Viharsarok népe, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-10 / 263. szám

\JiUauaiok VLípi

ÍSS3 nóvonib'rtr' 14.. tedd

Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a Központi Vezetőség 1953 október 31-i ülésén

(Folytatás az 1. oldalról.) milliárd kilencszázmillió forintot kitevő különböző kedvezményben részesül.

\z eddig megtett intézkedések 1954-ben a munkásoknak és alkalmazottaknak, másrészt a parasztságnak külön-külön mintegy hárommilliárd forintot kitevő megtakarítást biztosítanak.

A Központi Vezetőség és a kormány határozatának megfelelően Budapesten és az ipari városokban augusztus 1-én megkezdődött az épületek tatarozása és a felemelt lakásépítési programra végrehajtása.

A párt és a kormány határozatainak nyomán folyik az ipari termelés és a beruházások átcsoportosítása. Ezzel biztosítjuk a könnyű- és élelmiszeripar termelésének növelését — tehát a fogyasztási és közszükségleti cikkek mennyiségének növelését, minőségének javítását és főkent a mezőgazdaság gyors fejlesztését. Ennek megfelelően az 1954. évi népgazdasági tervben lényegesen csökkennek a nehézipari beruházások, ugyanakkor az eddiginél gyorsabb ütemben fejlődik a könnyű- és élelmiszeripar termelése.

Lényegesen meg kell változtatnunk a fogyasztási és ter- melési javak termelésének arányát a fogyasztási cikkek javára

és biztosítanunk kell, hogy a nehézipar üzemei is jelentős mértékben gyártsanak közszükségleti cikkeket. Gyorsabb ütemben kell fejlesztenünk azon iparágak termelését, amelyek a mezőgazdaság fejlődését segítik elő.-Rá kell mutatnunk arra, hogy népgazdaságunk fejlesztési terveinek átvizsgálása, a beruházások terveinek átcsoportosítása és csökkentése rendkívül vontatottan történik. Gyakori eset, hogy a beruházás csökkentése alig haladja meg azt az összeget, melvet az illető minisztérium anyaghiány, vagy kapacitáshiány miatt úgy sem tudna elkölteni. Mindez erősen gátolja partunk es kormányunk határozatainak végrehajtását.

A Központi Vezetőség és a kormány mezőgazdaságra vonatkozó határozatainak megfelelően egy sor intézkedés történt, mely a kedvezményeknek egész sorát tartalmazta. Különösen fontosak nzok a kedvezmények, melyekhez parasztságunk a begyűjtés csökkentése, a hátralékok elengedése révén jutott, valamint az a rendelkezés, amely a begyűjtési kötelezettséget három évre előre, egyszerre állapítja meg.

E rendszabályok hatására az egyénileg dolgozó parasztság termelési kedve javult, nőtt és szilárdult biztonságérzete is.

Ezt mutatja, hogy az egyéni gazdák részéről egyre fokozódik a kereslet a mezőgazdasági gépek, a tenyészállatok, lovak, a nemesített vetőmagcsere iránt és főleg ezt bizonyítja a tartaiékföldek hasznosításának sikeres menete.

Október közepéig, a körülbelül 800 ezer katasztrális holdat kitevő tartalék területből (melyből 643 ezer katasztrális hold a szántó) már 90 százalékot ötéves időtartamra bérbeadtak és sok község akadt, ahol több volt a bérleti igény, mint a rendelkezésre álló tartalékföld. Ebből egyénileg gazdálkodók 430 ezer katasztrális holdat béreltek. Egyénileg gazdálkodók saját tulajdonukba kértek vissza 60.000 katasztrális holdat. A tartalék- földek bérbevevése egyik fontos

mutatója a párt- és kormányhatározatok helyességének.

Végrehajtásra kerültek azok a határozatok is, melyeket a Központi Vezetőségünk és kormányunk a népi demokratikus állam és a lakosság közötti helyes viszony létrehozására, a törvényesség helyreállítására hozott. Végrehajtásra került a széleskörű amnesztia, megszűnt az internálások rendszere, feloszlattuk az intemálóíáborokat, megszűnt a kitelepítés. Létrejött a törvényesség egyik fontos biztosítéka, a legfőbb ügyészség. Bár még most is előfordul a dolgozókkal való rideg bánásmód a hatóságok részéről s a törvényesség betartásánál a legalsó állami szervek működésében még sok a kívánnivaló, ezeket az intézkedéseket a lakosság megelégedéssel és helyesléssel fogadta. Az ország törvényes rendje, a lakosság nyugodt, biztonságos életkörülményei ugyanakkor megkövetelik, hogy minden állampolgár tartsa tiszteletben a törvényeket, fegyelmezetten tegyen eleget kötelességeinek. Érvényt kell szerezni az állampolgári fegyelemnek minden téren: az adófizetésnél, a begyűjtésnél, az összes állampolgári kötelezettségek hiánytalan teljesítésénél.

Termelőszövetkezeteink

megszilárdítása

A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben most a .fő feladat nem a további területi, vagy mennyiségi növelés, hanem a megszilárdítás, a terméshozam növelése, a jövedelmezősíg emelése. Központi Vezetőségünk és kormányunk azon határozata után, hogy az önkénlessíg elvének aláhúzásával az idén a termelőszövetkezetekből a tagok kiléphetnek, sőt a szövetkezet megfelelő többség követelésére fel is oszolhat, a termelőszövetkezetek összes ellenségei sorompóba léptek és általános támadásba mentek át. A termelőszövetkezetek megerősítésire hozott sorozatos kormány intézkedések segíts égével azonban pártunk tagjai az első hetek kezdeti nehézségeit és bizonytalanságait leküzdve,

a termelőszövetkezetek párton- kívüli aktíváival összefogva, egyre határozottabban álltakj ki a szövetkezeti gazdálkodás ügye mellett, megfordították a helyzetet és fokozatosan visz- szaszorították a falu szövetkezetellenes, kapitalista, reakciós erőit.

Megállapítható, hogy a termelőszövetkezetek és csoportok nem egészen tíz százaléka oszlik fel. Azoknak az új tagoknak a száma, akik már az idén ősszel beléptek a termelőszövetkezetekbe, meghaladja a háromezret. A kilépők között sok az idén, vagy a tavaly ősszel belépett tag, akiknek javarésze még nem is dolgozott kollektívában és sok az olyan középparaszt, aki a kezdet nehézségeivel és gyermekbetegségeivel küzdő új, fiatal termelőszövetkezetekben nem ' találta meg j gazdasági számítását, vagy akit | elkedvetlenített az egyes szövet- j kezetekben fellépő ellentét, mely j az ottani szegényparasztok és kő-j zépparasztok között mutatkozott. [ A kilépők közt jelentékeny azoknak a száma, akiket az önkéntesség elvének megsértésével vittek a szövetkezetbe.

A termelőszövetkezetek megszilárdításáért folytatott harc megmutatta, hogy a

nagyüzemi szövetkezeti termelés gondolata a falun már mély gyökeret vert, hogy erős,

fejlődőképes, százezreket számláló

tábora, van, mely híven kitart a szövetkezés mellett. De azt is

megmutatta, bogy a .termelőszövetkezetek létrehozásakor sok helyen durván megsértették a belépés önkéntességének elvét, hogy a szövetkezet vezetése gyakran nem volt demokratikus, hogy gépállomásaink még nem tudnak elég támogatást nyújtani nekik, hogy

begyűjtő szerveink, termeltető vállalataink nem egyszer inkább gátolják, mint elősegítik a termelőszövetkezetek fejlődését. Megmutatkozott az is, hogy párt- szervezeteink a tszcs-ken belül sokszor még gyengén működnek, s hogy; a tanácsok és az állami szervek távolról sem segítik a falu szocialista átépítésének ej fontos és döntő részét úgy, ahogy azt kellene. ■ ,

III. Továbbfejlődésünk kulcskérdése:

a mezőgazdaság fejlesztése

Rákosi elvtára ezután hangsú- j lyozta:' iparfejlesztésünk eddigi ütemének lassítását, beruházása- I ink átcsoportosítását és átállítá- , sát — elsősorban a mezőgazdaság fejlesztésére — megköveteli az, hogy

ilyen rendszabályok, nélkül nem tudjuk biztosítani né- j pünk állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei- • nek kielégítését.

Népgazdaságunkban a döntő, irányító, meghatározó pozíciók az ipar, a közlekedés, a bankok, az állami gazdaságok, a kereskedelem legnagyobb része, a munkásosztály' államának kezében vannak. Ennek következtében a szocializmus gazdasági alaptörvénye lényegében nálunk is j érvényes.

I Tudvalevő azonban, hogy inező- . gazdaságunkban még messze túlsúlyban van a kisáiutermelő pa- ! raszti gazdaság. Világos, hogy a j paraszti kisárutermelő gazdaság i nem tudja oly mértékben biztosítani a javaknak azt az állandó emelkedését, amit a legfejlct- j tebb technika alapján termelő | szocialista nagyüzemi mezőgazdaság. De fejlődésünk eddigi menete a mezőgazdaságban megmutatja, Iiogy még hosszú esztendőkig a paraszti gazdaságok ter- j melése számunkra nélkülözhetetlen és döntő fontosságú lesz. Társadalmunk anyagi és kuláltal megkövetelt áruk és fogyasztási cikkek gyártását másképp, mint iparunk átcsoportosításával, megoldani nem tudjuk. Ipari termelésünknek és beruházásainknak az az átállítása, melyet pártunk és kormányunk határozatai megkövetelnek, ilyen módon szoros kölcsönhatásban áll egész népünk növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésével, egész szocialista építésünkkel és ez mutatja, hogy a helyes határozatok végrehajtásának eredménye milyen széles körre terjed ki és milyen mélyreható.

A NÉP helyes alkalmazása Központi Vezetőségünk és kormányunk azon határozatait, melyek a mezőgazdaság fejlesztését és benne a szocialista szektor támogatása mellett, az egyénileg dolgozó parasztságnak az eddiginél fokozottabb támogatását irányozták elő, nem egy elvtár- ■ sunk úgy értelmezte, hogy' mi most térünk rá az úgynevezett NÉP-re, arra az új gazdaságpo- ; liíikára, melyet Lenin kezdemé-1 nyerésére a Szovjetunió a polgár- j háború befejezésekor kezdett; megvalósítani.

Ez a nézet téves. •

A NEP-nek megfelelő új gazdaságpolitikát mi már akkor kezdtük, amikor a fordulat éve után nálunk hatalomra jutott a munkásosztály és megkezdte a szocializmus építését.

hez kötése, stb.) alkalmaztuk, amelyek jelentékenyen csökkentették hatályosságát és eredményeit. 1951 december 1-én, amikor a jegyrendszert megszüntettük, egeknek a NEP-et korlátozó intézkedéseknek jelentékeny részét eltöröltük. Erre amiál is inkább szükség volt, mert iparunk fejlődése, valamint a jegyrendszer megszüntetését követő megnövekedett élelmiszert ásárlá- sok ezt szükségessé tették. Ebben a helyzetben a NÉP helyes alkalmazásának egyik legfőbb feladata az lett volna, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel segítsük, serkentsük a mezőgazdaság termelését és hassunk oda,- hogy a parasztság nagy többségét kitevő egyéni gazdálkodók minél több árut hozzanak a piacra. A többtermeléshcz több műtrágya is kellett volna, több, jobb gépi munka rendelkezésre bocsátása, előnyös termelési szerződések, kedvezmények és egy sor egyéb intézkedés, mely a parasztság termelési kedvét és árutermelését fokozta volna. Ehelyett mi a megnövekedett szükségletről úgy akartunk gondoskodni, hogy' emeltük a beadási kötelezettségeket és ezzel csökkentettük pzt az árumennyiségét, amit a parasztság szabadpiacon eladhatott. A tetejébe cgy're kevesebb műtrágy'át, kevesebb kisgépet és gépi munkát adtunk a földművesek nagy többségét kitevő egyénileg dolgozó gazdáknak, ami persze nem segítette elő a többtermelést.

Mindez együttvéve oda vezetett, hogy a parasztság termelési kedve csökkent, sőt az egyénileg dolgozó parasztok tízezrei egyszerűen otthagyták a földiek s elmentek az iparba, az állatni gazdaságokba, ahol jobban megtalálták számításukat;

Azok az intézkedésé®: deltái,

amelyeket most pártunk és kormányunk e téren foganatosít, nem a NÉP kezdetét jelentik, hanem azoknak a hibáknak a kijavítását, atnelyeturális szükségleteinek növekvő kielégítése, egész szociális építésünk érdeke parancso- lóan megköveteli tehát, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel növeljük a paraszti gazdaságok termelését, benne az élelmiszerek termelését. Ezért meg kell növelni az egyéni parasztság biztonságé^ zetét, minden eszközzel segíteni kell termelési kedvét, minden módon a kezére kell járni, hogy megkönny ítsük neki a többtermelést, hogy érdekeltté tegy ük a többtermelésben.

Rendelkezésre kell bocsátani mindazokat az eszközöket, amelyek a többtennelést elősegítik:! a műtrágyát, növény védőszereket, | gépi munkát, nemesített vetőmagot,’ fajállatot, egyszóval mindent, aminek eredményeképpen megnő az‘ egyéni paraszti gazdaságokban is a termelés eredménye.

Érdekeltségét a többtermelésben azzal is serkenteni kell, hogy elkészítjük és eljuttatjuk a faluba mindazokat az árukat-, amelyekre a parasztságnak szüksége van, amelyeket szívesen vásárol és amelyekben az utolsó időkben ! hiány mutatkozott. Az ilyen, számára szükséges áru bőséges le- j gy'ártásának kérdése visszavezet j bennünket az .ipari beruházások : átállításához, mert a parasztság'

A NÉP minden ország szocialista forradalmának elkerülhetetlen ! czakasza, a kapitalizmusból aszó-' I cializmusba való átmeneti idősza-1 ! kában. A NÉP a proletárdikta- j ; túrának arra irányuló politikája, j hogy ne közvetlen termékcseré- ■ vei, ne piac nélkül és a piac megkerülésével, hanem a piac kihasználásával, a piac álján küzd- j je le a kapitalista elemeket és építse fel a szocialista gaztlasá- i got. Ez1 a politika lehetővé teszi, hogy a parasztság beadási kötelezettsége után fennmaradó áruját a szabadpiacon eladja és ezzel saját gazdasági érdekeltségén keresztül hozzájáruljon a j szocializmust építő ipari munkásság, a varos jobb ellátásához, jobb élelmezéséhez.

Ezt a politikát folytattuk mi is, miután a munkásosztály hatalomra jutott hazáiikban. A hiba azonban ott volt, hogy e politikát olyan megszorításokkal í (szinte teljes állami gabonamo- j nopólium, az állatfelvásárlások I állami monopóliuma, a mezőgaz- | dasági áruk szállítási engedély- |

kel a NÉP eddigi alkalmazása folyamán elkövettünx.

Ezek az intézkedések egyrészt megnyugtatják az egyénileg dolgozó parasztokat, erősítik biztonságérzetüket, másrészt a nyújtott kedvezmények és előnyük útján többtermelésre serkentik őket, s odahatnak, hogy elhárítsák azokat az akadályokat, melyek fékezték eddig az egyéni parasztság termelési kedvét, melyek akadályozták az egyénileg dolgozó parasztok termelésének fejleszlését, s ami ezzel összefügg, akadályozták a piacra kerülő é elmiszerek mennyiségének növelését. Az egyénileg dolgozó parasztok meg is értették [jártunknak és kormányunknak ezt a szándékát, helyeslőleg, pozitive foglallak hozzá állást és címek az állásfoglalásnak, valamint a megnövekedőit termelési kedvnek egyik megnyilvánulási formája az, hogy több mint kétszázezer egyénileg dolgozó paraszt vett bérletet a tartaléklöldekbpl.

(Kővetkező számunkban közöljük a beszéd folytatását-)

Pénzjutalmat bapfak a {átszervezéssel és részjegy* befizetéssel kapcsolatos felvilápsiré munkában legjobb földmüvesszövetkezeti dolgozók

A földművesszövetkezetek, a járási és megyei szövetségek, dolgozói októberben széleskörű fel- világosító és szervező munkával javították a földművesszövetkezetek és a falusi lakosság közötti kapcsolatot. Munkájuk eredménye, hogy októberben közel ötvenezer dolgozó paraszt lépett a földművesszövetkezeti tagok sorába.

A felvilágosító és szervezési munkában a megyei szövetségek közölt a veszprémmegyei bizonyult a legjobbnak. Kimagasló eredményt ért cl a Szabolcs-, pest-, bács- és fejérmegyei szövetség is.

A SZÖVOSZ a munkában élenjáró megyei szövetségek dolgozói között 26.000 forint pénzjutalmat osztott ki.