Viharsarok népe, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-06 / 209. szám

WS3 szeptember f., vasárnap [/iUaisaiók Héfir. Sürgős intézkedést a békéscsabai asztalosüzemben Ha látogató érkezik a Békés csabai 65/8. sz. Segédipari Vál­lalathoz, első pillanatban nem sokat lát a telepen. Talán a fű­részgépek és a gyalupadok mel­lett serénykedő dolgozókat ve­szi észre legelőbb, akik ember magasságra rakosgatták a már el­készült különböző ajtókat, abla kokat. Bányászlakásokhoz ké­szülnek ezek az épüteffclszerelé- sek. Sok kiváló, eredmény szüle­tett már az üzemben, ami a kor- mányprogramm megvalósulását jelenti. Az elmúlt hónapban Soós Béla 208, Papp Károly 152, fele­sége is ugyanannyi százalékot tel­jesített. Sín József brigádja 150. Pintér Gyula brigádja 130 száza­lékos teljesítményt ért el. Látszólag minden rendben megy az üzemben, de csak lát­szólag. Az üzem jülius havi ter­vét csak 97 százalékra teljesítette. Megvan ennek is az oka. — Nem csupán az „objektív okok“ — az anyaghiány — mint aho- g> an erre szívesen hivatkoznak, akadályozta az üzem termelését, hanem inkább az ellenség mun­kája. A vezetők siránkoztak — mar tavaly is — de nem vélték észre, hogy a ellenség ter­jeszti azt a szellemet, amely minden hibát az »objek­tiv» okokkal magyaráz. Hiába pa­naszkodtak tehát a dolgozók, hogy rossz a munkaszervezés, nem ismerik a tervüket, nem hallgatta meg őket senki. Boskó György művezető kiskirálykodott az üzemben. Senki sem vonta La nem biztositól ta a műszaki feltételeket és hangos- kodtiWW^detgozókkal. Kevéssel ezelőtt a Viharsarok Népe két munkatársa előtt így szólt rá az egyik munkásra: «Hogyan áll előttem, amikor velem beszél? Álljon vigyázban, mint régen!» Jellemző ez, s nála nem az elsd eset. Megszokta ő a parancsolga'ást még régen, amikor saját üzemé­ben 20 dolgozó felett zsamokos­Eyy levél nyomában kodliatott. Ezt nem- felejtette el most sem. Ugyanabban az üzem­ben művezető, ahol régen tulaj­donos volt. Hogy lehet az, hogy eddig eltűrték maguk között a dolgozók ? Hogy lehet az, hogy nem ebru- dalták még ki maguk közül? Nem véletlen ez sem: Nem mertek szólni. (?!) Nem, mert Fillipi.nyi Lajos vállalatvezető — aki régen ugyancsak a Boskó-üzemben dol­gozott — két körmével védte őt és védi ma is. Nem .egyszer el­hangzott részéről, hogy Boskó ‘nélkülözhetetlen» szakember. Kéz kezet mos — mondja a régi közmondás. így voltak ők is, amikor túlságosan is ragasz­kodtak egymáshoz. Együtt sülölték, főzték ki ter­veiket és szóbakerüll már az is FiUipinyi Lajos elvtárs részéről, hogy a telepet le kellene válasz­tani a tröszttől és szövetkezetei kellene alakítani. (Már főkönyve­lőt is kerestek). Ez a tárgyalás azonban már nem maradt titokban az üzem dolgozói előtt. Megkez­dődött a suttogás, kérdezősködés. Végre az egyik gyűlésen kirob­bant és tisztázták a helyzetet a vállalat új vezetőjével, Kun Jó­zsef elvtárssal. Tévedés leime azt hinni, hogy csak egyedül dolgozott Boskó György művezető Maga köré csoportosította embe­reit — akik régen nála dolgoz­tak és azokkal kivételeket tett. Kiemelte s munkavezetőnek lép­tette elő őket. Még attól sem rettentek vissza, hogy bujtatott létszámmal «kistilkárt» állítson maga mellé Tóth József szemé­lyében — aki ugyancsak nála ta­nult és akivel ma is «kölyköm- nek* becézve intézteti el irodai munkáját. Azzal azonban már nem törődött, hogy a dolgozók időben megkapják a munkautal­ványokat. Gyakran megesik, hogy a dolgozók elkészülnek a munka­darabbal és még a munkautal­vány nincs a kezükben. Csülörtö- kön délután már két ajtót csak­nem teljesen elkészített a Kéri- brigád és még nem ismerték, mennyi idő alatt kell azt elkészí- teniök. A dolgozók így nem tud­ják megtenni