Viharsarok népe, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-20 / 246. szám
2 1933 október 29 , kedd! VLUaisawU híf»? A III. Szakszervezeti Világkongresszus október 18-i délelőtti ülése Bécs. (TASZSZ) A . III. Szak- ezcrvezeli Világkongresszus október 18-i délelőtti ülésén folytatták Di Vittorió beszámolójának vitáját. Enrico Similli, Trieszt szabad terület egységes szakszervezeti szövetségének elnöke Trieszt dolgozóinak nehéz helyzetéről beszélt. A «B» övezetben a dolgozókat megfosztották a demokratikus szabadságjogoktól, az «A» övezetet az amerikai-angol imperialisták haditámaszponttá változtatták. Százötezer trieszti munkás közül húszezernek nincs munkája. A szakszervezeti mozgalomban szakadás állott be. A szakszervezetek tevékenységét « katonai korjnányzatnak a gyarmati módszerekhez hasonlatos rendszabályai korlátozzák. Az Egyesült Államok és Anglia kormányának Trieszttel kapcsolat os határozata — mondotta Si- miiíi — ellentmond a lakosság túlnyomó többsége érdekeinek. Ez a határozat, amelyet az ENSZ tudta nélkül hoztak, ellentétben áll a huszonegy állam által aláírt olasz békeszerződéssel. A szót ezután Eloi Aiverez So- bino brazíliai küldött kapta meg. Rámutatott, hogy Brazília szak- szervezetei, a brazíliai dolgozók szövetségének kivételével, nem tartoznak a Szakszervezeti Világ- szövetséghez, minthogy a kormány, a brazíliai dolgozók akarata ellenére olyan rendeletet adott ki, amely a szakszervezeteknek csak a «Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségébe) engedi meg a belépést. Az a tény, hogy ezen a kongresszuson , a brazil szakszervezetek ötvennégy küldötte van jelen — jelentette ki Sobrino —, azt bizonyítja, hogy a dolgozók nem egyeznek bele a kormány önkényes rendelkezésébe. A megtorló intézkedések ellenére a dolgozók fokozzák harcukat jogaikért, a munkáselicnes reakciós törvényhozás ellen. Brazília dolgozói határozottan állást foglalnak az ellen, hogy az ország gazdaságát az Egyesült Államok diktátumának rendeljék alá és követelik, hogy állítsák helyre a kereskedelmi kapcsolatokat a Szovjetunióval, a népi Kínával és a népi demokratikus országokkal. Az ezután felszólaló (íva Hali Dakar és Szenegál dolgozóinak nevében üdvözölte a III. Szakszervezeti Világkongresszust. N. Gom, a Kameruni Szak- szervezeti Szövetség főtitkára Fe- ketc-Afrika népeinek súlyos helyzetéről beszélt. Kenyában háromezer angol ültetvényes kezén 20 ezer négyzet kilométer termőföld van, ugyanakkor 5,500.000 bennszülött mindössze hetvenötezer négyzetkilométer földdel rendelkezik. A lakosság 90 százaléka írástudatlan. Az orvosi ellátás csaknem teljesen hiányzik, ötvenezer lakosra egy orvos jut. Enrigue Paslorino, az Uruguayi Dolgozók Általános Szövetségének főtitkára közölte, hogy az uruguayi magánvállalatok kétszázkétezer munkása közül ötvenezernek nincsen munkája. 1937- től 1951-ig 43.000 kisbirtokos ment tönkre. Ezután Michel, a luxemburgi Szabad Munkás Szövetség képviselője rámutatott, hogy a «Marshall terv» keretében Luxemburgnak nyújtott egész «segélyt» hadianyaggyártásra fordították. Ezt a «segélyt» pedig a dolgozóknak kell megfizetniük. Hasszán Szadauinak, a Tuniszi Dolgozók Általános Szövetsége vezetőjének (aki elnökölt a délelőtti ülésen) beszédét Iladzsi Ali, a tuniszi küldöttség tagja olvasta fel. A beszéd rámutat, hogy a tuniszi munkásosztály a kongresz- szust megelőző időszakban megtartott nagyszámú gyűlésen határozottan állást foglalt a Szak- szervezeti Világszövetség azon alapelvének támogatása mellett, amely szerint az életszínvonal emeléséért folyó harc nem választható el a szabadságért és nemzeti függetlenségért vívott harctól.' A délelőtti ülés végén. Di Vittorio, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke záróbeszédet mondott. Kijelentette, hogy a beszámolója nyomán kibontakozott vita megmutatta, hogy a kongresszus küldöttei egyetértenek a beszámolóban foglalt tételekkel, éspedig: kezdeményező lépéseket kell tenni a gazdasági fejlődés cs a dolgozó tömegek életének j megjavítása érdekébem, nemcsak a gyarmati é; félgyarmati oiszá- \ gok szakszervezeteinek kell állást foglalniok a nemzeti függetlenség mellett, hanem az Egyesült Államoktól függőségbe került kapitalista államok szakszervezeteinek is, a szakszervezete,írnek har- colniok kell a demokratikus jogok é> szabadságjogok védelméért. Di Vittorio a továbbiakban az egyes küldöttek és megfigyelők felszólalásaival foglalkozóit. Brit-Guyana küldötteinek felszólalását' érintve elítélte az angol hatóságok Bril-Guyanai agresz- sziv cselekményeit. Di Vittorio javasolta a kongresszusnak: határozatban tiltakozzék e cselekmények ellen, fejezze ki szolidaritását Brit-Gu- yana lakosságával. A gyarmati és félgyarmati országokban folyó nemzeti-felszabadító mozgalomnak fejlődéséről szólva Di Vittorio a kongresszusi küldöttek viharos tapsa közepette kijelentette: a Szovjetunió lelkesítő például szolgát a kapi ta(izmus járma alatt nyögő valameny<- nyi ország népe számára a ragyogó jövőért vívott harcban. Di Vittorio befcjezéaU hangoz lalta azt a meggyőződését, hogy’ a 111. Szakszervezeti Világkongresszus a dolgozó tömegeknek a kizsákmányolás és nyomor et- j len vívott harcát njéj magasabb 1 színvonalra emeli. A IH. Szakszervezeti Világkongresszus október 18-i esti ülése Jaroslav Koiarnak, a javaslat- ügyi bizottság tagjának (Csehszlovákia) azon bejelentést után, hogy a Szakszervezeti Világkongresszus címére 2572 üdvözlet érkezett különböző országokból, az esti ülésen elnöklő Prahov (Bulgária) átadta a szót ltuszlan Vid- zsadz.saza.sz teának (Indonézia), hogy beszámolót tartson a harmadik napirendi pont szerint »A szakszervezeti mozgalom fejlődéséről a gyarmati és félgyarmati országokban«. Üdvözöljük a „ Viharsarki Karikás“-t A Békés megyei Tanács Népművelési Osztálya kiadásában színes, tajzos, szatirikus lap jelent meg megyénkben október llS-án »Viharsarki Karikás« címmel. A tap kiadásának célját beszédesen mutatja első száma. Dícsér ni és népszerűsíteni kívánja azt, ami jó, ami előre segíti nagy ügyünk, lüktető építő munkánk, szocialista kuli árúnk sikerét. Ugyanakkor csípősen ostorozni kívánja a megye területén megmutatkozó hibákat, faragni és eltűnteim a csökevciiycket, a bürokráciát. igen üdvözlendő az, hogy a harcol nem egyedül akarja íelvenni a hibák ellen a »Viharsarki Kari kési szerkesztősége, hanem első számában segít égül hívja ehhez a dolgozó tömegeket, hogy írásban és rajzban fedjék jel u hibákat és bűnös mulasztásokat. Hz a segítségkérés — bár kissé eldugott a lapban — minden bizonnyal visszhangra talál azokban, alak szívükön viselik nagyszerű építő márkink ügyét és gyűlölik a hibákat, a visszúságokat, az eredményeink, dolgozó népünk ellen áskálódó ellenséges elemik t. Ezeknek a dolgozóknak segítsége, aktivitása mind közked- ve.tebbé s mind színvonalasabbá, nagyhatású harci fegyverré teszi a »Viharsarki Karikás«-í. A lap első száma is eredményesen idurroglatoth oda jó néhány békésmegyei visszásságnak. Eredményesen éleszti u versenyszellemet, az csztádyellenség, a kntákok kártevései elleni harc tüzel. De mint számos újonnan elkezdi tt dolog, á »Viharsarki Kat ik isi sem mentes bizonyos követelményektől. Olyan követelményekre kell rámutatnunk, melyektől ‘nagyban függ a lap közkedveltsége és haliba. A követelmények elsősorban a szövegek szatirahiúnyára vonatkoznak. Szatírát, humort keresve is keveset lehet benne találni, holott ez kellene képezze az egész lapot. Hibás tördelés is elöforilut benne. 1‘óidéiul helytelenül van elhelyezve a három csabai Béke-üzemnek szóló üdvözlet, l é rém: g a ázlta'ó a dobozi versengj elhívással kapcsolatos kérdés elhelyezése miatt. A lap szerkesztőinek a jövőben sokkal több gondol kell for- dítani a tördelésre, az anyagok fontosságához megfelelő lerjed elemre, elhelyezésre. Ugyanakkor a rajzok é.thclő mondanivalójára és a cikkek minőségére is. Az első szám egyetlen cikke (2-ss oldal) például értelmetlen, kevésbé lehet kihámozni belőle a feladatot és levonni a tanulságot. A »Viharsarki. Karikást megje'e te é él csak üdvözölni lehet. S ha a szerkesztői továbbfejlesztik az első számtan megmutatkozó eredményekzt, fokozatú-a i jazítják sz n -ona'ál, ha kijavítják a benne előforduló hibákul, úgy a lap közkedvelt harci fegyver lesz a békésmegyei dolgozók számára. A Némei Nemzeti Demokrata Póri Kongresszusa Picéknek, a Német xU?u)oí\rati- kus Köztárs ság elnökének a kongresszuson felolvasót, üdvözlő táviratát. A kongresszus é zvevői üdvözlő táviratot intéztek Oltó Grolewohlhoz, a Vénet Demokratikus Köztársaság miniszter« elnökéhez. seriin. (TASZSZ) Amint a »Berliner Zeitung« közti, okló-'i bér 17-én a Német Nemzeti De-! mokrala Párt kongresszusán meg- vitatták dr. Lothar Bolznak, a j párt elnöké lek beszámolóját. A küldöttek lelkes tetszésnyilvánítással fogadták Wilhelm í A szovjet hadihajók kifutottak Gdynióból Gdynia. (TASZSZ) Gdynia lengyet kikölőben október 18-án ünnepélyesen elbúcsúzlatták a szovjet hadihajókat. A kikötőből kifutó szovjet haaknarakó hajó kísérte a nyílt tengerre. A szovjet hadi lengerés eketek a Lengyel Népköztársaságban teli látogatása a lengyel-szovjet barátság ragyogó megnyilvánulása dihajókat a »Bliskawica« lengyel j volt Novak bácsi igazi arca Feltűnő melegen sütött a nap vasárnap. Az emberek alig hitték el, hogy október 18-a van. Novak bácsi is ingben, mezítlábas szandálban élvezte a nap melegét, kint az udvaron. Nyílik a kiskapu. Ismeretlen ember lép be. — Novák Jánosékat keresem .— mondja köszönés után. — Az öreget, vagy a fiatalt? — kérdezi mosolyogva Novák néni, aki éppen az udvaron lévő ebédlő asztalról szedi le a tányérokat. Egy-kettőre kiderül, hogy a vendég az idősebb Novák Jánossal akar beszélni. A beszélgetés során aztán kiderül, hogy Novák bácsi 1919-ben a magyar Vörös Hadseregben is harcolt. Még román fogságban is volt. Résztvett a Horthy-fasizmus idején a munkásmozgalomban is. A felszabadulás után Békéscsaba V. kerületében DÉFOSZ-tit- kár volt egy ideig. Hogyan lehet az, bogy ez az ember •— ha átmenetileg is — visszafelé akart lépni pár héttel ezelőtt? — így morfondíroz a vendég. Na, de majd kiderül ez, hiszen úgy beszélgetünk, mintha évek óta gyakran összeülnénk megvitatni a tennivalókat — nyugtatja meg magát. — Mi újság a csoportban, Novák bácsi? — érdeklődik tovább. — Úgy hallom, a kukoricatörés elég jól halad. — Jól bizony'. Az első brigád a hét derekára be is fejezi — válaszol Novák bácsi. — Na lám, hisz ez az ember lelkesedik. Miért akart hát kilépni a «Kossuth» tsz-ből — töpreng egy pillanatig a vendég. — Úgy látom, szeret a szövetkezetben-dolgozni Novák bácsi — teszi fel a kérdést. — Hát szeretek, meg már meg is szoktam. Egy éve vagyok tagja a «Kossuth» tsz-nck, de én azóta minden nap kimegyek dolgozni. Sem eső, sem vihar nem szokott meggátolni. Engem egyáltalán nem.zavar az, hogy minden nap munkába kell menni. Én voltam üzemi munkás is. Huszonnégy évig dolgoztam a Such-téglagyárban. Azoknak van ekörül problémájuk, akik saját földjükön dolgoztak és ha elvégeztek valami munkát, akkor pár napig el tettek-vettek a tanya körül. Az őszi betakarítás és a vetés után pedig csak a jószágot etették. Némelyek aztán verték az indulót a kilépés mellett. Szerették volna, ha feloszlik a csoport. Gondolták, visszakapják a lovat, a szerszámot és... — Úgy tudom, Novák bácsi is ki akart lépni? — Ki hát. Ezt nem is tagadom. De mikor elolvastam Nagy Imre elvtárs beszédét, amit a kecskeméti értekezleten mondott, akkor láttam, hogy nem ki kell nekünk lépni, hanem harcolni a benti élet, a vezetés megjavításáért. Tudja, én is úgy gondoltam előbb, ha jól megművelem azt a négy holdat, amit bevittem, több hasznot adok az államnak. Mert nálunk még ezen a téren sok liiby» van. Később aztán felismertem, ezen nem a kilépéssel, hanem éppen a bentmaradással lehet és kell is segíteni. — De ahogy az elvtársakkal elbeszélgettem, arra is rájöttem, hogy a kilépni szándékozók azt hitték, én leszek az ő szószólójuk. Azt is felismertem, ha én továbbra is a kilépés mellett maradnék, gátolnám a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fejlődését, lényegében ellentétbe kerülnék azzal, amiért a múltban is és a felszabadulás után is harcoltam. Döntöttem. Nem hagyom magam megnyergelni a kilépni szándékozóknak. Így tettem fel magamnak a kérdést. A kilépni szándékozók azzal a gondolattal vannak, ha a csoport kiadja, viszik a lovat, a kocsit, a gazdasági felszerelést. De iiii lesz velem? 11a azt mondanám pl.: te, Gyurka vagy Palkó, eljönnél nekem szántanivetni? -— ezt a választ kapnám: «El hát, János bátyám, persze, hogy el.» Hát aztán mennyiért tegeznéd cl a munkát holdanként? Lehet, hogy azt mondaná, 150 vagy 200 forintért. Ebből igazán nem kérek. Ebből már elegem volt addig, amíg nem voltam a tsZ-ben. A legutóbbi csoport-" gyűlésen aztán elmondtam: én nem lépek ki és főleg nem leszek azoknak a szószólója, akik «Szabad Európa», vagy az «Amerika Hangja» rádió szavának felülve gátolni akarják a nagyüzemi szocialista me.őza.daság továbbfejlődését. Aki menni akar, az menjen, én úgy cselekszem, ahogy a szívem diktálja. Maradok! Nem kezdek új életet, én a jobb, a biztos úton haladok tovább előre. Novák János bácsi esetéből is tapasztalni lehet, ha rés keletkezik a dolgozók egységének soraiban, hogyan próbálja azt az ellenség a maga javára kihasználni. Ezen. minden becsületes ember elgondolkozhat. Szula Imre.
