Viharsarok népe, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-29 / 280. szám
1953 november 29 , vasárnap VLUatsai&U VUytf, As Ismeretterjesztő Társnlat rovata A gyulai vár védelme TJazánk és megyénk értékes történelmi emléke a gyulai vár, melynek első alapjait valószínűleg Róbert Károly rakta le 1320 körül, amikor a kiskirályok elleni küzdelmet itt, a Maros vidékén megkezdte, A vár idők folyamán több jeles magyar hadvezér birtokában volt, akik közül Maróti János macsói bán és Korvin János (Mátyás király fia) híres- törőkverő hősök lényegesen bővítették, külső építményekkel erősítették. Ezekből kevés maradt fenn, de a középső erődítményekből ma is áll egy kerek sarok-bástya, a külső erődítmény vonalból pedig egy kb 60 méter hosszú falszakasz a Holt-Körös meder partján, érdekes, nagy erősítő bolthajlásokkat. A vár összeomlott, illetőleg a bécsi udvar által lebontatott külső erődítményeinek maradványait (alapfalait) a jövő évekre tervbevett ásatások fogják feltárni. A z utóbbi időben erősen kezd elszaporodni azoknak a szá. ma, akik igen naríj érdeklődést tanúsítanak a várral szemben, főleg az ifjúság körében. Sajnos ez az érdeklődés egyesek részéről káros és törvényellenes formában nyilvánul meg. A megengedeti időn és alkalmakon kívül főleg az ifjúság nagy tömegben lepi el a vár környékét, rongálja annak külső falait, ismételten kibontja a belső épület befalazott nyílásait, mondabeli kincsek után kutatva.. — A nyílásoknál lévő értékes köfaragásokat rájuk hajigáit tégladarabokkal rongálják, ugyanakkor az egyszerű kőfalat is megbontják. A z ifjúság csínyei mögött meghúzódva úgy látszik bűnös szándékok is érvényesülnek (léglaelhordás, világítóberendezés megsemmisítése, illetve eltulajdonítása lezárt ajtó mögül.) Ki őrzi a várat, mint műkincset? A tudomásunk szerint a vár állami tulajdon és a Városi Tanács VB kezelésében van, melynek egy öreg parkőre oda is ellátogat■ Ez azonban, mint a több héten keresztül megismétlődött tények bizonyítják, nem elegendő. A tanács részéről az volt eddig az intézkedés, hogy a kibontott részeket elfalaztatla újra és újra, azonban nem megfelelően viszont a külső részek védelme még evvel nincs biztosítva. Sürgősen kell állítani állandó éjjel-nappali őrséget, mert csak ez mentheti meg értékes műkincsünk maradványait a végső pusztulástól. TTIT történelmi szakosztály. ‘ KERESZTREJTVÉNY Milyen esizi|iát árult a dobozi főídművesszövetkezet? Szabó Mátyás Doboz községi lakos 1052 október második felében egy pár csizmát vásárolt a dobozi földművesszövetkezetben 425 forint értékben. Azonban két- bónapi használat után a csizma szára teljesen tönkrement Szabó Mátyás visszavitte — mivel nem tudta használni — és kérte a főídművesszövetkezet ügyvezetőjét, hogy a csizma árának legalább felét adják vissza. Erre ígé• 4* retet is kapott és a csizmát elvetlek tőle. Szabó Mátyás megnyugodva hagyta el az üzletet, hogy az ügy elintézést nyert. Azóta elmúlt a nyár, közben az ősz és itt a tél, de Szabó Mátyásnak se pénze, se csizmája. A dobozi főídművesszövetkezet ügyvezetője lelkiismeretesebben intézze a dolgozók jogos panaszait! (Budai Sándor, Doboz) Kié Háta padlódeszka? Több mint kél hónapja folyik a vita Kötegyán- ban: kié hát a padlódeszka? A főídművesszövetkezet ügyvezetője körmeszakadtáig azt állít ja, hogy a földmíivesszö- velkezelé. A községi tanácselnök pedig azt erősítgeti, hogy a tanácsé. Az, hogy vitatkoznak, egyáltalán nem baj. Viszont nagy baj az, hogy a vitatott padlódeszkák mialt még mindig befejezetlen a köteggáni kultúrotthon. A főídművesszövetkezet vezetői megmakacsolták magukat. A padlódeszkákat felrakattáka darálómalom padlására, azzal a dszenti elhatározással, hogy majd hosszú évek múltán (ha a szú addig meg nem emészti a padlódeszkákat) felhasználják. Mindegy mire, csak a kultúrotthonba ne kerüljenek, mert ott taprcgálná- nak, sőt mi több, táncolnának rajluk. A földművesszö- vetkezsel jxidlódeszkúin! (?) Hogy milyen jogon a föld- müvesszövetkezeté, éppen ezt volna jó kibogozni. A mi elképzelésünk szerint azon a jogon, hogy a földművesszövetkezet ügyvezetője több ízben járt az épület előtt, ame'yböi a kérdéses deszkákat kibontották. Sőt, meg is állt ott és látta, hogy a bontást nem más végzi, mint az ángya, nagybátyja, unokájának a barátja, aki ráadásul a földmüvesszövetkezelből szokta bevásárolni pipadohány- készleiét. Hogy jön ezekután a tanács azzal, hogy az övé a padlödeszka, s hogy azt a kultúrotthon padlózatának szánta. Jó volna, ha az illetékesek sürgősen beleszólnának a vitába és megfejtenék ezt a homályos kérdést, mert már a megyei tanács népművelési osztályának is beletört a ceruzája a keresztvélemények, állítások és ragaszkodások labirintusába. (ki) Népi-együtteseink életéből A téli időszak beálltával még gyakoribbá válik megyénk népiegyütteseinek szereplése. Népi-együtteseink a mjár folyamán is igen számos alkalommal szórakoztatták magasszínvonalú előadásaikkal a falvak és városok dolgozóit. ' ■ Az orosházi Petőfi népi-együttes tagjai most a december 3-án Orosházán megrendezendő Erket-estrc készülnek. A műsort, melyen közreműködnek a Szigligeti Színház szólóénekesei is, december 6-án Gyulán is bemutatják a járási kultúrotthonban. Illlll A békéscsabai Balassa-cgyüítes lúgjait is lázas előkészületek hatják át. Az együttes december 6-án résztvesz a megyei táncbemutatón. Ezt követőm három napon keresztül Győrött vendégszerepei. A győri vendégszereplés után az együttest a Népművelési Minisztérium 10 napos bemutatótúrára viszi hazánk nemzetiséglakta területeire. m A dobozi népi-együttes a Balassa-együtlessel együtt megyei láncbemutatón vesz részt december 6-án a békéscsabai színházban. A táncbemutatót az összes járási knUúrotthonigazgatók és a járási kultúrversenyre benevezett valamennyi tánccsoport vezetői megtekintik. A bemutatót szakmai vita ícővcti= EGY HÉT LEVELEI = November 23-tól november 29-ig 79 munkás-paraszt levél érkezett szerkesztőségünkbe. A beérkezett levelek egyrészét lápunkban is leközöltük. Megyénk dolgozói egyéni és közügyeket érintő problémákról is tájékoztatták szerkesztőségünket. Ezeket a leveleket kivizsgáljuk és az eredményről értesítjük levelezőinket is. Levelezőink többen írtak arról is, hogyan valósulnak meg a párthatározatok és kormányrendeletek. Például Kovács Ferenc békési levelezőnk igen érdekesen Irt arról, hogy a különböző rendeletek milyen segítséget nyújtottak a dolgozóknak gazdasági megerősödésükhöz. Tartalmas levelét munkánkban felhasználjuk. November 25-én adtuk ki a »Viharsarok Népe Levelező -jét Szuszekár Mihályné tólkomlósi levelezőnk közölte szerkesztőségünkkel a véleményét is. Megírta: «Igen értékesnek tartom a »Viharsarok Népe Levelező «-jét. Mindenről írtak, amit tudniork kell a levelezőknek. Az, alá figyelmesen átolvassa, még közvetlenebbül tudja tolmácsolni a dolgozók véleményét, hangulatát.» Ha áttekintjük a beérkezett leveleket, akkor megállapíthatjuk, hogy levelezőink az elmúlt héten legtöbbet kulturális kérdésekkel foglalkoztak. Ez jelentős eredmény munkájukban, mert korábban egyáltalán Tiem írlak "róluk."A legjobb ISVekt Patakfalvi Isi™, az orosházi járási tanács dolgozója küldte be szerkesztőségíuik- nek. Jó munkájáért a szerkesztősé#'-®ftjiijj#vel jutalmazza meg. A könyv címe; «Utazás az egyenlítő körül.» Megdicsérjük: Nagy Mihályné, Kamut, «Rákóczi» tsz levelezőjét, aki a szövetkezet életéről, munkájáról írt; Szloszjár György rajtanácsejnök közölte, hogy a kondorosi útttörő pajtásoknak milyejn élményben volt részük az úttörőtáborban; , Ifj. Velró József, a Békéscsabai Téglagyár tűzoltója részletes levélben közölte lapunkkal, hogyan tanulmányozták a dolgozók Rákosi elvtárs beszédét és egymás között hogyan beszélgetnek el róla. sóit megvalósítani. Valami baj volt az irodában. Komoróczi főmérnök ugyan kedves volt hozzá, meg is hallgatta, — de tenni mégsem tett semmit. Jóska érezte, van valaki az irodában, aki közte és a főmérnök között szítja az ellentéteket. Csak azt nem tudta, hogy ki. Leginkább Nelli- re gyanakodott, erre a régi irodai bútordarabra, aki túlságosan is figyelmes volt hozzá, sőt egyszer még a kővetkező megjegyzést is megkockáztatta: — Ettől a Komoróczitól ugyan a falnak mehet, Nagy elvtárs. Én már húsz éve dolgozom vele, de azt hiszi, egyszer is megmagyarázott valamit ? . — Ne bántsa az öreget, Nelli- ke, rendes gyerek az, csak sok itt a probléma még és ő sem győzi, — védte meg Jóska a főnökét, pedig magában azért kicsit igazat adott Nellinek. Csak nem szerette az ilyen »csoportos- kodást«. Nelli a fiú elutasításán megsértődött. Most őt kezdte áztatni a főmérnök előtt. Jóska anyja takarítás után egy reggel véletlenül meghallotta, ahogy a lány beszélt: — Na, főmérnök kartárs, nem sokáig kellünk mi már itt. Engem valamelyik bikfic, magát meg ez a »proli« egykettőre kitúrja innen. Jóska elmondta ezt a párttitkárnak, az meg az igazgatónak. Nellit elhelyezték a bérelszámolóba azzal, hogy ha még egyszer intrikál, valóban elbocsájt- ják. A főmérnököt pedig megnyugtatták: az új technikusban ne ellenséget, hanem barátot lásson. Segítse őt és vegye figyelembe az ’ő észrevételeit. Ekkor következett el Jóska ideje. Először is a négyes prés ügyét hozták rendbe. Kapott az üzem Csehszlovákiából egy 120 lóerős Skoda-Diesel motort. Ezzel függetleníteni tudták a négyes téglaprést a főkőzlőmű meghajtása alól, s egyben tehermentesítették is azt. — Bedöglik ez a masina itt, — mondta az öreg Koviczki, az egyik szerelő. Jól kibabráltak magukkal, mert eddig csak termeltek és kerestek itt valameny- nyit, de most majd megnézhetik magukat, — rémítgette az elsze- dőket a présnél. Nagyné nekiesett otthon a férjének: — Jó kis újító vagy, mondhatom. Abból a Skodából se lesz semmi, megmondták a szakik. De az új agregát mégis csak elkészült, a gép megindult, s két héten át zavartalanul működött a négyes prés. Két hét múlva a gép tényleg »bedöglött«. Kiolvadt a csapágy. — Ugye, megmondtam, — új- jongott a vén Koviczki. Jóska izgatottan járt-kelt a gép körül. Felesége kint állt a présnél, csak úgy égett az arca a szégyentől a koraőszi enyhe szélben. Tamai, a másik elszedő fölényesen cigarettát csavart. — Mondtam én, szaktársnő, hogy nem olyan könnyű dolog egy ilyen préshez a meghajtás. Húsz éve vagyok itt, de még mindig baj volt vele. Azt hiszi, a maga férje most megszünteti ezt egyszeriben? Nagyné, már mint Jutka, napokig nem beszélt akkor a férjéhez. Végülis kimondta, ami a begyében volt: — Látod, ha a bányában maradsz, semmi bajunk... Most meg rajtunk nevet a fél üzem... De Jóska már tudta, hányadán áll a Skodával. Behívatta az irodába Koviczkit, akit a Skodához gépésznek osztottak be. — Na, öreg, tudja, miért olvadt ki a csapágy? — Hogyne tudnám, aranyos elvtársam. Azért, mert ócska a masina. Versenyben készült az is, mint a mi tégláink. Ezért oszt reped, ahol tud. — Igen? Nos, maga mit szólna ahhoz, ha két hétig nem kapna enni? — Én? Enni? De miért? Ne tessék már viccelni velem, öreg ember vagyok én... Két hétig nem enni? Hát biztos elpatkolnék... — No, lássa... Hát ezért döglött be a Skoda is. Azt se olajozta a kutya se... — Olaj ? Hogy tetszik mondani, olajozni ? De hisz nekem senki sem szólt erről... — Ez a baj. Mi azt hittük, hogy ezt magának, mint öreg szerelőnek, nem kell mondani. Koviczki fülig pirult. Azt sem tudta, hogy iszkoljon ki az irodából. A Skoda hamarosan munkába állt. De most aztán megállás nélkül dübörgött a nikkelezett, kék- zománcos acélmasina. Nem panaszkodhattak az elszedők a négyes présnél, hogy nincs munkájuk, de azért Tárnái, Nagyné .partnere a gépnél, csak takargatta a fejét: — Csudára okoskodik a maga férje. Nem mondom, hiányzott az a pénz, amit a sok gcpállás miatt nem kaptunk meg, de azért jó volt egy kicsit leülni néha. Most? Ah... Nagyné kicsit félénkebben ugyan, mint máskor, de azért elég komolykásan megjegyezte otthon: — Mit okoskodsz annyit abban a gyárban?... Náluk volt véletlenül az asz- szony apja, az öreg Birinyi is. — Hallod-e jányom, ne bántsd a Jóskát, mert nagy dolog, amit csinált. Tudod, hogy megy most az égetés ? Mint az álom. No, nem egészen úgy, mert a szénnel egy kis baj van, azt mondták a tataiak, hogy ha jó szenet akarunk, menjünk el érte, — de különben... Ez a te ©koskodó.fcr- jed csak tanult valamit azon az iskolán, a Duvanov-módszcren kívül, amit már nélküle is alkalmaztunk... De a nyerstéglák nedvesség szerinti berakása... Felül a vizesebbje, alul a szikkadtabbra... Az igazgató meg a szénkeverési arányt változtatta meg... Szóval, most ha lad a tűz, — s ez nagy dolog, jányom. Látszik, hogy olyanok is vannak már az irodán, akik tudják, mi a meleg és hideg. Komoróczi is többet forog most köztünk. Mégis csak jó, hogy elengedtük ezt a gyereket akkor... Jutka csak ült az asztalnál, lesütött szemmel, boldogan, szőkésbarna haját ráhajtotta férje vállára, s halkan csak ennyit mondott: — Apus, gyerekünk lesz! Az öreg úgy tett, mintha a szemébe ment volna valami, egyre csak dörzsölgette, odament s függönyhöz, kinézett az utcára, és elcsodálkozott: még sosem látta ilyen szépnek a neonvilágítást, mely a szomszédos üzem emeletéről áradt szét a sötét éjszakába... Maga 'sem vette észre, hogy azt a három év előtti keringőt dúdolgatja: Az őszi szél halkan zenél S elszáll a sok madár és mégis, mégis oly derűs» a fénylő s kék határ. (Vége.)
