Viharsarok népe, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-28 / 279. szám
1953 november 28., szombat VtAaisauUc héfit MINDEN ERŐVEL Kondoros községben bizony jócskán elmaradtak az őszi munkákkal, különösen a vetéssel. Ötszázbárom hold földbe kell még elvetni az őszi kalászosokat, — de ez az ötszázhárom hold föld még szárítatlan, jórészt még mindig rajta van a kukoricaszár, a cukorrépa és itt-olt a gyapot S ha még van vételién terület Kondoros halárában, akkor hogyan állhatnak az őszi mélyszántással? Nem valami jól. A mélyszántásra előirányzott lxét és félezer hold terűiéiből eddig mintegy 4200 holdon végezték el a munkát s ez 54 százalékos teljesítményt jelentA lemaradás oka A lemaradás okát nem nehéz megállapítani. A termelőszövetkezetekben végbement változások nem maradtak halás nélkül a községben, A kilépők, ha nagy jából meg is tudták, hogy hol, melyik határrészen lesz a földjük, húzódoztak, várakozó álláspontra helyezkedtek. Sokan közülük régebbi földjükre tartottak igényt A kilépők egy részének — és nem kis részének — nem állt rendelkezésére fogaterő, amellyel megkezdhette volna a munkát. Az is akadály volt, hogy a földkimérési műszaki munkák szakemberek hiányában vontatottan haladtak és előfordult nem egy esetben az is, hogy az előzőleg kijelölt földeknél a hivaia- los kimérések után eltolódások mutatkoztak- A gépállomás, — nolia az egész őszi kampány alatt jó munkát végzett, — a megváltozott viszonyoknak megfelelően, nem tudott elegendő gépierőt biztosítani a fogatnélküli dolgozó parasztok számára. A termelőszövetkezetek közül eddig a «Micsurin)), a «Viharsarok», a «Kossuth» és az «Uj Élet» végezték el a vetést A többiek előrehaladását legfőképpen az akadályozza, hogy földjeik egyrésze még letakarítatlan. Mit kell tenni? A községi pártbizottság, a tanács természetesen nem nézi tétlenül ezt a nagy elmaradást. Az okait nem volt nehéz megállapítani, hiszen azok a helyi körülményekből adódtak. Inkább az volt a feladat: hogyan lendíthetnének a munkán, hogyan tudnák bepótolni a lemaradást A tanács vezetői — együtt a pártbizottsággal — meghatározták a feladatokat Közvetlen célul a vetőszántás-vetés elvégzését tűzték ki, s majd csak ezután .állnak rá» tel- I jes erővel a mélyszántásra Szám- havették a feladatokat és munkához látlak. Megbeszélések a fogatosokkal Legelőször is megbeszéléseket tartottak a fogaltulajdonosokkal és megállapodtak velük abban, hogy há saját földjeiken elvégzik a munkát, segítséget nyújtanak azoknak, akiknek nincs igaerejük. A megbeszélések után meg is indult ez a munka s ma már számos fogat dolgozik az igaerővel nem rendelkező dolgozó parasztok földjein. Ugyanekkor a termelőszövetkezetek is segítik volt tagjaikat a munkában, legfőképpen azzal, hogy résztvesz- nek a már kimért földek lelaka- rításában. A tanács megbeszélést folytatott a gépállomással is. Az igazgató elvtárs ígéretet tett arra, hogy fokozott segítséget nyújt a fogatnélküli dolgozó parasztoknak. Ellenőrzés naponta Természetesen a tanács és a pártbizottság nagy gondot fordít az ellenőrzésre, úgyszólván naponként értékelik a beérkező jelentéseket, helyszíni szemléket tartanak és az aktívákon keresztül naponként mozgósítják, lelkesítik a dolgozó parasztokat, a szövetkezetek tagjait a jó munkára. Cél: a vetőszántás, vetés minél előbbi elvégzése. A község vezetői, a termelőszövetkezetek tagjai, a dolgozó parasztok érzik a felelősséget, a nagy elmaradás miatt és most johb, szervezettebb munkával igyekeznek pótolni az elmulasztottakat. Számításuk szerint 4—5 nap múlva befejezik a vetést és akkor teljes erővel a mélyszántáshoz kezdenek, amit december 15-ig feltétlenül el akarnak végezni. Traktorral, fogattal, minden erővel dolgoznak, csakhogy minél előbb elkészüljenek a munkával. Magukért, —t a jövőévi jó termésért teszik. Előre a íémgyüjtő nap sikeréért! FIATALOK, DISZ-ISTAK, ÚTTÖRŐK! Az országos íémgyüjtő hónap utolsó napjaihoz érkeztünk'. Fiataljaink, mint mindig, most is lelkesen vették ki részüket a fémgyűjtésből. Nagyobb lemaradás csak a falusi területek gyűjtésében mutatkozik. Mutassátok meg ezen a napon, hogy a DISZ-istákra, az úttörőkre a magyar nép bátran számíthat minden munkában, így a fémgyűjtésben is. Szervezzetek brigádokat és kutassatok fel városotokban, falutokban és azok környékén minden olyan helyet, ahol vasat és fémet találtok. Előre a «kiváló íémgyüjtő» jelvényért. Dolgozó Ifjúság Szövetsége Békésmegyci Bizottságait. JÁRÁSI KULTŰRVGR§ElíY HÍREI Megyénk területén még mindig folynak a benevezések a járási kul túrversenyre. Eddig 332 benevezés érkezett a megyei tanács népművelési osztályához. A legtöbb benevezés, — számszerint 50 — á gyulai járásból érkezett. A mezőkovácsházi járásban 44 benevezés történt, a további benevezések még folyamatban vannak. Az elmúlt évhez viszonyítva örvendetesen nagyobb a benevezések száma a gyomai járásban. Az elmúlt évi 21 benevezéssel szemben most 34 benevezés történt Igen kevés benevezés történt a kultúrversenyre a szeghalmi járásban. Eddig mindössze egy kórus, két színjátszó és három táncesoport, valamint három rigmus-brigád jelentette be részvételét A sarkad! járásból viszont még egyetlen nevezés sem érkezeit. A battonyai József Attila kultúrotthon csoportjai élénk tevékenységgel készülnek a körzeti bemutatóra. De nemcsak a kul- túrotthonon belül működő csoportok készülnek, hanem a helyi Dohánybeváltó Vállalat és az állami gazdaság kultúrcsoportjai is. Sutya István, a battonyiai kultúrotthon igazgatója elmondja, hogy a község kultúrcsoportjai rendszeresen próbálnak, mert tu♦ ♦ ♦ dúsuk legjavát akarják vinni a bemutatóra. Az elmúlt években is jó eredményt értek el a battonyai magytar, román és délszláv csoportok. Most is az elsők között akarnak lenni. Ez a törekvés hatja át a dombegyházi és a mezőhegyes! kullúrcsoportokat is. Az ő példájuk serkentse jó felkészülésre a versenyre benevezett többi csoportokat is. Még mindig nincs kultúrcsoport Okúnkban Október 17-én egy cikk jelent meg a Viharsarok Népében és abban Dürge Ilona elvtársnő arról fr, hogy nincs községünkben kultúrcsoport. Ez fedte akkor a valóságot és fedi a mai napon .is^. A cikk megjelenését követő két nap volt akarat Varga Ilona népművelési előadóban és az illetékesekben, de pár nap múlva CllanyhuU. Dürge Ilona elvtársnőt a DlSZ-szerve- zet megválasztotta kultúrfclelősnek, azzal a gondolattal, hogy komolyabb munkát fog kifejteni a DISZ-szervezetbcn és ösztönzést ad a fiataloknak a kultúrmunka megszervezéséhez, beindításához. Azonban mind a mai napig még nincs községünkben kultúrcsoport, sem az illetékes népművelési szervek, sem a tömeg szervezetek részéről, még csak megmozdulás sem történt a kultúrcsoport létrehozása érdekében. Jó volna, ha komolyan foglalkoznának már egy jó kultúrcsoport megalakításával, hogy' a következőkben arról értesítsük a Viharsarok Népe szerkesztőségét: községünkben is működik kultúrcsoport. Tóvölgyi Mária, Okány ................... T A VIR A T KEDVES ELVTAIISAK! A párt- és kormán}határozat következtében egvrc jobban fe]kKlik könnyűiparunk termelése — napról napra több közszükségleti és háztartási cikk, mezőgazdasági kisgép hagyja cl gyárainkat és kerül ic falura. Nekünk — a kohászati iízemek dolgoz ólnak — ezen tervek további maradéktalan végrehajtásához azonban nagy mennyiségű vas- és fémhulladékra Is szükségünk van. A diósgyőri Lenin és az ózdi Kohászati, Müvek dolgoz»! a sajtóból és • rádióból — napról napra nagy figyc’emmel kísérjük a vas- és fémgyűjtés terén elért eredményeiteket* így megái! api tot luk, hogy több kiváló eredmény mellett még nagyon sok földmüvesszövetkczit nem végez megfelelő munkát ezen a téren. Azzal a kéréssel fordulunk hozzátok — a kohók dolgozói nevében —, hogy tartsátok szem előtt, minden mázsa vas- és fémhuHadéb- ból még több új, kiváló minőségű áru kerül a falusi dolgozókhoz és jól végzett munkátokkal napról napra erősebbé válik a munkás-paraszt szövet- fég. MARGÓCZI ISTVÁN kétszeres sztahanovista, Kossuth-díjas olvasztár, Diósgyőr ERBŰSY IMRE érdemes olvasztár, kétszeres sztahanovista, \ űzd (2-ik folytatás) — Egészségére! — mondta a személyzeti osztályon az irodába lépve Ilonkának, a gépírólánynak. Ez a köszöntés volt náluk délfelé szokásban, s most úgy háromnegyedegy felé járt az idő. — Megy tanfolyamra, tudja már? — fogadta Ilonka a köszönését. Jóska egy kicsit most mégis elfehércdett. Nem is tudta, hogy botorkált be a belső szobába, az osztályvezetőhöz. — Légy büszke erre a megbízásra, ha'jól tanulsz, 3 év múlva technikus leszel. Sokat várunk tőled, — ezzel eresztette útjára a párttitkár, aki szintén a szobában volt akkor. Nősülésének kérdése fel sem merült a beszélgetésnél. Soczó elvtárs, a személyzeti osztály vezetője fürkészőn nézett ugyan a szemébe, mintha várná, hogy elmondja, ami a szívét terheli, de ő nem szólt. Erős akart lenni. Csak amikor visszament a bányába és elmondta, mi történt s Ifítta a fiatal és öreg munkások szemében a néma megil- leíődést, akkor kezdett kicsit el- érzékenyedni. S mire a parthoz ért, ahol Birinyi bácsi, az öreg égető, — Jutka apja — halászhatott néha munka után. I (Vázlatok egy téglagyár éle tőből) írta: BERECZ MIKLÓS — már egészen gyámoltalannak érezte magát. Az öreg most is ott ült, a szokott helyén, szinte már várta őt, meg Jutkát, aki ugyancsak délelőttös volt azon a héten. Már hetek óta itt találkoztak munka után, s bár az öreg Birinyi mindig morgott, hogy kacarászásukkal elijesztik a halakat, »micsoda dolog ez, így meg úgy«, — de azért a szemében mégis ott csillogott valami nagy-nagy öröm: lám-lám, ha már az ő élete oly sok szenvedéssel volt tele, legalább ezek a fiatalok boldogok lesznek már... Nekik régen az asszonnyal ösz- szes bútoruk egy rozoga ágy, meg vagy 6 rossz szék volt egy asztallal... Lakásuk dohos kis viskó a város szélén... Ezek most meg vadonatúj bútort vesznek magúknak, s tán még lakást is kapnak az üzemtől... és a Jóska hát... hm.« elég fáin gyerek.« Csakhogy komolyan veszi-e majd a jánt?.„ így evődőtt magában az öreg Birinyi. — «.pót! — köszönt kurtán Jóska, ahogy leült az öreg mellé egy deszkalapra. — ...busz! — felelt az ugyancsak kurtán. Aztán hallgattak. A nádasban vadkacsa és vízi- csirke tollászkodott, a szertefutó felhők megül lágy őszi napfény hullott le rájuk. Jóska úgy elmerüli gondolataiban, hogy észre sem vette Jutka közeledtét. Csak mikor a lány kicsit kérges, de puha, meleg keze simult rá észrevétlenül a szemére és homlokára, okkor tért magához. Megölelte a lányt, aki egy napja már hivatalosan is eljegyzett menyasszonya volt, de kicsit talán túlerősen megszoríthatta, mert Jutka felsikoltott. — Pszt! — elzavarjátok aluliakat, az apátokat! — dörmögött az öreg, mire aztán lecsendesedtek. Jóska érezte, hogy be kellene számolnia a történtekről, de sehogy sem tudott nekifogni. Végre is a lány törte meg a csendet. — Szörnyű ez a prés! Mía is kétőrát álltunk szíjszakadás miatt... Azt mondja a művezető, hogy nem bírja a meghajtást a közlőmű. De verseny, az kéne... Erre az öreg is bekapcsolódott. A verseny »kedvenc« témája volt ugyanis. — A prés, az fityfene! De mi van nálunk? Használjuk ki a kemencéket, azt beszélik folyton, de nem lehet ám, mert a tégla olyan nyers, hogy ha ráeresztjük a tüzet gyorsan, any- nyi gőz csapódik le, hogy a kamra összedől. A Jani komám meg a kihordásra panaszkodik. Azt mondja, olyan nagy a meleg, hogy csuromvizesek, erre aztán beütik az ajtót, hadd hűljön a kamra... Persze z-z-z-z-z... muzsikál a cserép, pattog, miirt a kukorica. A gyors lehűlés el- repeszti.« De ha nekik verseny kell! Harminc éve vagyok égető, de még sose versenyeztem! Morgott még valamit az öreg és megrántotta a horgot. De hal nem volt rajta. Visszadobta a damilt a vízbe. Jóska nem bírta már türtőztetni magát: — No, ha én visszajövök az iskoláról, majd körülnézek itt a gyártásnál egy kicsit. — Honnan jössz vissza? — csapott rá Jutka. A két fiatal összenézett. A lány szeme tele volt rémülettel. — Hároméves tanfolyamra küldtek, technikus lesz belőlem az irodán, — nyögte ki végre Jóska a valóságot. Jutka felugrott : — Hát van szíved elmenni most, mikor este már megbeszéltük az esküvőt? Tudtam én, hogy te csak olyan ígérgető vagy... Törtető! Hát ezért hittem én neked... Te... Te... Kitört belőle a sírás. El akart szaladni. De Jóska ekkor már mellette volt. Kicsit az öreg is meghökkent. Az első pillanatban neki is rosszul esett a dolog. De aztán látta a fiú arcát: szereti ez Jutkát, majd csak elmegy az idő valahogy és megéri, mégis csak megéri, tanult ember lesz a veje! De azért nem szólt, csak a torkát köszőrülgette. Jóska szorosan magához húzta a lányt, mintha félne, hogy elröppen, mint valami madár. — Gondolatban mindig veled leszek. És írok neked és hazajövök, hacsak lehet. Ne haragudj rám... Jutka arcán két könnycsepp szaladt le. Mint napfény a felhők mögül, úgy (őrt elő könnyes szemeiből a kérdés, bizakodó megbékéléssel: — Nem felejtesz el, mondd, nem? — Soha, — válaszolt a fiú, miközben gyöngéden megölelte a lányt. — Hess, te, — kiabált feléjük a nádas túlsó feléről Kovács Gyuri bácsi, ahogy megszokott helyén ő is letelepedett horgászfelszerelésével. A fiatalok szétrebbentek, röviden elbúcsúztak Jutka édesapjától, s nekiiramodtak a városnak. — Hé, te Jóska, — kiabált Birinyi bácsi a fiú után, — aztán mikor mégy? — Egy hét múlva, — kiáltotta az vissza, mire az öreg megnyugodott. — Na jól van, csak menjetek. És messziről lágy keringő-dalt sodort a nádas felé a szél: Az őszi szél halkan zenél de szívünk gyorsan ver, a lombhullás is milyen más ha szíved is tüzet... — S főleg, ha húszéves az ember, — sereintett egyet az öreg mérgében, amiért még egy poty- kát sem fogott ezen a délután, xFolyt- kőv.)
