Viharsarok népe, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-20 / 272. szám
Vila» proletárjai egyesüljetek! (---------------v ------------------------------^ A íobb jószág — több jövedelem — vélekedik Csépai Mihály békésszentaudrási középparaszt A bekéal és fürjesi tangazdaság párosversenye V__________—J A Z M D P B É K É SMEGY El PAR TBIZOTTSÁ GÁ N A K LAPU 1953 NOVEMBER 20, PÉNTEK Ara 50 fillér IX. ÉVFOLYAM, 272. SZÁM Vezetőink bátorítsák az alulról jövő bírálat tömegméretű kibontakozását A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének június 27—28-i határozata egyik feladatként szabta meg a pártéletben: állandóvá kell . tépni a bírálat, önbírálat alkalmazását. Ez szo- rosobbra fűzi a kapcsolatot a párt és a dolgozó nép között. A Központi Vezetőségnek e határozató újabb erőt jdent megyénk munkás-paraszt levelezői számára.' Még szilárdabban és bátrabban bírálhatnak. Ez tapasztalható abban is, hogy az utóbbi hónapokban emelkedett a bíráló-hangú leve,lek száma. Azonban igen sok olyan dolog van, amiről levelezőink nem vesznek tudomást. Behunyt szemmel mennek el a termelést gátló hiányosságok mellett. Pedig ezeket is bátran fel kejl tárni akár vezető, akár dolgozó követte el a hibát, hogy a bírálat után idejében meg tudja szüntetni a hiányosságot. Sztálin elv társ azt tanítja: «Ha nem vesszük észre és népi tarjuk fed nyíltan, becsületesen, ahogyan bolsevikhoz illik, munkánk fogyatékosságait és hibáit, akkor elzárjuk /magunk előtt az előrehaladás útját.» Levelezőink önzetlen és öntudatosan végzett munkájában óriási erő van. Vannak olyan párt és gazdasági funkcionáriusaink, akik felismerték ezt, az erőt és már több ízben igénybe, is vették. Például a Megyei Tanács pénzügyi osztályának dolgozói elfogadják a dolgozók bírálatát, minden késedelem nélkül válaszolnak és intézkednek a bírálatra. Az ilyen intézkedések csak tovább növelik a dolgozók önbizalmát, mert látják, hogy a vezetők nemcsak meghallgatják az alulról jövő bírálatot, hanem cselekszenek is. Több gazdaságvezető kérte már levélben szerkesztőségünket, bíráljuk munkájukat és adjunk*segítséget ahhoz, hogy eredményesebben dolgozzanak. Hasonlóan tett Baranyai elvtárs is, a hidasháti állami gazdaság igazgatója. Ez is egy bizonyítéka annak: felismerte az alulról jövő bírálat jelentőségét és látja, hogy énéi- kill nem tud jól és eredményesen dolgozni. Azonban ez nem elegendő. Szükséges az is, hogy a brigádvezetők, munkacsapatvezetők is ismerjék a bírálat jelentőségét. Pontosan a hidasliáti állami gazdaság levelezőjével, Kiss Zsófia elvtársnővel történt meg az, hogy Szabó Minályné, a «Béke» üzemegység brigádvezetője megtámadta, mert egy bíráló cikk jelent meg a lapban. Pedig ezt a cikket nem is a levelező, hanem szerkesztőségünk egyik munkatársa írta. Nem egy esetben a bírálat elfőj tói olyan helytelen eszközökhöz folyamodnak, hogy rábeszélik a párt harcos katonáit, a közvélemény parancsnokait: hagyják félbe a levelezést, mert abból semmi hasznuk nincs. Azonban arra nem gondolnak, hogy a párt megvédelmezi a levelezőket az üldözéstől. Az alulról jövő bírálat kibontakozását semmi sem gátolhatja meg jobban, mint az. ha durva, vagy finomabb formában igyekeznek egyesek elnyomni mindazt, amit az egyszerű dolgozók, a munkásparaszt levelezők észrevesznek munkaterületükön. Az ilyen vezetők nem látják azt, hogy a dolgozók sokkal bátrabbak, őntuda- tosabbak lettek és nem hajlandók tűrni egyes vezetők részéről a basáskodást A kommunista vezetők csak akkor végezhetnek munkaterületükön jó munkát, ha minden esetben felfigyelnek az alulról jövő bírálatra és nem arra törekszenek, hogy elfojtsák. Nemes elvtárs, a mezőgyáni községi pártbizottság titkára olyan légkört teremtett a párttagok, a Viharsarok Népe levelezőinek körében, hogy bátran megbírálják azért, ha valami hiányt tapasztalnak munkájában. A tömegek bírálata, a panaszok meghallgatása azt eredményezheti minden párt- funkcionáriusnál,. hogy kevesebb hibát követnek el irányító munkájukban, több segítséget, útmutatást tudnak adni a dolgozóknak a határozatok végreliajtásá- hoz is. Ila levelezőink érzik és látják, hogy az egyszerű soraikra, a beküldött levelekre az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet fordítanak pártfunkcionáriusaink, akkor egyre bálraliban és mind nagyobb bizalommal keresik fel őket problémáikkal. S ha bátorítják a levelezőket, a párttagokat, akkor kifejlődik egy tömegméretű bírálat, amelyre olyan szükségünk van, mint a vízre, vagy kenyérre. Tapasztalható nem egy ízben olyan megnyilvánulás is hivatali szervejnk részéről: nem veszik szívesen, ha valami hiányosságról tudomást szerez a Megyei Pártbizottság lapja. Félnek attól, ha a lapban megjelent fogyatékosságaikat olvassák megyénk egyszerű dolgozóig az újságból, szerintük akkor csorba esik tekintélyükön. Ez persze, «hamis» okoskodás, mert a levelezők által feltárt hiányosságok nemhogy csökkentenék tekintélyüket, hanem azt eredményezik, hogy munkájukat jobban el tudják végezni. Özvegy Varga Mihátyné, egyszerű dolgozó asszony Orosházáról ezt írta szerkesztőségünkhöz küldött levelében: «Felülvizsgálaton vettem reszt a békéscsabai Központi Rendelő Intézetben, ahol Pioliányi Margit főorvosnő azt mondotta, amikor megvizsgált: Nem szégyenli magát, amiért megírta panaszát a Viharsarok Népének, magától ez igazán nem volt szép, hogy ilyet csinált Aztán összeszidott és azt mondta, hogy nem jár részemre táppénz. Pedig kezelőorvosom B titkOMlisi szövetkezeli parasztok segítik az egyénieket, hogy mielőbb az utolsó holdba is elvessék az öszibúzát Kormányunk lehetővé tette: akik ma még jobbnak látják az egyéni gazdálkodást, kiléphetnek a termelőszövetkezetekből. Ez a lenini tanításból, az önkéntesség elvének következetes betartásából fakad, A falu ellenségei, a ku- lákok ezt arra akarták felhasználni, hogy gátolják a kormány- programul végrehajtását, gátolják az őszi munkák sikeres elvégzését; Lényegében azt akarták elérni, hogy vetetlen maradjon a föld, ne legyen jövőre kenyér s ezt majd annak idején népi demokráciánk nyakába varrják: ugye, még kenyér sincs! A tótkomlóst kulákok mesterkedése bizonyos sikerrel is járt, hiszen az őszibúza vetése nem fejeződött be határidőre. A munkák halogatására felhasználták az olyan dolgokat is, mint például a kilépő tagoknak a föíd kiadását. Céljuk volt, hogy bizonytalanságban tartsák az embereket: Ki tudja, hol kapjátok a földet; ah, nem is érdemes gondolni vele; nem törődik veletek senki. így keltették a za«art. De résen voltak ä kommunisták és harcha indultak az osztályellenség hazugságainak megsemmisítéséért. A dolgozókhoz fordultak. Elmondták: a kormány célja, hogy minden dolgozó paraszt nyugodtan tervezhesse jövőjét, mind többet termeljen, növelje jövedelmét egyéni parcelláján, vagya közös gazdálkodásban; ki, hol látja számítását jobban megtalálni. Egyszóval: biztonságosan érezze magát. Ugyanekkor ennek megvalósításában gyakorlatilag is segítettek. A községi pártbizottság javaslata alapján mindhárom szövetkezetből kilopok 2—2 megbízottat küldtek a földkiadás műszaki munkálataihoz. A megbízottak — akik ismerik a helyi emberek viszonyait, például A szövetkezet volt tagjainak hiányzó 150 holdnyi búzavetését c héten befejezik. Ugyancsak befejezik a «Haladás» volt tagjai is a vetést —- a szövetkezet tagjainak segítségeiéi. A föld kimérése az «Alkotmány* szövetkezetből kilépőknél elmaradt. Ezeknek úgy segítettek a pártbizottság javaslata alapján, hogy akiknek . tanyájuk van, megkezdhették a szántást, vetést és a műszaki munkák irtán majd leverik a mézsgyekarókat. Ugyanakkor úgy is segítenek — kinek hol a tanyája — javasolták, hogy hol adják ki egyeseknek a földterületét. Ezentúl pedig az egyénileg gazdálkodást választó dolgozó parasztoknak a szövetkezeti parasztok a szántási, vetési munkákban is segítenek. A <Haladás» tagjai szövetkezeti gyűlésen határozták • ezt el: Mi nemcsak azt akarjuk, hogy a mi földünk teremjen bőségesen, hanem az egész tótkomlós!. Tovább látunk az orrunknál. Több vetés: több gabona, több kenyér, így vélekedtek. De így vélekednek a «Viharsarok», az «Alkotmány» tagjai is. a búzavetés sürgőssége miatt —, hogy a gépállomás brigádvezetője a helyszínen írja össze, kinek van szüksége gépierőre, no kelljen a dolgozó parasztoknak időt tölteniük a szerződéskötéssel a nagy munka közben. S a műszaki munkák befejezése utón két-három nap alatt itt is befejezik a búza vetését, hiszen a szövetkezét la minden erővel <it van: fogattal, vetőgéppel, hogy minél előbb az utolsó holdon- •» elvessék Tótkomlóson az ősz »búzát. (Csereit A „Viharsarok“ szövetkezet fogatai, vetőgépei vasárnap is az egyéniek földjén szántottak, vetettek A silózási héttel a dolgozó parasztok több Jövedelméért, népünk Jobb ellátásáért Megyénk tsz-i, egyéni gazdái a múlt évben pártunk és kormányunk útmutatásával és anyagi támogatásával komoly eredményeket értek el a síló- zási terv teljesítésűben. A termelőszövetkezetek megyénkben az 1952. évi silózási tervüket 100 százalékon felül teljesítették. Ennek, volt köszönhető, hogy a rossz takarmánytermés következtében előállott nehézségek ellenére is állatállományukat viszonylag kevés veszteséggel teleltették át. Nem egy tsz volt a megyében, amely az egyébként igényes fehérhűsser- tés állományának nem tudott egyebet adni, mint sílótakar- mányi és méghozzá nem is valami jóminőségűt és mégis át tudott teleltetni.' A tavalyi átíeléltetés igen komoly leckét adott minden tsz- nek, egyéni gazdának és állattenyésztési dolgozónak, mégsem tanultunk belőle eleget, mert az 1953. évi silózási tervünket még mindig csak 30 százalékban teljesítettük. Pedig az idén a kormánytól is sokkal nagyobb segítséget kaptak tsz-eink, egyéni gazdáink, azzal, hogy betönsíió építésére rendelkezésükre bocsátott kedvezményes hitelt, 5,192.800 forintot. A hiba az, hogy ebből a hitelből mindössze csak 1,258.280 forintot vettek igénybe. Az idei jó takarmány termés elbizakodottá tette egyes tsz-k vezetőségét, egyéni gazdákat, községi tanácsokat, de még a járási tanácsok egyreszét is. Ennek tudható be, hogy süó- zási tervünk teljesítésében ilyen nagyfokú a lemaradás, hogy a iuegyék sorrendjében Békés megye a 14. helyre került. Pedig' az elbizakodásra semmi okunk sincs. A kormány prog- rammjában lefektetett árubősó- get az állati termékekből csak úgy tudjuk megvalósítani, ha biztosítjuk állatállományunk olcsó, bőséges és vitamindús takarmányozását. Ezt a téli időszakban csak a silózási tervünk maradéktalan teljesítésével, illetve túlteljesítésével biztosíthatjuk. Éppen ezért felhívjuk megyénk összes tsz-ének vezetőségét és tagságát, valamint az állattartó egyéni gazdákat: csatlakozzanak a november 22-én beinduló silózási hét mozgalmához, lgu biztosítsák kormányunk prog- rammjának megvalósítását; több tej, vaj, hús jusson a dolgozók asztalára és több legyen jövedelmük a termelőszövetkezeti tagoknak és egyéni gazdáknak. Gépállomási dolgozók! Gépierővel siessetek tsz-eink segítségére. hogy még a fagyok beállta előtt teljesíthessék sílő- zási tervüket. Állattenyésztési szakemberek! Községi, járási és megyei tanács, dolgozói segítsétek egyéni és termelőszövetkezeti parasztjainkat a silózási terv teljesítésében, mert több takarmány, több állat, több tej, tojás, hús, zsír, gyapjú, toll és bőr, ami több, olcsóbb ruhát, élelmet, magasabb életszínvonalat jelent dolgozó népünk számára. Pataj Mihály, as Állattenyésztő Állomások Megyei Igazgatóságának igazgatója. Szabó Lajos, a Megyei Tanács mezőgazdasági osztályának főállatteny észtője. szerint 78 nap után kaílene táppénzt fizetni az SZTK-nak.» De szabad-ie így bánni a dolgozókkal azért, amiért közölték a párttal problémájukat, panaszukat Nem. Aki így akarja elnyomni a dolgozók jogos igényeit, az a maga területén ezzel a magatartásával nemhogy erősítené, hanem lazítja a párt és a tömegék közötti kapcsolatot A helytelen nézeteket meg kell szüntetni és erélyesen fellépni azok ellen, akik a bírálókat üldözik. Ha azt akarjuk, hogy a Központi Vezetőség határozatát sikeresen megvalósítsuk és hogy egyre bátrabban bíráljanak a munkás-paraszt levelezőink, a dolgozók, akkor barátibb szálaknak kell fűződni a vezetők és a dolgozók között, Malenkov elvtárs az SZKP XIX. kongresz- szusán azt mondotta: «Minél szélesebben bontakozik ki az ónbí- rálat és az alulról jövő bírálat, annál teljesebben érvényesül majd népünk alkotóereje és népünk energiája, annál erősebben fejlődik és erősödik majd a tömegekben az az érzés, hogy ők az ország gazdái.»
