Viharsarok népe, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-06 / 286. szám

4 1553 december S . vasárnap VLUaisawh Hé^c Párt és pártépítés Javítsuk meg a tag- és tagjeleltfelvételi munkát Pártunk Központi Vezetőségé­nek 1953 június -28 és október 31-i határozata új :szakaszt je­lent népi demokráciánk fejlődé­sében.. Ahhoz a szakaszhoz ér­keztünk, amelyben főcél: egész dolgozó népünk anyagi és kultu­rális szükségleteinek fokozott ki­elégítése.. E nagyszerű irányelv megvalósulásának alapja üzemr ben a termelés, mezőgazdaság­ban a terméshozam növelése, az állami fegyelem betartása. A júniusi határozat óta >elr telt időben nőtt a munka- és a termelési kedv, ami máris érezteti hatását; löbb közszükség­leti cikk kerül forgalomba, több mezőgazdasági termék kerül a piacra. Nap mint nap a munka új hősei tűnnek fel üzemben és mezőgazdaságban egyaránt. Azon­ban a munkásosztálynál és a dolgozó parasztságnál az elmúlt hónapok alatt tapasztalható nagy politikai fejlődést, a szocializ­mus építéséhez való viszonyuk, ban beállott változást nem hasz­náltuk fel megfelelően a párt erősítésére• Ez elsősorban meg­nyilvánul abban, hogy pártszer­vezeteink csak igen kis számban véltek fel tagjelöltet. Megyénk­ben 1953-ban közel 40 száza­lékkal csökkent a tagjelöltem- vétel az elmúlt évhez viszo­nyítva. Hasonló a hely Két a tag­felvételnél is. Tf-/. a helytelen gyakorlat ab- ■*-' ból ered, hogy pártszerve­zeteinkben még ma sem értik meg a tag- és lagjelöllfelvétel jelentő­ségét. Bizonyos mértékben önelé­gültté váltak, azt hiszik, most már nem fontos feladatunk, hogy pártunk erejét úgyis növeljük hogy a dolgozók legjobbjait be­vonjuk pártunk soraiba. Sok pártszervezetünkben nem látják, hogy egyre inkább megvannak és javulnak azok a feliételek, me­lyek a párt számára a megfelelő tag- és íagjelöltutánpótlást biz­tosítják. A legutóbbi nagy fel­adatokban: a termelésben, az ara. tásban, cséplésben, begyűjtésben, őszi szántás-vetésben százával emelkedtek ki megyénkben is olyan dolgozók, akik bebizonyí- telták: é ettek arra, hogy pártunk soraiba lépjenek. A munkások­ban és a dolgozó parasztokban — közép parasztokat is 'beleért­ve —, megvan, a júniusi hatá­rozat, a kormány programul után pedig különösen megnőtt a haj­landóság arra, hogy belépjenek a párt soraiba. Azonban pártszer­vezeteink, párthizalmiak, népne­velők, de DlSZ-szervezeteink is figyelmen kívül hagyják a dol­gozók ilyenirányú törekvését Nem állandó munkájukat ké­pezi a tag- ,és tagjelöltfelvételliel való foglalkozás, csupán alkalom­szerű. pártunk vezetőszervei már •* nem egy határozatban fel­hívták pártszervezeteink figyel­mét a tervszerű tag- és tagjelölt- felvételre. Azt a feladatot állír tották elénk, hogy a lag- és taff- jelöltfelvétellel állandóan javít­suk pártunk szociális összetéte­lét. Különös gondot kell fordí­tani az egijténileg dolgozó parasz­tok, a dolgozó fiatalok és a dol­gozó nők felvételére. Pártszerve­zeteink zöme nem hajtotta végre a határozatokat. Gádoros község­ben nem hogy új tagjelöltíeívó- tellel foglalkoztak volna kielégí­tően, hanem még mindig van tíz, egy évnél idősebb tagjelölt* akiknek! ügyét még nem intéz­ték el. Pusztaföldváron, az újte­lepi alapszervezetnél mechaniku­san, valóságos »szalagrendszer­ben« zárták ki a becsületes párt­tagokat. Az oroshházi járás 14 alapszervezetébe egyáltalán nenj vettek fel tagjelöltet. A legnagyobb hiba az egyénileg dolgozó parasztok felvételénél mutatkozik Alapszervezeteink általában haj­lamosak arra, hogy a dolgozó pa­rasztok között elhanyagolják ;a uevelőmunkát. Különösen áll ez az orosházi járásra, ahol alig vettek fel egyénileg dolgozó pa­rasztot, de középparasztot 1953- ban egyet sem vettek fel. Pedig a mezőgazdasági munkák iga­zolják, hogy az orosházi járás kö­zépparasztjai sem maradnak le a megye, vagy az ország dolgozó parasztjai mögött. Az a baj, hogy a pártszervezetek, de a járási pártbizottság maga is lemaradt az ilyenirányú feladat mögött. A szocializmus építése különösen falun, törvényszerűen állítja elénk azt a követelményt, hogy széle­sítsük tömegbázisunkat, napról- napra erősítsük pártszervezetein­ket azokkal az egyénileg dolgozó parasztokkal, akik magukévá te­szik pártunk és kormányunk po­litikáját. Ha a pártonkívüli dol­gozó paraszt jó eredményt ér el — megbecsülésképpen az élcsa­pat tagja lehet, ez méginkább nö­veli termelési kedvét, állam iránti odaadását. A másik súlyos hiba, ami megmutatkozik a tagjelölt- felvétel bürokratikus intézésében, a felvételi kérelmek elbírálásánál és a lag-, itagjelölt-igazolványok időben való eljuttatásánál. Gyak­ran előfordul, hogy hónapok tel­nek el, amig a felvételét kérel­mezőnek ügyét elintéizik. Gyto- mán 24, Orosházán 5, felvételi kérelem porosodik a fiókban. Ez onnan is adódik, hogy nem az egész JB ügyié a tagjelöltfelvé­tel. Alapszervezeteink sem. kísé­rik figyelemmel a felvételi ké­relem útját. A másik hiba az; alapszervezeteknél mutatkozik meg, mivel nem állandó munká­jukat képezi a tagjelöltfelvétel, sok esetben alkalmazottat, de még ellenséges elemet is java­solnak felvételre. Az orosházi Já­rási Pártbizottság 25 felvételi ké­relmet utasított vissza, mert nem feleltek meg annak a követel­ménynek, amit egy tagjelölttől elvár a párt. Ezek azonban nem­csak az alapszervezetek vezetősé­gének hibái, hanem az ajánlóké is. Az ajánló nemcsak addig a pár percig felel ajánlottjáért, hanem egészen addig, ameddig a tagje­löltből tag nem lesz. Hiba az;, hogy pártszervezeteink még nem vontak felelősségre olyan megr gondolaUan ajánlót, aki nem hogy erősíteni igyekezett volna a pártot, hanem oda nem való elem ajánlásával gyengítette azt. TJgy tudjuk megjavítani a tagjelöltf elvételi munkát, ha pártszervezeteink állandó mun­kának tekintik azt. Ez elválaszt­hatatlan a jó politikai munkától és attól, hogy pártmegbizatások- lcal is növeljék a pártor.kívüliek bizalmát, önállóságá t és a felada­tok végrehajtása közben ítéljek meg, hogy alkalmasak-e a párt soraiba. Mindeneseire járási párt­bizottságainknak ítéli tisztázni el­sősorban a tag- és tagjelöltfelvé- lel jelentőségét. Ok a járás gazdái, kísérjék állandó figyelemmel, me­lyik terület az, ahol különösen nagyi a lemaradás. A DISZ, mint a párt első segédcsapata, nevelje a párt utánpótlását. Sokkal me­részebben, határozottabban java­solja a fiatalokat tagjelöltnek,, olyannak nevelje őket, hogy! mer­je is ajánlatai a párt soraiba. Az, hogy a DISZ kevés fiatalt ajánl a párt számába;, a DISZ rossz ne­velő módszerét mutatja, azt, hogy nem foglalkoznak megfelelően a pártonkívüli DlSZ-fiatalokkal. A z előttünk álló gazdasági és politikai feladatok megol­dása újabb és újabb káderek szá­zait és ezreit követeli meg. A ká­derek útja onnan indul el, a tö­megből. Neveljük hát ügy dolgozó népünket, hogy egyre többen érdemeljék ki a nagy kitüntető címet: párttag. Rocskár János A DISZ vezető ség választ ás sikeréért Megyénk DlSZ-fiataljai vezetőségválasztásra készülnek. Ez a munka nem lehet közömbös egyetlen fiatal és