vállalásaikat, ezért is szünetel a verseny az üzem­ben. Júliusban csak 21 fő tett vállalást, augusztusban sem sok­kal több. A pártszervezet felelőssége Miért tudott ilyen munkát vé­gezni az ellenség az üzemben, hiszen a hibák nem mai kele­tűek? A pártszervezet vezetősége a dolgozók segítsége nélkül vé­gezte munkáját és sok esetben maga is elkente a hibákat. De hibás mindezeken kívül a bé­késcsabai Városi Pá. tbizottság is, ahol tudnak az üzemben lévő hibákról, mégsem tesznek sem­mit. Vájjon arra várnak-e, hogy Boskó talán «belenő» a szocializ­musba? Úgy gondoljuk, végre in­tézkednek az illetékesek, nem ke­rülik el figyelmüket az üzemben fenálló hiányosságok. Nagy Imre Mi, diákok is köszöntjük bányászainkat A harmadik bányásznap alkalmával szeretettel köszönt­jük bányászainkat, akik a tárnák mélyén a fekrte gyémánt fejtését 'égzik. Tudjuk azt, hogy kemény munkát végeznek a föld alatt és elsősorban az ő munkájuktól függ terveink tel­jesítése, kitűzött céljaink elérése. Sokat olvasunk bányásza­ink munkájáról, sikereiről, teljesítményeiről, melyeket azért igyekeznek emelni, hogy lehetővé legyék épülő hazánkban a vonatok gyorsabb futását, a vas gyorsabb olvadását. Arról is olvasunk, hogy bányászaink a legnagyobb ne­hézségek leküzdésével adnak több szenet az ipar számára. Mindez azért van, mert a mulban bányászaink nem igyekez­tek a felsoroltakat megvalósítani. Ami abból adódott, hogy. akkor nem becsülték meg a bányászokat. Az & falumban, Mezőkovácsházán nem ismerek olyan embert, aki a múltban bányász volt. A régi bányászok életét csak könyvből isme­rem, onnan tudom, hogy régen nem volt nekik szállásuk. Örültek, ha pajtában aludhattak. Most megváltozott az éle­tük. Veres István fa! um beli új bányász a nyáron hazajött családjához látogatóba és elmondta, hogy Várpalotán dolgo­zik, élete szép, jól berendezett, kulturált. P,endes, szép szál­lásuk van. Munka után modern mosdóbaji fürödhetnek, ami zuhanyozókkal is el van látva. Bányászainkról Rákosi elvtárs is mindig a legnagyobb gondoskodással és szeretettel visel­tetik. A harmadik bányásznap alkalmával mi, diákok is szívünk minden melegével gondolunk hős' bányászainkra és jó mun­kát kívánunk nekik. Azt kérjük tőlük, hogy a tárna mélyé­ből sok-sok fekete szenet bányásszanak ki, hogy iskoláink­ban is, ahol mi, a jövő szakmunkásai, mérnökei tanulunk, meleg legyen. Jancsik Ilona Békéscsaba, Mélyépítőipari Technikum A szakszervezeti választások előtti feladatokról Új élet az első számú Gépjavítóban Ö röm ma a Gépjavító ud­varán, műhelyeiben jár- ii: nyoma sincs a regi rendet- mségnek és szervezetlenségnek, ritéz János «udvarmester» gon- csan rakosgatja a vasakat, söpri I udvart, egyengeti a készülő öplabdapálya salakjai, —^ bent műhelyekben vidáman és se- ényen folyik a munka. Az ellen­ég leleplezése és eltávolítása, ’alusi volt igazgatónak és klikk­ének, a csendőröknek, rendőrök­et felszámolása megnyitotta az lkotómunka gazdag kibontako- áeának zsilipjét. De vizsgáljuk Bak közelebbről a dolgokat. JVTagy izgalom fűti az ifiket. Hatalmas feladatot kap­ák: kombájnokat szerelnek at — lapraforgó aratásra. Lelkesen ne­jt a pirosszínű tervrajzokat. Zsi- £k János az anyagot állítja ősz­éé, mennyi lemez, szögvas kell a »mbájnok vágó- es dobszerkeze- ének átalakításához. Demencsik áncsi kétegyházi parasztíiu, aki sak most került a vállalathoz s még sose látott napraforgót ;éppel aratni — nagy buzgalom­nál hordja a lemezeket á la­jtosoknak, a Il-es számú ifi- irigádnak. Erős Gyula, a brigád ezetője, — fején dinnyehéjszerű alapon töméntelen VIT-jelveny - Szarvas Andrással meg Nagy [árollyal vidám természetüket neghazudtoló komolysággal vizs­gák a tervrajzokat: nem mér­nökök ők, bizony