Viharsarok népe, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-17 / 295. szám

3 1§53 «fcrnnber 17.. csütörtök ViUaisauUt Hep', Még ez évben 12 lakást helyreállítanak A Gyulai Vegyesipari Válla­lat dolgozói a múlt hét csütör­tökén fejezték be ezévi tervü­ket. A dolgozók mindent elkö- \ ettek, hogy adott szavuknak eleget tegyenek. Szívesen vet­tek részt a műnk a versenyben, mert ezzel nőtt a vállalat tel­jesítménye és nőtt keresetük is. Ezért versenyeztek a bádo­gosok, festők, kőművesek és a rádiósok. A rádiósok ebben a versenyben 129 százalékot ér­tek cl. Budás Tál festő 183, Szabados István festő bri­gádja 166, Vozár László festő 177 százalékot teljesített. A legkisebb teljesítmény a válla­latnál 108 százalék volt. Az asztalos részlegnél Fáskerti István brigádvezető jó mun­kaszervezéssel biztosította, hogy brigádja a vállalt 132 százalék helvett 145 százalékot érjen cl. Mányi György kő­műves brigádja 46 százalékkal teljesítette túl előírt normáját. örvendetes jelenség az évi terv teljesítéséért vívott küz­delem mellett az, hogy az utóbbi betekben mindenki azon gondolkodik a vállalatnál, ho­gyan tudnák sokoldalúbbá ten­ni a termelést. Ennek alapján született meg az a gondolat, hogy műszerész részleget kell alakítani a lakosság szükségle­teinek kielégítése érdekében. A közeli napokban már meg is valósítják. Január 1-től pedig gumijavítórészleggel is bővítik a vállalatot. Á kéthetes előnyt, amit az évi terv teljesítésénél szerez­tek, arra használják fel, hogy még ebben az évben 12 lakást helyreállítanak, hogy ezzel hozzájáruljanak a város lakás­igényeinek kielégítéséhez. Teljesítettük exporttervünket A negyedév kezdetén az exportterv teljesítésénél nehézségeink voltak, ami főleg a fonalel­látásból adódott. Az üzem dolgozói azonban a párt és a szakszervezet segítségével harcot indítot­tak a nehézségek leküzdésére s vállallak, hogy december 15-rc az exporltervet teljesítik. Ebben a munkában élenjárt Márta Mária sztahanovista szövőnő és Hőgye Gáborné szövőnő. Az üzem dolgozói jó munkájának eredményeképpen örömmel jelentjük, hogy exportler- vünket december 10-én teljesítettük. Ez arra kötelez bennünket, hogy a hátralevő időt még fo­kozottabb jó munkával használjuk ki és főleg a minőség javításával biztosítsuk az éves terv sikeres befejezését. Mikus Sándor, főmérnök Alföldi Szövőgyár. Tisztítsák ki az árpád-fürdetiéi tevő közkút csöveit! Régi panasza az Árpád-fürdő ivóvíz-kúijának hatáskörébe tar­tozó lakosoknak, hogy nagyon gyengén folyik a víz a csövek­ből, sőt az egyik csőből éppen hogy csak csepereg. A kút ha­talmas terület lakosságát látja el ivóvízzel, közte az 1. kerület nagyrészét is. A dolgozóknak sok idejét veszi el a hosszú vá­rakozás, a gyakori torlódás. Kérjük az illetékeseket, intézkedjenek ennek orvoslására, tiszti itassák ki a csöveket. A közkút ivóvizére szoruló dolgozók Egész nap szólhat- a rádió Körösladánvban eddig a helyi áramszolgáltató telep csak a nap bizonyos óráiban szolgáltatta az áramot a község lakóinak. Csak ezekben az órákban lehetett hallgatni a rádiót és olvasni az újságot, könyveket. December 15-én, kedden a község dolgozói­nak régi óhaja teljesült. A DAV dolgozói bekapcsolták a község villanyhálózatát az országos villanyhálózatba. Ez most már azt jelenti, hogy a község lakói a nap bármely órájában bekap­csolhatják rádiójukat és villanyvilágítás mellett végezhetik mun­kájukat, vagy olvashatják az újságot, tanulhatnak. A szocialista író — népének lelkíísmerete I TTIT Társadalomtudományi Szakosztályának «Élő irodai- műnk» címmel megrendezett estjén a dolgozók zsúfolásig megtöltötték a Zeneiskola nagytermét. <A szellem napvilágánál» találkoztak a tömegszervezetek, a KTSZ-ek és vállalatok küldöt­tei és dolgozói, a középiskolák érettségi előtt álló diákjai és az MTH tanulói. Ez volt az első alkalom, amikor nemcsak a meg­jelenésünket, hanem az est értékelését is kérték tőlünk. Véleményem szerint a Magyar írók Szövetsége Szegedi Cso­portjának tagjai méltóan képviselték és mutatták be irodalmi alkotásaikkal azokat az értékeket, amelyek mindannyiunk érté­| ei LctéI I Kedves Elvlársak! A magyarbánheggesi »Dó­zsa« Isz-nek voltam a tagja, amikor 1951-ben levelezni kezdtem a Megyei Pártbizott­ság lapjával, a Viharsarok Népével. Az első megyei le­velező-konferencián én is részt vettem. A szerkesztőség akkor egy könyvvel jutalma­zott meg. A könyv az épülő Szlálinváros életével ismer­tetett meg. Néhány hónapja pedig én is részt veszek Szlá­linváros j-építésében, a Du­nántúli Szerelőipari Vállalat­nál dolgozom. A napokban az az öröm ért, hogy a vállalat vezetősége kétheti üdülésre, küldött Mátrafüredre. Oerics István sztátinvárosi dolgozó fi lemaraifék között is az utolsó Ulirin Adám medgyes- egyházi 13 holdas középparaszt. Még csak a búza alá végezte el a szántást. Istálló trágyája még az udvarában van, pedig két ló­val rendelkezik. A bucsai „Petőfi“ tsz vezetősége tegye szervezettebbé a munkát! JÁRÁSUNK területén a bucsai «Petőfi* termelőszövetkezet­ben volt a legtöbb nehézség a tsz átszervezésénél. A gazdaság menetét akadályozta az ellenség különböző híresztelése. Azonban az átszervezés után szinte megváltozott a bucsai «Petőfi» tsz. Job­ban dolgoznak a tagok és igen nagy gondot fordítanak arra, hogy végrehajtsák kormányunk határozatait, rendeletéit. A beadásnak tojásból, baromfiból, tejből, szarvasmarhából, hízott sertésből 100 százalékig eleget tettek. A silózási, trágyázási, mély szántási tervüket is teljesítették. Amióta az ellenség nem működik e szövetkezetben, azóta a tagság minden idejét a tsz fejlődésére, a munka megjavítására fordítja. A TSZ ASSZONYAI, leányai komoly munkát végeznek a szö­vetkezetben. Például Rostás Gizella ebben az évben a növény- ápolási munkákból jól kivette részét. Egész éven át 352 muuka- egységet teljesített. Jó munkájáért a tsz vezetősége 3 mázsa 75 kg csöves kukoricával és 50 kg-os hízónakvalóval jutalmazta pré­miumként. így egészévi keresetel2.978 forint 60 fillér lelt. De ilyen jól dolgozók-többen is vannak. HIÁNYOSSÁG az a vezetők részéről, hogy nem foglalkoznak megfelelően a tsz-tagokkal és nem jól szervezik meg a munká­kat. így aztán több esetben előfordul olyasmi, hogy a dol­gozók nem tudják, hogy a tsz melyik területén kell dolgoz- niok. Hiányos az ellenőrző munka is. Az állattenyésztő brigád vezetője nem veszi észre, hogy esetenként több a széna az alom­ban, mint a szalma. Most bőven van takarmány, de gondolni keli a tavaszra is, nyárra is. Persze, tavaszra nemcsak az állatter­mesztési brigádvezetőnek kell gondolni, hanem a növénytermesz­tésinek is, Az ekék, boronák, ekekapák szanaszét hevernek a tsz területén s még eddig nem szedték össze, pedig a leli hónapo­kat jól ki kell használni. MOST KELL felkészülni a tavaszra, kijavítani a gépeket s arra is gondolni, hogy a tavaszi vetőmagot kitisztítsák. A hiá­nyosságok megszüntetéséhez szükséges, hogy a vezetőség szer­vezettebbé tegye a munkákat és igyekezzen kihasználni a téli hónapokat. Pásztor Fcrencné Szeghalom, Járási Tanács. Élénkül a kultűrélet az orosházi gépállomáson Az elmúlt évek során nagy­mennyiségű kulturális- és sport- felszerelés halmozódott össze az orosházi gépállomáson is. Az elég nagyocska kultúrteremben többszáz kötetes könyvtár, rá­dió, gramofon, hat női- és hat férfi népi táncrulia, ping. pong- és billiárdasztal, nyolc garnitúra sakk, és nyolc gar­nitúra dominó van. tárolva, egyéb sportfelszerelésekkel együtt. Ezek a felszerelések azonban többnyire érintetlenül hevertek az elmúlt tél óta. A tavaszi munkák beindulása után széjjeloszlott a kultúrcso- port is, amely több 1sz-ben és községben is vendégszerepeit. Néhány- hét óta egyre több szó esik a gépállomáson arról, hogyan teremtsenek eleven kul- lúréletet. A párt titkár, a D1SZ- tilkár, azután Sárközi Margit, Boros János és még többen megkezdték a kiütúrcsoport és egy 8—10 tagú zenekar szerve­zését. Terveket is szőnek, hogy havonta legalább egyszer mű­soros, tánccal egybekötött tea- délutánt rendeznek, amelyre kí­vülálló fiatalokat is meghívnak, hogy megszerettessék velük a traktoros életet. Az elmúlt hét folyamán honvédek jelentek meg a gépállomáson a helyőr­ségtől keskenyJihn-vetílőgéppel cs a nagy érdeklődés láttán megígérték, hogy- ezután minden héten vetítenek egy-egyi jó fil­met. Ezt az ígéretet örömmel fogadták valamennyien, mert így elevenebb lesz a kultűrélet cs a filmvetítés után minden bizonnyal számosán kapnak kedvet sakkozáshoz, asztalite­niszhez, vagy a könyvtár köte­leinek olvasásához. Különösen akkor, ha a DISZ és a MEDOSZ állandóan tudatosítja az olva­sás és a sportolás jelenfőségét. kei. Ennek az estnek sikerült lerombolnia az élő irodalmunkkal szeml>en oly sokszor megnyilatkozó előítéleteket. A hallgatóság két órán át tartó feszült figyelésével az est minden gondolatát magáénak ismerte el és Ínegállapí- tolta Ertsey Péter író szavainak igazságát: «Nincs a valóságnál izgalmasabb, sokoldalúbb téma! S az az író, aki népe boldogulá­sát kívánja szolgálni minden egyes leírt sorával, nem hallgat­hatja el azokat a nehézségeket sem, amelyek kiküszöbölése nél­kül nem lehet boldog az élet. A szocialista író népének lelkiis­merete.» A Tiszaláj íróinak lantján felcsendült dallamok ma is itt zsonganak a hálás hallgatóság szívében és kérjük őket, hogy gyakrabban látogassanak el közénk, hogy gondolataink mű­vészi megformálásával minél többször ragyog! ássák előttünk egyre fejlődő és szépülő életünk megvalósulásának színpompás és előre lendítő harcos mozzanatait. Kiss Jones KTSZ dolrozó. a TTIT irodalmi szakkörének tagja. A mezőbeiéayi községi tar- <s elnöke és a mezőgazdasági előadó figyelmébe 1 Az a hír járja rólatok, hogy párosversenyben álltok egymással abban, hogy kinek n szobája a legmelegebb. Állí­tólag a mezőgazdasági élőadó, Pauló elvtárs a 21 fok me­leg ellenére is tüzel, mert e nemes versenyben első akar lenni. Helyesebb lenne Pauló elvtárs, ha munkátokat tenné­tek jobbá, hogy ne történjenek meg olyan esetek, hogy egy és ugyanazt a tartalékföldet több dolgozónak is kiadjátok. GYERMEKEKNEK! REPÜL A SÁR KÁN V (Koreai lödénél) Száz évvel ezelőtt igen esős volt a nyár - a Vő- rös-folyó vidékén. Úgy megduzzadt a folyó, hogy a parti faluból nem lehetett átmenni a szemben levő kis szL getre. Pedig a szigeten kis család élt egyedül: egy szegény asszony há­rom gyermekével. Az asszony nagyon beteg volt, mégsem mehetett hozzá az orvos és nem küldhették a faluból or­vosságot sem, mert min­den csónakot felborí­tott a rohanó ár. Az asszony már-múr úgy érezte magát, halá­lán van és nagyon aggó­dott gyermekeiért; mi történik velük elha­gyatottan: A gyermekek is keseregtek anyjuk betegségén, különösen a legidősebb fiú, a tizen- kétesztendős Kapszon­gi. Egész nap azon tör­te a fejét, hogyan sze­rezhetne gyógyszert a betegnek. Késő éjszakáig gondolkozott. Nagyon fáradt volt már, amikor elaludt. Mégis hajnalban kelt, kakasszóra kiszaladt há­zuk mögé a patakhoz, hogy megmosakodjék. Amint visszafelé igyeke- zolt, fehér ölyvet pil­lantott meg a háztetőn. Kapszongi megállt és fi­gyelt. A madár elszállt, lassan körözve átkelt a folyón és a faluban ál­lapodott meg. Kisvártat­va ismét a levegőbe emelkedett, megint át­repülte a folyót és visz- szatért Kapszongiék kunyhójának tetejére. A fiúcska ujjongva kiáltott fel: itt a men­tőgondolat. Átrepült a madár — átrepül majd a sárkány is! Izgatottan munkához látott. Kis darab bam­busz-szárat törött por- cellándarabbal eh'éke- nyított és lesímított, az­után papírból sárkány- formát vágott ki és rá­erősítette a bambuszcső­re. A csőbe pedig ösz- szegöngyölt levélkét tett. Ezt írta rá: »Édesanyám súlyos beteg, küldjétek a sár­kánnyal orvosságot!« Alig evett egy fala­tot reggelire, máris fu­tott a folyópartra. Hcsz- szú zsinóron eregette- kormányozta a sárkányt, végülis sikerült átjut­tatnia a faluba. Túlról már észrevették cs el­fogták, mert gondolták, hogy üzenetet hoz. Meg is találták az írást, az­után levágták a sárkányt Kapszongi köteléről és a kisfiú visszahúzta a zsinórt, hogy megint használhassa majd. Tudták a faluban, mi a baja a szegény asz- szonyinak a szigeten. Gyorsan előteremtették a gyógyító gyökeret, el­készítették az orvossá­got, ráerősítették a sár­kányra és a legügyesebb sárkányén: szlő szépen átkormányozta a fo­lyón. Kapszongi elfog­ta és boldogan futott a gyógyszerrel anyjához. Többször is 'repítet­ték ide-oda a sárkányt, az egész falu segített, hogy elegendő gyógyító gyökér jusson a beteg­nek és valóban: az anya felgyógyult! Mindenki dicsérte Kapszongi lele­ményességét és a kis család megint boldogan élt

Next

/
Oldalképek
Tartalom