Viharsarok népe, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-29 / 24. szám

2 1955 január 29., szombat {/íUais.Qialc VLtyit Hz izem pártszervezete az Möitségcsökfientésérl Sok munkát adott a Békés­csabai Pamutszövő pártszerve­zetének az elmúlt évben az ön­költségcsökkentési brigádok lét­rehozása. Nem volt könnyű azt megszervezni, nem is sikerült csak az utolsó negyedévben. Előbb mindenki vonakodott tő­le, nem akart senki felelős­séget vállalni. A kommunisták példamutatásával,, a népneve­lők szívós, felvilágosító mun­kájával sikerült a dolgozókat bevonni ebbe a munkába. Hogy mennyire nem volt hiábava­ló a fáradozás, ez most, a terv értékelésénél megmutatakozott. A vállalat az önköltségcsökken­tési terv túlteljesítésével több mint 153 ezer forintot takarí­tott meg. Most sokan mondo­gatják is az üzemben, hogy ezen az összegen bizony, szép összkomfortos lakást lehetne építeni két családnak is. Az önköltségcsökkentési terv teljesítésében elől jártak a kőin umuisták Ök voltak azok, akik takaré­kossággal, kisebb-nagyobb újí­tásokkal segítették az önkölt­ségcsökkentési terv teljesítését. Kovács Márton, Martincsek és Szaszák elvtársak újításával — akik az önköltségcsökkentési brigád tagjai voltak (nem téve­dés, hogy „voltak“, mert meg­szűnt a brigád), nagyban segí­tették az üzem termelékenysé­gét. így volt ez az elmúlt fél év­ben, sajnos, most hanyatlás- A »BUDAPESTI TAVASZ« cimű áj játékfilmünket felszaba- d íil'sunk tizedik évfordulójára készítik. A felvételek több mint felét már befejezték. A külső fel­vételek egjrészét a Sztálin át és a Nagymező utca sarkán ké­szítették. — A KOKOSTARCSAl Rákosi Termelőszövetkezet meglevő rizs­telepét az idén saját erejéből 50 kutasztrális holddal bővíti. i van. Az önköltségcsökkentési brigádok ez első negyedév el­ső hónapjában nem tevékeny­kedtek, pedig jócskán akadt tennivaló még most is. Sokan nem ismerik az önköltségcsök­kentési tervet sem, pedig, ha a pártvezetőség, a műszakiak is­merték volna, biztosan na­gyobb odaadással fogtak volna hozzá a megvalósításához. Se­gítenék nemcsak a takarékos­sággal, de az újítások is jobban elterjednének az üzemben. A népjólét emelésének &gyik feltétele, hogy csökkentsük a termékek önköltségét. Az üze­mi pártszervezetnek egyik fel­adata, hogy segítsék az önkölt­ségcsökkentési tervek teljesíté­sét. Az üzem minden dolgozó­jának meg kell érteni, hogy jobban takarékoskodjon anyag­gal, szerszámmal, munkaidővel, jobban használja ki a termelő- eszközöket s harcoljon minden­féle pazarlás ellen. Ez az üzemi pártszervezet feladata. Gyakorlatban is be kell mutatni, hogy az önköltségcsökkentés fontos része annak a munká­nak, amely a dolgozók élet- színvonalának — így a magu­kénak is — gyorsabb ütemű emeléséért folyik. Vannak ilyen lehetőségek a Pamutszövőben, csak fel kell használniok a nép­nevelőknek, a kommunistáknak. Mindebből nyilvánvaló, hogy az önköltségcsökkentési terv végrehajtásában az üzem min­den dolgozójának aktívan, lel­kesen közre kell működni.A mű­szaki és adminisztratív dolgo­zóknak azért, hogy feltételeit megteremtsék és gyakorlati se­gítséget nyújtsanak a fizikai dolgozóknak azért, hogy vég­rehajtsák a terveket. A Pamutszövő pártszerveze­te is csak úgy tudja eredmé­nyesen végrehajtani az ön­költségcsökkentési tervét, ha mindezt figyelembe veszi és nem hátrál meg a napi munka­közben előforduló nehézségek elől. Cs. E. Köszöntjük Kulich nénit! A békéscsabai Kulich Gyula leány-diákotthon ifjúsága rövid ünnepséget rendezett abból az alkalomból, hogy lvulich nénit népköztársasagunk kitüntette. A köszöntő beszédet Ignácz Margit, a Közgazdasági Techni­kum IV/b. osztályos tanulója mondotta: — Örömmel vettük tudomásul, hogy Kulich nénit jó munkájáért a Népköztársaság Érdemrendjé­vel tüntették ki. Kormányunk egy olyan asszonynak, olyan édes­anyának adott kitüntetést, aki nemcsak a pártmunkában tűnt ki, hanem néhány évvel ezelőtt a gyermeknevelés példáját mu­tatta minden magyar anya szá­mára. Olyan fiút nevelt, aki nemcsak a munkában és a tanu­lásban járt élen, hanem kitűnt hősiességével a fasizmus elleni harcban is. Szervező volt, ve­zető, aki össze tudta fogúi a ma­gyar ifjúság legjobbjait. Eszmé­je győzött, de ő ezt nem érhette meg. Tudjuk azt, hogy minden, új eszme győzelméért hősöknek keli életüket áldozni, ő ezek kö­zött a hősök között volt. Meg­halt, de példát mutatott az őt kö­vető nemzedék számára a mun­kában, harcban, hazaszeretetben. Kulich nénire büszkék vagyunk. Eddigi eredményes munkájának elnyerte jutalmát. A további ál­dozatkész munkához pedig sok kedvet, örömet és szerencsét kí­vánunk — fejezte be beszédét Ignácz Margit. Kulich néni megköszönte ezt a lelkes kis ünnepély t és ő is sok sikert kívánt nekünk a tanulás­hoz. Gaál Gizella, Közgazdasági Technikum 111/b. Leány-diákotthon. Távirat QhSZAGOS BEkETANÁCS, Budapest A bélmegyeri ifjúság, vállvetve a község dolgozóival, erélye; sen tiltakozik Nyugat-Németország újrafelí'egyvérzésé, az atomhá­ború kirobbantása ellen. Egységesen emeljük fel szavunkat a boldog jövőnkért és ezt aláírásunkkal pecsételjük meg. Bétmegyer dolgozó ifjúsága Mi, a szarvasi járás ifjú traktoros tanácskozás résztvevői tiltakozunk Nyugat-Németország űjrafeífegyvérzésé ellen. Mi, traktorista fiatalok békében akarjuk építeni, munkával segíteni épülő szocialista hazánkat. Ezért fordulunk a DISZ KV. felé, tegye lehetővé, hogy a fiatal traktorosok országos méretekben nemes versenyben vetélkedve harcoljunk a tervek teljesítéséért, a minőség javításáért, az.önköltség csökkentéséért. ígérjük, hogy a vállalásainkat becsülettel teljesítjük. Harcolunk, hogy a »Vi­harsarok« ifjúságának nevéhez méltó tettekkel álljuk meg he­lyünket a termelésben és a béke harcban egyaránt. A tanácskozáson résztvevő 46 if jú traktoros. R szarvasi járás ifjú traktorosainak nagyszere kezdeményezése Az elmúlt napokban a szarvasi járás legjobb ifjú traktorosai, brigádvezetői tanácskozásra jöttek össze. Az értekezlet célja az volt, hogy kezdeményezzen a szarvasi járás országos ifjúsági traktoros versenyt, és ebben a nemes versenyben mérjék össze erejüket, tudásukat az ország ifjú traktorosaival. A járási tanácskozáson Dékány István elvtárs a DISZ Járási Bizottság titkára tartott beszámolót, melyben utalt a szarvasi já­rás ifjúságának elmúlt évi kiemelkedő eredményeire. Dékány elvtárs beszámolója után számos hozzászólás követ­kezeit. A jelenlévők egészévi munkára tettek válkilásokat és ver­senykihívásokat. A tanácskozáson nemes vetélkedés indult. Med- vegy Pál elvtárs a szarvasi ÁG ifjú traktoros brigádvezetője tár­sai nevében versenyre hívta az örménykúti ÁG ifjú traktoros brigádját. \ állatták, hogy az éves tervet 200 százalékra teljesí­tik, az üzemanyagfogyasztást 5 százalékkal csökkentik, minősé­gileg kifogás! alan munkát végeznek. Ehhez a versenykihíváshoz csatlakozott Sonkoly György elvtárs, az örménykúti ÄG ifjú trak­toros brigádvezetője és a brigád megbízásából egyben versenyre hívta ki a surjáni ÄG ifjú traktoros brigádját. Számos egyéni v állalás is történt: Magyar János elvtárs, a kondorosi ÁMG trakto­rosa vállalta, hogy éves tervét 200 százalékra teljesíti, üzem­anyag fogyasztását 5 százalékkal csökkenti, munkájában alkal­mazza az óragraíikonos módszert. Lantsa Mihály elvtárs, az ör- ménykúíi ÁG zeíorosa, 300 százalékos terv-teljesítést, hétszáza­lékos üzemanyagcsökkentést vállalt, egyben versenyre hívta a surjáni ÁG és Békés megye valamennyi ze'orosait. Kelemen Ede elvtárs, a szarvasi ÁP tpk(owjsa, 200 százalékos tervtelj esi lést, 10 száza'ékos üzemanyágcsókliéntést vállalt, csak minőségi mujikát .végez és állandóan,«képezi magát, egyben versenyre hívja az ország valamennyi — Lanz-buldog traktorral dolgozó — traktorosát. A szarvasi járás ifjú traktorosainak nemes és nagyszerű kezdeményezését valamennyi szerv támogassa, szélesítsük ki me­gyénk egész területére traktorosaink közölt a nemes vetélkedést. DISZ járási bizottságaink és DlSZ-szjervezeteink karolják fel és állandóan segítsék a fiatal traktorosok versenyét. Varga János, DISZ MB fel. szer. VIRTUS (4) írta: Szikora András Mindezek összevetve, egy vi­lágot döntöttek össze az öreg Takácsban. Gyűlölte a felesé­gét, leányát, a legényeket. Ivás- nak adta a fejét és az elkese­redés, a féltékenység gonosz szelleme bosszút forralt benne olyan mértékben, hogy ma dél­után feleségét a leányával együtt elkergette a háztól, visz- $za az anyjához. E zzel az eseménnyel Feri bácsi életének egyik je­lentős szakasza zárult le. Az es­ti órákban a leánya visszajött és kérte az apját, hogy hagy­jon fel a folytonos cívódással. De az öreg engesztelhetetlen maradt és ráparancsolt a leá­nyára: — Amit anyád hozott ide, el is viheti, de vigye is! Még jobb, ha ezt inkább ma teszi meg, mint holnap! A leányka sírt, kérte az ap­ját, hogy „térjen észhez, édes, jó apám, mi szüksége van az örökös ivásra, cívódásra. Nyu­godjon meg arról, hogy amit a falu szája mond, az csak kósza hír, irigység, rosszindulat, igazi pletykaság.“ — Az is kósza hír volt, ami­kor anyád az a... a majálison táncolt, kellette magát? — Édesapám, édesapám, gon­dolkozzon csak egy kicsit. Em- kézzen csak arra is, hogy majd­nem minden lányosanya tán­colt. Volt, aki a legényekkel, volt aki korabeliekkel. Miért hecceli saját magá? Nincs elég bajunk, még azt is tetőzi? — Elég! Te akarsz engem jóra tanítani? Már lassan job­ban érted a szélhámosságot, mint az a... — és a lányához for­dulva, ordítva adta ki a meg­másíthatatlan utasítást, hogy... — Szedd össze a eókmókjai- tokat és vidd, de már is, mert máskülönben az udvarra haji- gálom és meggyújtom, a keser­ves istenit a fajtádnak! Ne la­mentálj! Szedd és vidd, amíg szépen vagy. A jó útra való terelés nem ment és a lánya megvárta a teljes besötétedést és az össze­csomagolt ruha- és ágynemű­ket hátára vette és elindult a nagyanyjához, ahol izgatottan várták. Az öreg tehát most már véglegesen egyedül maradt a portán, telve keserűséggel, bosszút forralva mindenki el­len, az élet ellen is azért, hogy női csalfaság is lett a világon. * A fiúk és a zenészek az éj leple alatt lassan meg­érkeztek Takácsék kapuja elé. A kapu erősen be volt zárva, kívülről kinyitni nem lehetett. A zaj elkerülése végett a kapu tetején másztak be. A szomszédok kutyái, valami rosszat sejtettek, mert csaho- lás helyett inkább olyan szi­rénaszerű, bajtjósló hangon vo­nítottak. A fiúk lábújj hegyen közelítették meg az ablakot. Félkörben elhelyezkedtek, a zenészek mögöttük annak rend- je-módja szerint. Forgács Laci intésére egy­szerre rázendítettek a „Szeret­nék május éjszakákon...“ stb. kezdetű dalra. Az egyre bátrabban szárnya­ló dal összeölelkezett az éjsza­ka sejtelmes csöndjével. A ker­tek alján felkelő hold sápadt, vigyorgó pofával osont tovább az égi függönyök mögött. Takács Feri bácsi az ágyá­ban egy félfordulatot tett az ablak felé. Először nem tudta, mire vélni azt, hogy honnan ered a dal és a muzsika. Majd, amikor az álomszülte zenének vélt dallam a valóság zené­jévé vált, azáltal, hogy az öreg szeméből kikergette az álmot és ott állt a való tényekkel szemben. Arcába tolult a vér, de úgy ám, hogy a legförtel­mesebb káromkodásba kezdett. — Hát ez meg már megint mi az istennyila? Majd felült az ágya szélére és robbanásig feszült bensővel, véres, lázas szemekkel must­rálta az ablakot, ahonnan a zene szüremlett be. »fájd változott a dal és a 1*1 „Szerelmes vagyok én szép asszony magába“ című dal kellemes melódiái harsantak fel. E dal szövege tette drá­maivá a helyzetet. Amikor az öreg fülét megütötte ez a dal, mint a hörcsög ugrott ki az ágyából. Felkapott a tűzhely alól egy jókora hasáb fát és úgy vágta az ablakba, hogy annak üvegtáblái izzé-porrá törve, csörömpölve hullottak a fiúk lábai elé. Forgács Laci szívét egy iát- hatalan kés járta át. Mindent várt, csak ezt nem. De melyi­kük is gondolt arra, hogy Ta- kácséknál mi zajlott le az esti órákban? A zenészek látva azt, hogy a dolognak fele sem tréfa, és ki merre, kerítésen, kapun át futni kezdtek. Az öreg Takács baltát fogott, pillanatok alatt az udvaron ter­mett és rohant a fiúk után: „nem elég a lányom, már a feleségem is“ — felkiáltással. A fiúk anélkül, hogy szembe­fordultak volna az öreggel, át­lépték a kerítést és lógó orral, ki merre, hazaballagtak. Szem­befordulhattak volna, de ezzel csak még súlyosabbá tették volna az esetet. Egyedül a nagybőgőst sike­rült elfognia az öregnek, aki­nek szerszámját darabokrá tör­te, éppen akkor, amikor a ka­pun akarta azt átemelni. A nagybőgősnek kellett elviselni azokat az ütlegeket, amelyeket az elkeseredés súlya alatt az egésznek szánt. A z öreg Takács udvara új­ból csöndes lett. Megállt az udvar közepén, tarkóját va­karva, homlokát ingújjához tö­rölve, kihúzott, feszes vigyáz- állásba, magával megelégedve, szívében, lelkében kissé meg­könnyebbülve. Majd átsétált az udvaron az istállóba. Vetett a tehenek elé és mint aki jól végezte a dol­gát, lefeküdt. Sokáig nézett ki az üvegtelen ablakon, amelyen a vad felhők nyílásain olykor­olykor belesett a sárgás-vörös színű hold... (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom