Viharsarok népe, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-05 / 285. szám
2 . VLUaisaiak Hé^e 1S53 tkcember 5.. szombat Csík elvtársnál a szó és a tett egyet jelent Mezőgyán, Geszt,. Zsadánv. A Tisza gróféké volt itt minden hosszú évszázadokon át. A dolgozó népnek csak a hallgass, meg a nélkülözés jutott. A felszabadulás után, 1945- ben, azonban itt is felemelhette fejét a lenézett, kisemmizett dolgozók sokasága. A párt vezetésével felosztották maguk között a Tiszák birtokát. Csík János elvtársnak is jutott belőle hat hold a »Csók«-pusztai részen. Csík elvtárs egy-kettőre felismerte, hol van az ő helye, ha a földet meg akarja tartani a maga és sorstársai számárai Belépett a Kommunista Pártba. Tanult és tanított. Bátorította dolgozó társait. Szoros kapcsolat a tömegekkel A párttagok és a pártonkívü- iiek egyaránt megszerették. Ha valahova vezető emberre volt szükség, számtalan esetben őt javasolták. Szóval sokszor meg-' feledkeztek arról, hogy elég egy embernek egy funkció. Ezelőtt két esztendővel, 1951- ben, érte a legszebb, a leg- megtisztelőbb kitüntetés. A kommunisták pártvezetőségi tagnak választották meg. Ettől az időtől fogva kétszeresen érezte az elvtárs azt, hogy példamutató, helytálló munkát kell végeznie, a termelés és az állammal szembeni kötelezettségek teljesítésében. Egyszer azért, mert párttag, másodszor meg azért, hogy vezető ember. Felismerte, hogy csakis így követik az elvtársak és a pártonkívüli dolgozók is. Az elvtárs párttaggyűlésen, népnevelő értekezleteken sokszor el szokta mondani, hogy jó munkát csak akkor tudnak végezni, ha szorosra fűzik személyes kapcsolataikat is a pártonkívüli dolgozókkal. — Amit mi megbeszélünk velük, az csakis akkor válik anyagi erővé, ha azt valóra váltják a pártonkívüli dolgozók. De ezt nemcsak elmondja az elvtárs, hanem maga is így végzi a munkát. Példamutatását követik Az ellenség Mezőgyánban sem alszik. Az őszi szántás-vetés idején azt suttogta: «Száraz» a föld, nem lehet szántani-vetni. Sokan kezdték ezt el is hinni a becsületes, de hiszékeny emberek közül. Csík elvtárs, mint vezetőségi tag vállalta, az a falurész, ahol ő lakik, mégis elvet határidőre. Elbeszélgetett Varga Mihállyal, Forrás Jánossal és még több pártonkívüli dolgozóval. Elmondotta, hogy ő már szánt. Nehéz a munka, de azért el lehet végezni. Kérte dolgozótársait, mondják ezt el másnak is. Azok vállalták és amit vállaltak, azt teljesítették is. Ugyancsak a pártonkívüli dolgozók segítségével több kisgyűlést szervezett a falurészen. Ezeken a kisgyüléseken megvitatták a tennivalókat. Csík elvtárs a saját példájából tudott érvelni- «En már elvetettem, mert többet akarok termelni. Száraz a föld az igaz, de, ha eső lesz, már a földben éri a magot és hamarabb kikel, mint, aki utána kezdi el a vetést. Ami jó Csík Jánosnak — Csík bácsinak, János bátyámnak, — az nekünk sem lesz a kárunkra- Ki így, ki úgy mondotta el véleményét. Megmozdult a falurész. Szán- tottak-vetettek. El is végezték a munkát határidőre, az Ady Endre, a Széchenyi és a környékbeli utcák dolgozói. A határidő után két nappal pedig az egész község dolgozó népe végzett a vetéssel. r , Ez is mutatja, hogy az elvtársak sokan követték és követik Csík elvtárs példás kommunista munkamódszerét. Nem fiatal ember már, de kora ellenére, a tanulásban is példát mutat Rendszeresen és jól felkészülve jelenik meg az SZKP- történetét első évfolyamon tanulmányozó tanulók foglalkozásain. Miért tanul az elvtárs? Saját szavai után ezt lehet megállapítani: több tudással válik az ember még jobb osztályharcossá, csakis a tanulás teszi számára lehetővé, hogy a párttól és osztályától soha el ne szakadjon. Lépést tudjon tartani a fejlődéssel. Vaiparaizóban nemreg tartották meg a Csilei Országos Béketanács rendkívüli ülését, melyen résztvetlek a helyi békebizott- ságak képviselői cs neves társadalmi személyiségek is, A Csilei Országos Békelanács elhatározta, hogy jövő áprilisban összehív_ ja a béke híveinek országos kongresszusát. MEXIKÓ Mexikó Torreon-Coahuila nevű kerületében parasztgyülést tartottak, melyen a környék 25 ezer lakosa vett részt. A gyűlésen állást foglaltak a vitás Ixrdésck békés rendezése mellett, s felhívták kormányukat, hogy ebben a szellemben végezze munkáját. KANADA A kanadai békeharcosok kö'zvéleménykutalásl rendeztek a háború és béke kérdéseiül. „Torontóban pl. egy 130 tagú brigádot szerveztek, s a ,brigád tagjai kérdőívekkel keresték fel a dolgozókat. A megkérdezett személyek 96.1 százalékának az volt a véleménye, tárgyalások útján kell megoldani a vitás nemzetközi kérdéseket. EGYESÜLT ÁLLAMOK Chicagóban a béke amerikai hívei békekonferenciát tartottak. A konferencián arról tárgyaltak, hogy az ENSz-nek a békés gazdasági együttműködés szervévé kell válnia. A konferencia résztvevői felhívást intéztek a nagyhatalmakhoz, melyben követeltek, vitassák meg és oldják meg véleménykülönbségeiket őszinte tárgyalások útján. A konferencián elhatározták, 'hogy nTárgyalásokkal biztosítsuk a búkéit jelszóval országos kampányt indítanak. OLASZORSZÁG Az elmúlt esztendő során igen sokat erősödött a békemozgar lom Olaszországban is. /Az üzemi békebizotlságok száma mán több, mint húszezer. A békeharcosok erős kapcsolatot teremtet, lek mindenkivel, — pártállásra való tekintet nélkül aki hai‘- colni akarja béke megvédéséért. SZÉP H I VATÄS Az Inotai Erőműtől vonultam be katonának egy évvel ezelőtt. Rövid idő múlva a tiszthelyettes iskolára kerültem. Akkor — megmondom őszintén — kissé elszomorított a dolog, mert néhányhónapos házas voltam és azt mondták, hogy a tiszthelyettesek katonai ideje hosszabb lesz, mint a harcosoké. Bizony egy ideig ne,m ment úgy a tanulás, mint kellett volna, de hamarosan megszerettem az iskolát. Büszke voltam rá, hogy tiszthelyettes leszek. Nekífeküdtem hát becsülettel a tanulásnak, és a lelkiismeretes tanulásnak nem is maradt el az eredménye: az iskola befejezésekor jó eredménnyel vizsgáztam. A vizsga után szabadságot kaptam. El sem tudom mondani azt a nagy boldogságot, mikor megláttam a kisfiam, aki mióta nem voltam otthon, szépen megnőtt és megerősödött. Mikor visszajöttem, új lendülettel kezdtem a munkához. Csíki tiszt elvtárs nehéz feladatot bízott rám. Én aknave- tős vagyok és a módszertani bemutatón lö vészrajparancsnoki beosztást kaptam. Az egész rajjal szorgalmasan készültünk a bemutatóra és a gyakorlat jó végrehajtásáért a magasabb parancsnok elvtárs megtisztelő jutalomba részesített, az elmúlt héten lefényképezett a kibontott csapatzászló előtt. Most elérkezett az idő, amire egész évben készültünk az iskolán, Parancsnoki beosztásba kerültem, fiatal katonák kiképzését, nevelését hízták rám. Egy évvel ezelőtt úgy gondoltam; könnyű dolga van a tiszt- helyetteseknek, csak kiadják a parancsokat, megkövetelik a végrehajtást, magasabb illetményben részesülnek, mint a harcosok, több esetben kapnak eltávozást és szabadságot, odahaza is büszkén emlegetik őket az ismerősök és így tovább.. Persze, hamar megtanultam, hogy a tiszthelyettesnek nem csak az a dolga és most látom különösen azt, hogy a tiszt- helyetlesi hivatás nemcsak szép, hanem abban nehézségek is vannak és talán ez az, ami még szebbé teszi azt. Most látom a gyakorlatban, hogy a tiszthelyettesnek milyen nagy szerepe van a katonák nevelésében és kiképzésében. Már az iskolán sokat gondolkoztam azon, milyen is lesz, amikor beosztottaim lesznek, akik neveléséért felelős leszek. Akkor azt hittem, hogy a jó kiképzésükhöz csak az kell, hogy jól felkészüljek a másnapi foglalkozásokra és azokat jól vezessem le. Ma már azonban látom azt, hogy ez nem elég. Ha azt akarom, hogy beosztottaim kiképzése eredményes legyen, nem elég csak egyszerűen megtartani a foglalkozást, hanem egyenként kell megtanítani a katonákat a katonai ismeretekre és különösen, akik gyengébben sajátítják cl az anyagokat, azokkal végleien türelemmel és jóindulattal kell foglalkozni. Nem elég csak kiadni a parancsokat, nem elég az, hogy a katonák fegyelmezettek, a fegyelemnek párosulni kell a magas színvonalú katonai és politikai tudással, a katona csak úgy lehet teljeséi tékű harcos. Különösen jóleső érzés volt számomra az, amikor megtudtam, hogy jövőre is az iskolánál maradok, hogy a jövő tiszthelyetteseit fogom kiképezni. Szép liivatás tiszthelyettesnek lenni. Szép hivatás, amely komoly, odaadó munkát kíván. Tudom, hogy a munkám kezdetén lesznek nehézségek, de igyekezni fogok, hogy minél több kiváló katonát neveljek néphadseregünk számára. Erdélyi János tls* Mozgó üzletek Lengyelországban azokba a községekbe A lengyel kiskereskedelmi hálózat a napokban húsz korszerű, . nagy autót kapott a Német Demokratikus Köztársaságtól. Az autókat úgy alakították át, hogy mozgó üzlet szerepét tölthetik be. Az autókkal különböző ruházati, bőripari és más közszükségleti cikkeket szállítanak Lengyelország legtávolabbi falvaiba. Az autók elviszik a szükséges árucikkeket is, amelyek távol vannak a járási vásárok színhelyétől. A községek lakossága körében nagy népszerűségnek örvendenek a mozgó üzletek. A DIPLOMATA Ezerkilen cszáz tizenkilenc. Alig húsz versztnyirc lehettek tőlünk Kolcsak bandái. AKom- szomol első nemzedéke mind egy szálig a fronton volt,.az új Komszomol-szervezetben még a legidősebb tag sem volt több tizenhat évesnél. Vityka éppenséggel csak tizenhárom volt, de — akár csak a többi —, pillanatra sem vált volna meg ócska puskájától- A Kom- szomoüsták nappal teljesítettek őrszolgálatot a telep utcáin. Vitykát a telep bejárata elé állították, persze nem a front felöli, hanem a hátsó kapuhoz. Életében először volt akkor őrségen. A fontos megbízatás tudatában büszkeség és izgalom duzzasztotta mellét. Hamarosan szárnyrakapta gondolatait gyerekfantáziája... Tyüh, de jó lenne most foglyul ejteni egy fehéret, vagy lefülelni egy ellenséges felderítőt!.. Egyenesen odavinné a parancsnok elé, feszes vigyázzba vágná magát és jelentést tenne.. — Hé, gyerek, mit csinálsz te itt? Vityka előtt, mintha csak a földből nőtt volna ki, magastermetű, ismeretlen ember állt meg, prémbekecsben, füles katonasapkában, vörös bajusszal az orra és a szája között.* Vityka nagy szemeket meresztett a furcsa külsejű emberre. Ki ez, — a mi ejmberünk, vagy ellenség? Ha a mi emberünk,vörös szalag lenne a sapkáján, ha a fehéreké, valami epolett lenne a vállán. Ezen azonban se egyik, se másik. Csak mosolyog— Azt kérdeztem tőled fiam, ki vagy és mit csinálsz itt? — Én bácsi... nem vagyok se fehér, se vörös, a helyi ifjúság, — bökte ki végre Vityka. A bajúszos ember jóízűen kacagott. — Szóval se vörös, se fehér? Értem. Nagy diplomata vagy te, fiacskám!.. — Jó, de most már mutassa az igazolványait ►— Igyekezett hivatalos hangot hasznáhii Vityka. — Ez már férfias beszéd!... Vityka gondosan átvizsgálta az iratokat, aztán egyszeresek hamisítatlan gyerekmosoly vonta be szeplős arcocskáját. — Ne higgye ám, hogy gyávaságból mondtam, hogy se vörös, se fehér!... Ki akartam puhatolni, hogy maga miféle szerzet. — Tudom én azt, fiacskám. Hiszen azért mondtam, hogy nagy diplomata vagy. Vitykán rajtaragadt a «diplomata» elnevezés. Eleinte megsértődött mialla, aztán hozzászokott. De dicsőséget nem ezzel szerzett magának. Vitykát nagyon megszerette a bajúszos ember, akiről hamarosan kiderült, hogy a helyi forradalmi bizottság újonnan kinevezett elnöke. Magához vette Vitykát, aki amolyan szárnysegédje lett. ö is füles sapkát tett a fejére és úgy körülcsavarta magát mindenféle szíjakkal, hogy még mi is megirigyeltük. Egyszer aztán a forradalmi bizottság elnöke felsorakoztatta az udvaron a rendkívüli helyi alakulatot és így szólt: — Elvtársak, engedjétek meg, hogy nyilvánosan köszönetét mondjak a forradalmi bizottság előtt Viktor N. elvtársnak, aki elfogott egy kémet és ezzel nagy szolgálatot telt a Vörös Hadseregnek és a forradalomnak !... Vityka lángvörös arccal állt ott és zavartalan, mosolygó arcocskáján büszkén ragyogott a két szeme. Mikor azt akarta mondani, hogy «a forradalmat szolgálom!» — elfúlt a hangja az izgalomtól, csak tátogott, de egy. szó nem sok, annyi nem jött ki a torkán. A templomszolga volt a kém A fia a hamngtoi-onyból papír- sárkányt eregetett a levegőbe, mindenféle színes papírcsíkokkal a sárkány farkán, — így jelezte a fehéreknek csapataink mozgását. Az apja tanította rá. Vityka gyanút fogott és jelentette a forradalmi bizottság elnökének. ...Mostanában, valahányszor a lapokban közleményt olvasok diplomáciai fogadásokról és ott látom Viktor N. nevét, mindig a pirosra hevült «diplomata» Vitykát látom magam előtt szikrázó, fekete szemével.
