Viharsarok népe, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-24 / 224. szám
1953 Kzepti-mber 24., cisii'örlöfc 3 ViUaisaioU képe Áz újkígyósi „Dózsa" tsz-ben az új tagok is résztvesznek a közös munkában Deres Vazulné döntött: A CSOPORTBAN MARAD Mikor száz hoki haszonbéres földön 1948 szeptember 19-én néhány újkígyósi do'gozó paraszt megaiakí.ot a «Dózsa» néven a szövetkezetei, többen mondogatták a községben: nem tudnak azok semmire sem menni, mert nincs semmijük. — Semmi nélkül nem is boldogulunk, de államunk segít — mondogatták az első szövetkezet tagjai. Az első évben úgy vetettek, hogy kölcsönkértek ökreiét, a boronát pedig az emberek húzták, de vetettek! És lett gabona, lett kenyér. Közösen dolgoztak, közösen küzdöttek a nehézségek ellen, közösen élvezték a közös munka első gyümölcsét. Mikor most szeptember 20-án a közgyűlésen, a n ega akuiás 5. évfordulóján erről beszélt az elnök, többen csak bólogattak. Bizony hosszú utat tettek meg öt év alatt. Hiszen többen voltak a kezdetben, akiknek ruhájuk, kenyerük alig volt. Most?... Gera Péterné ki is mondta sokak gondolatát: Csak a mostani évről beszélek. Legkevesebb tízezer forint értékű ruhát vettünk a családban, kamránk is tele van Pénzünk is van mindig. Pedig ez csak a kezdete. Más szemmel néznek ma már a község dolgozó parasztjai a szövetkezetre. Csak a vetésüket, gabonájukat kell megnézni — mondják többen —, mindennél jobban beszél. A szövetkezet tagjainak jó munkájáért a gabona, de a kapások is bőségesen fizetnek. Jut is munkaegységenként. A szövetkezet 505 hold szántóján 57 tag dolgozik. Ebből 26 az állattenyésztésben. Akad munka, nem tétlenkedik senki. Az asszonyok is minden munkában ott vannak. Október 1-re a tsz-ta- gok átlagos munkaegysége tagonként eléri a háromszázat. Meg is hajlanak a padlásokon a gerendáit a gabona alatt. Megtelnek új ruhákkal a szekrények. Ez évben már ötször osztottak pénzt. Előlegként összesen 5 forintot kaptak a tagolt munkaegységeikre. A szövetkezet tagjainak lakásán alig lehet valakit találni. Mindenki kinn van a határban Az irodában csak a könyvelő van. Az elnök is kinn van. Mindig ott, ahol a legnagyobb szükség van rá. Munkaerő is van, hiszen új belépőkkel szaporodnak. Már voltak, akik kitöltötték a belépési nyilatkozatot, vagy kérték felvételüket. Göcző István 8 holdas dolgozó paraszt négy családjával lépett be és amikor a 8 hold földjén elvégzi a munkát, családjával együtt a szövetkezetben dolgozik. Az új tagok már most a vetésnél kezdik a közös munkát. Baráth Mátyás fia Is kérte felvételét; Oláh István kérte: a legközelebbi taggyűlésen őt is vegy ék fel. De vannak ilyenek többen. A szövetkezet tagjai jól megnézik, kiket vesznek fel soraik közé. A becsületes, jóidolA mezőgazdasági begyűjtési csoport jó kapcsolata segíti a betakarítást, begyűjtést Kétegyliáza község dolgozói ke- nyérbeadási tervüket határidő előtt teljesítették. Jó munkájukért a minisztertanács elismerő oklevéléi tüntette ki a községet. A dolgozók még akkor mogfbgadták: a begyűjtés következő szakaszán is elsők közé kerülnek. De az őszi kapásokból a begyűjtési tervet csak úgy tudják teljesíteni, ha a répát, napraforgót idejében leszedik, a ku£briöát'fcre’t ís'íiftjétéh végzik él! A betakarítás, begyűjtés munkáját állandóbizottsági üléseken a begyűjtési és mezőgazdasági állandó bizottság közösen beszéli meg. Ha a begyűjtési állandó bizottság egy-egy tagja szomszédjával, vagy a hozzátartozó dolgozókkal beszélget a begyűjtésről, arról is beszél, milyen jelentősége van az őszi munkák elvégzésének. A kisgyűléseken is nemcsak a begyűjtésről beszélnek, hanem szó esik a betakarításról is. • A begyűjtési és mezőgazdasági csoportnak nincs ilyen jó kapcsolata egymással. Megbeszélik ugyan azt, hogyan állnak a betakarítással, vagy a begyűjtéssel, de nem beszélik meg konkrétan, közösen a feladatukat. Pedig volna mit megjavítani, hiszen a község nem a legjobban á l sem a begyűjtésben, sem a betakarításban. 