egyetlen gyerme­ket nevelő szülő számára sem. Főként azok a szülők nem néz­hetik közömbösen, akiknek már olyan gyermekeik vannak, akik tagjai a DISZ-szervezetnek. Nyilvánvaló, hogy a vezető ség választás sikere a jó előké­szítő munkában van. Békéssámsonban a DISZ-fiatalok már elhatározták, hogy ve­zetőjükké választják Nagy Józsefet, aki nemrég tért haza a hon­védségtől. Nagy József a honvédségnél is DISZ-titkár volt, ez­ért várják tőle a fiatalok, hogy új lendületet, pezsgő életet lé­tesítsen a szervezetben. Látják benne a tapasztalt embert, aki egész biztos, gondot fordít a fiatalok problémáinak megoldá­sára. A sarkadi «Lenin» tsz-ben Szabó Lajos, tartalékállományba helyezett honvédet szándékoznak a fiatalok újra megválasztani. Szabó Lajos mintegy másfél hónapja vezetőfunkciót tóit be a DISZ-szervezetben. Azóta mindjobban betölti feladatát az üzemi DISZ-szervezet. Kezd már a kulturális élet is kibontakozni Ezért választják meg újra a vezetőségbe a fiatalok. A DISZ-szervezet akkor végez jó munkát a vezetőségválasz­tás érdekében, ha fiatal pedagógusokat és házaséletet.élő Halálo­kat is megválasztanak vezetőjükké. A helyi és a felsőbb páitszervek segítségére számi lan ak a fia­talok és joggal várják ezt a segítséget. Ez a segítségnyújtás azon­ban semmiképpen sem nyilvánulhat meg olyanformán, mint ezt Bafonván próbálta alkalmazni a tanácstitkár. Battonyán ugyanis az történt, hogy a tanácstitkár összeállított egy névsort és azt akarta, hogy azokat válasszák meg a vezetőségbe. Ez nem segít­ségnyújtás, hanem lábbal való tipráfsa az ifjúsági szervezet önállóságának. Ilyen «segítséget» egyetlen szervezet sem kér és és nem is vár senkitől. A vezetőségválasztást az a szervezet luüja helyesen előkészí­teni, ahol az ifjúgárdisták már jó előre elbeszélgetnek a szerve­zet tagságával és kikérik véleményüket arra vonatkozóan, hogy kikre bízzák a vezetést. A népnevelők legjobbjai VARGA ISTVÁXNÉ elvtársilő, a kunágotai «Petőfi» tsz-ben végez népnevelő munkát Tudvalévő, hogy a tsz-ben maradás he­lyességéről meggyőzni az asszonyokat volt legnehezebb. Varga eh-társnő nem riadt meg a nehézségtől. A szövetkezet mellett való kiállásának nemcsak szavai adtak súlyt, hanem a 244 munka­egység; a 30 mázsa búza,-árpa, kukorica, ami részükre jutott Ez győzte meg az asszonyokat a bentmaradásról. AnSUÚ'eem'- hi­ányzik egyetlenegy asszony sem az ő munkacsapatából. MISKA PÉTERNÉ elvtársnő, a medgyesegyházi «Moravszki» tsz-ben népnevelő. Nevelő módszeréhez tartozik a sajtóvita. Ke­nyér, szalonna, meg a napi sajtó együtt van a kézi táskájában. Ebédszünet igen jó alkalom arra, hogy felolvasást tartson. így tanulmányozták együttesen a Központi Vezetőség október 31-1 határozatát. Az ő munkacsapatában is rendesen járnak dolgozni az asszonyok. (Sajnos, ezt a módszert a többi népnevelők még nem vetlek át.) IIALADI MARGIT DISZ népnevelő, a végegyházi «Szabadság» tsz-ben. A kívülállók is csodálj;'* munkáját, — tizenhat mázsa gabonát keresett És amikor az oktatás megkezdődött, ő volt az elsők között, aki meglátogatta a fiatalokat és beszélt az okta­tás jelentőségéről. Most huszonnyolcán járnak a DISZ-oktatásr# annak eredményeként, hogy a szövetkezetben dolgozó DLSZ-íiata- lok olyanokká akartak válni munkában és tanulásban, mint Ila- ladi elvtársnő, népnevelő. A jó népnevelő munka, a kulturális munkában is megmutat­kozik. A végegyházi «Szabadság» tsz DISZ-fiataljainak saját kul- túrcsoportjuk van. NV» ^ V^l Váratlan találkozás . (Népbüffé, 1953 de­cember 4.) — Jó, várok... Az óramutató lassan ugrat­ta a perceket. Mellettem három ember, áll, be­szélget. örök igazság, hogy a némák nyelve is jobban forog a szesz har tására. A féldecis pohár gyorsan kiürült. (Meg­jegyzem, illetlenség más vitáját hivatlanul végigr hallgatni, de... kényte­len voltam...) Mennyi mindent meg­tudhatunk 10 perc alatt. De nem vágok elébe; onnan kezdem a kis történetet, amikor fel­figyeltem a vitára. (A vita szereplői: — meg­jegyzem azt is, hogyi a szereplők nevét is a beszélgetés során tud­tam meg — Pusztai ne­vezetű, meg egy kira­katrendező és egy Imre nevezetű egyén -j- fél­deci, meg a fröccs). Pusztai: —Miért van többlete a kereskedő­nek V Én nem azt mon­dom, hogy egy) vég szö­vetet vigyen ki, de egy pár nylon harisnyát zsebre tesz, 20 forinttal olcsóbban eladja, viszik, mint a cukrot. Nekem az a véleményem, vigya ki! (Nekünk mégis csak az a véleményünk, ne vigye ki! — Szerk.)És folytatta tovább: — Miért nincs Tóthi­nak, meg Domokosnak hiánya? (Semmi válasz... (?) A feketét főző gép mű­ködni kezd, Arra is fi­gyelek, mikor kérik a blokkot, meg, hogy el ne szalasszam ezt az ér­dekes beszélgetést. Igen izgalmas percek követ­keznek: Pusztai lehal­kította hangját, sokat nem értettem belőle, csak amikor önelégülten jelentette ki az ő »bí­ráló« módszerét: — Én nem úgy va­gyok, mint a Szovjet- únióban, hogy katonák, tiszthelyettesek, tisztek, tábornokok, a sorrendet én tábornokoknál kez­dem... megbíráltam Sá­ró Matyit is (volt békés­csabai Kisker-igazga- tót), mert úgy vagytok hogy okosabb embertől tanulok, de... Így aztán megtudtam, azt is, hogy Sáró elv­társ rosszul felelt a pol. gazd. konferencián, meg azt is, hogy Pusztai már három éve járja a pol. gazd. tanfolyamét. (E- gyelőre kétéves pol. gazd. tanfolyamról tu­dunk, de lehet, hogy ismétel). ■— Isztok még egy íröccsöt? — hallatszik a hangja (semmi válasz). •— Rá se bagózzatok", most kaptam ezer forin­tot az OTP(?)-től. Azaz én gazdám, nem a ta- nács(V) Mit a tanács? Nem mondom, időm van bőven, de csak 1300 fo­rintot kapok havonta, ez meg az(?) jön hozzá... mondjuk 1500 forint, de- hát... Utána már számomra érdekeset nem beszéltek, meg a fekete is elké­szült... Hogy egész legyen ez a kis történet, el kell, h «*** *** vét* «*** «á* ^ vét* ■ hogyi mondjam, ugyan- ; ^ ezen a napon este a Szt. lstván-téri Csemegebolt­ban összehozott Pusztai- : i val a véletlen. Az ő fe­lesége is ott dolgozik, az enyém is. Mivel este féítízkor az asszonyok félnek hazamenni, a fér­jek ott várják életük párját. Igazgató: Ismeritek egymást? Pusztai elvtárs a tanácstól. Pusztai: Igen, igen, névről hallottam, írni szokott. És én nem mondtam semmit, nem akartam mondani, hogy igen... Néhány órával ezelőtt egyoldalú bemutatkozás volt és én úgy ismer­tem meg, hogy nagyon sokat fecseg... —ár— Minden héten tizenhét kisgyűíéa A kaszaperi községi pártbizott­ság s a helyi tanács elhatározta* hogy a tél folyamán hetenként állandóan tizenkét kisgyűlést tart A kisgyülések előadóit és he­lyét csak indokolt esetben vál­toztatják. A pártbizottságnak és a tanácsnak az a célja, hogy he­tenként alapos tájékoztatást ad­jon a község dolgozóinak a meg­jelent kormányhatározatok betar­tásának, végrehajtásának módjá­ról, ezenkívül pedig ismertetni akarja a kisgyülések résztvevői- vei a nemzetközi eseményeket, a békemozgalom erősödésének moz­zanatait. Helyes és más községek pártbizottságai számára követen­dő példa a kaszaperi elv társak módszere.

Next

/
Oldalképek
Tartalom