Viharsarok népe, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-28 / 23. szám
2 1935 január 23., péntek ViUai&awU Héjte A tanulás módszereiről A jegyzetelés igén fontos kelléke a tanulásnak, mert önálló gondolkodásra, állásfoglalásra nevel, fejleszti kritikai ér- zékünket s ax-ra késztet, ixogy elgondolkodjunk az olvasottak felett és kifejezzük véleményeinket a' tanultakról. A jegyzet- készítés nem időt vesz el a tanulásból, hanem biztosítéka a tanulás eredményességének. Ez alapossabbá teszi tanulásunkat, azt jelenti, hogy nemcsupán átfutjuk az anyagot, hanem saját szavainkkal rögzítjük és így jobban megmarad emlékezetünkben. A .jegyzetkészítésről nem lehet sémát adni, csupán arról van szó, hogy általános képet adjunk, amelyből mindenki kialakíthatja a maga jegyzetelési módszerét. A tanuláshoz először a trieg- fe .elő feltételeket kell biztosítani. 'tanulni csak olyan környezetben lehet, ahol nem játszik közre semilyen zavaró körülmény. Legjobb, ha a Pártoktatók Házát vesszük igénybe, amely minden járás székhelyén van. Itt az irodalom és megfelelő segédeszközök is kéznél vannak. Falun helyes, ha a pártszervezetek tanulószoba t létesítenek, ahol a pártoktatásban résztvevők nyugodtan készülhetnek a foglalkozásra. Ahhoz, hogy alapos munkát tudjunk végezni, helyesen kell gazdálkodni időnkkel. Előre meg kell határoznunk tanulásunk időrendjét, mivel kéthetenként van foglalkozás, az anyagot osszuk el két hétre s ne hagyjuk az utolsó napra. Lehetőleg „friss“ fejjel tanuljunk, ha mód van rá reggel, mert ilyenkor még nem vonja el figyelmünket a fáradtság. Ha mégis fáradtnak érezzük magunkat, hagyjuk abba a kötelező irodalom tanulását és olvasgassunk a javasolt irodalomból, vagy az addig jegyzeteiteket tanulmányozzuk át újra. Ytielőtt hozzáfognánk a jegyzeteléshez, alaposan olvassuk át az anyagot. Sohasem szabad arra törekedni, hogy gyorsan „átszaladjunk“ a sorokon és hamar végezzünk az olvasással, mert ez azt eredményezné, hogy nem értenénk meg az irodalomban lévő öszA jegyzetkészítés szefüggéseket. Az irodalmat úgy kell olvasni, hogy kivétel nélkül, minden bekezdésnél álljunk meg, s gondoljuk át, hogy mit olvastunk. De jó, ha egy- egy mondatnál is tartunk pillanatnyi szünetet, hogy agyunk fel tudja fogni a mondat ér leimét. A leghosszabb szünetet a fejezet végén tartsuk. Ekkor gondoljuk át az olvasottakat. Ha valamely mondat vagy egyes része az első olvasásra nem marad meg kellően tudatunkban, olvassuk el mégegyszer. De ez ne jelentse azt, hogy lényegtelen kérdésekkel töltsük az időnket. Amikor az irodalmat olvassuk, a fontosabb részeket húzzuk alá, vagy jegyezzük meg, melyet később a jegyzetelésnél saját értelmezésünk szerint írunk le. Ha az irodalmat alaposan átolvastuk, a fontosabb részeket aláhúztuk, vagy megjegyeztük, az aláhúzott részeket mégegyszer átolvassuk. így ellenőrizzük azt, hogy tényleg a leglon- tosabb részeket húztuk-e alá, vagy jegyeztük meg. Ha eddig eljutottunk, hozzáfoghatunk az irodalom : kijegyzeteléséhez. A jegyzete- i lésnél legyünk figyelemmel ar- ! ra, hogy. ne szó szerint írjuk ki az irodalom egyes részeit, ez szükségtelen, mert ez megvan a könyvben. Tehát a jegyzetelés ne az irodalom szó szerinti másolását jelentse, hanem azt jegyezzük meg, amit megértet- [ tünk, s ahogyan mi magyarázzuk az anyagban található kérdéseket. A szó szsAnti kivonatolás tompítja kritikai készségünket és nem nevel önállóságra, szó szerint csak akkor írjunk ki valamit az irodalomból, ha valami nagyon fontos idézetről van szó, de akkor tegyük idézőjelbe és jegyezzük meg, hogy melyik klasszikustól idéztünk. Ha