Viharsarok népe, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-11 / 264. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! y Élüzeni lett a Békéscsabai Téglagyár November 7-i vállalásunk teljesítéséről V __________________ A Z MDP BÉKÉSMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LA P 71 t* 1953 NOVEMBER 11., SZERDA Ára SO fillér IX. ÉVFOLYAM, 264. SZÁM A Politikai Bizottság beszámolója a Központi Vezetőség 1953 június 28-i határozatainak végrehajtásáról Kákosi Mátyás elvtárs beszéde a Központi Vezetőség 1053 október 31-i ülésén (Folytatás.) Szövetségünk a középparasztsággal Az a körülmény, liogyi hazánkban a termelőszövetkezetek létrehozásával megkezdődött a falun a szocializmus építése, nem változtatta meg alapjában azt a lenini politikát, mely á mai viszonyokhoz hasonló helyzetben előírja, hogy > támaszkodjunk ! teljes erővet a szegényparasztságra, legyünk szövetségben : a középparaszttal és harcoljunk a kulák ellen«. Mióta, a tcrmetőszö- vetkezeti mozgalom fejlődésnek indult a faluin, a szegéuyparaszt- ság mellett természetesen elsősorban a szövetkezeti parasztságra támaszkodunk, .melynek sorai között növekszik a középparasztok száma. (Bár a most kilépők között nagy a középparasztok arány a c) Az is világos, hogy a mi viszonyaink közölt az a középparászt, aki már belépett a szövetkezetbe, aki lelkes híva; a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelésfíék, szilárdabb Uhiuiszniik, mint az a sze- géiiyparaszjt,jjlfi fúní széniben áll a ternietőszövetke/.ét- 4eí. A termelőszövetkezetek, a szor Dialista mezőgazdaság nagyüzemi fejlesztése közben tehát egy pillanatra sem szal/ad elfeledkez- iiliük arról, hogy politikánkban j á lenini hármas' jelszónak meg-1 felelően változatlámil fontos a közép- ] parasztsággal.; való szövetségünk is. Ezért tekintet nélkül árra, hogy ! jelenleg még hogyan viszonyul a termelőszövetkezethez, álljak vele a szövetséget s annak a lenini tanításnak a széliemében, hogy a munkásosztály a közép- parasztot a szükségletei iránt tanúsított figyelmes magatarlás- sal vonja a maga oldalára «, mi is arra törekszünk, hogy száinotvessüuk minden tekintetben középparaszt szövetségesünk érdekeivel és kielégítsük ezeket az érdekeket. Az errevonatkozó határozatok szorosabbra fűzik a munkás-paraszt szövetséget, tovább erősítik pártunk .befolyását, tekintélyét s tovább szilárdítják egész népi demokráciánkat. Eredményeink megszilárdítása Központi Vezetőségünk és kormányunk határozatainak döntő része az, amely előírja, hogy iparfejlesztésünk ütemének lassítását olyan átcsoportosításra használjuk fel, mely lehetővé teszi a .mezőgazdaság eddiginél hasonlíttaataUanabbul erőteljeseid) támogatását és fejlesztőset, , ami ennek következménye: az élelmiszerek termelésének növelését. A lassúbb ütem módot ad arra, hogy eddig elért eredményeinket megszilárdítsuk, megszüntessük népgazdaságunkban azokat az aránytalanságokat, melyek mindenekelőtt a mezőgazdaság fejlődésének elmaradásában, továbbá a népjólét emelését szolgáló élelmiszeripar és könnyűipar lassú fejlődésében, valamint a lakásépítésiek terén és egyebütt jelentkeznek. A Lassított ütem lehetővé teszi a lélegzetvételt, az elért eredmények pontos számbavételét, a hiányok pótlását, a rendszeres karbantartást, a tartalékok feltöltését és mindazoknak az akadályoknak az elhárítását, melyek egyre érezhetőbben gátolták és még mindig gátolják továbbfejlődésünket. Iparosításunk eddigi hatalmas eredményei módot nyújtanak arra,: hogy ezt az átcsoportosítást gyorsan és sikeresen Végrehajtsuk. Ez az átcsoportosítás viszont lehetővé Lesei ipari munkásságunk, az egész dolgozó nép jólétének további egyenletes, állandó javulását, 1 egyben egész szocialista építésünk erőteljes továbbfejlesztését. Egész továbbfejlődésünk kulcskérdése, az a legközelebbi döntő láncszem, melyet teljes erővel meg kell ragadnunk: a mezőgazdaság fejlesz-' lése. Ez az a bizonyos lenini láncszem, mellyel előkészítjük az átmenetet a következő láncszemhez, mely-nélkül nem fejlődhetünk tovább. Ez most és a legközelebbi 2— 3 évben a központi feladat. Most erre kell erőinket összpontosítani. Ha ezt a feladatot jól-megoldjuk, népűnk jóléte emelkedik, pártunk és a tömegek viszonya megjavul, erősödik a munkás- paraszt szövetség, népi demokráciánk alapja. A szocialista építés új szakaszába léptünk A lélegzetvél el, a nehézipar fejlesztésének lassítása, az elért eredmények megszilárdítása, és ugyanakkor a mezőgazdaság gyors és nagyarányú fejlesztése együtt alkotják legjellemzőbb sajátosságát annak az új szakasznak, melybe Központi Vezetőségünk és kormányunk határozatai után léptünk. Ezek a feladatok újak az eddigiekkel, a régiekkel szemben, végrehajtásuk komoly változást, bizonyos fokig fordulatot jelent szocialista építésünk módszereiben. Központi Vezetőségünk mai ülésének jelentősége abban is áll, hogy világosan rámutat arra, hogy a szocialista épílés új szakaszába léptünk, abba a szakaszba, ahol a mező- gazdaság gyors fejlesztése a központi kérdés, ahol a dolgozó: nép életszínvonalának állandó javítását, a szocializmus alaptörvényének fokozottabb érvényesítését tűzzük napirendre. Pártunk minden tagja legyen tudatában annak, hogy alapvető változás állt l>e gazdaságpolitikánkban, annak irányvonalában. Ezért minden élvtársunk tanulmányozza gondosan határozatainkat és rendszabályainkat és értse meg, hogy döntő mértékben jó végrehajtásuktól függ egész további fejlődésünk, egész jövőnk. A határozatok végrehajtásainak nehézségeiről Ezt azért kell ilyen élesen aláhúzni, mert mint minden jelentős és mélyreható átcsoportosításnak és: átállításnak, a mi ha-! íározaláínk , végfehaj fásának is vannak' néliézs'égei, mélyeket nem j akarunk lekicsinyelni és melyók előtt nem kívánunk szemetbuny- ni. Az ipari termelés olyan jelentős átállítása, mint az, amit pártunk és kormányunk határozatai megkövetelnek, sok munkát, körültekintést és gondot igényel. Növeli a nehézségeket, hogy az átcsoportosítással • kapcsolatban most jelentkeznek és most ütköznek ki eddigi iparfejlesztésünk gyors ütemének árnyoldalai: az, hogy villainosenergialermelésünk- nél nem helyeztünk kellő gondot erőműveink biztonságos üzemeltetésére, hogy szénbányászatunkban elhanyagoltuk a feltárási és így tovább. Ezt világosan meg kell mondanunk, mert egyes elvtársaink ezeknek a bajoknak a jelentkezését Központi Vezetőségünk határozataira, az új kormány programúijára, szóval a hibák feltárására vezetik vissza. Ma már nem szorul magyarázatra, hogy milyen helyesen járt el pártunk és kormányunk, mikor bátor kézzel nyúlt e kérdésekhez, s hogy milyen súlyos következményekkel járt volna, ha idejében hete nem avatkozunk. De nem is ezek a nehézségek az átállás, az átcsoportosítás legkomolyabb akadályai, hanem az az értetlenség, voutalottság, belső, ellenállás, melyet elvtársaink egy része a határozatok végrehajtá? savai szemben tanúsít. A párt és a kormány határozatait a munkásosztály, a parasztság, az egész dolgozó nép helyesléssel fogadta. A dolgozók megértették, hogy e határozatok az ő javukat szolgálják, a dolgozó nép, elsősorban az ipari munkásság jólétének emelését célozzák. Ez megkönnyíti a gazdasági vezetés munkáját. A határozatok kijavítják a hibákat, csökkentik az eddigi túlfeszített ütemet. Reálisabbá teszik terveinket, s ezzel megkönnyítik, elősegítik végrehajtásukat. Az iparfejlesztés lassúbb üteme v égre lehetővé teszi a gazdasági -vezetők számára, hogy körültekintsenek gazdaságuk táján, rendbeszedjék üzemeiket, megjavítsák a munkavédelmet, a munkásjóléti intézményeket, az Öltözőket, a fürdőket, az ebédlőket, több gondot fordítsalak a gépek karbantartására. Biztosíthatják jó, folyamatos üzemeltetésüket, jobban megszervezhetik a munkát, megjavíthatják a minőséget, csökkenthetik az önköltséget, a selejtet,: gondoskodhatnak a munka termelékeny)- s égének emeléséről, takarékosabban bánhatnak az anyaggal, energiával. Egyszóval: megvalósíthatjuk mindazt, aminek az elmúlt hat esztendő hatalmas ütemű fejlődése közben néni tudtak elég figyelmei szentelni. Azt tapasztaljuk azonban, hogy akadnak olyan elvtársiunk, akik most, mikor az átcsoportosítás feladata új kérdések elé állítja őket — olyanok elé, amelyeket eddig nem végeztek és amelyekben nincsen gyakorlatuk — megtorpannak. Nem egyszer mereven ragaszkodnak régi elgondolásaikhoz, eltúlozzák az átcsoportosítással, az átállással járó nehézségeket cs Vontatottan, immélámmal állnak a munkához. Mű-1 sokat a helyes és célravezető, határozatok megértésében és végrehajtásában az gátol, hogy csak; saját területüket tartják szem; előtt, csak saját gazdasági águk-' kai törődnek, s nem törekszenek arra, hogy feladataikat az egész szocialista népgazdaság szempontjából tekintsék. Az ilyen gazdasági vezetők kételyeit, bizonytalanságát, vonlatottságát, vagy ellenkezését nein egyszer ügyesen az ellenség is táplálja, támogatja, éneket szolgáltat hozzá. Vannak olyan gazdasági vezetőink, akik rabjai saját régi elképzeléseiknek. Az ilyen elvtársak néni törekednek arra, hogy megértsék határozataink célkitűzéseit és hatását, nem hatolnak e határozatok lényegébe, nem tanulmányozzák végrehajtásuk gazdasági és politikai eredményeit és ezért nem képesek megérteni, hogy miért van döntő jelentősége az átállásnak. Akadnak azonban olyan elvtársaink is, akik az iparosítás és a beruházások ütemének lassítását visszavonulásnak tekintik, a mezőgazdaság és a parasztság támogatásában jobboldali politikát látnak és azt, hogy az ipar fejlesztésének csökkentett üteme mellett a mezőgazdaság gyors fejlesztésére veszünk irányt, letérésnek tekintik a szocializmus építésének helyes útjáról. Az efféle nézetek rendkívül komoly károkat okozhatnak, ha teljes erővel fel nem lépünk velük szemben. A szocialista építés folytatásának egyedül helyes útja Az a politika, melynek eredményéképpen megnő a szocializmust építő munkásosztály, de az egész dolgozó nép életszínvonala és jóléte, megnő a mezőgazdaság termelése és vele együtt több lesz a búza, a hús, a zsír, a tej, az élelmiszereknek s azoknak a nyersanyagoknak a mény- nyisége, melyekkel a mezőgazdaság szocialista iparunkat táplálja, nem visszavonulás, de előrehaladás. Ha nti most, miután iparúnkat a háború előttinek háromszorosára emeltük, ráférünk arra, hogy a mezőgazdaság termelését, benne az élelmiszerek termelését is erőteljesen megnöveljük, hogy ezzel megemeljük az ipari munkásság életszínvonalát — ez nem letérés a szocializmus építésének útjáról, hátiéra tű Izgit an gyors iparosit ásunk folyamán előállott arátiyltd,ni»4g<>k szükséges és clkeriilhetellen kiküszöbölése, a szocialista .építés folytatásának egyedül helyes útja fejlődésünk jelenlegi szakaszán. A Központi Vezetőség és a kormány határozatainak végrehajtásával szemben helyenként ellenállás tapasztalható állami és gazdasági vonalon, magában az Országos Tervhivatalban és a kohó- cs gépipari minisztériumban, a nehézipari minisztériumban is, ahol az elvtársak egy része fial év alatt hozzászokott ahhoz, hogy az ipari termelés tervének iiíc- j mét szakadatlanul —- nem egyszer még év közben is —megemelték és most az új feladatok előtt megtorpannak. De tapasztalható helyenként vohtatotíság C3 ellenkezés pártunkban, sőt pártunk központi apparátusába« is, például terv- és pénzügyi osztályunkon. Élesen fel kell lépni az ilyen jelenségekkel szemben. Az, hogy egy vezető elvlárs kényszeredetten, meggyőződés nélkül vagy éppen elutasítóan viszonylik pártunk és kormányunk döntő határozataihoz, nem marad titok, ezt észreveszik a körülötto dolgozó elvtársak, az egyszerű munkások és észreveszi az ellenség is. Az ilyen magatartás gátolja a lendületes munkát, fékez, lazítja a fegyelmet, lassítja a munka ütemét, csökkenti az éberséget s mindezzel fokozza az átállítás nehézségeit. Az ellenség bátorságot merít ebből, megkettőzi erőfeszítéseit és növeli kártevését. Mikor pártunk új módszerekkel, az eddig folytatott politika «megváltoztatásával oldja meg a feladatokat, amikor ennek megfelelően módosítást végez, - egyesek nem tudják követni az újat. Tétováznak, lépcsődnek, sőt ellenkeznek. Ez nemcsak nálunk van igy. Amikor Lenin javaslatára (Folytat» a 2. oU'alon )
