Viharsarok népe, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-05 / 3. szám

1955 január 5., szerda Az új év gondjai veszettül süvített a SZÉL — hordta a havat. Alig lehetett ellátni egy pár méter­re a nagy vihartól. Ilyenkor a jó kutyát kár kiverni — szok­ták mondani — igaz, az intéző vadászkutyáját nem is zavar­ták volna ki, de akkor egy cse­lédember nem számított any- nyit, mint egy jó kutya. Soha nem felejtem el azt az eszten­dőt. Minden Szilveszter-kor s új­évkor eszembejut és ilyenkor végigborzongat a hideg, akkor is, ha meleg van a szobában. 1934 utolsó napja volt. A bélmegyeri uradalomba csak akkor érkezett a hír; a földes­úr — akinek a cselédjei vol­tunk — Horgosi Kárász Imre meghalt Szeghalmon. Mi, cse­lédek előre örültünk az új gaz­dának. Tőle mindig többet vár­tunk. — Na, emberek, úgylátszik, jól kezdődik a mi esztendőnk is — így beszélgettünk az istál­lóban, mikor belépett Bartha László főintéző. — Kovács, azonnal fogjál be, még a hajnalon indulunk Szeg­halomba. — Most, főintéző úr, ebben a borzalmas hidegben? Megfa­gyunk mindnyájan, még a lö­tök is. — Azt mondtam, fogjál be és gyerünk. Véleményt nem kértem. JÖ MELEG GYAPJÜ POK­RÓCOKBA, subába bebugyo­lálta magát. Alig haladtunk egy-két kilométert, amikor már ő is úgy reszketett, mint a nyárfalevél. — Vésztőn bér­autót keressél, míg meg nem fagyok itt, az úton. — Nem is soká odaállt a bérkocsi, beült és kiszólt: Tíz órára Szeghal­mon legyél, még akkor is, ha mind a két ló az útba’ dögiik meg. Amikor az autóba beszállt, azt hittem, hazamegyek, akkor nár minden porcikám reszke­tett. Mikor Szeghalomra értem, le^álltam a kocsiról, összees­tem. Félig meg voltam fagyva, arcomon újjnyi vastag volt a jég és a zúzmara. — AZ OROSHÁZI JÁSZÖV ebben az évben kb 120 sertéssel többet hizlal, mint a múlt évben. — »A szivárványtól a csilla­gokig« címmel új, népszerű, tu­dományos film készül. A film a színképelemzéssel és annak gya­korlati felhaszná'ásával foglalko­ziíc. — A NÉPKÖZTÁRSASÁG El­nöki Tanácsa Kossá Istvánt az Országos Tervhivatal elnökének első helyettesévé nevezte ki. Bartha kilépett a jó meleg szobából, akkor már csak úgy dőlt róla a rumszag, én meg a kocsi mellett fetrengtem, alig bírtam felállni. Kijelentette: ha ideértél, visszamehetsz, de hol­nap újra itt akarlak látni. El­indultam vissza, már az új esz­tendő is beköszöntött, és egyre az járt az eszembe, mint min­den újév napján, tovább nem maradok, nem leszrfc más ku­tyája. Elmegyek, de hová? Ami­kor otthon csak egy félkenye­rünk volt, se lakás, se ennivaló, tavaszig hogyan fogunk kitar­tani, míg valami napszámféle lesz. AMIKOR HAZAÉRTEM ANNYI ERŐM nem volt, hogy a lovakat kifogjam, úgy segí­tettek mások. Otthon olyan fájdalmat éreztem a meleg szo­bában, hogy férfi, apa létemre órákhosszan hullt a könnyem, sírtam fájdalmamban. Soha el nem tudom felejteni azt az új­esztendőt. Megadóztam alapo­san a földesúr, Horgosi Kárász Imréért. Újévkor szakadt rám a leg­több gond. Kétségbeesett, kilá­tástalan holnapot láttam az új évben. Jobb gazdát kerestem mindig a réginél. Huszonhét évig voltam cseléd, de húsz új­év hasonló gondokkal volt be­iktatva. * MOST SINCS GOND NÉL­KÜL az élet, de most egészen mások a gondjai Kovács Sán­dornak, a bélmegyeri József Attila tsz elnökének. Nem a kilátástalan, nincstelen holna­pod gyötrik. Most azon gondol- kpdik, hogyan lehetne többet, jobbat kihozni a földből, abból, amely valamikor a Kárász Im­réké volt. — Nagyobb jövedelmet aka­runk az 1955-ös évben elérni, mint az. elmúlt évben volt — mondja. — Uj öntözéses terü­letet állítunk be. Huszonöt hol­don öntözéses lóheremagot ter­melünk, harminc holdon rizst, öt holdon bulgár-kertészet léte­sül, egy holdon magpaprikát is termelünk. Az állattenyészté­sünket terv szerint növeljük. Nemcsak a kormányrendelet­nek teszünk eleget, de a saját jövedelmünket is ezzel növel­jük. Most ilyen és hasonló gon­dok foglalkoztatják az újév napján. A családi körben, a bo­rospohár mellett, a vegyész lá­nyával, és a traktoros fiával arról beszélgetnek, milyen volt a múlt, s milyen lesz a jövő. Csepkó Etelka „ Képeslevelezőlap története“ kiállítás Budapesten ViUaisawk VLtyi ______ (Szikom András, budapesti tudósítónk írja.) 1954 december 19-én délben egy új­szerű kiállítás nyílt meg Budapesten, a- mit a Képzőművésze­ti Alap rendezett. A »Képeslevelezőlap tör­ténete« című kiállí­tás mák nagyon sok látogatója van. Az a oélja: bemutassa, hogy 85 esztendő alatt a postai levele­zőlap, képeslap, mi­ként és mennyit fej­lődött. Ilyen kiállí­tás első ízben került megrendezésre ha­zánkban. A postai le­velezőlapot 1869 ok­tóber 1-én a világon elsőnek Ausztriában és Magyarországon hozták forgalomba. Az első postai levele­zőlapot dr. Hermann Ernáiméi professzor I újította. A kiállítás egy nagyon szépen beiendezett hatalmas ; teremben foglal he- ! Jyel Hazai és kül- ! földi levelezőlapokat láthat a látogató. Az első tablón dr. Hermann Emánoet fényképe, ugyanitt van elhelyezve az 1870-ből származó három levelezőlap is. Sárgák már a levele­zőlapok, de még sár­gábbak a rajtuk le­vő bélyegek. A si­ma levelezőlap után hat év múlva jelent meg az első képesle­velezőlap. A képesle­velezőlapot Schwartz oldenburgi könyvke­reskedő valósította meg. A világon na­gyon sok követője lett. Hazánkban éven­te 30 millió képesle­velezőlapot használ­nak fel. A kiállítás a ké- pesíevelezőlap törté­netének szakaszait sorrendben mutatja be. Ebből azt is megláthatják, hogy 85 év alatt milyen társa­dalmi rendszerek voltak. Külön érde­kessége volt a kiál­lításnak a repülő- posta őse, a i. bal­lon-posta- állal szál­lított levelezőlap, a mely a poroszok ál­tal körülzárt Párizs egyetlen hírközlési tehetősége volt. A kiállításnak célja volt még az is, hogy rá­mutasson a 85 év alatt elkövetett hi­bákra és megmutassa, hogy milyennek kell lenni az igazán mű­vészies és maradandó értékű képeslevelező­lapnak. Nagyou érdekes az öt darabból álló, Ja­pánból eredő képes- levelezőlap-sorozat is. Ezt az 1800-as évek végén, a japán csá­szár koronázása al­kalmával hozták for­galomba. A kiállításon alkal­mi postahivatal is működik. Igen ízléses és művészies bélyeg­zőt használ. A bu­dapesti kiállítást öt" vidéki városban is bemutatják. HÍREK — Várható időjárás ma estig« túlnyomóan borult idő, sokfetó havazás, ónoseső, eső. Gyenge lég­áramlás. A hőmérséklet alig vál­tozik. Legalacsonyabb