Viharsarok népe, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-24 / 224. szám

1953 Kzepti-mber 24., cisii'örlöfc 3 ViUaisaioU képe Áz újkígyósi „Dózsa" tsz-ben az új tagok is résztvesznek a közös munkában Deres Vazulné döntött: A CSOPORTBAN MARAD Mikor száz hoki haszonbéres földön 1948 szeptember 19-én néhány újkígyósi do'gozó paraszt megaiakí.ot a «Dózsa» néven a szövetkezetei, többen mondogat­ták a községben: nem tudnak azok semmire sem menni, mert nincs semmijük. — Semmi nélkül nem is boldo­gulunk, de államunk segít — mondogatták az első szövetkezet tagjai. Az első évben úgy vetet­tek, hogy kölcsönkértek ökreiét, a boronát pedig az emberek húz­ták, de vetettek! És lett gabona, lett kenyér. Közösen dolgoztak, közösen küzdöttek a nehézségek ellen, közösen élvez­ték a közös munka első gyümöl­csét. Mikor most szeptember 20-án a közgyűlésen, a n ega akuiás 5. évfordulóján erről beszélt az el­nök, többen csak bólogattak. Bi­zony hosszú utat tettek meg öt év alatt. Hiszen többen voltak a kezdetben, akiknek ruhájuk, ke­nyerük alig volt. Most?... Gera Péterné ki is mondta so­kak gondolatát: Csak a mostani évről beszélek. Legkevesebb tíz­ezer forint értékű ruhát vettünk a családban, kamránk is tele van Pénzünk is van mindig. Pedig ez csak a kezdete. Más szemmel néznek ma már a község dolgozó parasztjai a szövetkezetre. Csak a vetésüket, gabonájukat kell megnézni — mondják többen —, mindennél jobban beszél. A szövetkezet tag­jainak jó munkájáért a gabona, de a kapások is bőségesen fizet­nek. Jut is munkaegységenként. A szövetkezet 505 hold szántóján 57 tag dolgozik. Ebből 26 az állattenyésztésben. Akad munka, nem tétlenkedik senki. Az asszo­nyok is minden munkában ott vannak. Október 1-re a tsz-ta- gok átlagos munkaegysége tagon­ként eléri a háromszázat. Meg is hajlanak a padlásokon a geren­dáit a gabona alatt. Megtelnek új ruhákkal a szekrények. Ez év­ben már ötször osztottak pénzt. Előlegként összesen 5 forintot kaptak a tagolt munkaegységeik­re. A szövetkezet tagjainak la­kásán alig lehet valakit találni. Mindenki kinn van a határban Az irodában csak a könyvelő van. Az elnök is kinn van. Min­dig ott, ahol a legnagyobb szük­ség van rá. Munkaerő is van, hi­szen új belépőkkel szaporodnak. Már voltak, akik kitöltötték a belépési nyilatkozatot, vagy kér­ték felvételüket. Göcző István 8 holdas dolgozó paraszt négy csa­ládjával lépett be és amikor a 8 hold földjén elvégzi a munkát, családjával együtt a szövetkezet­ben dolgozik. Az új tagok már most a vetésnél kezdik a közös munkát. Baráth Mátyás fia Is kérte felvételét; Oláh István kér­te: a legközelebbi taggyűlésen őt is vegy ék fel. De vannak ilyenek többen. A szövetkezet tagjai jól megnézik, kiket vesznek fel so­raik közé. A becsületes, jóidol­A mezőgazdasági begyűjtési csoport jó kapcsolata segíti a betakarítást, begyűjtést Kétegyliáza község dolgozói ke- nyérbeadási tervüket határidő előtt teljesítették. Jó munkájukért a mi­nisztertanács elismerő oklevéléi tüntette ki a községet. A dolgozók még akkor mogfbgadták: a be­gyűjtés következő szakaszán is el­sők közé kerülnek. De az őszi ka­pásokból a begyűjtési tervet csak úgy tudják teljesíteni, ha a répát, napraforgót idejében leszedik, a ku£briöát'fcre’t ís'íiftjétéh végzik él! A betakarítás, begyűjtés munká­ját állandóbizottsági üléseken a begyűjtési és mezőgazdasági állan­dó bizottság közösen beszéli meg. Ha a begyűjtési állandó bizottság egy-egy tagja szomszédjával, vagy a hozzátartozó dolgozókkal beszél­get a begyűjtésről, arról is be­szél, milyen jelentősége van az őszi munkák elvégzésének. A kisgyűléseken is nemcsak a begyűjtésről beszél­nek, hanem szó esik a betakarítás­ról is. • A begyűjtési és mezőgazdasági csoportnak nincs ilyen jó kapcso­lata egymással. Megbeszélik ugyan azt, hogyan állnak a betakarítás­sal, vagy a begyűjtéssel, de nem beszélik meg konkrétan, közösen a feladatukat. Pedig volna mit meg­javítani, hiszen a község nem a legjobban á l sem a begyűjtésben, sem a betakarításban. 20-ig a nap­raforgó 72, burgonya 29, cukorrépa 38 százalékát szedték fel a község egyénileg dolgozó parasztjai. Kor­mányunk újabb rendeletéi nagy segítséget jelentenek a dolgozóknak. Megkönnyíti mun­kájukat, életüket. Többén voltak olyanok, mint Dila István,. Vlázs János, akik elmondották, hogyan igyekeznek a beadás teljesítésé­vel az őszi betakarítási, szántás­vetési munkákkal, hiszen kormá­nyunk törődik az egyénileg dolgozó parasztokkal. A begyűjtési, beta­karítási munkák megjavítására a mezőgazdasági és begyűjtési cso­portnak közösen kell megbeszélni, milyen felvilágosító munkával se­gítsék terveik teljesítését. Például kiszámolhatnák: a községben mit jelent egy-egy dolgozó parasztnak, hogy jövő évben kevesebb lesz be­adása, mennyivel több marad feles­legéből a piacra. A község versenyiábláin még a pár hónappal ezelőtt kiirt eredmények vannak. Például a me­zőgazdasági csoport versenytáblá­ján egy néhány dolgozót azért di­csérnek meg, mert az aratást, tar­lóhántást idejében elvégezte. A be­gyűjtési csoport verseny láb Iáján is csak a gabonabeadásban élenjáró dolgozók neveit lehet találni. He­lyes lenne, ha közösen készítenék el az élenjárók, vagy lemaradók névsorát. Kiírnák verseny táblákra azoknak a neveit, akik idejében betakarították a napraforgót, fel­szedték a burgonyát, teljesítették a beadásuk at. De azokról sem sza­bad megfeledkezni, akik elhanya­golják, nem igyekeznek, hátráltat­ják a betakarítást, a 'községet a be­gyűjtési terv teljesítésében. Ecsegfalván az „Új Alkotmány“ tsz tagsága vállalta, bogy a minisztertanács határozatát figyelettibevéve, batáridőre befejezik a vetést. A tsz minden egyes tagja igyekezettel vé­gezte munkáját, aminek meg is lett az eredménye, mert 70 kát. hold földön már befejezték az ősziárpa vetését. Ennek 50 szá­zalékát keresztsorosan vetették el. Igyekeznek a többi munkákkal is, mert tudják, hogy az időben végzett munkának megvan a gyümölcse. Józsa Katalin agró-praoagandista, Gyonia. gozó parasztok előtt, akik egyé­nileg dolgozó korukban is meg­álltak helyüket, jól megmunkál­ták földjüket, mindenkor nyitva *ai a szövetkezet kapuja. De azok előtt becsukódik, akik csak a szá­jukat jártatják s kerülik a mun­kát. Minden évben éreztük álla­tnunk segítségét. Ezévben külö­nösen sok -segítséget kaptunk — mondja az elnök elvlárs. — Min­den tag érezte ezt. Begyűjtés­ben a megyében az elsők közé ke­rültünk, 5 ezer forint pénzju­talmat kaptunk, amit a tagok között munkaegységenként széj­jelosztottunk. A pénz értékét nö­velte kormányunknak az árleszál­lításról szóló határozata. Sokan bakancsot, ruhát, a gyerekeknek iskolai felszereléseket vettek. A szövetkezet tagjai úgy ter­vezték: 168 hold búzát vetnek, 20 hold ősziárpát, repcét és még több őszi növényt. De nemcsak terveztek, hanem halad is a vetés A repcét már elvetették, az ősziárpa alá is elkészítették a talajt, 6 holdat vetettek el 22-ig. Aztán a búza vetését kezdik. 150 holdat szántottak már fel, készí­tettek el mag alá. A szövetkezet régi tagjai az új belépőkkel együtt dolgoznak, hogy a vetést október 20-a előtt elvégezzék. Göcző István és a többi új tag is tudja a szövetkezetben, Iiogyr nem lehet olyan ok, ami miatt akár egy órát is szabad lenne várni a szántással, vetéssel. Az ő kenyerük is függ tőle. Nincs vesztenivaló idő, mert nemcsak a jövőévi kenyér, hanem a további boldogulás, a tervek megvalósu­lása függ attól, hogy most ho­gyan végzik el a szántás, vetés munkáját. Villám Hidasháti állami gazdaság ve­zetőt ! Azzal az indokolással vitté­tek el a »Béke« üzemegységtől a nagy rádiót, hogy megcsinál­tatjátok és közben ott szól a főkönyvelő irodájában. A »Bé­ke« üzemegység dolgozói a rá­diót mielőbb várják vissza. Kiss Zsófia Mezőberény. Néhány héttel ezelőtt egyik este megbeszélésre jöttek össze Magyarbánhegyesen a Viharsarok "Népe levelezői. Közöttük volt De­res Vazulné, pártonkívüli terme­lőszövetkezeti tag. Már előre is azzal a szándékkal lépett a párt­irodába: ezen az értekezleten ta­nácsot kér. Fel is szólalt az esti beszélgetés közben. — Elvtársak! Én tagja vagyok a «Dózsa» tsz-nek, sajátomnak is érzem, de most elhatároztam, hogy nem dolgozom ott tovább. • Váratlanul érintett mindenkit ez a kijelentés. Eddig jó népne­velőnek ismerték, aki azt is tud­ja, hogy a levelezőknek jópéldá­val kell élenjárni a többi dol­gozó előtt. — Talán nem szereti az elv­társnő a közös gazdálkodást? — kérdezte tőle a párttitkár elv­társ. — De igen, csak nekem az fáj, hogy hanyagságból tönkremegy sok takarmány, épület. — Azzal nem segítünk a szö­vetkezeten — mondja a párttit­kár elvtárs —, ha az elvlársnő és a többi becsületes jól dolgozó otthagyja a szövetkezetét és meg­engedjük, hogy egyesek pocsé­kolják a közös vagyont. Marad­janak bent és közösen szüntes­sék meg a hibákat. — Lehet, hogy igaza van a titkár élvtársnak — válaszolta De- resné —, majd elgondolkodom rajta. De már most is elmond­hatok annyit, hogy erre a beszél­getésre olyan szükségem volt, mint egy falat kenyérre. Ezen az estén Deres Vazulné levelezőnk megnyugodva indult a termelőszövetkezetbe, ahol köz­gyűlést tartottak. A tagság fér­jét igazgatósági tagnak javasolta. Nem akarta elfogadni, hiszen fe­leségével közösen megegyeztek abban, hogy kilépnek a «Dózsá»- ból. Deres elvtárs elmondotta: hiányosságot tapasztalt a szövet­kezet munkájában és ez késztette arra, hogy kilépjen. • — Helyeslem — mondotta a községi pártbizottság titkára, hogy Deres elvtárs ezen a közgyűlé­sen elmondotta a hibákat. Min­denben igaza van. Most azonban miután igazgatósági tag lesz, még többet tehet azért, hogy a meg­lévő hibákat megszüntessék. Deres elvtárs felesége tekinte­tét kereste és mert megválasztá­sát nem ellenezte, ennyit vála­szolt: «A tagság javaslatát elfo­gadom.» És most már ő is végleg el­döntötte magában, hogy: marad. A napokban kezdik meg a burgo­nya szedését és már azt tervez­geti: több asszonnyal elbeszélget, hogy minél többen legyének kint a munkában és mielőbb elvégez­zék a burgonya betakarítását. Uj erővel és még nagyobb szorga­lommal dolgozik, aminek meg is lesz az eredménye. Ebben az év­ben is 4000 forinttal kerestek többet, mint ha egyénileg gaz­dálkodtak volna. Miután Deres elvtársnő levele­zőnk problémája megoldódott, megfogadta: újra rendszeresen ír a Megyei Pártbizottság lapjához, ahonnan a válaszokban tanácso­kat, javaslatokat kaphat ahhoz: hogyan dolgozzanak továbbra is együtt. Kovács Erzsébet. & lvörösladány község dolgozói a harmadik negyedévi pénzügyi tervüket mindössze 7.5 százalékra teljesítették. Kardos Imre, Szabó Károly, Bakk János dolgozók példát mutattak ezen a téren a község dolgozóinak, ezévi adó jukat 100 százalékig teljesítették. ♦ Rcformátuskováesházán a «Dózsa» tsz-ben Balogh Erzsébet, özv. Papp Józsefné baromfinevelők ió munkát végeznek a ba­romfiak gondozásában. Megérdemlik a tagság megbecsülését. (Ta­kács Juliánná.) ♦ A mezőhegyes! állami gazdaság ómezőhegyesi üzemegységé­nek dolgozói rövidesen befejezik a kender munkálatait. A jó ter­méseredmény eléréséért az üzemegység dolgozói prémiumot kap­nak. (Kardos Julia.) Mire várnak az illetékesek? A Ballonyai Tégla­gyárban sajnos, nem egyedülálló jelenség, hogy a dolgozók «ké­szenlétben» várják, mi­kor dolgozhatnak, mi­kor lesz újból gőz a kazánban. Az elmúlt csütörtökön délután is 5 óra körül már másod­szorra salakoHak a ka­zánfűtők. 45 perc ki­esést jelent ez a terme­lésből. Ennyi idő kell alihoz, hogy a kazánból kiürítsék az összeégett salakot, ellássák szénnel, elegendő gőz fejlődjön a kazánban, s újból elin­dulhassanak egy.két órahosszára. Azt, hogy mennyit állnak naponta emiaÉ, nemigen ellenőr­zi senki. Műszak közben nem jegyzik fel sehova. Ha csak nem vesszük feljegyzésnek Gombos János művezető emiéke- zőtehelségét. ö műszak végén azután egy ösz- szegben beírja egy könyvbe, hogy két órát álltunk salakolás miatt. De, hogy az több, vagy kevesebb, nem igazolja senki. A gyenge minősé­gű szén miatt a dolgo­zók soha sem érik el a 100 százalékos norma- teljesítményt. Már egész «elfásu’tak» a dolgozók emlegetni: végre adja­nak jó szenet a kazán­hoz, míg az új Diesel­motor l beépí tik (ami las­san halad, mivel csak egy kőműves rakosgatja a tőbbméler magas épü­let falál), addig is tud­janak termelni. Mennyivel maradlak le a tervüktől és meny­nyivel adósak népgaz­daságunknak? Maga a telepvezeő, Straszenszki István sem tudja. Tá­jékozódásul annyit,hogy augusztus második tíz napjában nyérsgyártási tervüket 66.9, égetési tervüket 42.3 százalékra teljesítették -*• ezt a verseny tábláról tudjuk, ahol azóta nincs újabb eredmény kitéve.) ö úgy mond: ma .nem nézte, de ez különben titok és nem mondja meg. He­lyeslőén bológat neki Bernáth István könyve­lő is az irodában. — Nem adhatunk ada­tot — tárja szélesre ke­zét, jelezve, hogy nem tehetnek róla. — Mat- von elvtárs, az ES igaz­gatója írásban «megpa­rancsolta», hogy minden halandó, legyen az mi­niszteriális ember, vagy más, csak a központból hozott írásbeli «utasítás­sal» a kezében, vagy kí­séret mellett győződhet meg arról, hogyan dol­goznak a telepen. Hogy igazát bebizo­nyítsa, jó félóráig ke­resgéli az igazgatói kör­levelet, mely megszab­ja, hogy «felekkel nem tárgyalhatnak», — de nem találja. (Micsoda rend!) — Mivel pedig Stra­szenszki telepvezető elv­társ kezdő ember, ne­kem kell vigyázni rá, különben, ha ő paran­csolja, ám legyen, meg­mutatom az adatokat. (»I) Egyre szilárdabb lett a meggyőződésünk;Stra­szenszki telepvezető elv­lárs, — hogy a telepen uralkodó hibákat takar­gassa, — könnyebbnek taíálla azt mondani: nem adhat adatot. El kell mondanunk; tűrhetetlen állapot az, hogy a dol­gozóknak ,nem biztosít­ják a műszaki fel télele­ket, a rosszminőségű szén miatt a dolgozók naponta órákat csellen­genek el termelés nél­kül. Mindezért felelős Matvon elvtárs is, az ES igazgatója, felelős az­ért is, hogy az ES-lől kint dolgozó lakatosok egy mocskos, piszkos helyiségben laknak — amely csak akkor volt lakarítya, amikor beköl­töztek. — Szabadide­jükben pedig filléres ponyvaregényekét olvas­nak. Egyszer már foglal­koztunk a Battonyai Téglagyárban uralkodó lehetetlen ál'apolokkal. Vájjon, mire várnak az illetékesek?

Next

/
Oldalképek
Tartalom