Viharsarok népe, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-12 / 188. szám
* 2 [/LUaisatalt hé ft« 1953 augusztus 12., szerda 0. M. Malenkov elvtárs beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén (Folytatás az 1. oldalról.) ee Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Romániával, Magyarországgal, Bulgáriával, Albániával, a Mongol Nép- köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus KöztársaságAllandóan erősödnek baráti kapcsolataink a Német Demokratikus Köztársasággal; a Szovjetunió segítséget és támogatást nyújt és nyújt továbbra is a Német Demokratikus Köztársaságnak, amely az egységes, békeszerető, demokratikus Németországért folyó harc támasza. A demokratikus tábor egyik döntő előnye, — és ebben elvileg különbözik az imperialista tábortól —, hogy nem marcangolják belső ellentétek és harcok, hogy erejének és haladásának döntő forrása a demokratikus tábor valamennyi országának érdekeiről való kölcsönös gondoskodás és a szoros gazda-ági együttműködés. Éppen ezért a demokratikus tábor országainak baráti kapcsolatai és testvéri együttműkő lésük töretlenül fejlődni és crő.-üdni f«gA Szovjetuniónak és az egész demokratikus tábornak a békéért vívott tevékeny és céltudatos harca bizonyos eredményekkel járt. A nemzetközi helyzetben bizonyos változás történt. A fe- rzüítség fokozódásának hosszas időszaka után, « háborőuláni években először vált érezhetővé a nemzetközi légkör enyhülése. Az emberek százmillióiban egyre inkább szilárdul a remény, hogy meg lehet találni az utat a vitás és megoldatlan kérdések rendezéséhez. Ez tükrözi a népeknek a tartós és állandó békére való mélységes törekvését. Feltétlenül látni kell azonban, hogy vannak erők, amelyek a nemzetközi feszültség enyhülésének politikája ellen cselekszenek, megpróbálják mindenáron meghiúsítani ezt a politikát. Éppen ezért volt a huzavona a koreai fegyverszüneti tárgyalásokon, ezért létesülnek katonai felvonulási területek Nyugal-Németor- szágban és Japánban, ezért szerveznek provokációkat a demokratikus tábor országai ellen, ezért folyik az atomzsarolás politikája. Az agresszív körök makacsul szelnirszállnak a nemzetközi helyzet enyhülésével, mert félnek, ha az események alakulása ezen a vonalon halad, okkor csökkenteni kell a fegyverkezési hajszát, amely hatalmas profitot hoz a fegyvergyárosoknak és mesterségesen tartja fenn az ipar foglalkoztatottságát. Reszketnek mesés profitjaikért. Ezek a körök attól is félnek, hogy a nemzetközi légkör feszültségének enyhülése esetén újabb és újabb embermilliók értik meg, hogy az északatlanti tömb, amelyet állítólag védelmi célokra hoztak létre, a valóságban a béke ügyének legnagyobb veszedelme. Az agresszív körök arra is számítanak, hogy míg most, a feszült nemzetközi helyzetben az északatlanfi tömböt belső harc és ellentmondások inardossák, addig e feszültség enyhülése a tömb szétesésére vezethet. Teljesen nyilvánvaló, hogy a békeszerető erők mellett a világban működnek olyan erők, amelyek túlságosan odakötötték magukat a nemzetközi helyzet kiélezésének politikájához. Ezek az erők háborúra alapozzák számításaikat, a béke nem felel meg nekik. A feszültség enyhülését szerencsétlenségnek tekintik. Ka- landorúton haladnak és agresszív politikát folytatnak. E politika szolgálatába állították az úgynevezett «hidegháború* stratégiáját» és a nemzetközi provokációk minden fajtáját. A nemzetközi kapcsolatok története nem látott még oly'an méretű aknamunkát, olyan durva beavatkozást az államok bclügyoibe, olyan rendszeres nemzetközi provokációkat, amilyeneket mostanában folytatnak az agresszív erők. A dolog odáig jutott, hogy egyes amerikai körök a kormánypolitika színvonalára emelték a szuverén országok törvényes kormányai ellen folyó aknamunkát. E célból az Egyesült Államok állami költségvetéséből hatalmas összegeket juttatnak arra, hogy a társadalom söpredékéből diver- záns bandákat toborozzanak. E bandákat azután u demokralikus országokba küldik, hogy ott kártevő munkát végezzenek. E célból kormány szer vezetek hálózata létesült. E szervezetek egymásután követik cl a nemzetközi provokációkat, a békeszerelő országok elleni erőszak és a gyűlölet kultuszát, propagálják. Jellemző, hogy az Egyesült Államok elnöke mellett működő, «pszichológiai háború kérdéseivel foglalkozó bizottság* éppen akkor tette közzé hivatalos jelentését, midőn lehetőség nyílt a nemzetközi helyzet komoly' enyhülésére. Egy gondolat, egy következtetés hatja át ezt az egész dokumentumot: az Egyesült Államok egész külpolitikai tevékenységének a továbbiakban még nagyobb mértékben kell szolgálnia «a hidegháborús, vagy a «pszichológiai* háború érdekeit. Mivel kell foglalkoznia az amerikai diplomáciának a jelentés szerint? Kiderül, hogy: — «hidegháborúval*. Mit kell szolgálnia az Egyesült Államok kereskedelmének és gaz- Vhtsági tevékenységének?- A «hidegháborút*. Milyen feladatok megoldására szplgálnak uz Egyesült Államok kultúrkapcsolatai más országokkal? A «hidegháború* feladataira. A tények azt bizonyítják, hogy a «hidegháború* politikája egyre inkább arra vezet, hogy' a normális diplomáciai kapcsolatokat a parancsolgatás politikája váltja fel, a «hidegháború* politikája egyre inkább dezorganizálja a nemzetközi kapcsolatokat; mesterségesen kiélezi az országok közötti kapcsolatokat. A «hidegháború* politikájának végrehajtása terén mutatkozó mérhetetlen buzgalom arra vezet, hogy e politika végrehajtói lábbal tiporják az államok közötti kultúrkapcsolatok törvényeit és e (éren gyakran nevetséges helyzetbe kerülnek. Nemrégen az egész világ tanúja volt annak, hogy a «hidegháború* hírhedt stratégiáját alkalmazták még az Amerika és a Szovjetunió csapatai közötti sakkmérkőzés rendezésének kérdésében is. Az igazságügyi minisztérium és a külügyminisztérium megfosztották az amerikai sakkozók állni vendégül hívott szovjet sakkozókat attól a jogiéi, hogy pihenni kiutazzanak a szovjet ENSZ-képviselet villájába, Glencoe városba, amely 12 mérföldre van New Yorktól. Mint ismeretes, a Szovjetunióba látogató külföldi vendégek ezrei, köztük amerikaiak is, utazgatnak az országban és elmehetnek például Taskenthe, Tbiliszibe, Kievbe, vagy más vidékekre. Kidéiül, hogy az Egyesült Államokban a meghívott vendégek közlekedeset 12 mérföldön belül tilalmazzák, míg a Szovjetunióban a külföldi vendégek szabadon megtehetnek ezer mérföldeket. Hogy mernek ezután a Szovjetunióban lévő «vasfüggönyről» fecsegni ? A nemzetközi események fejlődése azt mutatja, hogy a «hidegháború* politikája, a nemzetközi provokációk politikája megmérgezi a nemzetközi légkört. Egyes magasan álló, de — tn- gcdelenuuel szólva — szűklátókörű óceánom úli személyiségek a nemzetközi helyzet kiélezésének irányvonalát követve gyengeségünk megnyilvánulásának tekintik a Szovjetuniónak azt a törekvését, hogy biztosítsa a népek közli békét, gondoskodjék a nemzetközi feszültség enyhüléséről. Éppen ez az esztelen feltevés magyarázza meg azt, hogy az Amerikai Egyesült Államok egyes körei nyilvánvalóan értelmetlenül nyúlnak hozzá a vitás nemzetközi kérdések megoldásához, ez magyarázza meg zsaroló és mindenfajta kalandokba bocsátkozó politikájukat. Persze, ebben a «filozófiában* nincsen semmi új sem. A világnak még nem volt ideje elfeledni, hogy nem más, mint Hitler bocsátkozott országunk elleni bűnös kalandba abból az esztelen számításból kiindulva, hogy a Szovjetunió «agyaglábú kolosz- szus*. Ismeretes, hogy ez a német fasizmus teljes bukását eredményezte. Engedtessék meg, hogy megkérdezzem: milyen alapon ismétlik most meg egyes amerikai politikusok a Szovjetunió gyengeségét emlegető szólamokat? Egyetlen józanul gondolkodó ember sem fogja tagadni, hogy a Szovjetunió nemzetközi helyzete jelenleg szilárdabb, mint valaha, hogy velünk együtt testvéri egységben halad a hatalmas demokratikus tábor, hogy a szovjet állam következetes harca az új háború veszélye ellen hatalmas tekintélyt és bizalmat biztosított számára az embermilliók "szemében a világ minden országában. Még országunk leggonoszabb ellenségei 'is elismerik, hogy a jtij- sodik világháború befejezése után a Szovjetunióban évről-évre jelentős mértékben fejlődik a gazdaság, a kultúra és a nép jóléte. A szovjet társadalom egysége még sohasem volt olyan összeforrott, a szovjet népek testvéri barátsága még sohasem volt olyan erős és megbonthatatlan, mint most. Igaz, külföldön akadtak olyan politikusok is, akik országunk gyengülését látták abban, hogy islepleztük és ártalmatlanná tettük Beriját, a nép ellenségét. De ezek rövidlátó politikusok. Mindenki számára világos, hogy az, hogy olyian hamar és idejekorán sikerült leleplezni és ártalmatlanná tenni az imperializmus megrögzött ügynökét, ez egyáltalában nem tanúskodhat a szovjet állam gyengüléséről. Ismeretes, hogy külföldön a háború hívei régóta illúziókban ringatták magukat az Amerikai Egyesült Államoknak az atombomba- gyártás terén meglevő monopóliumát illetően. Az élet azonban bebizonyította, hogy itt mélységes tévedés történt. Az Egyesült Államok már régóta nem monopolisták az atombombagyártás terén. Az utóbbi időben a béke óce- ánontúh ellenségei újabb vigaszt találtak. Az Egyesült Államok — úgymond — hatalmasabb fegyverrel rendelkeznek, mint az atombomba, monopolistái a hidrogénbombának. Ez szemmelláthatóan bizonyos vigasz lett volna számukra, ha megfelelt volna a valóságnak. Ez azonban nem így van. A kormány szükségesnek tartja jelenteni a Legfelső Tanácsnak, hogy az Egyesült Államok a hidrogénbomba gyártása te_ rén sem monopolistáit. Amint látják, a meggyőző tények szétzúzzák a Szovjetunió »gyengeségét« hangoztató fecsegést. Azok azonban, akik az ilyenfajta fecsegéssel töltik idejüket, jobban szeretik a tényéknél a feltevéseket és kitalálásokat. így járnak el még egyes hivatalos személyiségek is, akik az Egyesült Államok legagi esszivabb csoportjainak ideológiáját és p litiká- ját fejezik ki. Ezek a személyiségek mindenféle feltevéseket és kitol Húsokat felhasználva az úgynevezett »kemény irányzat« folytatását követelik a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal szemben, nyomást gyakorolnak atlanti tömbbel! partnereikre, rendszeresen élezik a nemzetközi viszonyokat. A »kemény irányzat« politikájának hívei szüntelenül fenyegetik a Szovjetuniót. Nyíltan hangoztatják — mint például Wiley szenátor, a szenátus külügy i bizottságának elnöke teszi — hogy az Egyesült Államok intézzenek a Szov-, jetunióhoz több ultimátumjellegű követelést és »támasszák alá azokat erővel«. Az amerikai külügy- minriztérium ismert képviselői azt követelik, hogy az Egyesült Államok csakis egy nyelven, »az erő nyelvén« tárgyaljanak a Szovjetunióval. Anélkül, hogy xé-z'etekbe bocsátkoznánk, azt válaszoljuk Wiley úrnak éi mindönki neu, aki az erő poli- ti áját hi deti a Szovjetunióval szem Íren: »H«tv.nkedsz koma, pedig rossz I rop rd a táncot.« Elvtársak! A nemzetközi viszonyok alakulásának je'enlegi szakasza különösen fontos és felelősség- teljes. Bűn volna az emberiséggel szemben, ha a nemzetközi légkör észrevehető bizonyosfokú enyhülése a feszültség új fokozódása" mák adná át helyét. A szovjet külpolitika világos. A Szovjetunió következetesen és állhatatoau a béke fenntartásának és megszilárdításának politikáját fogja folytatni, fejleszteni fogja az együttműködést és a kereskedelmi kapcsolatokat azokkal az országokkal, amelyek a maguk részéről - erre törekednek, erősíteni fogja a testvéri barátság szálait és a szolidaritást a nagy kínai néppel, minden népi demokratikus országgal. Szilárdan azen az állásponton vagyunk, hogy nincs jelenleg olyan vitás, vagy megoldatlan kérdés, amelyet ne lehetne békés úton megoldani az érdekelt oiszágok kölcsönös megegyezése alapján. Ez az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió kötött fennálló vitás kérdésekre is vonatkozik. A két rendszer békés egymás mellett élése mellett voltunk és vagyunk. Úgy véljük, hogy nincs objektiv alap az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti összsütközés számára. Mmdkét állam biztonságának érdekei éppúgy, mint a nemzetközi biztonság érdekei, az Egyesült Államtik és a Szovjetunió kereskedelme fejlesztésének érdekei biztosítottak lehet- frek a két ország közötti normális kapcsolatok alapján. Napjainkban minden ország kor- mány'a — ha komolyan gondoskodik népe sorsáról — köteles intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy tettekkel segítse elő a vitás nemzetközi kérdések rendezését. A nagyhatalmak közti tárgyalások, természetesen, nem csekély szerepet játszhatnának. Magától értetődik, hogy ehhez meg kell teremteni a megfelelő előfeltételeket. Az utóbbi időben Angliában és több más országban fokozódik a széles közvéleménynek az a követelése, hogy tegyenek hatékony intézkedéseket a nemzetközi feszültség enyhítésére. Ezeknek az országoknak politikai köreiben egyre inkább elismerik a vitás kérdések rendezésének lehetőségét. Ma azonban már nem elég az, hogy csupán szavakkal ismerjék el ezeket a lehetőségeket. Az Egyesült Államok elnöke április lö-i beszédében az Amerikai Lapszerkesztők Társaságában kijelentette: »A vitás kérdések közül, legyenek azok nagyok, vagy kicsinyek, egyetlenegy sem megoldhatatlan, ha megvan az óhaj minden más ország jogának tisztelet- bcHitartá-áia<. Ez fontos kijelentés, amelyet csak üdvözölni lehet. Sajnos, azonban Esswhower elnöknek ezzel a kijelentéivel az Amerikai Egyem t Áll mok uralkodó köreinek pclniiíja kibékíthetetlen elleméáien van. Ha komolyan arról Van szó, hogy valamennyi ország jogait tiszteletben tartsák, akkor le kell mondám az agresszív politikáról, a nemzetközi kérdések rendezésének útjára kell lépni az érdekelt felek kölcsönös megegyezésének alapján. Ha komolyan arról van szó, hogy tiszteletben taitsák valamennyi ország jogait, akkor véget kell vetni ^/iinak a politikának, amely semmibe veszi Kínát, akkor helyre kell állítani a Kínai Népköztársaság megsértett jogait az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A nagy kínai hatalomnak el ke 1 foglalnia jogos helyét mind az Egyesült Nemzetet Szervezetében, mind pedig a nemzetközi kapcsolatok rendszerében. • Az egész jelenlegi helyzet kiemeli a nagyhatalmak különös felelősségét a nemzetközi feszültség tárgyalásokkal és a vitás kérdések rendezé-ével való további enyhítéséért. Az ENSZ alapokmány a éppen rájuk hárítja a fő felelősséget a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáéit. A béke és a nemzetközi biztonság megerősítésének létérdekei követelik, hogy a nagyhatalmak minden erőfeszítést megtegyenek a valódi haladás elérésére a fegyverkezés csökkentése, az atom- és más tömegpusztító fegyverek betiltása terén.- , Az emberiség ' érdekében bizonyos nagyhatalmaknak fel ke lőne hagyniok az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötése kérdésének elfogult kezelésével. A Szovjetunió a maga részéről kész minden szükségest megtenni e kérdések kedvező megoldása érdekében. Meg keli oldari olyan halaszt- hita la.i ké diszket, mint a német kérdés, amelyn h elsőrendű je lentől égé van. A német kérdést rendezni kell és rendezni lehet. Ehhez minden, európai állam biztonsága, elsősorban Németország nyugati és keleti szomszédai biztonsága megerősítésének érdekeiből és ezzel együtt a német nép nemzeti érdekeiből kell kiindulni. Ennek érdekében le kell mondani Németország agresszív katonai tömbökbe való bevonásának politikájáról, az agresszív militarista Németország újjáferemtésének politikájáról. Azt akarják tőlünk, hogy egyezzünk bele az agresszív militarista Németország újjáélesztésébe és megengedik maguknak, hogy ezzel kapcsolatban az európai béke biztosításáról beszéljenek. Népünk fiainak és leányainak milliói azonban nem azért ontották vérüket a militarista Németország ellen vívott háborúban, hogy újjászülessék ez a legveszélyesebb európai háborús tűzfészek. A nagyhatalmak arra kötelezték magukat, hogy fenntartják Németország nemzeti egységét, nem pedig arra, hogy szétzúzzák, - arra kötelezték magukat, hogy biztosítják Németországnak béke-szerető, demokratikus állammá való alakulását, nem pedig arra, hogy elősegítik a német militarizmus újjászületését. A Szovjetunió minden erejét latbaveti, hogy a maga részéről elősegítse ezeknek a kötelezettségeknek teljesítését. A német nép komoly következtetéseket vont 1 > saját történelméből. ((Folyt :t és a 3. »Urals n.)