20-ig a napraforgó 72, burgonya 29, cukorrépa 38 százalékát szedték fel a község egyénileg dolgozó parasztjai. Kormányunk újabb rendeletéi nagy segítséget jelentenek a dolgozóknak. Megkönnyíti munkájukat, életüket. Többén voltak olyanok, mint Dila István,. Vlázs János, akik elmondották, hogyan igyekeznek a beadás teljesítésével az őszi betakarítási, szántásvetési munkákkal, hiszen kormányunk törődik az egyénileg dolgozó parasztokkal. A begyűjtési, betakarítási munkák megjavítására a mezőgazdasági és begyűjtési csoportnak közösen kell megbeszélni, milyen felvilágosító munkával segítsék terveik teljesítését. Például kiszámolhatnák: a községben mit jelent egy-egy dolgozó parasztnak, hogy jövő évben kevesebb lesz beadása, mennyivel több marad feleslegéből a piacra. A község versenyiábláin még a pár hónappal ezelőtt kiirt eredmények vannak. Például a mezőgazdasági csoport versenytábláján egy néhány dolgozót azért dicsérnek meg, mert az aratást, tarlóhántást idejében elvégezte. A begyűjtési csoport verseny láb Iáján is csak a gabonabeadásban élenjáró dolgozók neveit lehet találni. Helyes lenne, ha közösen készítenék el az élenjárók, vagy lemaradók névsorát. Kiírnák verseny táblákra azoknak a neveit, akik idejében betakarították a napraforgót, felszedték a burgonyát, teljesítették a beadásuk at. De azokról sem szabad megfeledkezni, akik elhanyagolják, nem igyekeznek, hátráltatják a betakarítást, a 'községet a begyűjtési terv teljesítésében. Ecsegfalván az „Új Alkotmány“ tsz tagsága vállalta, bogy a minisztertanács határozatát figyelettibevéve, batáridőre befejezik a vetést. A tsz minden egyes tagja igyekezettel végezte munkáját, aminek meg is lett az eredménye, mert 70 kát. hold földön már befejezték az ősziárpa vetését. Ennek 50 százalékát keresztsorosan vetették el. Igyekeznek a többi munkákkal is, mert tudják, hogy az időben végzett munkának megvan a gyümölcse. Józsa Katalin agró-praoagandista, Gyonia. gozó parasztok előtt, akik egyénileg dolgozó korukban is megálltak helyüket, jól megmunkálták földjüket, mindenkor nyitva *ai a szövetkezet kapuja. De azok előtt becsukódik, akik csak a szájukat jártatják s kerülik a munkát. Minden évben éreztük állatnunk segítségét. Ezévben különösen sok -segítséget kaptunk — mondja az elnök elvlárs. — Minden tag érezte ezt. Begyűjtésben a megyében az elsők közé kerültünk, 5 ezer forint pénzjutalmat kaptunk, amit a tagok között munkaegységenként széjjelosztottunk. A pénz értékét növelte kormányunknak az árleszállításról szóló határozata. Sokan bakancsot, ruhát, a gyerekeknek iskolai felszereléseket vettek. A szövetkezet tagjai úgy tervezték: 168 hold búzát vetnek, 20 hold ősziárpát, repcét és még több őszi növényt. De nemcsak terveztek, hanem halad is a vetés A repcét már elvetették, az ősziárpa alá is elkészítették a talajt, 6 holdat vetettek el 22-ig. Aztán a búza vetését kezdik. 150 holdat szántottak már fel, készítettek el mag alá. A szövetkezet régi tagjai az új belépőkkel együtt dolgoznak, hogy a vetést október 20-a előtt elvégezzék. Göcző István és a többi új tag is tudja a szövetkezetben, Iiogyr nem lehet olyan ok, ami miatt akár egy órát is szabad lenne várni a szántással, vetéssel. Az ő kenyerük is függ tőle. Nincs vesztenivaló idő, mert nemcsak a jövőévi kenyér, hanem a további boldogulás, a tervek megvalósulása függ attól, hogy most hogyan végzik el a szántás, vetés munkáját. Villám Hidasháti állami gazdaság vezetőt ! Azzal az indokolással vittétek el a »Béke« üzemegységtől a nagy rádiót, hogy megcsináltatjátok és közben ott szól a főkönyvelő irodájában. A »Béke« üzemegység dolgozói a rádiót mielőbb várják vissza. Kiss Zsófia Mezőberény. Néhány héttel ezelőtt egyik este megbeszélésre jöttek össze Magyarbánhegyesen a Viharsarok "Népe levelezői. Közöttük volt Deres Vazulné, pártonkívüli termelőszövetkezeti tag. Már előre is azzal a szándékkal lépett a pártirodába: ezen az értekezleten tanácsot kér. Fel is szólalt az esti beszélgetés közben. — Elvtársak! Én tagja vagyok a «Dózsa» tsz-nek, sajátomnak is érzem, de most elhatároztam, hogy nem dolgozom ott tovább. • Váratlanul érintett mindenkit ez a kijelentés. Eddig jó népnevelőnek ismerték, aki azt is tudja, hogy a levelezőknek jópéldával kell élenjárni a többi dolgozó előtt. — Talán nem szereti az elvtársnő a közös gazdálkodást? — kérdezte tőle a párttitkár elvtárs. — De igen, csak nekem az fáj, hogy hanyagságból tönkremegy sok takarmány, épület. — Azzal nem segítünk a szövetkezeten — mondja a párttitkár elvtárs —, ha az elvlársnő és a többi becsületes jól dolgozó otthagyja a szövetkezetét és megengedjük, hogy egyesek pocsékolják a közös vagyont. Maradjanak bent és közösen szüntessék meg a hibákat. — Lehet, hogy igaza van a titkár élvtársnak — válaszolta De- resné —, majd elgondolkodom rajta. De már most is elmondhatok annyit, hogy erre a beszélgetésre olyan szükségem volt, mint egy falat kenyérre. Ezen az estén Deres Vazulné levelezőnk megnyugodva indult a termelőszövetkezetbe, ahol közgyűlést tartottak. A tagság férjét igazgatósági tagnak javasolta. Nem akarta elfogadni, hiszen feleségével közösen megegyeztek abban, hogy kilépnek a «Dózsá»- ból. Deres elvtárs elmondotta: hiányosságot tapasztalt a szövetkezet munkájában és ez késztette arra, hogy kilépjen. • — Helyeslem — mondotta a községi pártbizottság titkára, hogy Deres elvtárs ezen a közgyűlésen elmondotta a hibákat. Mindenben igaza van. Most azonban miután igazgatósági tag lesz, még többet tehet azért, hogy a meglévő hibákat megszüntessék. Deres elvtárs felesége tekintetét kereste és mert megválasztását nem ellenezte, ennyit válaszolt: «A tagság javaslatát elfogadom.» És most már ő is végleg eldöntötte magában, hogy: marad. A napokban kezdik meg a burgonya szedését és már azt tervezgeti: több asszonnyal elbeszélget, hogy minél többen legyének kint a munkában és mielőbb elvégezzék a burgonya betakarítását. Uj erővel és még nagyobb szorgalommal dolgozik, aminek meg is lesz az eredménye. Ebben az évben is 4000 forinttal kerestek többet, mint ha egyénileg gazdálkodtak volna. Miután Deres elvtársnő levelezőnk problémája megoldódott, megfogadta: újra rendszeresen ír a Megyei Pártbizottság lapjához, ahonnan a válaszokban tanácsokat, javaslatokat kaphat ahhoz: hogyan dolgozzanak továbbra is együtt. Kovács Erzsébet. & lvörösladány község dolgozói a harmadik negyedévi pénzügyi tervüket mindössze 7.5 százalékra teljesítették. Kardos Imre, Szabó Károly, Bakk János dolgozók példát mutattak ezen a téren a község dolgozóinak, ezévi adó jukat 100 százalékig teljesítették. ♦ Rcformátuskováesházán a «Dózsa» tsz-ben Balogh Erzsébet, özv. Papp Józsefné baromfinevelők ió munkát végeznek a baromfiak gondozásában. Megérdemlik a tagság megbecsülését. (Takács Juliánná.) ♦ A mezőhegyes! állami gazdaság ómezőhegyesi üzemegységének dolgozói rövidesen befejezik a kender munkálatait. A jó terméseredmény eléréséért az üzemegység dolgozói prémiumot kapnak. (Kardos Julia.) Mire várnak az illetékesek? A Ballonyai Téglagyárban sajnos, nem egyedülálló jelenség, hogy a dolgozók «készenlétben» várják, mikor dolgozhatnak, mikor lesz újból gőz a kazánban. Az elmúlt csütörtökön délután is 5 óra körül már másodszorra salakoHak a kazánfűtők. 45 perc kiesést jelent ez a termelésből. Ennyi idő kell alihoz, hogy a kazánból kiürítsék az összeégett salakot, ellássák szénnel, elegendő gőz fejlődjön a kazánban, s újból elindulhassanak egy.két órahosszára. Azt, hogy mennyit állnak naponta emiaÉ, nemigen ellenőrzi senki. Műszak közben nem jegyzik fel sehova. Ha csak nem vesszük feljegyzésnek Gombos János művezető emiéke- zőtehelségét. ö műszak végén azután egy ösz- szegben beírja egy könyvbe, hogy két órát álltunk salakolás miatt. De, hogy az több, vagy kevesebb, nem igazolja senki. A gyenge minőségű szén miatt a dolgozók soha sem érik el a 100 százalékos norma- teljesítményt. Már egész «elfásu’tak» a dolgozók emlegetni: végre adjanak jó szenet a kazánhoz, míg az új Dieselmotor l beépí tik (ami lassan halad, mivel csak egy kőműves rakosgatja a tőbbméler magas épület falál), addig is tudjanak termelni. Mennyivel maradlak le a tervüktől és menynyivel adósak népgazdaságunknak? Maga a telepvezeő, Straszenszki István sem tudja. Tájékozódásul annyit,hogy augusztus második tíz napjában nyérsgyártási tervüket 66.9, égetési tervüket 42.3 százalékra teljesítették -*• ezt a verseny tábláról tudjuk, ahol azóta nincs újabb eredmény kitéve.) ö úgy mond: ma .nem nézte, de ez különben titok és nem mondja meg. Helyeslőén bológat neki Bernáth István könyvelő is az irodában. — Nem adhatunk adatot — tárja szélesre kezét, jelezve, hogy nem tehetnek róla. — Mat- von elvtárs, az ES igazgatója írásban «megparancsolta», hogy minden halandó, legyen az miniszteriális ember, vagy más, csak a központból hozott írásbeli «utasítással» a kezében, vagy kíséret mellett győződhet meg arról, hogyan dolgoznak a telepen. Hogy igazát bebizonyítsa, jó félóráig keresgéli az igazgatói körlevelet, mely megszabja, hogy «felekkel nem tárgyalhatnak», — de nem találja. (Micsoda rend!) — Mivel pedig Straszenszki telepvezető elvtárs kezdő ember, nekem kell vigyázni rá, különben, ha ő parancsolja, ám legyen, megmutatom az adatokat. (»I) Egyre szilárdabb lett a meggyőződésünk;Straszenszki telepvezető elvlárs, — hogy a telepen uralkodó hibákat takargassa, — könnyebbnek taíálla azt mondani: nem adhat adatot. El kell mondanunk; tűrhetetlen állapot az, hogy a dolgozóknak ,nem biztosítják a műszaki fel téleleket, a rosszminőségű szén miatt a dolgozók naponta órákat csellengenek el termelés nélkül. Mindezért felelős Matvon elvtárs is, az ES igazgatója, felelős azért is, hogy az ES-lől kint dolgozó lakatosok egy mocskos, piszkos helyiségben laknak — amely csak akkor volt lakarítya, amikor beköltöztek. — Szabadidejükben pedig filléres ponyvaregényekét olvasnak. Egyszer már foglalkoztunk a Battonyai Téglagyárban uralkodó lehetetlen ál'apolokkal. Vájjon, mire várnak az illetékesek?