nehezen tudnak eligazodni a bonyolult rajzokon. De 6egíti őket Cs. Kiss elvtárs is, a Megyei Tanács gépcsoportjának főmechanikusa. így aztán csak rájönnek a napraforgó arató nyit­jára. Jelentős dolog is ez, hisz egy-egy kombájn naponta 5—6 hold napraforgót is levág, — egye­nesen silónak tépve a tányért és a szárakat, a magot pedig zsák­ba gyűjtve. Állami gazdaságaink, tsz-eink igy jelentős mennyiségű emberi erőt tudnak más munkára irányítani. A baj az, hogy az FM műszaki osztálya későn — augusztus 31-én — küldte csak le a tervrajzot, a Gépjavító pe­dig még rendelést se kapott a munkára. Viszont, ha már készen lennének az átalakítással, talán már az is későn lenne. Nagyon kell tehát a lakatos ifi-brigád­nak igyekeznie ... De igyekeznek is ők, hisz ver­sei»,ben vannak az esztergályo­sokkal, a másik ifi-brigáddal, a «Zójá»-val. Igaz, azok most ke­vesen vannak, a két lány is sza­badságra ment, de akik marad­tak, Schmidt Laci, Baranka Feri, Szentesi Laci, meg a többiek, keményen állják a sarat: készü­lődnek már a téli gépjavításra. Csak úgy. zeng az esztergagép kezük alatt, ahogy nagyolják a dugattyúkat, vágják a csavarokat. De itt nem tehet lemaradni: Hoffmann Bandi bácsi, aki 63 A szakszervezeti mozgalom igen fontos esemény előtt áll ezekben a napokban. A SZOT határozata ér­telmében szeptember 15-től decem­ber 1-ig a bizalmiaktól kezdve egé­szen a felső szervekig újjá kell választani a szakszervezeti vezető­ségeket. Természetes, hogy ez a felelősségteljes munka nemcsak p szakszervezeteik feladata csupán, íhanem a pártszervezetek segítsé­gét, támogatását is "megköVeteli. Üzemi p^teaervezetemkoek tehát rends zenesen kell foglaikozniok ez­zel a kérdéssel ée meg kell tár- gyalniok az üzemi bizottsággal együtt a választási tervet. Segít­séget kell adniok különösen a vá­lasztás politikai agitáeiójához, hogy a népnevelők megfelelően kioktatva mozgósítani tudják a választás si­keres végrehajtására a szakszerre­éves létére még sose csinált se- lejtet, — s laki ugyancsak itt dol­gozik a közelükben — nagyon lenézné őket, ha nem igyekezné­nek. Serénykednek is hát, meg újítanak: Baranka Feri, a <Zó- ja» brigád szervezője a hatszög marásra talált ki újítást, Galam­bos Sándor meg — áld olyan kö­zépen van az ifik és az idősek között — fúróolajlocsolót készí­tett a fűrészgéphez. így most egy fűrész több napig is eltart, míg korábban egy nap alatt három fűrész is elkopott. Újonnan ez a lendülete a Gépjavító dolgozóinak? Mi az oka, hogy teljesítették vég­re tervüket — júliusban 114, au­gusztusban 1T9 százalékra ? A for­dulat miatt. Azért, mert a dol­gozók részeseivé tettek a terv­nek, szavuk tett az üzemben (most már a tervfelbontást is meg teliét oldani!), azonkívül egyie érezhetőbb a dolgozókról való gondoskodás is: a Tábor-ut­cában a régi, piszkos fűszerüz- let helyett új munkásszállást kap­tak a vidéki dolgozók, épül az új kultúrterem, — s ami igen fon­tos: minden nehéz kérdésben se­gít a pártszervezet. Kazaméri párttitkár elvtárs fiatal ember. A kőművesszakmában dolgozott s mikor sztahánovista tett, ide ke­rült a Gépjavítóhoz párttitkár­nak. Bizony nehezen ment a mun­ka eleinte. Aztán a szakmával is megismerkedett, volt 3 hónapos pártiskolán is, — ma már vilá­gosabban látja feladatát. Har­aeti tagokat. Ebben a munkában érvényesülnie kell a bizalmiak, a társadalmi munkabizottságok, de nem utolsó sorban a pártaktivák felvilágosító, nevelő munkájának, hogy ezen keresztül érvényre jusson a szakszervezeti demokrá­cia. Szükséges az is, hogy a párt­szervezetek megfelelő támogatást ’adjanak a szakszervezeteknek a ká-’ derek kiválasztásához, igy megaka­dályozhatjuk a fluktációt ó&.elér­hetjük, hogy a káderek megszilár­duljanak funkciójúkban. Igen fon­tos az is, hogy ezekbe a reszor­tokba olyan dolgozók kerüljenek, akii: példamutatónk a termelésben és a közös ügyek intézését szíve­sen végzik. Be kell választani, meg kell bízni ezzel a munkával a • nőket, fiatalokat, műszakiakat, mely a fizikai és szellemi dolgo­zók közti különbség megszüntetését cosabb tett és egyben türelme­sebb, — igazi nevelő, aki Kali­nin elvtárs «Kommunista erkölcs» című brosúráját is felhasználja egy-egy népnevelőéi'tekezletre való felkészülésnél. Bursán elv­társ is, aki korábban pénzügyi előadó volt, de sehogy se ment neki az irodai munka, mint gyár­tásvezető most megtalálta helyét az üzemben: lendületesen, vidá­man végzi munkáját, — büszkén mondja, hogy már készülődnek a téli gépjavításra. Dendkívül súlyos hiba volna azonban, ha a Gépjavító dolgozói elbíznák magukat és nem vennék észre, mennyi min­den tennivalójuk van még ah­hoz, hogy rendben mehessenek az ügyek. Tény például, hogy az ifik, akik 160 százalékot vállal­tak alkotmányunk tiszteletére, nem tudják, mennyire teljesítet­ték vállalásukat, — bar az elis­merést megkapták. Tény, hogy az esztergában kézierővel emelgetik a mázsás hengerfúrót s még arra nem gondolt a vezetőség, — bar Zelenyánszky elvtárs, az új igaz­gató nem az az ember, akinek nem volna érzéke a dolgozók ügyeinek felkarolásához, — hogy csigasort létesítsenek a munka megkönnyítésére, biztonságosabbá tételére. Az is tény, hogy a szer­számkiadó kicsi, nincsenek a kézi- szerszámokból megfelelő mennyi­ségű készletek raktáron s így, ha elromlik egy7-egy szerszám, sokszor adódik belőle nagyobb ki­esés is a termelésben. S végül, is előbbre segíti. Gondosan kell vigyázni azonban arra is, hogy ellenséges elemek, esetleges dema­gógok, jobboldali szociáldemokraták ne kerüljenek a választott szer­vekbe. Pártszervezeteink e választások alapján javítsák meg ée állandó­sítsák a párt vezetését a szakszerve­zeti mozgalomban. A jó pártvezeté­sen, a szakszervezetekkel varó rend­szeres foglalkozáson keresztül elér­jük, liogy pártonkivüü dolgozóin­kat is bevonjuk az elénk kitűzött feladatok végrehajtásába. Ha erő­södik pártszervezeteink vezető sze­repe a szakszervezeti mozgalom­ban, Pártunk U. kongresszusának határozatát hajtjuk végre és ezaol erősítjük pártunkat és emeljük a páitmunka szmvonalát. Joős István. de nem utolsó sorban tény az is, hogy a tavalyi veszély, ami­kor százezer forintnyi értékek, al­katrészek, stb. vesztek el az ud­var ingoványában, ismét fenye­get: a Gépjavító Igazgatóság az udvar kövezésére, salakozására • a rég óhajtott zuhanyfürdő felál­lítására még nem adta meg a szükséges anyagi eszközöket, noha az Igazgatóság részéről Szőcs elv­társ a közelmúltban maga is ta­núja volt egy «eláradásnak». ami­kor vízben úsztak a szerszámos­ládák. Van tehát miért harcol- niok még bőven. S ez a harc iga­zán sikeres csak akkor tesz, ha — többek között — felébred álmá­ból a MEDOSZ alapszervezete is, mely mii sem tett eddig az SZMT által beindított «legjobb szak- szervezeti bizalmi» versenyének tudatosításáért, sikeréért, rész­ben a MEDOSZ területi bizottsá­gának tehetetlensége miatt, rész­ben azért, mert a pártszervezet sem helyezett elég súlyt eddig a szakszervezeti munka segítésére. De üresen tátong a faliújság is, ami nem csoda, mert szerkesztőit egyszerűen csak kijelölték, ahe­lyett, hogy megválasztották vol­na az arra legalkalmasabbak kö­zül, — maguk a párt- és párton- kívüli aktívák. ávítsák ki ezeket a hibákat a Gépjavító dolgozói an­nak érdekében, hogy még sike­resebben tölthessék be feladatu­kat szocialista nagyüzemi mező- gazdaságunk felépítéséért folyó harcunkban. Berecz Miklós.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom