Viharsarok népe, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-25 / 302. szám
! #53 december 25.. péntek UtUaisautU Vliyir, MOZDONY... A hosszú szerelvény indulásra készen áll a békéscsabai állomáson. Újhelyi László hatalmas vaspiszkálóval ösztökéli a tüzet nagyobb' lobogásra. Uj útra készíti elő a mozdonyt, az 500 kilométeres mozgalom további eredményeiért. A gép egyenletesen dohog. Zsiga László mozdony- vezető a gép körül járkál, vizs- gálgatja, kopogtatja kalapácsával, hol hall rejtélyes hibát... Egy pillanatra megáll a kerekeknél. — Nincs elég olaj a csapágyakban — méltatlankodik. — Makra elvtárs, önts utána az olajnak — szól oda az egyik {ütőnek. A felkétixiilés Amikor ezzel elkészülnek, visz- ezamennek a mozdony »konyhájára«, ahol a különböző műsze- űrekről tájékozódnak: van-e elegendő víz, gőz. — Még többet is elbírnánk — mondja társainak Újhelyi, aki a tűzre ügyel. — El bizony — erősíti a mozdonyvezető —, de a vonalon is kapunk még kocsikat. Újhelyi fűtő még egy lapát szenet dob a kazánba és becsukja az ajtót. — Egész jó ez a íiagymányoki porszén — mondja — nem sül össze. — Korai még ez az öröm — legyint Makra elvtárs. Bizony az utóbbi időben igen sokat kell izzadniok, mert gyakran kapnak gyengeminőségű szenet. Bányászaink igaz, minden követ megmozgatnak, hogy részükre biztosítsák a megfelelő tüzelőt, de sajnos sokszor ezt szó-szeriiit kell érteni. Gyakran süti kezüket a piszkavas, bizony meg kell dolgozni azért, hogy úton ne maradjanak. —■ Ha eddig nem sült Össze a szén, akkor már az úton nem lesz baj vele — állapítja meg magabiztosan a másik. Lassan belemelegednek a beszélgetésbe, előkerül az utazótáska és vacsoráznak míg lehet. Most várni kell még, mert a Forgalom nem adott engedélyt az indulásra. Sülthús, kolbász és savanyúság szaga tölti be a mozdony ’sátorát«. Zsiga László mozdonyvezető jóízűen fogyasztja az ízletes falatokat. Most vágott egy 210 kilogrammos hízót, jut belőle bőven az útra is. A többiek is előkeresik táskájukat és hozzálátnak a vacsorához. Elindulnak Megkapják a várva-várt engedélyt. A 411.260 számú gép után a szerelvény is megindul. Nemsokára a ködbeburkolt hosszú kocsisor eltűnik az állomásról. Eltűnt, elrobogott. És most kezdődik csak az élet a gépen. Az emberek szinte összenőttek ezzel a sötét éjszakában robogó masinával mely minden mozdulatuknak prüsszögve engedelmeskedik. iVem megy minden símán... Micsoda köd, micsoda vak sötétség! A nagy érték pedig száguld, rohan a vaspályán. A mozdonyvezető minden figyelmét az útra összpontosítja. Végzetessé válna, ha nem ezt tenné. — Az előjelző nem áll! — hangzik Makra elvtárs kiáltása. Éles fütty és a lassuló mozdonyról már észre lehet venni »elaludtak* a Forgalomnál Mu- ronyban. Bizonyítja ezt, hogy a bejárati jelző már továbbhaladásra adja a parancsot. — Az ég szívja fel őket — bosszankodik valamelyikük — úgy látszik ezeknek nem sürgős. .. | A mozdony nagyfújtatva vonszolja tovább a megrakott kocsikat. Közben számolnak, szoroznak magukban, mennyi szen- vesztcséget és időveszteséget jelent ez nekik... Újhelyi fűtő egy leesett széndarabot felvesz és visszadobja a szerkocsiba. Takarékoskodni kell: Mezőberény- ben és Cyomán újabb kocsikkal gyarapodik a szerelvény. Egyre több »túlsúlyos« kocsit továbbítanak Szolnok felé. Váltás... axtám tovább! Újhelyi Lászlót, aki szinte ingujjra vetkőzve végezte munkáját, Makra elvtárs felváltja. Gyo- mától már ő ügyel a tűzre Szolnokig. Újhelyiről vastagon száll a pára és a hátát csapkodó hideg miatt felveszi a nagykabátját is. Most egy kicsit pihen. Közben, figyeli az utat. A mindgvakrab- ban nyíld ajtón kitörő meleg egyre több gyöngycseppe.t csali j Makra elvtárs szénporral belepett homlokára. Nehéz munka ez. Egy úton sokszor másfél vagon szenet is el kell égetni. Dohát, ez az élet.. Küzdeni és célt érni! Életük összenőtt ezzel a varázslatos masinával. Izmos karjuk ontja a szenet a kazán éhes torkába, az évezredek óta kőbe zárt energia szaporán hatol a gőzbe, vasba, acél- j ba_. S a gép engedelmesen száw j guld Szolnok felé. Nagy Imre Miért van kevés középparaszt az orosházi „Október 6" tsz-ben Jó munka után jó pihenés Hajdú Júlia, a hidasháti állami gazdaság kiváló gyapotszedője ezévben 46 mázsa gyapotot szedett le. Jó munkája jutalmán a gazdaság vezetősége két hétre üdülni küldte az ország eggik legszebb üdülőhelyére, Máirafúr edre. Új cukrászda nyílik Békéscsabán iák a reggeli órákban kávét, egész na p pedig cukrászsütemé* A forgalom növekedésére való tekintettel a Békésmegyei Vendéglátóipari Vállalat ízléses berendezésű cukrászdát létesített Békéscsabán. A Csaba-sőntés helyén ma reggel nyűik meg az új cukrászda-cs- presso, ahol a dolgonyeket, feketét, italokat fogyaszthatnak. Noprói-napra szebb az életünk Ezerkileucszázötven óba vagyok a Békéscsabai Ruhagyár dolgozója. Mióta az üzemben dolgozom, életem napról-napra szebb. A felszabadulás előtt négy évig inas voltam. De a négy év alatt mindent csináltam a mosogatástól kezdve a kapálásig, csak éppen a szakmában dolgoztam keveset. A felszabadulás után az én. életem is megváltozott. Főleg azután, hogy a Ruhagyárba jöttem dolgozni. Feleségem is itt dolgozik 1952-től. A kormányprogramm megjelenése óta életünk állandóan szebb. Az árleszállítás óta vettünk 1000 forintért egy tűzhelyet és ruház-, kódunk. Ugyanakkor a feleségem szüleit és az én szüléimét is segítjük. Mindketten nagyon szeretjük az üzemet, mert egészséges, meleg, kényelmes helyen dolgozunk. Pártunk szerető gondos-, kodására úgy válaszolunk, hogy továbbra is igyekszünk a termelésből párttaghoz méltóan kivenni részünket. A jelenlegi 130 százalékos napi teljesítményünket még növeljük, mert tudjuk, hogy ezáltal saját magunknak termelünk többet és minden dolgozónak több és szebb ruhát biztosítunk. Vári Pál, a IV. varroda dolgozója.- EGY HÉT LEVELEI = E héten négy nap alatt szerkesztőségünkbe 65 levél érkezett. Levelezőink igen sokoldalúan írtak az előttünk álló feladatok végrehajtásáról. Több levélben arról számollak be, hogy milyen vélemények hangzanakel az új begyűjtési rendeletről. Ezeket a leveleket lapunkban is közöljük. Igen értékes, levelet küldött erről Huszárik András, szarvasi egyénileg dolgozó- paraszt, kiszámította, hogy a jövő évben 2000 forinttal kell kevesebbet beadnia, mint ezévben. Termelőszövetkezeti levelezőink munkájában visszaesés tapasztalható. Kevésbbé foglalkoznak beküldött leveleikben a szövetkezet munkájával, éleiével. Pedig jelentősen tudnának hozzájárulni ahhoz, hogy a szövetkezet dolgozói jobban használják ki a téli hónapokat. Ez a>írt is fontos, mert ha most nem készülnek fel idejében a tavaszi munkákra, akkor a munkák megkezdésénél csak kapkodnak, de eredményeket nem tudnak elérni. A panaszos leveleket szerkesztőségünk kivizsgálja és az eredményről levélben értesíti a levélírót. Ezen a héten megdicsérjük: Reskó Irént, a sarkadi Járási Könyvtár egyik aktíváját értékes leveléért. 800 ébresztőóra Jelentős eredményieket érnek el az Orosházi Vasipari Vállalat dolgozói a fogyasztási cikkek "gyártásában. A legutóbbi napok eseményei alapján talán az órajavító részleg dolgozói végezték a legjobb munkát. Vállalták ugyanis, hogy elfekvő anyagból 800 ébresztőórát készítenek. Ennek tettek eleget, amikor a beérkezett javításokon felül néhány nappal ezelőtt 150 ébresztőórát, majd ezt követően szombaton reggel újabb 75 órát szállítottak a kereskedelem részére. A nyúl vadászati idejének újabb megállapítása Az idei csapadékos idiőjárá.s nem kedvezett a nyultik szaporodásának.. A vadásztársaságok jelentős része még a nyúl vadászati ideje alatt önként beszüntette a nyúl vadászatát, míg mások a nyúl vadászati idejének megrövidítését kérték a törzsállomány fenntartása érdekében. A földművelésügyi minisztérium a beérkező kérések és jelentések alapján rendelettel újból megállapította a nyúl vadászati idejét. A rendelet szerint Győr, Komárom, Nógrád, Somogy, Veszprém, és Zala megyében, továbbá Fejér megye bicskei és móri járásában december 25-ig, az ország egyéb területein december 31-ig szabad nyulra vadászni. 1950-ig nyúlik vissza a jelenlegi helyzet gyökere. Ekkor alakult meg a pártszervezet a tsz- ben. Ezzel motor, új erő került mindennapi életükbe. A tsz eredménye egyre közelebb hívogatta a kívülálló dolgozó parasztokat a közöshöz. A pártszervezet, de az egész tagság bizony örült, hogy a kívülállók elismeréssel nyilatkoznak munkájukról. A pártszervezet gyorsan észrevette a dolgozó parasztok érdeklődését a szövetkezet iránt, — népnevelőit beszélgetésre küldte a községbe. Eredménye: több egyénileg dolgozó paraszt kérte felvételét a szövetkezetbe. üddig rendben is volna. Saj^ nos, ezzel aztán lezárult a velük való foglalkozás. »Tsz-be léptek — szocialista gazdaság — szocialista ember fejével is kell hogy gondolkozzanakt — így vélték többen. Mert aki átlépi a szövetkezet küszöbét, — az »megértette« a szocialista mezőgazdaság felsőbbrendűségét a kis- parcellák felett. Non találtak módot, liogkan foglalkozzanak velük, mert hiszen nem sok szó esett az elégedetlenségről, pl. az 1951-es rekord termésű esztendőben. De annál több 1952- ben. Csodálatos módon a »kész szocialistának vélt emberek« az aszályos esztendőben panaszkodni kezdtek. Némi vigasz volt számukra, hogy az egyénieknek még annyi sem termett, meg azoknak a teher is nagyobb. így aztán csendesül! az elégedetlenség szítása. Az egyéniek viszont azt WSBe, hogy a szövetkezetieknek mégsem seprik a padlásukat, így volt jobbmódú középparasztok is kérték felvételüket. Több mint 20 középparaszt állt munkába a közös földön. legtöbbje dolgozott becsülettel, de mégis vártak valamik: várták, hogy több vretTteuvs gazdasági tapasztalataikat felhasználhatják, vagy kérik segítségüket, véleményüket. Ehelyett mi történt? A tagság közül egyesek így nyilatkoztak: »Na, ők is ide kényszerültek.« Mások: »Na, ide jutott a gáiánt csizma« (sajnos, ez a véleményt ha nem is ilyen kirívóan, ma is tart). A pártszervezet, mint első őre pártunk helyes politikájának, hagyta, hogy a középparasztokat \ olyan megtűrt idegeneknek tartsák. Nem csoda tehát, ha most ebben az évben csak négy középparaszt van a csoportban. (Abból is égy a gépállomás traktoristája.) A tanulság helyett e- képpen indokolnák: Horváth elv társ, párttitkár: Nagy Imre elvtárs beszéde után egész nap, sőt még éjjeleket is beszéltünk velük, de nem hajlottak a *jó» szóra. Egyébként pedig sok volt velük a baj. Hétfőn, csütörtökön hetipiacra jártak, nem dolgoztak. Elnök: Már pedig az igazgatóságba is bevontuk őket. Kilenc tagja van az igazgatóságnak, ab« ban két középparaszt volt. Kérdés: Milyen javaslatukat használták fel a szövetkezeten ,.e- lül? Elnök: Nem emlékszem, volt biztos ilyen, mert hiszen együtt tárgyaltunk, de... Ttt van az egyik oka, hogy kevés a középparaszt a tsz- ben. Féltek tanulni, tapasztalatot szerezni a föld becsületes szakembereitől. Válaszfalat tettek a kisparaszt, a földnélküli és a szövetkezetbe lépett középjia- raszt közé. Súlyos ez a helyzet azért is, mert ennek a szövetkezetnek 98 kommunistája van. De a 24 "középpai-aszlból egyetlenegyet sem igyekeztek tagjeiölt- ~"k nevelni. (A tagjelölt- és a tagfelvételnél egyébként is hiba van, mert 1952-ben mindössze három tagjelöltet vettek fel, úgyszintén 1953-ban). Nem számoltak azzal és nem értékelték úgy, hogy az a középparaszt, aki belép a tsz-be, szilárdabb támasza a munkásosztálynak, a szocializmust építő ügyünknek, mint az az egyénileg dolgoz4 paraszt, aki még kívül áll a szövetkezeten. »Az aszály»« esztendő besodorta, a jó termés kivette a középparasztokat« — ezzel el is intézték a középparasztoiukal való foglalkozást. Minden tsz-tag a szövetkezet édes gyermeke és ne* velője a pártszervezet. A szülő se egyformán neveli gyermekét, hanem megfigyeli, melyiknek mire nagyobb az érdeklődése és azt segíti fejleszteni. Ezt nem tette a tsz pártszervezete. A népnevelők Szentetornyán agitáltak, a szövetkezeten belül pedig nem folyt politikai munka. A mostani pártvezetőségi illéseken, taggyűléseken is megtárgyalnak sok mindent — csak éppen az egyik legfontosabb kérdésről nemesik sző, arról, hogy miért szüksége« hogy középparasztok i* minél nagyobb számban legyenek a szövetkezetben. V7 an pártszervezet, de még sincs gazdája a szövetkezetnek.. A pártszervezet nem igyekszik elmélyíteni, hoj^ minden egyies tagnak épp olyan jogai és kötelességei vannak a szövetkezeten belül — hiszen egy» fonna tulajdonosat — Jegyen as volt földnél küii, kisparaszt, vagy középparaszt. A másik ok, amiért kevés a közép paraszt a szövetkezetben, annak a helytelen álláspontnak tudható be, hogy egyszerűen nem veszik vissza azokat a földdel rendelkező parasztokat, akik mát egyszer kiléptek. Ahelyett, hogy megnéznék, hogy nem-e éppen azért léptek ki ezek a középparasztok, mert háttérbe szorították őket, vagy éppen az ellen#« ség befolyásolta — olyan álláspontot hangoztatnak: »Ebben as évben nem vesznek vissza senkit«. Ilyen határozatot még a tagság sem hozhat, mert ez ellentétes pártunk paraszt-politikájával, úgyszintén a tsz új alap- szabályzatával, amely kimondja, hogy az év bármely időszakában lehet felvenni tagokat. Tehát várakozási időpontot szabtak ki — valahogy olyanformán indokolják, hogy az 1952-es évben is, aki jónak látta, belépett és aki jónak látja, most meg kilépett a tsz-ből. A középparasztságot nem azzal kell a szövetkezés útjára vinni, hogy növeljük nehézségét, hanem éppen azzal, hogy bebizonyítjuk a szövetkezeti gazdálkodás felsőbbrendűségét, hogy a középparaszt saját tapasztalata alapján jusson arra a meggyőződésre, hogy a közös gazdálkodás jobblétel biztosít számára, mint az egyéni gazdálkodás. z orosházi «Október 6» termelőszövetkezet már bebizonyította, hogy jól tud gazdálkodni, többet tud termelni, mint az egyéniek, igazolják azok a tények, hogy több középpa ászt akar ismét visszatérni a szövetkezetbe. És ezeknek abeesületes dolgozó parasztoknak saját meggyőződésük, hogy számításaikat jobban megtalálják a termelő- szövetkezetben. Ezért állnak a tsz kapui előtt és várják, hogy a tsz vezetősége a párt politikájának megfelelően mérlegelje szándékukat és ismét megkezdjék a munkát a jobb életet teremtő “közös földön. Rocskár János
