Viharsarok népe, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-29 / 304. szám

". «teeeniher 29.. kedd 3 ÉDESANYÁK »Édesanyám is volt nékem, Keservesen nevelt engem. Éjszaka font, nappal mosott, Jaj, de keservesen tartott.« Ilyen és ehhez hasonló búsongó dalban fejezte ki szomorú gyermekkorát, a család nyomorát, a magyar nép kínban, meg­aláztatásban felcseperedett gyermeke, nemzedékről, nemzedékre. Míg mások henyéltek, dőzsöltek, addig a szegény, a nincstelen édesanya font, mosott, tönkretette egészségét a sok munkában. Számtalan esetben előfordult, hogy az édesanya vézna testét még meglevő maradék erejével elvonszolta a polgármesterig, vagy a falusi főjegyzőig és szinte esdekeive kért pár fillér segítséget éhhalállal küzködő gyermekei számára. Legtöbbször durván ki­kergették, vagy ha volt egy kis szánalom bennük, elmondották, hogy ehhez, vagy ahhoz a gazdához adja oda gyermekét cse­lédnek. Karácsony táján jött a klérus. Úgynevezett szeretetcsomaggal igyekezett elhessegetni a társadalmi különbséget. Megbékélést hirdetett a fényes paloták és a szalmatetős kunyhók lakói között. A valóságról, az igazságról azonban csak suttogva lehetett be­szélni. Nem volt szabad nyíltan kimondani, hogy azért nincs még betevő falat sem a szegénynek, mert munkájuk érteikét a he* nyelők dőzsölik el. A sokgyermekes anyákat a társadalom számkivetettjei közé taszították. Szégyen volt 5—6, vagy tízcsaládos édesanyának lenni. Ez volt a múlt Ma pártunk és állam mik, népi demokratikus kormányunk kibővítette a szülőotthonokat. Az apróságok napköziotthonokban hancúroznak, az édesanyákat nem emészti a holnaptól való ret­tegés, hogy vájjon, nem azzal tőr-e haza az édesapa: — munka- néikiil maradtam, beleestem a szanálási névsorba. Ez ismeretlen fogalom a dolgozók hazájában. Ma kitüntető megtiszteltetés édesanyának lenni, öröm és bol­dogság gyermeket nevelni. A sokgyermekes édesanyát megbecsüli a társadalom. Pártunk és kormányunk törvénybe iktatta az anyák és a gyermekek védelmét. Ezen a héten postás kopogott be a Békéscsabán lakó Zahorán Mibályné lízgyermekes édesanyához, a liélgyermekes Valiió fe- rencnéhez és az ugyancsak hétgyermekes Selmeczi Mihúlyné- hoz, meg a nyolc gyermeket nevelő Vincze Bálintnéhoz. A vá­rosi tanács levelét hozta. Ebben a levélben értesítették az édes­anyákat, hogy szerdán délután két órára jelenjenek meg a városi tanács elnöki, szobájában, ahol mint sokgyermekes édesanyák, pénzjutalomban részesülnek. Másfél évtizeddel ezelőtt kisírlszemű, fáradt, koravén, fé­lénk mamákkal találkoztunk volna össze. Ma pedig emelt fővel, büszke öntudattal jöttek az édesanyák. Mintha csak hazatértek volna a családi körbe, oly, otthonosan foglaltak helyet a foto* lekben. Elmondják, hogy egészségesek a gyermekek. VaKkőné 17 éves leánya a Kötöttárugyár varrodájában dolgozik. Vincze Bálintné legnagyobb!k lia a gépállomáson. A kisebbik még az általános iskolába jár, de azt mondja, ő orvos akar lenni. — Ila jól tanulsz, az is lehetsz, ennek semmi akadálya, — szoktam neki mondani. De jól is tanul — beszéli az édesanya. Közben elérkezett az ünnepélyes pillanat. Vizsnyiezai Jánosné, a szociálpolitikai csoport állandó bizottságának tagja, röviden is­merteti: pártunk és kormányunk törődik a sokgyermekes édes­anyákkal. Majd Pribojszkimé átnyújtja az ezer-, ezerkétszáz- és az ezerhatszáz forint jutalmakat. Selmecziné és Valkóné hétcsalá­dos édesanyák 1.000, Vincze Bálintné nyolegyermekes anya 1200, Zahorán Miliályné pedig 1600 forint jutalomban részesültek. Nyi­las elvtársnő pedig egy-egy cserép virággal kedveskedett az édesanyáknak. ASSZONYOKNAK A mi konyhánk Mit sütünk Szilveszterre? Rétestészta készítése: Hatvan dekia nullás lisztből egy tojással, egy evőkanál ecettel 'diónagyságú, felolvasz­tott langyos zsírral és kb há­rom deci langyos sós vízzel tésztát gyúrunk, de vigyázunk arra, hogy se túl kemény', se túl lágy ne legyen. A tésztát addig dolgozzuk, verjük, csap­Í 'uk teljes erővel a gyúródesz- :ához, amíg már sem a ke­zünkhöz, sem a deszkához nem ragad. Ekkor két cipót formá­lunk belőle, meglisztezzük és 15 percig pihentetjük forróra melegített lábos alatt a desz­kán. Amikor ez megvan, ak­kor a tetejét kissé megzsíroz­zuk, először sodrófával, aztán pedig kezünk fejével óva­tosan egészen vékonyra nyújtsuk, vagyis húzzuk. Az asztalról lelógó vastagabbnak maradt szélét leszedjük. Kicsit száradni hagyjuk, majd olvasz­tott zsírral megöntözzük és rá­hintjük a tölteléket. Utána ösz- szecsavarjuk, tojással megken­jük, zsírozott tepsire rakjuk és szép piros-barnára sütjük. Különböző töltelékek a rétestésztába: Cseresznyésrétcsnél először zsemlyemorzsával hint­jük meg a zsírral meglocsolt tésztát, utána apróra vágott diót szórunk rá, majd jó bő­ven a kimagvazott fekete cse­resznyét. Ha tetszik, kis fahé- iut_ is tehetünk a töltelékbe. Túrósrétest kétféleképpen készíthetünk. Lehet édesen, vagy kaprosán. Mindkét esetben a túrót jól összegyúrjuk, tojássárgáját öntünk bele, majd pár kanál tejfelt teszünk hozzá és kevés sót szórunk bele. Az édeset HÍREK SOROKBAN... '>ililllllll!;ilil!!!!l!UI!lllHini!i!l!lllllllll!l!lllllll!Í!llll»!lll!ilH!lir' A békéssámsoni dolgozó pa­rasztok ebben az évben jő ered­ményt értek el a terménybegyüj- tésben. Kulima Feraicné egy ke­rékpárt, özv. Vigh Sámuelné pe­dig egy faliórát kapott jó munká­ja jutalmául az orosházi járási tanácstól. ♦ A békési »Vörös Csillag« ler- nielőszővet kezeiben a napokban alakult meg az MNDSZ-szervezet 26 taggal. a Megyénk a december lt-ig folylalctt tejbegyOjf&si verseaybea országos vi- fc?>o«,yI$i!Íl*as! a mamiik helyezést érte el. A Mégjyei Tejipari Vállalat a jó ered- niÓHQ't elért tejJcezelőket, Gy elmar Teréz szeghalmi és Gulyás Péter dobozi tejke- zelöket 4M—4M forintos pénzjutalomban részes»telte. Tejbegyüjtési tervet mindkét község 1M százalékon felöl teljesítette. ♦ Az újkígyós! községi tanács de­cember 28-án nagygyűlést tar­tott a község dolgozó parasztjai­nak, ahol ismertették a három év­re szóló új begyűjtési rendeletet. ■ A gádorost gőzmalom dolgozói december 23-án 102 százalékra teljesítették ezévi tervüket. Az üzeni dolgozói megfogadták, hogy igyekeznek több és jobb minősé­gű liszttel ellátni a dolgozó pa­rasztokat. ♦ Végegyházán a vasi'iiáhomásitoz vezető «Icán (» impokbaii fejezték be egy 458 méter hosszú,, duplaszéles betonjárda épí­tését. A Dózsa- és a KossuÖi-uteákat pe­dig két helyen 5t§ méter hosszú járdá­val kJMófték össze. ■ A hidasuáti állami gazdaság­ban dolgozik a két Bartha-test- vér: Júlia és Erzsébet. Mind a ketten a gyapotszedési munkák idején alkalmazták a kétkezes szovjet módszerrel való szedést. Egyenként 19 mázsa 50 kg gyapo­tot szedtek le december 20-ig. Négy újfajta likőr kerül forgalomba Az Unicum Likőrgyár rövidesen négy újfajta likőrt hoz forgalomba- Puncs, maraschino és málna-likőrök mellett a teljesen újszerű, fenyőillatú .Erdömes- ter. nevű likőrt­A régi gyártmányokból még ebben az évben 200.000 palack likőrt, pálinkát, rumot a tőbbezer palack pezsgőt gyár­nak terven felül. Nemcsak a belföldi fo­gyasztásra kerülő árukból teljesíti túl tervét az üzem, exportköíelezettségüknck is már 250 százalékban eleget teltek. Javult a minőség is, mert a gépesí­téssel tisztább a munka. A forgó tar­tályból már automatikusan töltik az üvegbe az' italokat, s ezzel megszüntet­ték az clcsöpögcst. A minőségjavítás (neliett többet adnak a külsőre is. A kő­vetkező évben új, művészi formájú üve­gekben jelennek a boltokba a likő­rök. w* v.y ízlés szerint megcukrozzuk és egy marék mazsolát is hin­tünk rá. A kaproshoz apróra vágjuk a kaprot és úgy szórjuk rá a tésztára hintett túróra, amit ízlés szerint kissé meg is sózunk. Mákos és diósrétcs: A megőrült mákot, vagy diót kevés reszelt citromhéjjal forró szirupban, vagy cukros tejben megfőzzük és ezzel a töltelék­kel, melybe mazsolát is te­szünk, meghintjük a rétestész­tát. Ahnésrétes: A tésztát először meghintjük őrölt dióval, aztán gyalult al­mát összekeverünk cukorral, mazsolával és ezt is rászórjuk a tésztára. Az almásrétest az­tán szép sárgás-pirosra sütjük. Káposztásréícs: Apróra vagdalt, besózott, ki­nyomkodott káposztát zsírban megpároljuk, megborsozzuk és aztán megtöltjük vele a rétes­tésztát, amelyet előzőleg tej­fellel 'is meglocsoltunk. A ká­posztásrétest piroe-ropogósra sütjük. __ VtUais-aibU YUyii ____ fi hal cserélgetik a psiiaszkönyvei és a hiba marad A békési földművesszövetkezet munkájára igen sokan pa­naszkodnak — persze jogosan. A minőségileg rossz és meny* nyiségiieg kevés ételtől már nem első esetben betegedtek meg. Két héttel ezelőtt az egyik napon kalarábélevest főztek ebédre, második fogásként pedig vízbefőtt burgonyát adtak a dolgozóknak — ami aligha látott zsírt. Három nap múlva ugyanebből a bur­gonyából adiak ebédet. — Ettől többen megbetegedtek. Ezen a napon Ócskái elvtárs, a járási pártbizottság titkára is ott ebé­delt egy másik elvtárssal. Megdöbbenve szemlélték, hogy a dol­gozók részére ilyen ételeket adnak, ök maguk is csak az ebéd egy részét fogyasztották el. Az észlelt hiányosságot a falon függő panaszkönyvbe beírták azzal a gondolattal, hogy az illetékesek ezt a súlyos hiányosságot kijavítják. No, de nem ez történt... Pár nap múlva Ócskái elvtársék újra ott ebédeltek — Majd meglátjuk, mit javítottak munkáju­kon a földművesszövetkezet vezetői — gondolták magukban. Keresték a panaszkönyvet, amibe beírták a hiányosságot. Újabb meglepetés. A régi panaszkönyvet egy új cserélte fel (!?) A régi bizonyára a papírkosárba került, (!) az újban viszont semmilyen panasz még nem volt beírva. Lehet, hogy röviddel előbb tehették oda. Bűnös mulasztás ez a dolgozókkal szemben. Szomorú, hogy egyesek bűnös mulasztásukat akarják eltussolni, eltűntetik a pa­naszkönyvet és továbbra is felelőtlen munkát végeznek. Nálunk miért nincs..,? Bélmegyeren a földmíívesszö vetkezet egyetlen üzletéből bősz- szánkódé asszonyok, dolgozó paraszt asszony ok léptek ki, mikor éppen arra jártam. — Ne menjen be — szól oda az egyik az újonnan érkezőhöz, — nem érdemes, most akartam harisnyát venni, de nincs. — Én meg zoknit akartam venni a kislányomnak — szól a másik — az sincs. Aztán igy megy tovább. Egyik lábast, a másik olajat, zseb* lámpát, zseblámpaelemet szerelne vásárolni... De nincs! El* mondják közben egymásnak azt is, hogy Békésen, vagy Bé­késcsabán van. — Akkor itt miért nincs? — teszi csípőjére kezét egy nagy- kendős asszony. ... Az árúért időben kellene menni, gondosan kellene igé­nyelni a hiányzó árucikkeket, — ami a dolgozókról való foko­zottal) gondoskodást is jelentené a löidművesszövetkezet ve­zetői részéről. Ez nem jön magától, erről, a szövetkezet vezetői­nek és az áruda vezetőjének kellene gondoskodni. Komoly hiányosság még, hogy ebben a községben csak egy üzlet van — volt ugyan egy másik is, de azt valami oknál fogva bezárták. így az üzletben állandóan annyian vannak, hogy alig fémek be. Nemcsoda, ba egy kiló kenyér vásárlására egy' órahosz- sza is eltelik, mivel a kiszolgáló személyzet is kevés. Jó lenne, ha ezeken a problémákon minélelőbb segítenének. Balkus Imre, járási sajtószervező, Békés A gyulavári községi tanács udvarán levő apaistállónál két bika erősen rühes. A betegséget az ottaniak csak később, külön felhívásra vettek észre, de ak­kor sem' gondoskodtak annak gyógykezeléséről. Pedig az évi költségvetésben gyógyszer és vegyszer címén még december hó 20-án is felhasználatlanul állt 1100 forint. De ennél is sávo­sabb hiba az, hogy a rühes bi­kákkal teheneket fedeztettek^ ami előidézője lehet annak, hogy az egész község szarvasmar haáH lomány'a megfertőződjön. Fordít­sanak több figyelmet Gyulavári­ban az apaállatok gondozására. Nemzetiségi könyvtárosok értekezlete A Megyei Népkönyvtárban az elmúlt napokban értekezletre jöt­tek össze a délmagyarországi; nemzetiségi könyvtárak vezetői. A tizenkilenc szlovák és román könyvtáros beszámolt arról, hogy a könyvtárak helyiden szerve­zése, állományaiknak helytelen összetétele távol tartotta a nem­zetiségi dolgozókat attól, hogy megismerjék és megszeressék az anyanyelvükön kiadott müve­ket. Az igények leginkább köny- nyű prózai és meseművek iránt mutatkoztak, viszont a nemzeti­ségi könyvtárakban túlnyomó- részt csak nehezen megérthető szakkönyvek voltak. Az értekezlet résztvevői elhatá­rozták, hogy a jövőben sokkal szervezettebb felvilágosító mun­kát végeznek a nemzetiségi köny­vek megszerettetéséne. Szarvason például jó ideig nem tuditak a dolgozók arról, hogy a könyvtár­ban szlovák nyelvű kötetek is vannak. Pusztámé elvtársnő, az új könyvtáros nemrégiben kiállí­tást rendezett szlováknydvű könyvekből és azóta állandóan növekszik az olvasók száma. Két- egyházán is mind nagyobb az érdeklődés a románnydvű köny­vek iránt, de egyelőre mindössze 54 kötettel rendelkezik á könyv­tár. Tótkomlóson 240 kötet szlo­váknyelvű könyv van. Ezek azon­ban nem elégítik ki az igényen két, mert az olvasók főleg szép­irodalmi és ifjúsági műveket ke­resnek. A hiányokat rövidesen, felszámolják. Többek között en­nek érdekében a közeljövőben országos nemzetiségi könyvtáros konferenciát hívnak össze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom