács, Dózsa György utcai épületében. Békéssámsonon január 12- én: Holecska József. Csanádapácán január 26-án: Urbán István. Csorváson január 18-án: Ju- rás István. Gádoroson január 14-én: Lu- kácsik Ipatér. Gerendáson január 12-én: Rajtár János. Kardoskúton január 25-én: Bella József. Nagykopáncson január 17- én: Kotormán Imre. Nagyszénáson január 22-én: Mázik Margit. Pusztaföldváron január 19- én: Szegvári Péterné. « Tótkomlóson január 25-én: Pipis István. ___ VíUatsataU Hépe _ A békéscsabai pártnapok előadói Pártnap helye: Időpontja: Január 13-án, csütörtökön: Kötöttárugyár d. u. 2 órakor I’aiiiiiUzövö déli 12 érakor Pamutszövő ti. 0. jt órakor Hizlalda déli 12 órakor I. sz. Gépjavító V. d. u. l/2 5 órakor Békési Nyomda d. ii. 2 órakor II« kerület este 7 órakor Január 14-én, pénteken: Megyei Tanács d. u. 5 órakor Városi Tanács d. u. 5 órakor Baruevál d. ii. 4 órakor Tatarozó Vállalat d. u. 5 órakor DÄV d. u. l/2 5 órakor V« kertilet este 7 órakor Gépállomás d. 11. 4 órakor Előre TSZ d. ii. 4 órakor Béke TSZ tf. U. 4 órakor Kossuth TSZ «J. U. 4 órakor Vörös O. TSZ d. u. 4 órakor Május i. TSZ d. u. 4 órakor Haladás TSZ d. u. 4 órakor Petőfi TSZ d. u. 4 órakor szikra TSZ d. u. 4 órakor I« kerület este 1/2 7 órakor IV. kerület este 7 órakor VI. kerület este 8 órakor «5 4-es sz. Ép. V. d. u. 5 órakor Január 18-án, kedden: István-nialom d. 11. 1/2 5 órakor Január 19-én, szerdán: III. kerület este 7 órakor Előadó ueve: Munkahelye: Palyik György, MDP békéscsabai VB* Blahut Jánosáé, Ruhagyár. Zelenyánszki Gy. I. sz. Gépjavító. Koeziha Mihály, MDP békéscsabai VII. Ilarkai István, DÄV« Pripojszki György, Városi Tanács. Nyemcsok Pálné» MDP békéscsabai VB. Upfák Pál, Megyei Könyvtár. Hevesi Teréz, MDP békéscsabai VB. Bartelák András, Bánya- és Ép. ip. V. Nyemcsok Páiné, MDP békéscsabai VB. Huszár Pál, Városi DISZ Biz. Kocsiba Mihály, MDP békéscsabai VB. Blahut János» Városi Tanács. Palylk György, MDP békéscsabai VB. Sic* György, Téglagyár. Bagyiuka György» Megyei Tanács. Gulyás Mihály, Városi Tanács. Tési István, Városi Tanács. Bencsik Mátyás, Megyei Tanács. Maija Pál» MDP békéscsabai VB. Sztankovics Gábor,Téglagyár* Andó György, MDP békéscsabai VB. Vörös Gézáné, MDP békéscsabai VB. Zelenyánszki Gy„ I. sz. Gépjavító. Péter József, MSZT Városi Sz^rv. Bencsik Mátyás» Megyei Tanács. Kla«kó Máty ás, MDP Békés megyei VB. dviiriassilg44 a békési kisvonatoii Alig pár nappal ez- ^ előtt történt: A békési vasútállomáson felszállt a k'svonalra egy 60—65 év köi’üli nénike. Vele együtt szembetű­nően terhes állapotban tevő fiatalasszony is. Valószínűleg közeli hoz­zátartozója lehetett az idős néninek. A kocsi nem volt zsúfolt — mint az általában szo­kott. Az ülőhelyeken kí­vül hárman álllak csu­pán. Itt mindjárt meg­jegyzem, hogy a kocsi­ban tizenegy fiatal fiú és leány foglalt helyet, akik ugyancsak Békésen szálltak fel a »legna­gyobb udvariassággal«. Ugyanis a vonat éppen hogy megállt a békési pályaudvaron, a fiata­lok a kocsiajtóhoz ro­hantak. Az erős fiatalok az idős nénit és a fia­tal, terhes asszonyt való­sággal félrelökték, hogy kényelmes ülőhelyet biztosítsanak maguknak minden körülmények közölt. Az idős néni és a terhes fiatalasszony a borosgváni megállóig álltak a fiatalok mellett, akiknek egyrésze ké­nyelmesen szundikált, a többiek pedig hangosan nevetgéltek. Végül az egyik íiala’ember — aki állva utazott — nem bírt önérzetén uralKodni és ráz’ egyik 13—14 év kö­rüli leányhoz így szói: “ **-* Kislány, legyén’ olyan kedves, adja át helyét valamelyik asz- szonynak. — En? — álmélko- dott a fiatal leány. — JVliért éppen én? Es miért adjam át? Van­nak itt többen. Álljon fel más. ^ \ leány melleit ülő ■“ asszony nagymér­gesen megszólalt — ugyanis a leány édes­anyja volt, amit később a kocsi utasai valameny- nyien megtudtak. — Mit szól hozzá, ha nem áll fel a kislá­nyom? Különben is ő is annyi útiköltséget fi- zelelt, mint más. Ninos jogában, hogy a lányo­mat itt szólítgassa. A fiatalember nem tudott ebbe belenyugod­ni. Tovább próbálta szépszóval megértetni — mostmár nemcsak a leánnyal, hanem az édesanyjával is, hogy nincs igazuk;.,.., — Nézze, jó asszony, a maga lánya még fia­tal, jobban bír állni, mint ez a két asszony. Az igaz, hogy a maga leánya is annyi útiköltsé­get fizetett, mint más, de azért lenni kell az emberben egy kis jóin­dulatnak is. \ z asszony azonnal ^ tudott erre is vá­laszt adni. — Hagyja csak azt a jóindulatot! Miért nem tolakodtak ők is? Mit tehet valaki arról, hogy az egyik idős, a másik meg terhes ? Különben is semmi közünk egy* máshoz! — mondotta. Bersze, arról nem te­het, hogy a néni idős — noha ő is megöreg­szik egyszer. Arról sem tehet, hogy a fiatal- asszony terhes — igaz, ő is volt már hasonló helyzetben — »lehet, hogy akkor ő kiabált legjobban az ülőhelyért. Erről valóban nem te­het — de arról tehet­ne, hogy gyermekét ne így nevelje. Vagy talán úgy gondolja ez az asz- szony, hogy ebben a társadalmi rendszerben a barátságos hang, a figyelmesség' felesleges cifraság? * nem egészen em- berliez méltó vi­ta közepette az idős né­ni és a fiatal, terhes asszony mégis leültek. Az egyiknek helyet adóit egy 45 év körüli férfi, a másiknak egy 50 év körüli asszony. fr-s ILKA 1/ evés ember van Kamuion ^ olyan, aki ne ismerné Kiss' Gábornét, Ilka nénit — ahogyan a Icámul iák apraja-nagyja neve­zi. Délután 5 óra lehetett, ami­kor Ilka néniékhez éx-keztem. 11a Kamu toi l járok, mindig meglá­togatom, mert szeretem hallgat­ni egyszerű szavait. Sokat vi­tatkoztunk, amikor még hallani sem akart a tsz-ről. Amikor a kapun beléptem, derűs arccal így szólt: »Ne haragudj sógor- kám, de most nem érek rá be­szélgetni. Most jöttem a csoport­ból, síelni kell etetni, mert mind­járt este lesz.« Megszoktam már ezt a magya­ros őszinteségét. Neki első a munka, s ha a dolgát elvégezte, aztán jöhet a beszélgetés. * kjj ár egészen besötétedett, amikor Ilka néni munká­ját elvégezte és a fehérreme- ir cll, búhoskemencés szobában az asztal mellé ültünk. A kis petró­leumlámpa vöröses fénye bevilá- gítotla az egész szobát. Ilka néni tekintetét a szemben lévő ajtóra NÉNI szegezte, s beszélt az életéről. Közben a lámpa vöröses fényénél egyre jobban látszottak homlo­kán és arcán a ráncok, melyeket a 10 évvel ezelőtti nyomorúságos évek róttak rá. — Bizony, sógorkám, alig jár­tain ki az iskolát, el kellett men­nem az urakhoz, a nagygazdák­hoz cselédnek. Segíteni kellett szüléimét. Amikor férjhezmen- tern, akkor sem lett jobb az éle­lem, hisz egyikünknek sem volt semmije. Egyik évről a másikra, egyik kamuti kulák tanyájából a másikba mentünk. Béresek vol­tunk hosszú éveken át. Két gyermekünket is nevelni kel­lett. Sok-sok nehéz év után, 1942- ben mégis eljutottak Kissék odáig, hogy vettek Kamutonegy kis lakóházat. Igaz, meg kellett koplalniok. Ettől kezdve már nem kellett félniük, hogy holnap a gazda azt mondja: »Költözzetek ki a tanyámból«. Majd árendás és harmados földön dolgoztak. De a sok-sok munka után még mindig csak a meg­maradt sovány rész jutott nekik. kJ őst tíz éve annak, hogy először léptek rá ők is sa­ját földjükre. Ok is kaptak föl­det. Három és fél hold katasz-. térit. Igazi akarással dolgoztak, egyre jobban éltek, szaporodott a jószág is az udvarban. — Két tehénnel kezdtünk szán- togatni, hisz nem volt nekünk lovunk. Majd 1947-ben a tehene­ket lovakkal váltottuk fel. Wöl­ben Gábor bátyádat a Kamuti Földművesszövetkezetbe helyez­ték, mint felvásárlót. Itt Kamu­ion akkor kezdték megalakítani a termelőszövetkezeteket. Én azt sem tudtam, hogy mi az. Külön­ben is, nekünk eszünkben seüt járt, hogy termelőszövetkezetbe! lépjünk. 1951-ben, de 1952. tavaszán méginkább megindult Kamuion a termelőszövetkezetek megalakí­tásának Aiozgaima, cselenként bi­zony nem is a legjobb módon. — De hogyan mentek " án- gyomék mégis a tsz-be, hogyha nem volt semmi kedvük? — kér­deztem. — Úgy, hogy már 1951 őszén, de 1952 tavaszán egyre többen kerestek fel bennünket, különö-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom