Viharsarok népe, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-21 / 273. szám

3 1953 november 21., szombat ViUaisaiök Hifié Két begyűjtési versenyhihívás útja Megyénk községei, termelőszövetkezetei szívós harccal biztosították begyűjtési tervünk teljesí­tését a nyári gabonabegyüjtés időszakában. Eb­ben az időben 14.446 dolgozó paraszt állt ver­senyben egymással a beadás mielőbbi teljesí­téséért. Ebben a harcban az almáskamarás! és az örménvkúti dolgozó parasztok végeztek ered­ményes munkát. Kormányunk programmja arra lelkesítette Almáskamarás és örménykút dolgozó paraszt­jait, hogy újabb tettekkel harcoljanak a kor- mányprogramm célkitűzéseinek megvalósításáért. m Almáskamarás dolgozó parasztjai az egész me­gye községeit versenyre hívták az őszi kapások begyűjtési tervének határidő előtti teljesítésére. Vállalták többek között, hogy Imkoricabegyüjtési tervüket október 15-re, napraforgó- és burgo- nyabegyüjtési tervüket október 5-re 100 száza­lékra teljesítik. Azonban nem teljesítették adott szavukat. November 18-ig kukoricából 93 szá­zalékra, burgonyából 39 százalékra, napraforgó­ból 86.7 százalékra teljesítették tervüket. Oka ennek, hogy a végrehajtó bizottság nem szer­vezte meg — a nyári gabonabegyüj léshez hason­lóan — a széles felvilágosító munkát. Az utóbbi hetekben pl. kisgyűléseket sem tartottak. Elha­nyagolták a vállalások értékelését, a verseny nyilvánosságát, a szemléltető agitációt. A ver­senytáblán régi adatok porosodnak, pedig nem egy olyan becsületes dolgozó paraszt van köz­ségükben, mint Gera elvtárs, aki 100 százalékra, határidőre teljesítette beadási kötelezettségét. A végrehajtó bizottság javítsa meg a község­ben a nevelő munkát. Foglalkozzon többet a dolgozó parasztok versenyével, hetenként érté­kelje azt, így még van rá módja, hogy az élőállat begyűjtésben december 10-re ismét Al­máskamarást érje az a kitüntetés, hogy megyei első lesz. IjJ Az örménykútiak is tettek vállalást november 7-re és versenyre hívták a kondorosiakat. Az őrménykúti állandó bizottság tagjai vállalták, hogy községük kukoricabeadását október 20-ig 100 százalékra, napraforgóbeadását pedig októ­ber 5-re 100 százalékra teljesíti. Vállalták, hogy az aktívák számát 85-ről 106-ra bővítik, akik rendszeresen felkeresik a körzetükhöz tartozó termelőket és elbeszélgetnek velük a begyűjtés fontosságáról, örménykút — igaz. kissé késve — november első felére kukoricabeadását 117.7 százalékra, napraforgóbeadását pedig 102.4 szá­zalékra teljesítette. Az eredményt az hozta, hogy az állandó bizottság tagjai aktívahálóza­tukat kibővítették, az aktívák és az állandóbi­zottsági tagok szoros kapcsolatot tartanak a vég­rehajtó bizottsággal és a begyűjtési csoport­tal. így kellő tájékozottsággal mennek ki a dolgozó parasztokhoz és beszélgetnek el velük a különböző kedvezményekről és a terv tel­jesítéséről. Az állandó bizottság jó munkája kö­vetkeztében elérte a község, hogy egyetlen hát­ralékosa sincs. Továbbá, hogy a versenyvállalá­sokat rendszeresen értékelik, a versenytáblára hetenként írják ki az élenjáró termelőszövetke­zetek és dolgozó parasztok neveit. Ezentúl a termelőszövetkezeteknek is megküldik a ver- senyértékelést. A példamutatásra is nagy gon­dot fordít az állandó bizottság. Figyelemmel kí­séri az aktívák begyűjtési tervének teljesítését. Nincs is olyan tag, vagy aktíva, aki adósa volna a nép államának. Kohut Mihály, Ilajzer Lajos elvtársak és a többiek saját példájukkal igye­keznek meggyőzni a dolgozó parasztokat, hogy a tervteljesítés minden dolgozó paraszt haza­fias kötelessége. A két példa mutatja, hogy a versenyvállalások teljesítése körül még igen sok a tennivaló. Hiba, hogy nem figyelmeztettük mi sem Almáskamarást, de egyik községünket sem, hogy az adott szót be kell tartani, a vállalást teljesíteni kell. A járási, községi tanácsok begyűjtési osztályain, cso­portjain túl a Megyei Tanács begyűjtési osztálya propagandistájának, de minden dolgozójának sokkal nagyobb gonddal kell kezelni a versenyvállalásokat, de különös gonddal a versenyértéke­lést, mert ez az alapja a további jó versenyszervezésnek. December 10-ig el kell, hogy érjék köz­ségi-és járási tanácsaink, a jó tapasztalatok felhasználásával, a versenyek helyes értékelésével, a szemléltető agitáció megjavításával, hogy megyénk az elsők között kerüljön ki a begyűjtés esa­tájából. Cserei Pálné, M. T. begyűjtési osztály. Megszereüem a bányát Orosházáról 1949- ben mentem el bá­nyásznak Pécsre. Először, mint csillés dolgoztam, ma már mint vájár dolgozom az üzemben. Annyira megszerettem a bá­nyát, hogy meg sem tudnék válni tőle. Jó munkánkért álla­munk szép (parket­tás, fürdőszobás) la­kásokat építtetett ré­szünkre. Ez még jobb munkára ser­kent valamennyiün­ket. Keresetem átlag havi 2500 formt. A múlt évben sem ke­restem havonta két­ezer forinton alul egy hónapban sem. Az Orosházáról to­borzott bányászok keressenek fel, szíve­sen látom őket és segítségükre leszek minden munkájuk­ban. t Dénes István vájár Pécs, Ujmeszes 9/2. n!!HI!ll!i!nil!!i!ll!!!l!!Ui;!llll!l!M)!!IIMIIIIf!l«!lini!lll!IIIN Egy középparaszt tszcs-elnök elmondja... Segítsék továbbra is a földmUvessxövetkezetek a szabadpiaci f eSvásáriással dolgozó parasztságunkat A bő termés, valamint a soro­zatos párt- és kormányintézke­dések következtében dolgozó pa­rasztságunknak komoly mennyi­ségű terménye és terméke vált feleslegessé, amit szabadpiacon értékesíthet. A földmüvesszövetkezetek n dolgozó parasztság érdekében minden községben helyben ma­gas szabadpiaci áron vásárolják fel ezeket a terményeket, termé­keket, hogy ezzel is elősegítsék a városi lakosság, a munkásosz­tály élelemmel való jobb ellátá­sát, másrészt: megkíméljék dol­gozó parasztságunkat a távoli piacokra való szállításoktól. Jól tartotta szem előtt a békés- szén tandrási földművesszövetke- zit ezt a feladatot, mintegy 59 mázsa búzát vásárolt fel szabad-1 piacon. A geszti földmüvesszö- vetkezet 98 mázsa búzát, 80 má­zsa árpát és két mázsa kukori­cát, a dombiratosi 54 mázsa bú­zát, 5.40 mázsa cukrot és 1170 li­ier étolajat vásárolt fel a szabad­piacon. Azonban nem minden földmű- vesszövotkezeti vezető érzi kel­lően ennek jelentőségét. Például a tótkomlósi földművesszóvctke- zet mindössze egy mázsa cukrot vásárolt fel ezidáig, a biharugrai és csanádapácai földművesszövet­kezetek pedig egyáltalán nem tet­tek semmit a szabadpiaci ter­ményfelvásárlás érdekében. Sürgősen javítsák ki ezt a hiá­nyosságukat a szövetkezetek. Pallag Sándor, MÉSZÖV Erősen meglátszik már a körösnagyharsányi határban is, hogy beköszöntött az ősz. Kint a földeken végzik a dol­gozók a szántást, vagy éppen a káposzta betakarításával fog­lalatoskodnak. K. Nyíri Imre, az I-es típusú »Szabad Föld« tszcs elnöke is ugyanúgy mint a többiek, igyekszik kihasz- nákii a jó időt, mielőbb befe­jezni a mélyszántást. A fa­luban az a hír járja róla: »Szorgalmas, dolgos ember, amióta tsz-elnök lett, még job­ban dolgozik. Van is neki mi­ért. Az idősebb fia százados, a középső gyári munkás, a leg­kisebb pedig a békéscsabai Mélyépítőipari Technikum ta­nulója! A fiaira gondolt ak­kor is, amikor felkerestem munkája közben. Kissé meg­lepődött a váratlan látogatá­son, de amikor megtudta hon­nan jövök, csak úgy »ömlött« belőle a szó: Elmondta prob­lémáját, beszélt munkájáról, életéről. — Még 1951-ben volt, ami­kor Nádházi András elv társ, aki kint járt a Szovjetunióban a parasztküldöttséggel, elláto­gatott községünkbe is. Beszá­molt, hogyan dolgoznak a szov­jet emberek a kolhozokban, mi­lyen eredményieket érnek el. Többen hallgatták akkor be­szédét, én is ott voltam. Vitat­koztunk, beszélgettünk arról; mi volna, ha mi is követnénk a szovjet példát? Persze el­lenvetés is volt bőven. Meg­mondom őszintén, még akkor én is féltem az újtól. Hátha nem sikerül s akkor mit csi­nálunk ? Később egy másik küldött látogatott meg bennün­ket s ekkor érlelődött meg az elhatározás: közösen dolgozunk. — Nekem 17 és fél hold föl­dem volt a múltban. A fiam tanításáért, amíg nagynehezen elvégezte a négy polgárit, min­den évben egy-egy hold föl­det kellett eladnom. A meg­maradt 13 és fél hold földdel 51-beii beléptem a »Szabad Föld« tszcs-be. Nem bántani meg, bár én vagyok a község­ben az egyedüli középparaszt, aki a nagyüzemi gazdálkodást választotta. Vegyük csak ala­pul az idei gazdasági évet. A földterületem nagyobb részén víz állott. Kormányunk ren­delkezése folytán kaptam 50 százalékos vízkárengedményt. A dolgozókról való gondoskodás a zsadányi állami gazdaságban Egy portyázóbrigád munkája Szerkesztőségünk november 13-án három tagból álló por- tyázó brigáddal indult kör­útra a zsadányi állami gazda­ságba, hogy közelebbről meg­ismerjük: a gazdaság vezető­sége hogyan gondoskodik a dolgozók szociális ellátásáról. A portyázó brigád tagjai mindannyian a gazdaságban dolgoznak. Bálint Dániel a gépműhelyben van, Deák Julia az állattenyésztésben borjúgon­dozó, Gulyás György trakto­ros brigádvezető. Közösen megtekintettük a tehenészek munkáját. Az istál­lóban tisztaságot, rendet talál­tunk. A tehenészek a brigád­lakásokban pihentek, aludtak, vagy éppen beszélgettek. Fel­kerestük őket. Érdeklődtünk, hogyan vannak megelégedve? Andó János tehenész azt mon­dotta: nincs nekünk problé­mánk, sem panaszunk semmi­re. Eg) él) az — vágott szavába Csíkos Dániel, hogy nem ka­punk gumicsizmát. Deák elv­társnő kapott ugyan egy pár csizmát, de Árgyelán Sándor brigádvezető elvette tőle. Vi­szont Vári Emma tehenész még ma is hordja azt a csizmát, amit kapott. Tőle nem vette el a brigádvezető. Otthonosak a brigádszállások A portyázó brigád tovább menve, megnézle a női állat- tenyésztő dolgozók brigádla- kását is. Barátságos szoba tá­rult a brigád elé. A kályhából jó meleg áradt. Falitükör, kis szekrény van a szobában, q megvetett ágyakon hófehér le­pedők. Az egész szoba ottho­nosnak látszott. Büszkén is mondotta Deák elvtársnő: «Ar­ra is megvan a lehetőségünk, hogy az esti munka után vil­lanyfénynél olvasgassunk. Erre a célra könyvtár áll rendelke­zésünkre. A szociális gondos­kodással a gépműhely dolgozói is meg vannak elégedve — ve­tette közbe Bálint elvtárs, a gépműhely dolgozója. Mi is mindent megkapunk, ami a kollektív szerint jár. Csak azt tartjuk hiányosságnak, hogy nincs minden szobában rádió. — Hibákról — szólt közbe Farkas Margit állattenyésztő dolgozó is — nem sokról be­szélhetünk. A gazdaság veze­tősége megköveteli a rendet és ha kell, hetenként kétszer is kapunk tiszta lepedőt. Hiá­nyosság azonban az, hogy csak egy takarónk van, ami kevés, De megnyugtat bennünket az a tudat, hogy a vezetőség úgy, mint eddig is tette, most is figyelembcveszi kérésünket. Biztosítottak meleg ételt A brigádszállások megtekin­tése után utunk az üzemi kony­ha felé vezetett. Útközben Gu­lyás György traktoros brigád­vezető elmondta, hogy a trak­torosokról való gondoskodás is elég jó. Biztosítva van részükre a téli védőöltözet. A gazdaság vezetősége gondoskodott arról is, hogy azok a traktorosok, akik távol esnek az üzemi konyhától, hetenként 1 kiló szalonnát kapjanak, 20 forin­tos áron. Azok a traktoristák pedig, akik éjjel-nappal ta­lajmunkát végeznek, meleg ételt kapnak. A gazdaság hőpalac­kokat vásárolt részükre, hogy éjjel is meleg teát tudjanak inni. Közben betértünk az üzemi konyhába. Itt is a leg­nagyobb rendet találtuk. A dolgozók elmondták, hogy a kormány programul megjelené­se óta nincs tülekedés az ebéd­kiosztásnál, mert a vezetőség egy dolgozót állított lie arra a célra, hogy az ebédet felszol­gálja. A dolgozók örömmel fo­gadták a vezetőség újabb gon­doskodását. lobban megy így a munka délután ért véget a portyázás. A brigád tagjainak az volt a véleménye, hogy az eddig elért eredményt tovább kell fokozni, ezért segítse a gazdaság vezetősége a dolgo­zókat, akik problémával for­dulnak hozzájuk. Időben orvo­solják panaszaikat, elégítsék ki jogos kívánságaikat. Ha a dol­gozók látják, hogy törődnek velük, jobbá, eredményesebbé teszik termelőmunkájukat és akkor a gazdaság vezetői el- möndliatják, hogy megfogad­ták Rákosi elvtárs szavát, aki október 31-i beszédében is a dolgozókról való fokozottabb gondoskodásra hívta fel a ve­zetők figyelmét. Bánfalvi. iiiimiiiiiiiiiiiiiiiim Amikor az összes beadásomat teljesítettem gabonából, akkor ismertették csak velem ezt a rendeletet. Mindjárt mondtam is a csoport tagjainak; a be­adott búzámból még vissza is kapok Nem bitiek el. No, jól van, majd meglátjátok. Visz- sza is kaptam 320 kiló búzát, egy mázsa napraforgót, 320 kiló kukoricát. De vájjon vissza­kaptam volna-e a termésem« bői a múltban, ha véletlenül vízkár érte földemet? Bizony nem. Na, de sok mindent tud­nék felsorolni, amit kormá­nyunk biztosít részünkre és ami azt bizonyítja, hogy elő­nyösebb a nagyüzemi gazdál­kodás. — Az elmúlt évben válasz­tott meg a csoport tagsága Iszcs-elnöknek. Szabódtani. Van nekem munkám elég, még én intézzem a csoport 11 tagjá­nak ügyes-bajos dolgát és még ráadásul irányítsak is. Mégis olyan véleményen voltak: »Te ismered legjobban kormányunk rendeletéit, jó gazda voltál min­dig és mi bízunk abban, hogy a csoportnak is jó gazdája le­szel.« Hát lehet az emberek bi­zalmát egyszerűen visszautasí­tani? Bizony nem. Elvállaltam a megbízatást. Voltak nehéz­ségeim, ez kétségtelen. De mi­után rendszeresen olvasom a Szabad Földet és a Viharsarok Népét is, a két lap olvasása nagy segítséget nyújtott mun­kámhoz. A Szabad Föld szak­mai tanácsot adott, a Vihar­sarok Népe — amelynek leve­lezője is vagyok — tanácsot és több ízben elintézte kisebb- nagyobb ügyeinket is. Amikor kezembe veszem az újságot, úgy érzem, ez az első segítőtársam, amely velem van jóban és rosszban. — Már elkészítettük a jövő- évi vetéstervet is, s most igyek­szünk kihasználni ezeket a no­vember végi őszi napokat, hogy a mélyszántást november 20-ra, vagyis Határidőre befejezzük. Itt sem megy minden olyan egyszerűen. Vannak olyan tag­jaink, akik nem rendelkeznek fogattal, ezeket kisegítik azok,, akik már befejezték a szántást, ezenkívül még a gépállomás is segíti munkánkat. Éppen a na­pokban olvastam pártunk Köz­ponti Vezetőségének ülésén el­hangzottakat. Úgy gondolom, mi I-es típusú »Szabad Föld« tszcs dolgozói akkor végzünk jó munkát, és akkor segítjük leg­jobban a Központi Vezetőség határozatának végrehajtását, ha többet és jobbat termelünk. (Kovács)

Next

/
Oldalképek
Tartalom