Viharsarok népe, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-16 / 192. szám

1953 augusztus 16, vasárnap 3 \ZUuusomU VUpf, <s& MittUa htyfrtnúH uégegyAátii „\JImádtká#' teémíik^metk^et A falutól 2 kilométerre lévő Szérűn égy időd napbarnítottá ar­cú ember azzal fogad, hogy «ván­dorzászlóval csépelünk». Bizony egy fia vándorzászlót sem látni, csak egy elektromos erővel haj­tatott közepes nagyságú cséplő­szekrényt, ami szaporán nyeli a vaskos búzakévéket. A napbarní­totta ember és a többiek is hiába keresték a vándorzászlót tekin­tetükkel a cséplődob peremén. — Hol a zászló? Hová tettétek azt a zászlót, te? — kiáltozlak kórusban. Nem vitte azt el tő­lük senki. A kazalrakók felvit­ték a mintegy 12 méternyi ma­gas kazal tetejére, hogy minél messzebb láiszon. Nem kis dolog az, hogy ők csépelnek legtöbbet a községben. Pedig nem is nagy­teljesítményű a cséplőszekrény. De a teljesítményt meggyorsítja az, hogy naponta reggel 4 órá­tól este sötétedésig szorgalmasan, jókedvűen csépelnek. No meg az, hogy dús mag hull a kalászok­ból. Ezenkívül pedig saját ma­guknak csépelnek. De még meny­nyire maguknak. Ök vetették, aratták, az ő jólétüket, boldogsá­gukat növeli minden szem. Az is, amit az államnak beadnak. Ilyen terméseredménnyel nem sok he­lyen dicsekszenek. A búza 15 má­skánál is többet fizet holdanként. még és 180 munkaegységet telje­sített július végéig. Ha csak 4 kiló búzát osztanak is egy-egy munkaegységére, akkor is több mint 7 mázsát visz haza. A 15 éves Popon Mária sem sokkal ke­vesebbet. Az ő munkaegységének értéke akkor nő igazán nagyra, ha összeadjuk apja és testvére munkaegységeivel. Mert a család­nak máris 548 munkaegysége van s ezért csak előlegként egy ko­csi búzát, vagyis 16 mázsa 44 kilót visznek haza. Zárszámadás után pedig egy másik kocsival. Az öreg Popon György ugyanis azt mondotta, hogy hárman nem ad­ják alább október 1-ig a 800 munkaegységnél. Akkor pedig 4 kilójával 32 mázsa búza jár neki és közel 8 mé a prémium. — Mikor egyénileg gazdálkod­tam, 8 és fél holdon csak egyszer értem meg azt, hogy 27 mázsa búzatermésem volt. Az is csak ad­dig volt az enyém, míg elcsépelte a gép. Nagyrészét oda kellett adni különböző tartozásra. Most meg minden szem az enyém. Akár minden nap kalácson élhetek. Jó édes, tejes kalácson. Mert a tejre sincs ám gond. Van tehenünk. Aztán meg cukor is lesz. Ahogy a cukorrépát nézegetem, legalább 250 kiló cukrot viszek majd ha­za. A két hízóm is alaposan meg­inni .óriásra, nőtt a cukorrépa Úgy néz ki, hogy nem csalódnak számításukban. Jó talajba vetet­ték. Istállótrágyázták, szuperíosz- fátot is szórtak ki és ami a leg­fontosabb, idejében háromszor megkapálták egyelés után. Persze, egy kis terület kivételével, ame­lyik a Posztós családnak volt ki­mérve. Az bezzeg elég gyomos. Pe­dig nagy harc volt kapálás köz­ben. A DISZ-fiatalok 12 tagú munkacsapatot alakítottak. Olyan parázs vetélkedés kerekedett köz­tük és az «öregek» között, hogy képesek voltak 5 százalékon is vitázni, hogy ki van előrébb, ki van hátrább. Posztófék persze há­tul maradtak s a versenyértékelő papírt, amely ^zégyenpírt csalt az arcukra, letépték a faliújság­ról. Hát ilyen nagy vihart idéz»tt elő a verseny. De megérte. Szép a cukorrépa. Lesz cukor bőven a kalácsban. S ez jórészt a DISZ- fiatalok: Bajusz Anna, Fehér Er­zsébet, Haladi Margit és a töb­biek érdeme. A húszéves Haladi Margit olyan volt egész évben, mint valami villanymotor. Mindig biztatta a többieket. Ezt mu­tatja az is, hogy július végéig 223 munkaegységet teljesített. A cukorrépa mellett 35 holdas gyapottábla terül el szép tisztán, szemet gyönyörködtető virágzás­ban. Aratásig hatszor kapálták nteg s aratás után nyomban ineg- kaccsolták az utolsó tőitr. magas ciroksövény szegélyezi. 20 hold területen olyan magasra nőtt a cirok, hogy csak kevés helyen lehet párját találni a megyében. Ahogy számolgatják, 7 mázsa szakállt és 15 mázsa magot, vagyis olyan 3500 forint értéket takarítanak be róla holdanként. S ezenkívül a cirokszárat, ami értékes tűzrevaló. A «Szabadság» tsz minden nö­vényét meg lehet csodálni. Igen csodálatra méltó a 109 hold ku­korica is, amiből a Popon család legkevesebb 35 mázsát akar ré- szelni. Az öreg Popon váltig erő- sítgeti, hogy ő óvatosan számolt, mert kellemesen akar csalódni. Van is valami igaza. Olyan na­gyok a kukoricacsövek, hogy sú­lyuk majd leszakítja őket a szá­rukról. Negyven mázsát várnak holdjáról. A merészebbek pedig fogadni mernek, hogy ha nem is mind, de a fele 50 mázsájával fizet holdanként. Az egész táblát négyzetesen vetették s az egyik felét háromszor, a másik felét pedig ötször kapálták. Pedig nem is voltak sokan. Mindössze száz- huszonhárman vannak a 740 holdra s ebbe a területbe jó sok munkaigényes növényt vetettek. Számos tagot pedig lefoglalt a nagyszámú állatállomány. Nem kevesebb, mint 95 szarvasmarhá­ja, 427 sértése, 31 lova van a tsz-nek. Aztán meg építkezni is kellett. tette jövedelmüket. Mert mi is lett volna, ha az egész tagság úgy dolgozik, mint Posztósék. Ük­kor 300 mázsa helyett etek 150. esetleg 200 mázsa cukorrá jjá. szednének fel. Van a «Szabadság» tsz-nek egy 28 holdas napraforgótáblája. Azt lehet mondani, hogy erre a leg­büszkébbek. Ha arra járnak, nem győznek gyönyörködni benne. Cso- bán János is szeretettel nézegette és magabiztosan jelentette ki: ilyen napraforgó nem sok lehet a megyében. Közel jár az igaz­sághoz. Négyzetesen Aették a A négvzeíes velés, négyszeri kapálás éí pótbeporzás eredménye napraforgót és négyszer kapál­ták. Ritkításkor a jó időjárást látva az elnök, Kerekes András azt javasolta, hogy minden má­sodik sort hagyjanak meg két szálával. Meg is h , ták. Olyan egyenletesen fejlődőit az, hogy öröm ránézni. A termés növelési végett virágzáskor a pótbepoi'zásl is elvégezték. S most olyan tá­Tizenöt mázsa termés holdanként A kilencvenöt szarvasmarha egy része Az ősziárpa meg átlag 18 és fél mázsával. De volt olyan terület is, amely 21 mázsa minőségi ve­tőmagot termett. Ez a valami. Ez az igazi verseny. Kevés terü­letről sokat csépelni és így ván­dorzászlót, bőséget, jólétet nyerni. Attól a napbarnított embertől, aki olyan örömmel újságolta, hogy vándorzászlót kaptak a községi tanácstól, megkérdeztem, hány munkaegysége van és milyen jö­vedelemre számít ? A válaszán meglepődtem. Nem tsz-tag, ha­nem tanító a végegyházi általá­nos iskolában s mint ellenőr van a gépnél. Hogy ő is örül és lel­kesedik a gazdag betakarítás lát­tán, azon nincs semmi csodál­koznivaló. És hogyne örülnének a tsz tagjai, idősek és fiatalok, akik egész éven át szorgalmasan dol­goztak s most mindenből nagy­szerű jövede'em lesz a fizetségük. Itt van mindjárt a kis mo- solvgós Kovács Erzsi. Alig 16 éves Egy kocsi búra előlegbe gömbölyödhet. Úgy számolunk, hogy körülbelül 8 kiló kukorica jut munkaegységenként. Árpa meg vagy 15 mázsa kerül a pad­lásomra. Szénát is kapok olyan 24 mázsa körül. És sorolja lelkendezve, szinte kifogyhatatlanul. Nem is merném megkérdezni: marad-e továbbra is a tsz-ben, mert attól tartok, hogy a szemem közé nevet, ha olyannak képzelem, akinek kifelé áll a tsz-ből a szekere rúdja. Menjünk, inkább nézzük meg a gyapotot, a kukoricát, naprafor­gót és mindent, amiből Popon György és a többi tagok ilyen bő jövedelemre számítanak. Nem árt az ellenőrzés, hátha csak ál­tatják magukat, hogy ennyit, meg annvit kapnak s ősszel leesik az álluk a csalódástól. Ott állunk már a 22 holdas cukorrépa-táblá­ban Nagy Pállal, Németh István- néval, meg Hifter Rozáliával. Olyan nagyok ezek a cukorrépák, hogy az ember hitetlenül néz rá­juk, úgy látja, mintha takar­mányrépa volna... — Cukorrépa ez — erősítge- tik mind a hárman —, csakhát jó íxagyra nőttek. — Ezzel már ki is rántanak egvet a földből és megemelge ik. Három kilóra be­esülik a súlyát. — Ha nem ad holdanként 300 mázsát, akkor kihagyjuk a föld­ben — fogadkoznak tréfásan. Szépen virágzik a ruhának való: a gyapot — Lesz ruhának való bőven — mondja Kovács" Erzsi és Popon Mária, miközben a selymes gya­potvirágot simogatják és a bim­bókat számolgatják. Lesz is, de még ruhára való is. «Vékonyan» számolva is 150.000 forint üti a tsz-tagok markát a gyapotból. A gyapottábla egyik oldalát Megoldottak minden feladatot. Persze, az elnök keményen fogta a tagokat, megkövetelte a mun­kát, az igyekezetei. Emiatt egye­sek «hajcsárnak» nevezték s ha­ragudtak rá. Bezzeg most a jó terméseredmények láttán meg­enyhülnek, nem sajnálják azt, hogy szinte minden percet ki­használva keményen dolgoztak, így legalább a gyom nem cmész­nyérok húzzák le szárukat, mini egy-egy tadcskakei'ék. — Tavaly előtt nem volt ilyen szép a napraforgónk — magya­rázza Csobán János. — Csak két­szer kapáltuk, nem is volt négy­zetesen vetve és a pővíxcporzást sem végeztük el. Mégis 14 má­zsát termett holdanként. Ha most 16 mázsa napraforgómagot vá­runk holdanként, akkor nem mon­dunk sokat. Hát ha 16 mázsával fizet a 28 hold, akkor ez is igen szépen jö­vedelmez a tagságnak. Annál is inkább, mert az egészet minőségi vetőmagként veszik át mázsán­ként 160 forintjával; 73 ezer fo­rintnál többet kapnak érte. Ha a tagság úgy akarja, akkor olajat kapnak, munkaegységenként kö­rülbelül 1.4 liter jutna. Négyszáz munkaegység után ez 56 litert,, vagyis 20 forintjával literenként, 1220 forint értéket. A végegyházi «Szabadság» tsz tagságának érdemes volt igyekez­ni, érdemes volt négyszer, ötször kapálni, mert nemcsak búzából, hanem minden másból jó bőven jut munkaegységenként. KUKK IMRE. Érdemps vall ötször kapáiul

Next

/
Oldalképek
Tartalom