jegyzetelünk, legyünk figyelemmel a történelmi időre, nehogy sematikusan vonatkoztassunk a régebbi kor klasz- ; szikus műveiből a jelen korra, mert ez hamis, vulgarizálásra i vezethet, becsapnánk magun- 1 kát és esetleg helytelen követ- ; keztetéseket vonnánk le a ta. nullákból. A jegyzetkészítéskor lehetőleg ne írjunk sokat, mert a terjedelmes írás elveszi a jegyzet gyakorlati értelmét. A különösen fontos ] anyagnál hosszabb, a kevésbé fontos anyagnál rövidebb jegyzetet készítünk,. de mindig tö- | rekedjünk arra, hogy a kérdések lényegét röviden, tömö- | ren rögzítsük, úgy, hogy végül ! az egész anyag vázlatát kapjuk meg. A jegyzetelés során időt lehet megtakarítani, ha bizonyos köz- j használatos szavakat rövidítünk; például: imperializmus j — imp., munkásosztály = m. o., párt — P., kapitalizmus == kap. A rövidítésekkel azonban vigyáznunk kell, hogy egy meghatározott rövidítést mindig ugyanarra a szóra használjunk, mert máskülönben érthetetlen betűrejtvénnyé válik a jegyzetünk és később magunk sem tudunk eligazodni rajta. Jegyzetünket ne zsúfoljuk túl, ha- j nem áttekinthető, világos le- | gyen, számítsunk arra is, hogy esetleg további bejegyzéseket, j javításokat kell majd alkalmaznunk. A fő kérdéseket min- j dig húzzuk alá, lehetőleg színes ceruzával, az „alkérdése- ket“ ábc sorrendbe vegyük, így ; vázlatosabb, áttekinthetőbb lesz és segítséget nyújt a szeminá- | riumi kérdések megválaszolásához. Lehetőleg a papírnak csak az egyik oldalára írjunk és í hagyjunk margót is. Ez azt a j célt szolgálja; ha később e kérdéssel kapcsolatos anyagot tanulmányozunk, hozzá jegyezhetjük gondolatainkat. Amikor az ' anyagot kijegyzeteltük, olvassuk el és ahol az kiigazításra 1 szorul, javítsuk ki. Ha a foglalkozás előtt 1—2 órával tanulmányozzuk jegyzetünket és a gondolatokat csoportosítjuk a szeminárium kérdései köré, akkor a foglalkozáson nem lehet „baj“, alapos, megfontolt válaszokat tudunk adni. Az anyag biztos ismeretének tudatában bátran mondhatjuk el álláspontunkat egy-egy kérdésről. A jegyzetelés tehát nem az időnket rabolja el, hanem a tanulást segíti elő. Lipcsei Imre, JP VB-titkár, Békés. N hu engedjük meg, hogy a háborús gonosztevők pusztulásba döntsenek bennünket möbb mint tíz esztendeje, * hogy egy verőíényes szeptemberi délelőtt angol repülőgépek bornbazáport zúdítottak Bé késcsaba Erzsébethely nevű kerületére. A háziasszonyok ebédet főztek, az öregek az udvaron üldögéltek, fáradt, kiszikkadt testüket átjárta az őszi napsugár. Kisgyermekek játszadoztak az utcán, a kertekben. A munkabíró férfiak a gyárakban, műhelyekben dolgoztak, míg másokat a gyűlölt Horthy-rendszer háborúba kényszerített. Zuhogott az összeláncolt bomba a proletárnegyedre, parasztok, vasutasok, ipari munkások, kisemberek házait, vagyonát és életét pusztította el percek alatt. A Pozsonyi utcában Aradszki bácsinak nyomaveszett, leányát házuk romjai alatt találták meg. A bombázás után menekült a nép szegényes motyójával a tanyák közé és voltak, akik vissza se tértek a háború befejeztél’g. P m.ékeznek erre a jaminaiak “ és most is felelevenedik emlékezetükben a háború minden borzalma, valahányszor szóba kerül a béke ellenségeinek, a nyugati imperialistáknak háborús mesterkedése. A Pozsonyi utcában, a lerombolt házak üres telkeinek közvetlen szomszédságában, az MNDSZ helyiségében bé- ke-kisgyűlésre jöttek a környék lakói, f élbeszakadt a csendes beszélgetés, amikor Talabér Ferenc, a kerületi békebizottság titkára rövid beszédében az imperialisták terveiről: a nyugatnémet támadó hadsereg létrehozásáról, az atomháborúra való készülődésről szólott. Indulat; felháborodás tükröződött az arcokon, amikor az előadó az atombomba szörnyű pusztításairól beszélt. Bizakodás, erő sugárzott az arcokról, amikor hallották a Bé- ke-Világtanács Irodájának felhívását a világ népeihez és aláírásukkal is hitet tettek a béke megvédése mellett. Keller Imre bácsi, az öreg tűzoltó azt mondta, hogy ő mindkét háborúban résztvett, tudja, mit jelent a háború. Minden vitás kérdést meg lehet oldani a tárgyalóasztalnál, felesége és leánya, özv. Varga Mihályné is aláírásukkal tiltakoztak a háborús tervek ellen, farkas Imréné, kisiparos felesége, hatéves kisfiát is magával hozta. Amikor aláírta a békeívet, kisfia békés jövőjére is gondolt. özv. Kraszkó Mátyásné három- gyermekes családanya, ezzel teszi aláírását a békeívre: »Mi, a háborút nem akaró népek vagyunk többségben és nem engedjük meg, hogy kevés háborús gonosztevő pusztulásba döntsön bennünket. Aláírásunkkal, jó termelőmunkánkkal meghátrálásra tudjuk kényszeríteni az imperialistákat! a Kraszkóné példát mutat a munkában is, hiszen a Haladás TSZ-ben jó munkájáért szeretik, becsülik. De a felviláCttokonai Vitéz Mihály Százötven évvel ezelőtt, hosszú szenvedés után, hm■« minőkét éves korában hányta le a szemét örökre. Egész élete hiábavaló próbálkozás, s írói sorsa is szerencsétlenül tragikus. Míg élt, a ig jelent meg néhány munkája nyomla.ásban; lenézték, nem becsülték, soha nem volt pártfogója. Költői pályája megrázó példája a Marlmavics-féle mozgalom bukását követő politikai és kulturális aléllságnak. Tragikus életküzdelme pedig a feudalizmus vaskorlátai közt vergődő törekvések meghiúsulását példázza. Költői pályáját még a Maninémcs-féle mozgalom bukása elölt kezdte. Ekkori verseiből míg nem a későbbi Csokonai hangja csendül ki. De vidámsága, optimizmusa már ekkor sem a feudalizmus nagguminak gondnélkűh életéből, hanem a felvitágo- sodás eszméiből, ezek győzelmébe vetett hitéből táplálkozik. Hangja már ekkor is jóval bátrabb, radikálisabb, mint elődeié, jóval inkább plebejasi jellegű, s ugyanakkor művészi formája is színesebb, gazdagabb, képszerübb. Jelentős állomása költészetének antiklerikálizmusa. felismeri és világosan kimondja, hogy a vakbuzgóság ébrentartása egyik eszköze a tudatlanságban tartott nép kizsákmányolásának, A -»Konstantinápoly*, című, merészhangú költeményében az a reménye jut felszínre, hogy eljö a kor, amikor >:a kézzelfogható sötétség eltűnik«, és a maradiság baglyai megszűnnek huhogni. Emberi és írói fejlődését felvi’dgosultsága irányítja: mondanivalója fokozatosan érik. Megje'ennek verseiben a hazaszeretet — s ennek kapcsán az emberiség szemete — érzésének kifejezései. (Marosvásárhelyi gondolatok). Ugyanakkor egyéni keserűségeiről is beszél: elmondja szegénységét, a boldog életről va'ó számkivetettségét, s kifejezésre juttatja, hogy nem találja helyét a feudalizmus társadalmában. Az »Estve* című költeményében szép költői képben mondja el a kizsákmányolás iránti megvetéséi és hitet tesz a szegény parasztok és munkások mellett. A Martinovics-féle mozgalom bukásának közvetlen visszhangját tükröző verseiben a bécsi udvar zsarnokságával is szembeszáll; leleplezi, hogy Becs kizsákmányolja az országot és egyenesen harcba szólít a zsarnokság ellen. A feudalizmust legélesebb hangon a »Tempefői* című színművében bírálja. A mű föalakja egy, Csokonaihoz sokban hasonló fiatal költő, aki lelkesen harcol a magyar nyelv és irodalom ügyéért, az emberi haladásért, de a feudális társadalom müvele.tlensége, ellenséges magatartása nem teszi lehetővé számára a kibontakozást. Arra is rámutat, hogy a birtokos nemesség a jobbágyok kizsákmányolásából él. Tempefői társadalom- kritikája rokon a magyar felvilágosodás Legradikálisabb képviselőinek antifeudális társadalmi kritikájával, s közel áll a magyar, jakobinusok hangjához. \ A Tempefői jelentős lépést jelent a realista társadalom ábrázolása irányában. Ezt a vonalat folytatja kiemelkedő' epikai műve, a »Dorottya« is. A nemesi világot csipkedi meg maró gúnnyal ebben a művében. 'Társadalomkritikájának lényegét Tempefői szavaival lehetne legkifejezőbben összefoglalni: »...derék magyarnak lenni nem egyéb, hanem kihányt ruhákban őttöz- ■kedni, sok szép köp ókat tartani, nyalka paripákon ugrálni, pc- riodice káromkodni, enni-inni, mások munkálkodását nézni, a tudományokat gyűlölni, a tanultakat éhenhalásra segélnk. A Dorottya épp ágy, mint költészetének legjava, a maga sajátos költői eszközeivel a fiancia forradalom magyar visszhangjának, jakobinusaink mozgalmának és ideológiájának továbbrezgése. Mondanivalójával előre mutató a magyar feudalizmus avult világának olyan költői lerombolői felé, mint tazekas Mihály, Arany János és Petőfi. Előremutató népiesség is, amely minden ízében plebejasi népiesség. O az e:sö jelentős népies írónk. Kőitek ményei (Parasztdal, Szerelmidül a csikóbőrös kulacshoz) tartalmúidban, formájukban egyaránt annak a demokratikus népiességnek a legjelentősebb előzményei, amely Petőfi forradalmi költészetében bontakozott la. Egyetlen vigasztalása Liila szerelme volt, amikor ezt is elvesztette, semmije sem maradt. Ez a kicsengése másfél század elmúlása után is varázslatosan szép szerelmes verseinek. A magyar jakobinusok mozgalmának véib folytá- sát a reakció megerősödése és kulturális életünk gúzsbakötése követte. Irodalmunk legkiválóbbjai azonban a megváltozott viszonyok közepette is tovább ha coliak a haladás és a függetlenség ügyéért. Irodalmunk eme legkivá ’óbbjai közé tartozott Csokonai Vitéz Mihály is. Egészen természetes tehát, hogy az öntelt nemesség hagyta nyomorban elpusztulni az emberi életet áhítozó költőt. De életének munkája megmaradt, nagy költők és a társadalmi igazságért küzdők számtalan nemzedéke vette át tőle örökségként. Ez az örökség ma is él, ma is tanít és ma is gyönyörködtet. Ma ennek az örökségnek őszinte becsülésével nagy tiszteletével és hűséges ápolásával adózunk halhatatlan alkotó a emlékének. Örsi Tóth László gosító munkában is élenjár. \ z erzsébethelyi Könyves ut- “ cai iskolában is béke-kis- gyűlésen kezdték meg az aláírásgyűjtést. Az aláírók között volt özv. Vincze Bálintné is, akinek tíz élő gyermeke és 17 unokája van. Elmondotta, hogyan aggódott három katonafiáért, akik a háborúban voltak és ő hogyan menekült legkisebb lányával, Irénnel, az angol bombázáskor. Azért ír alá a békeívnek, lrogy ne kelljen aggódnia soha egyetlen anyának sem gyermekeiért, a háború miatt. Az anyák gyönyörködni akarnak gyermekeikben, boldog, békés életükben. A békéscsabai Pamutszövőben egy műszakban nyolcvan- ketten írták alá a békeívet. A avár békebizottsáea szénen díszített íveken gyűjti az aláírásokat, amelyeket azután albumba kötve juttatnak e: az Országos Békebizottsághoz. * Kertészeti Magterméitető " Vál’a’at orosháza-tatársán- ci gazdasága dolgozói békegyűlésen tiltakoztak Nyugat-Német- ország felfegyverzése ellen és követelték az atomfegyverek eltiltását. Ígéretet tettek, hogy az aláíráson túl a többtermelés lesz leghívebb kifejezője békeakaratuknak. A mezőkovácsházi járás tsz- elnökei értekezletükön tiltakozásukat fejezték ki a német mili- tarizmus feltámasztása ellen. Elhatározták, hogy a termelés növelésével és a szövetkezeti gazdálkodás kiszélesítésével növeliu a hét" ' 'bor erejét.
