Viharsarok népe, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-29 / 24. szám

1935 január 29., szombat 3 Vikai&awU 1/ltyt Verseny az ötösökért „Biztosabb, mint a földimogyoró" HÍREK Városunk jelszabadulásá­nak 10 éves évfordulóján versenyt indítottunk az 5-ös feleletekért, a fegyelmezett magatartásáért és a hiány­zásmentes hetekért. Az ötö­sökért folyó versenyben Pa- róczai VI. o., Kaszács, Kővári V. o. és Kovács Márta. Vili. o. pajtások járnak élen. Még egyetlen egy négyes felele­tük sem volt. Ezek az élen­járó tanulók segítik a gyen­gébbeket. Kovács Márta paj­tás segítségével Lipták Ilo­na, aki negyedévkor közepes tanuló volt, most a jeles általános osztályzathoz kö­zeledik. Tuska Judit Vili. osztályos pajtás úgy segíti Guba Ilona pajtást, hogy elégséges osztályzatát orosz­ból jórendűre javítja, pedig Guba pajtás tanyáról jött és nem tanult orosz nyelvet. Vannak még hibák is. A VIII. a) osztályban a leg­gyengébb a tanulmányi fe­gyelem. Bízunk abban, hogy az iskola és az úttörő csa­pat munkája segítséget ad ahhoz, hogy a pajtások gon­dosabban tanuljanak, Jó az úttörők munkája az V, a), a VI, b) és a Vili, b) osztályos pajtásoknál, ők már az ősszel is fizikai mun­kát végeztek, kivették ré­szüket a gyapotszedésből, A kollektív munka — különö­sen a Vili. b) o.-ban — ösz- szekovácsoltá a pajtásokat, A gyapotpénzt és az osztály által rendezett műsoros elő­adások bevételét takarékbé­lyegre váltották be, hogy megtekinthessék hazánk fő­városát, Budapestet. Segít­séget nyújt munkánkhoz az a kapcsolat is, amit a szovjet pajtásokkal építünk ki levél útján. Közlik velünk jó tapasztalataikat és ez sok segítséget ad. Sok érdekes és tanulságos dolgot mond el Palyik pajtás, aki a múlt nyáron a Szovjetunióban járt. OTTLECZ ANNA a békéscsabai V. sz. ált. leányisk. Vili. b) osztály rajtanácselnöke. Gyula város nyugati kapuja nem szép látvánnyal fogadja az érkezőket. A hídfő jobboldalán van egy 1.50x2 méter alapterü­letű, csőszkunyhómak mondható deszkáit ó dé. Először trafik volt, később kibővült, ^italbolt ésbüf- fé' lett, a helyiség, bővítése nél­Erre is gondolni kell kül. A napokban odavarázsol­tak egy szárazföldi uszálybár­kát, minden jelzés nélkül. Le­hetséges, hogy a jó-forgalmú ital­boltot és büffét akarják kibőví­teni. De aki ezt csinálta, gon­dolt-e egyáltalán szép városunk fejlődésére. Wiszl Adóm. Gyula M az Idei tervkészítés a mezökevácsházi járás szövetkezeteiben Medgyesegvházán gyen­gén halad a cukorrépa szer­ződtetése. Sokkal gyengébben, mint bárhol másutt a megyében. Hogy miért? — azt még a vere­bek is csiripelik a községben — a földimogyoró miatt! — Busásan fizet, munka meg alig van vele — adják a ma­gyarázatát a medgyesegyházi dol­gozó parasztok. Az esti összejöveteleken, de még akkor is, ha már két ember ■ összetalálkozik az utcán, a fur­csa időjárásról váltott egy-két szó után, mindjárt a földimogyoró a beszéd tárgya. — Hallottad, mit kapott Csu­tora Balázs az egy hold mogyo­rója után? Bolond legyek, ha az idén nem vetek én is vagy más­felet ... De bánom, hogy tavaly csak 400 négyszögöl mogyoróm volt. Na, az idén utána póto­lom ... — Ilyen és ehhez hasonló mondatok váltogatják egymást. S gunyoros mosollyal jegyzik meg, ha a »szegény« szerződtetők szó- bakerülnek: — Nekünk ezután magyaráz­hatják, hogy termeljünk culcor­! répát! Persze Medgyesegyházán sem | ejtett mindenkit rabul a amo- , jgyoróléz«. Dia »bámulatbaejtő«, hogy éppen a tekintélyes, a jó­zan gondolkodásukról ismert em­berek azok, akiknek »sehogy- sem érthető a magatartása«. Sokan meglepődtek, ami­kor a Béke utcában lakó Forró Józsefről megtudták, hogy egy hold cukorrépa termelésére kö­tött szerződést a Mezőbe gyesi Cu­korgyárral. — Vájjon mi lett az öreggel?* >— Beszéltek egymás között a »mo­gyoró termelők«, míg végre akad­tak oly anok, akik bátorságot sze­rezve, valami ürüggyel felkeres ­— Jóska bátyám, csak nincs haragban a mogyoróval? — Miért lennék— volt rá a fe­lelet. — Hogy érdemesebbnek tartja a cukorrépa termelését. — De mennyire, hogy érde­mesebbnek, mert az biztosabb. S az öreg egy kis magyaráz­kodásba kezdett, hogy megértes­se a maga igazát. — A múlt évben is termeltem cukorrépát. Ké-százkilencvenki- lenc mázsát adott az 1600 négy­szögöl. Ezért pénzben — a pré­miummal együtt — 6756 forint 60 fillért, cukorból pedig 597 kg 20 dekát kaptam a gyártól. Az állatok részére kedvezményes áron 896 kiló szérazszeletet és 149. kiló melaszt vásároltam. — Meg vagyok vele elégedve. Persze, azt is tudom, hogy má­soknak a mogyoró többet jöve­delmezett — folytatta mondó- káját. — De hogy az idén is többet jövedelmez-e? — az még kérdés. — Majd így folytatta: — Amiből több van, az olcsóbb. Tavaly még kevés volt a mogyoró, ezért szépen kaptak érte. De az idén már sok lesz belőle. Hiszen nálunk már csaknem mindenki földimogyorót akar termelni. — Én az idén is megkapom azt, amit tavaly kaptam a cukor­répáért. Vagy lehet hogy többet is, ka nagyobb lesz a termés. Azt hiszem, mostmár érthető, hogy a eukorrépatermelés jöve­delme biztosabb, mint a földi- mogyoróé — fejezte be magya­rázatát Forró József. Hogy többen kétkednek még most is ebben a beszédben — nem vitás. De akik előtt még nem világos ez a magyarázat, azok is megértik majd ősszel, a terménybetakarítás után. B. L. — Váriialé Időjárás ma estig: tovább­ra is párás, ködös, felhős idő, többféle iködszitálás, ónos eső, mérsékelt légáram­lás, a hőmérséklet alig változik. Vár­ható legalacsonyabb hőmérséklet ma éj­jel: északkeleten minusz 10—mínusz f3, máshol általában minusz 1—mínusz 4, legmagasabb nappali hőmérséklet: északon O—minusz 3, délen 0—plusz 3 fok „között. A fíités. alapjául szolgáló várható középhőmérséklet: horsod-Aliauj-Zemplén, Szaholcs-Szalmár és Hajdu-Bihar me­gyében minusz 1—mínusz 4, máshol 0— plusz 3 fok között. — »LISZT FERENC és az orosz zene« címmel tanulmány jelent meg a Magyar-Szovjet Tár­saság kiadásában. — Ősi magyar balladák elő­adására készül a dobozi népi együttes. Az apáról-fiúra szálló hagyományok több részletét a hí­res dobozi népi együttes örökí­tette meg. A »Dobozi lakodal­mas«, a »Falusi vasárnap dél­után«, a »Dinnyecsőszség« című gyűjtésekből álló műsorukat, a többszázéves dobozi népdalokat, táncokat, meséket, regéket sok­felé nagy sikerrel mutatták be. — NAGYSZÉNÁSON a lm tusi Sportkör nemrég alakult ökölm- vó szakosztálya vasárnap délután nagy közönség előtt jót sikerült bemutatót (ártott, orosházi ököl­vívók szereplésével. — A SARKADI területi DISZ- ifjiíság 60 tagú kultúrcgyüttes alakítását vállalta. Azt is elhatá­rozta, hogy 100 új tagot szervez. — Vámos Sándor köröstarcsai hatholdas dolgozó paraszt ápri­lis 4-e tiszteletére teljesítette egészévi hízottsertésbeadasát. — A BÉKÉSSÁMSONI Vegyes KSZ-ben az elmúlt év eredmé­nyei alapján 5000 forint nyere­mény-rés « elést fizettek ki a ta­goknak. .ték és megkérdezték tőle: Pali bácsi hallgaléfa Teune^cszövetkezeteink az idén nagyobb gonddal készítették ter­veiket. Figyelmet fordítottak ar­ra, hogy biztosítsák a takarmány­alapot, növeljék a talajerőt és alkalmazzák a fejlett agrotech- <ikát. A mezőkováesházi járás terme­lőszövetkezetei közül különösen dicséretre méltó ajjg^végegyházi Szabadság, a mezőhegyes! Törek­vő, a József Attila, a nagykama­rás! Ságvári és a dombegyházi Petőfi TSZ tervkészítése. Ezek a Bzöve kezetek nagy gondot fordítottak arra, hogy az állattenyésztés és a növénytermesztés összhangban legyen. A termelőszövetkezetek általá­a főbb munkák elvégzésének határidejét már most megha- tározzták. A nagyobb jövedelemért fokoz­zák az ipari növények termelé­sét. Csak rostkenderből 50 hold­ra kötöttek szerződést. S azt is elhatározták, hogy 60 berksirej kocát vásárolnak, hogy fejlesszék a sertésállományt. A József Attila példáját szá­mos tsz követhetné. Különösen a nagykamarást Visinszkij, ahol a terv bizony nem jól készült el. Alacsonyan tervezték a termésát­lagokat, s az nem ösztönzi a tag­ságot a jobb munkára. Gyebnár Mátyás, a Mezőkovácsházi Járási Tanács tsz-szervezője. Madarász Fali bácsit a Vörös Gsillag TSZ tag­ját még a gyerekek is is­merik Mezöberényben. Fali bácsi nagyon sze­ret moziba járni és amit ott lát, azt mindig elme­séli, elmondja. A fil­met a tsz tagjaival ez­után közösen is megvi­tatja. Azt lehet monda­ni, minden előadást, minden filmet megnéz. Fali bácsi eleinte nem volt kibékülve a ma­gyarra szinkronizált fil­mekkel és a magyar fil­mekkel. Nagyot hallés bizony, ilyenkor csak a képeket, a játékot látta, de nem értette, miről szól. A felesége magva­rázta el neki hazamenet és otthon, hogy mi is volt a film tartahna. Fa­li bácsi ezért nem csüg­gedt, továbbra is eljárt a moziba. A Vörös Csil­lag TSZ-ben a filmfele­lőssel együtt szorgalma­san szervezte a tagságot a filmek látogatására. A szervezésben igen. jó eredményt ért el. . f el­figyelt erre a Moziüzemi Vállalat vezetősége és a dolgozók is. Elhatároz­ták: a jó munkáért meg­jutalmazzák Fali bá­csit. Találgatták, mivel is jutalmazzák, mire' lenne szüksége. Abe- iovszki János elvtárs­nak, a moziüzem gépé­szének jó ötlete tá­madt. Fali bácsinak ar­ra van szüksége, hogy ne csak lássa a filmet, hanem hallja is. Te­hát az lesz a legnagyobb ajándék, ha ezután nemcsak látja, de hall­ja is, megértse a film tartalmát. Abelovszki elvtárs munkához látott. Egy nézőtéri székhez vezeté­ket szerelt, a vezeték vé­géhez csatlakozót, úgy­nevezett konnektort. Ha Fali bácsi beül ebbe a székbe, egy fejhallgatót tesz a fülére és tisztán hallhatja a játék hang­kíséretét. Volt nagy öröm, ami­kor Fali bácsi először tette fejére a hallgatót. Nem csak az ő arca derült mosolyra, ami­kor tökéletesen hallott mindent, hanem a mo­ziüzem valamennyi dol­gozójáé is. Fali bácsi azóta még szívesebben jár a moziba. De a hall­gatót nemcsak ő, ha­nem más is használ­hatja. ban előrelátóan gondoskodtak az évközbeni pénzelőiegosztásról. Egyrészt az ipari növények szer­ződése után járó művelési elő­legből, másrészt az állattenyésztés hozamából. Megszűnt végre az a helytelen nézet, hogy a szövetke­zet év elején csak úgy juthat pénzhez, ha az egyébként szüksé­ges tenyészállatokat értékesíti. A tervkészítésről beszélve ér­demes szóvátenni a mezőhegyest József Attila TSZ-t, amelyről még nemrégen így beszéltek a járásban: »Ha tovább is igy végzi munkáját, nemsokára úgy emle­getjük: ez is volt.« A szövetke­zeinek nem volt irányítója. Laza volt a munkafegyelem, hiányzott a tervszerű munka. A civakodás miatt a termés jó részét a gaz vitte el. ősszel, a szövetkezet becsülete­sek bjci már megsokalták ezt. összefoglak és rendet teremtet­tek. Uj vezetőség került a régi helyébe. A megváltozott élet a tervezé­sen is meglátszik. Figyelemre­méltó, hogy **»*#» %*^ *»*»*» %**¥**» »fr»»* kV»* *<»»**«» V^M**»*^«*^ Vt#* *»*»»*» Mire felenged a fagy. KÖD BORÍTJA a tájat. Sűrű, szürkésfehér, januárvéjgí köd. Egyre hömpölygő áradata a gép­állomást sem kerüli el. S közel­ről is úgy tűnik fel, mintha az épületek, meg a szabadban el­helyezett gépek végtelen távol lennének... A telet érezteti minden; a csonttá fagyott föld, a zuzmarás fák — de legjobban a vastag ka­bát alá is belopakodó csípős hi­deg­»S vájjon meddig tart még?« — ötlik az ember agyába a gon­dolat. Mire most itt, mintha ezt válaszolná a Tótkomlósi Gépál­lomás képe: »Már nem sokáig«. — A műhelyek kiszűrődő zaja, a már kijavított és szépen felso­rakoztatott traktorok, ekék, kul- tivátorok, vetőgépek, egy kelle­mesebb évszak — a tavasz közel­ségét jelzik. Mi másért is lenne olyan szor­gos a munka, ha nem azért, hogy pár hét múlva megkezdőd­hessen a gépi munka a határban. S nem szabad, hogy panasz le­gyen a traktorokra, az ekékre, ezért kell kijavítani azokat, még­pedig kifogástalanul. — Ezzel nem lesz baj — mond­ja büszke önérzettel a gépállo­más főgépésze, Méhes Bálint elv­társ. S lelkesen magyarázza, hogy eddig minden dekádban teljesí­tetlek a javítási tervet. Ez a ma­gyarázata annak, hogy január 20-ra a gépek 80 százalékát kija­vították. — MÉGPEDIG nem is akárho­gyan — fűzi hozzá Szenczi János elvtárs, a főgépész magyarázko­dásához. — Ha a gyorsaságban nem is mi vagyunk az elsők a járásban, de a minőségi munká­ban igen. — Ezt ő tapasztalatból tudja. Néhány nappal ezelőtt ugyanis a Járási Tanács komp­lex-brigádjának tagjaként — mint műszaki tanácsadó — az orosházi járás valamennyi gép­állomásán és állami gazdaságában megnézte a gépjavítást. »A minőség, majd a munka során dől el« — mondhatná va­laki. Erre ez a gépállomásiak válasza: »Nálunk nem új kele­tű a minőségi munka«. — Tavaly sem vallottak szégyent a javítás­sal. Egy traktor sem mondta fel a szolgálatot kinn a földeken. S mert a gépek mindegyikét be­csülettel szedték rendbe a nagy­javításkor, a későbbi alkatrész- pótlásoknál 131.000 forintot ta­karítottak meg népgazdaságunk­nak. A dicsekvésbe azért egy kis ön­vád is vegyül. — Az igazat megvallva, ugyan­ilyen minőséggel többet is el­végezhettünk volna — ismeri be Cs. Kiss Ferenc elvtárs, a gép­állomás igazgatója. — Csakhát... — s szóbakerülnek a hibák. Min­denekelőtt a legsúlyosabb: * nemkielégítő munkafegyelem. Amiért naponta 12—15 dolgozó is hiányzott igazolatlanul a mun­kából. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK kö­zött tartották meg az aktíva-ér­tekezletet a multhét csütörtökén. Hogy ez nem volt eredményte­len, az már a jelenlegi javítási munkáknál is tapasztalható. Az értekezlet óta eltel egy hét alatt többet csináltak, mint addig bár­mikor, egy hét alatt. De nem is hiányzott senki, csak ha indo­koltan nem. A mégjobb munkát az is elő­segítette, hogy a gépállomás dol­gozói vállalást teltek április 4-e tiszteletére. Február 10-re Ígér­ték az összes gépek kijavítását. Nagy Ígéret, de igyekezetük biz­tosíték arra, hogy teljesítik is. Mire felenged a fagy, a Tót­komlósi Gépállomás traktorai már a határban lesznek. Meg­kezdik a szántást, vetést-

Next

/
Oldalképek
Tartalom