hőmérsék­let ma éjjel: északon mínusz 3~ mínusz 6, délen mínusz 1—mí­nusz 4, legmagasabb nappali hő­mérséklet: mínusz 2—plusz 1 fok között. A fűtés alapjául szolgáló középhőmérséklet mínusz 1— mí­nusz 4 fok között lesz. • ■* — A UAV békéscsabai igazga­tósága Szilveszterkor ünnepelte fennállásának ötvenedik évfor­dulóját. Nyolc dolgozó kapta meg jó munkájáért a sztahanovis­ta jelvényt. — A háborús egyezmények francia nemzetgyűlési ratifikálá­sa elleni tiltakozása képpen egy amerikai tartalékos tiszt vissza­küldte a francia kormánynak Franciaországtól kapott hadiki- lüntetését. — AZ OROSHÁZI járási ta­nács a jól dolgozó DlSZ-fiatalo- kat könyvvel jutalmazta meg. — 1780 JANUÁR ELSEJÉN — 175 évvel ezelőtt — Ráth Mátyás indította meg" Pozsony­ban az első magyar nyelvű új­ságot, a „Magyar Hírmondóit. l«i tev A várostól olyan távol esik a Szikra Termelőszövetkezet, hogy onnan már a nagytemp­lom tornya is csak halvá­nyan látszik. Persze, az ilyen borongós téli időben még az sem. Jókora utat tesz meg az ember akár kocsin, akár kerék­páron — gyalog meg különös­képpen —, ha rászánja magát, hogy a félezerholdas közös gaz­daságot meglátogassa. De min­den fáradságot megér, hogy oda kijusson. Meggyőződhet arról, amit sokfelé beszélnek: a Szikra TSZ nemcsak Békés­csabának, de a megyének is az egyik legjobb szövetkezete. Jóságát természetesen hiba , lenne a jelenlegi munkákból ! lemérni. Mert most nemigen | látni embert mozogni a közös- ! ben. Legfeljebb az állatok kö­rül. De ott is csak egynéhá- 1 nyat. j — Dolgoztunk eddig —jegy- ! zi meg jogos büszkeséggel a ta­gok egyike. S ezt a zárszám­adás is hűen igazolja. Talán elég csak annyit említeni, hogy | itt 41 forint egy-egy munkaegy- j ség értéke. Annyi búzát, árpát, kukoricát, pénzt és egyéb min- I dent vitt haza még a 70 éves j Viczián Mátyás is a maga 261 ! munkaegységre, hogy egész | éven át nem lesz gondja a meg- : élhetésre. Jutott pén% mindenre, gépet is vettek Látogatás a gépállomáson „Legfőbb érték az ember“ — ezt mondják hazánk hatá­rán belül és kívül, minden szocializmust építő országban. Igen, szocializmust építő hazánkban legfőbb érték lett az ember. Ezt bizonyítja az a sok-sok gépállomás, amely hazánkban épült. Nem kell már a dolgozó parasztnak kora hajnaltól késő estig dolgoznia. Segít a gép. Felszabadult ha­zánk sokezer munkása az embertkínzó munka alól. Dolgoz­nak a gépek. Községünkben nemrég meglátogattuk a gépállomást. Va­lóságos kis gyártelepnek látszik. A sokfajta gép mind-mind az embert kíméli. Láttunk tárcsákat, hengereket, kultivátoro- kat, műtrágyaszórókat, vetőgépeket, silótöltőgépeket, eleváto­rokat, kombájnokat, kévekötő- aratóge^peket, traktorokat. Ezek mind a földművelés nehéz munkáját könnyítik meg. Éjjel­nappal zúgnak a gépek a határban. Művelik a földet, szánta- nak-vetnek, hogy kenyerünket biztosítsák. „Már a paraszt nem rabja a rögnek, A nyögd földön a nép súlyos traktorai dübörögnek.“ Aranyi Katalin VIII. b) oszt,, Körösladány, De ne gondolja senki sem, hogy a jó osztás a közös va­gyon rovására ment. Jutott pénz a 600 férőhelyes baromfi­éi, s az 50 férőhelyes süldőne­velő építésére is, meg sok min­den másra. Az eddiginél lénye­gesen nagyobb volt a gépesítés. A többi között olyan gépi meg­hajtású répavágót vásároltak, amivel a jelenlegi jószágállo­mány kétnapi takarmányát fél óra alatt leaprítják. Azelőtt csak kézihajtású répavágó volt, s azzal naphosszat kínlódva sem győzték a munkát. Az eredményes év megelége­dést váltott ki a tagokból, de a dicsőség nem szállt a fejükbe. Most is hiba lenne azt mon­dani a Szikra TSZ tagjairól, hogy a disznótorozáson kívül nincs egyéb tennivalójuk. Még | ugyan fontos; igaz, ez nem a kezek, hanem az agyak munká- ; ja: a jövőévi feladatok rögzíté- ! se, az egész gazdálkodás mene­tének papírravetése — vagyis a tervkészítés. Ez a magyarázata annak, hogy mostanában a szokottnál többen tartózkodnak az irodá­ban, Na, nem az egész tagság, hiszen az 58 tag oda be sem férne egyszerre. De nincs is szükség arra, hogy mindenki ott legyen. Olyanokra bízták ezt a munkát, akikről tudják, hogy jól elvégzi. Csak annyit mondtak a tervkészítő bizott­ság tagjainak megválasztásuk­kor: — Úgy tervezzetek: az idei­nél jobb lehet a jövőévi ered­mény, de rosszabb nem. Segít ns agronómus A Szabadkígyósi Gépállomás kihelyezett agronómusának közreműködésével, ebben a szellemben kezdte meg a mun­kát Hrabovszki András, Sala­mon Pál és a bizottság többi tagja, A tervkészítés már befejezés előtt áll ezekben a napokban. S hogy jól megfontolták, mit és hogyan csináljanak jövőre, azt külsőleg a sok üstökvaka- rás és a gyakori pápaszemfel- i tevés mutatta, belsőleg pedig a f • • I tervlapokra jegyzett, reális | számadatok bizonyítják. Nem kapkodnak a lehetetlen i után, de az egyhelyben topo- gást sem akarják. Ezt tükrözi a | szövetkezet terve. Búzából az : idén 3 kilót osztottak egy-egy munkaegységre. Jövőre többet I akarnak. Többet is vetettek — I 200 helyett 218 holdat —, de ! lényegesen nagyobb termésát­lagra is számítanak az idei 6 és fél mázsánál. Tavaszi árpá­ból és napraforgóból 9 mázsás ; holdankénti termést várnak — \ többet a tervezett megyei át­lagnál. Az idei tapasztalatok alapján 10 holdon ismét ter­melnek heterózis kukoricát. S ; mivel kifizetőnek tartják a szer­ződéses termelést, az idei 20 hold cukorrépa, 10 hold kori- ander, 5 hold rostkender mellé most 5 hold borsót is vetnek. .« Tudj ált, miért igyekeznek Figyelemreméltó, hogy az ál­lattenyésztés hozamát nem csu­pán az állatok számszerű növe- í lésével, de a fokozottabb takar- ! mánytermeléssel is elősegítik a következő évben. Csaknem 10 holddal lesz nagyobb az őszi és tavaszi takarmánykeverék I vetésterülete. Ehhez még hoz- j zájárul, hogy másodvetésként több silókukoricát és borsós csalamádét, tarlóba pedig több muhart és kölest vetnek. Hogy ezek nemcsak elkép­zelések lesznek, azt a Szikra TSZ tagsága már eddig is bebi­zonyította. A tavaly letrágyá­zott területnek a kétszeresére szórtak az ősszel istállótrágyát. A mélyszántásból is alig van már hátra. S lesz gondjuk a tavasszal is, hogy a jól előké­szített és tápdús talajba vetett növényt, kellően ápolva készít­sék elő a jó termésre. Van ér­telme, hogy miért tegyék: sa- I ját maguk, a szövetkezet, s az j egész ország boldogulására. B. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom