Viharsarok népe, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-27 / 22. szám

UíUaisat-űli Héfte 1955 január 27., csütörtök kommunisták más feladatai a szakszervezetekben A Békéscsabai Téglagyár kultúrtermében január 25-én este 5 órai kezdettel kommunista szakszervezeti aktívaérte- : kéziét volt. Resztvettek Békéscsaba város üzemeinek, válla- \ lalainak kommunista szakszervezeti aktívái, ÜB-elnökök, j igazgatók, pártlitkárok. Az értekezlet célja: a szakszerveze­tekben dolgozó kommunisták figyelmének felhívása a szak- szervezeti munka néhány alapvető kérdésére. Arra, hogy miként valósuljon meg a párt irányító, ellenőrző munkája a szakszervezetekben. Miként dolgozzanak ott a kommunisták. A feladatokról Bíró József elv társ, a Megyei Pártbizottság első titkára beszélt. Bíró József elvtárs előadása A Horthy-elnyomás éveiben a szakszervezetek, különösen a s ak zc \ ezetekbeu do'gozó kom- inun's ák é'e'üket és szahadságu- kti veszélyeztetve küzdöttek, har­col ak a munkásosztály érdekei­det, a ki sikmányolás ellen. Sok­szor jiilérekéi't kellett síkraszáll- niok a kapitalistákkal szemben. Emlékezzünk csak vissza a pécsi íz í nbány ászok éhségsztrájkjaira, vagy az építőmunkások nagyará­nyú sztrájkharcaira, az 1930-as években a vasasok számtalan sztrájk-harcára. A felszabadulás után a szak­szervezeti munka is új tartalmat kapott. Különösen felejthetetle­nek számunkra a felszabadulás utáni hónapok, évek áldozatos küzdelmei, amikoris a romokban heverő ország vérkeringésének megindításáról, felszabadult ha­zánk újjáépítéséről volt szó. A fordulat éve után, a munkás­osztály harca a több termelésért , még nagyobb lendületet kapott. A szakszervezetek és az Nagy a j>e'erdősége a szakszer­vezetek munkájának a szocializ­mus építésében. Az elmúlt évek­ben számos pártszervezet, párt- funkcionárius úgy képzelte, hogy a szocializmus építése megvaló­sítható a tömegek aktivitása, a tömegszervez etek, szakszervezet aktivitása, munkája nélkül is. Ezért ebből a helytelen nézetből fakadt aztán a szakszervezeti m inka V cesülé.e, elhanyagolása. Ebből a helytelen nézetből adó­dott, hogy a szakszervezeti mun­kát sok helyen politikamentesen, admiuisztrativ eszközökkel, me­chanikusan végezték. Az új szakasz politikájának nv'gva ásítása sora ’i a nehézsé­get menetközben kell kiküszö­Növelni kell az Arra van szükség, hogy az el­múlt év visszaesését ebben az év­ben állandóan felfelé ívelő ja­vulás kövesse. Az 1955-ös évet fe! kell használnunk arra, hogy megteremtsük a reális előfelté­telét a II. ötéves tervnek. De már 1955-ben is emelkedni kell munkásosztályunk, dolgozó né­pünk éle színvonalának. Ehhez pedig árualapra, megfelelő tar­élefezínvonalemel kedés bölnünk. Sokan helytelenül értelmezve az új szakasz politikáját, úgy gondolták, hogy az új szakaszban kevesebbet kell termelni, jobban lehet pazarolni, a munkafegyel- met lazítani, elnézők lehetünk at vezetésben. Hogy az új szakasz j mindezek irtán azt jelenti: le-j bet többet, jobbat, olcsóbbat enni j és ruházkodni. Az új szakasz- J nak ilyen értelmezése aláássa pártunk politikáját, a szocializ­mus építését. Ezért a leghatáro­zottabban fel kell lépni ez el­len. Az új szakasz politikájá­nak megvalósítása érdekében mindenekelőtt a termelést kell növelnünk az iparban, mezőgaz­daságban egyaránt. ipari termelést balekokra van szükség. Vagyis arra, hogy a kínálat nagyobb le- ■ gyen, mint a kereslet. Ezt pe­dig csak úgy érhetjük el, ha már az első negyedévben, de az egész évben is teljesítjük, sőt túltelje­sítjük a tervet, egyszersmind biz­tosítjuk a minőség állandó javu­lását. Ebben a nagy munkában nagy szerepük van a szakszerve­zeteknek. A pártszervezetek és a szakszervezetek kapcsolatáról Számos szakszervezeti funkcio­nárius, ott dolgozó kommunista úgy gondolja, hogy reá nem vo­natkoznak a párthatározatok, így nem is kel! neki különösebb pa­li ikai. fel ilágcsíró, nevelő mun­kát kifejtenie a szakszervezetek­ben. Mélységes tévedés ez. A szakszervezetekben dolgozó kommunistáknak nap, mint nap nevelniük kell a körülöttük dol­gozó munkásokat, szakszervezeti tagokat. A Békés megyei üzemekben sok helyen a pártszervezetek rend­szeresen foglalkoznak a szak­szervezetekkel. Beszámoltatják az ÜB-e'nököket. Megismerik a ter­melésben rejlő problémákat, a munkások szociális, kulturális köiü’ményeit. Segítséget is nyúj­tanak ezek megoldásához. Ilyen a Békéscsabai Téglagyár, a Kö­tött á agyár, a Pamutszövő, a Ru­hagyár. Számos pártszervezet nem érti tneg a szakszervezeti munka je­lentőségét és nem foglalkozik megfelelően a szakszervezetek problémáival. Nem ad megfelelő segítséget a munka megjavítá­sához. Például nem kielégítő a kap­csolat a pártszervezet és az üze­mi bizottság között a Békéscsa­bai Baromfifeldolgozó Vállalat­nál, ahol a volt ÜB-elnök, Gye- raj elvtárs és a pártvezetőség nem beszélték meg az üzem előtt álló feladatokat. Ki-ki a maga elgondolása szerint dolgozott, ami nem egy esetben ellentétes intézkedésekhez vezetett. Ebben az üzemben kimondottan csalt a pártszervezet foglalkozott a ver­seny szervezésével. A párttitkár elvtársim tartotta nyilván a fiók­jában, hogy ki milyen felajánlást tett. Igen rossz a kapcsolat a párt- szervezet vezetősége és az üzemi bizottság között az Orosházi Vas­ipari és Mechanikai Vállalatnál is. A szakszervezetek pártirányítása Még az olyan helyeken is, mint a Békéscsabai Téglagyár, Kötöttárugyár, Pamutszövő, Ru­hagyár, ahol ugyan a pártszer­vezetek foglalkoznak a szakszer­vezetek munkájával, hibák van­nak a szakszervezet irányításá­ban. Ijegtöbb helyen megelégednek azzal, hogy az ü B-elnököt, vagy esetleg egy-két ÜB-tagot beszá­moltatnak a végzett munkáról. De a szakszervezetekben dolgozó kommunisták nevelésével, párt- megbizatásukkal, beszámol tatá­sukkal keveset törődnek. Szakszervezeti munka és pártmegbizatás Ezt a munkát néhány módszer­beli ja\ as'attal szeretném előse­gíteni — persze felhasználva é# továbbfejlesztve az eddig bevált jó módszereket. A pártszerveze­teknek biztosítaniok kellene, és meg kellene bízniok elsősorban a kommunistákat, hogy' az egyes üzemrészekben megtartott terme­ié,-i értekezleteken elhangzott bí­rálatokat, javaslatokat, kezdemé- nvezcseket értékeljék, intézkedé­seket követeljenek és foganato­sítsanak. A pártszervezetek szá­moltassák be a megbízott kom­munistákat arról, hogy mit tet­tek ezekben a kérdésekben. Egy másik módszer: számtalanszor előfordul, hogy egy-egy üzem­részben visszaesik a termelés, ba­jok vannak a minőséggel, rossz a munkafegyelem. Ilyenkor a pártszervezetnek meg kellene bízni a szakszervezetben dolgozó kommunistákat, hogy nézzék meg, nincs-e valami hiba az anyagellátás, a munkások szociá­lis helyzete, munkavédelme, fi­zetése körül. Egyben megvizsgál­ják, hogy nem az ellenség bom­laszt-e? Kik azok, akik fékezik a hely«» munkafolyamatot? Az üzem vezetésében dolgozó kom­munistákat is megbízza azzal, hogy vizsgálják felül: megtett-e mindent az üzem vezetősége, mi­lyen hibákat követett el? Az ilyen pártínegbizátások után a kommunisták beszámolnak a munkáról, és a pártszervezet ösz- szehívja ebben az üzemrészben dolgozó kommunistákat, dolgozó­kat is — feltárja a hibákat és mozgósít a hibák kiküszöbölésére. A műn ka verseny lendítője a politikai felvilágosító munka A pártszervezeteknek, minden módon elő kell segíteniük, hogy a szakszervezetek valóban a mun­kaverseny gazdái legyenek. Első­sorban biztosítaniok kell a szak- szervezetekben dolgozó kommu­nistákon keresztül, hogy a mun­kásosztály körében állandó poli­tikai felvilágosító munkát végez­zenek. A most folyó felszabadulási versenyben a felvilágosító mun­ka középpontjába kell állítani a felszabadulás jelentőségét. Azt, hogy rövid 10 év alatt hazánk behozta évszázados lemaradását, hatalmas ipart teremtett, és szé­les lehetőség nyílt meg a dolgo­zók felemelkedése számára. A második ilyen fontos poli­tikai érv, az új szakasz politi­kájának megvalósítása érdekében a 111. pártkongresszus, valamint a Központi Vezetőség október 1-i határozatainak tudatosítása. Az, hogy életszínvonalat emelni csak többtermeléssel, a minőség állandó javításával lehet. E felvilágosító munka során rá kell mutatni, hogy az új sza­kasz politikája a munkásosztály politikája és megmutatni, miért a munkásosztály politikája. Az ilyen érvekkel, a politikai tarta­lom állandó javításával emelke­dik a munkaverseny színvona­la, a munkások lelkesebben tesz­nek felajánlásokat, mert megvi­lágosodik előttük a cél, amiért versenyfelajánlást tesznek, amiért többet termelnek. E helyett mit tapasztalunk az üzemekben? A vállalásokat sok helyen az irodákban készítik elő, vagy a legtöbb helyen á verseny mechanikus szervezését látjuk. Megkérdezik: akarsz-e a ver­senyben résztvenui, teszel-e vál­lalást felszabadulásunk tisztele­tére? Ha a dolgozó igent mond, akkor feljegyzik, hogy milyen vállalást tesz és ezzel el van in­tézve a munkaverseaiy-szervezés. A verseny ilyen szervezése nem viszi előre a több termelést, a minőségi munka megjavítását. A felszabadulási verseny mintaké­pe legyen a szocialista muiika- verseny szervezésének. A verseny politikai és szervezési munkájá­nak eddig bevált, jó módszerei vannak. Például a Békéscsabai Ruhagyárban a most folyó ver­senyben a folyosón elhelyezett élenjárók tábláján kiírják a dol­gozók vállalását, teljesítését. Ugyanígy teszik a dicsőség-táb­lán, ahol a kiváló dolgozók fény­képeit teszik ki. Ilangoshíradón mindennap hirdetik a legjobb eredményt elérőket. A Békéscsa­bai Kötöttárugyárban szintén hangoshínadőn, versenytáblán tudatosítják a dolgozók jó ered­ményeit. Sok dolgozó 150, 160, 180 százalékot teljesít, 100 szá­zalékos minőség mellett. De ez is sablonosam történik. Nem te­szik eléggé színessé, nem írják ki például, hogy egy-egy dol­gozó hogyan éri el az eredményt. Mit tett a gyengébben teljesítők megsegítésére. De mindez még nem meríti ki a szakszervezet feladatát. A pártszervezetek és szakszervezetek, a kommunisták fő fe'Jadlata az emherrő 1 -emberre menő egyéni meggyőző agitációs munka. Ez legyen a kommunisták legfőbb módszere. A pártszer­vezeteknek biztosítaniok kell, hogy megfelelő agitációs érve­ket kapjanak az üzemekben a kommunistáit,1 népnevelők, mert csakis így lesznek képesek agitá­ciós tevékenységet kifejteni. De túl ezen minden jó módszer ér­vényét veszti, ha nem ellenőriz­zük, nem értékeljük rendszeresen a vállalások teljesítését. A pártszervezeteknek igen nagy gondot keli fordítaniok a sztaha­novista- és újítómozgalomra. Biz­tosítaniuk kell az élenjáró mun­kások, sztahanovisták tapasztala­tainak általánosítását. Ebben a munkában széles lehetősége nyí­lik meg annaik, hogy a pártszer­vezetek a szakszervezetekben dol­gozó kommunistákat konkrét pártmegbízatásokkal lássák el. Nemcsak a kommunistákat, hanem az élenjáró pártonkívüli dolgozókat is meg kell bízniok munkamódszerük és munkata­pasztalatuk átadásával. Hazánk felszabadulásának 10 éves évfordulója tiszteletére indí­tott munkaversenyben úgy kell dolgoznunk, hogy emelkedjen a munka termelékenysége, csökken­jen az önköltség és számos mun­kás érje el a sztahanovista szin­tet, tovább szélesedjen az újító- mozgalom. Az élenjáró dolgozókkal, a szta­hanovistákkal, újítókkal — ezek közül is elsősorban a kommu­nistákkal — a párt és szakszer­vezeteknek állandóan törődniük kell, nevelni, tanítani keli őket. A pártszervezetek bizto­sítsák a szakszervezetekkel karöltve az ott dolgozó kommunisták, a kommunista szta­hanovisták, újítók nevelését, bíz­zák meg ezeket a kommunistákat egy-egy pártonkívüli nevelésével. A kommunisták a szak- szervezeti tagokat neveljék és tegyék alkalmassá őket arra is, hogy belépjenek pártunk soraiba. A verseny-mozgalomban min­den üzem arra törekedjék, hogy 2—3—4—5 százalékkal is csök­kenjen az önköltség. Ne nyugod­janak bele a kezdeti eredmények­be, fel kell eleveníteni ismét a múlt évben megalakult önkölt- ségesökkentési brigádok mun­káját. Az új szakaszban — mint tud­juk — meglazult a munkafegye­lem és még ma sem eléggé szi­lárd minden egye».. :ferüj£fen. Még mindig bajok vamjuk a tervszerű szabadságolásokkal, sok az igazo­latlan ui távolmaradó, az indoko- latlan beteg. Még mindig akadnak üzemek, ahol nagy a kapun be­lüli munkanélküliség. Ennek kü­lönböző okai vannak: többek kö­zött az, hogy a szakszervezetben, miközben védik a jogokat, elfe­ledkeznek a dolgozók kötelessé' geiről. A vezetők, a párt, a szak szervezetek feladata, hogy kikü­szöböljék a munkafegyelmet gát­ló körülményeket. Gondoskodjunk a munkásokról A többtermelésért, a minősé­gi munka megjavításáért folyta­tott harcban nagy jelentőséggel bír a munkásvédelem, a mun­kások szociális, kulturális hely­zeténél? állandó megjavítása, a kollektív szerződés betartása fe­lett való rendszeres őrködés. A szakszervezeteknek ez egy igen lényeges feladata. Készíthetünk nn bármilyen terveket, de ha elhanyagoljuk magát az embert, annak anyagi, szociális, kulturá­lis körülményeit, ha nem bizto­sítjuk megfelelően a munkafel­tételeket, a munkavédelemre vo­natkozó törvények betartását, ak­kor a terv csak terv marad. Erről azonban még sokszor megfeledkeznek a szakszerveze­tek, és a pártszervezetek sem el­lenőrzik a szakszervezetek ez- irányú tevékenységét. A múlt év­ben is növekedett a balesetek száma az üzemekben, nőtt a táppénzesek száma is. Ami a kulturális tevékenységet illeti, itt sincs mididen rendben. Kulturális munka alatt főleg csak tánccsoport, énekkar, színdarab szervezést látnak. De nem törőd­nek már a csasztuska-brigádok megszervezésével. Még kevesebbet törődnek a kuitúrotthonok tar- | talmi munkájával. Nem nevelik a szakszervezetek eléggé a dol­gozókat arra, hogy: újságot, fo­lyóiratot, szépirodalmat, szak­irodalmat, marxista könyveket ol­vassanak, A szakszervezetekben dolgozó kommunisták nem tudatosítják eléggé, hogy a szakszervezetek milyen sokrétű feladatokat vé­geznek. Hogy a szakszervezetek tevékenysége hogyan segíti elő a munkásosztály anyagi, ku!turá- lis, szociális körülményeinek ál­landó javítását. Hogy a Szakszer­vezetek milyen szerepet töltenek he a munkaverseny szervezésé­ben, a szocializmus építésében. ; S ennek hiányában számos mun­kás —- különösen új munkás —• nem látja a szakszervezet mű­ködésének jelentőségét és ezért nem is szívesen fizet szakszer­vezeti díjat. A szakszervezetekben .dolgozó kommunistáknak kötelességük, hogy mindezt megvilágítsák a munkások előtt. A munkásokat a szakszervezet iránti megbecsü­lésre, szeretetre neveljék. Szer­vezzék a munkásokat a szakszer­vezetekbe, hogy a szakszervezetek valóban az egész munkásosztályt átfogó hatalmas, nagy tömegszer­vezetekké váljanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom