Viharsarok népe, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-09 / 186. szám

6

1953 augusztus 9., vusárn.ip

ViUax&auiU He.pt

Hl- VHágifjúsági Kongresszus Szeles elvtárs ígr készült a Vasutas Napra,

Iiukare ' 1953 július . S A >Floi-escai csarnokban megkezdődött a Harmadi, VilágifjúságiK .ngresszus. A képen: a iFlorescai csarnok előtt' Fotó: V. Száva- sztyanov és V. Jegorov.

«ZOVJET VASUTASOK

I. Ivanov, ismert mozdonyvezető, Popasznaja teherpályaudvar dolgoz .. i | kezdeményezésére bevezették a nagytér- 1 bélésű szerelvények vezetését. I. Ivanov j mozdonyát mindig rendben tartja. A fő- uiozdony vezető nagymennyiségű tüzelőanyagot takarított meg, meghosszabbította a két mosás közti időtartamot.

A képen: I. Ivanov főmozdonyvezelö.

Csütörtök éjjel »im. isjjjn.ii úgv, mint máskor, tolatás za jától hangos a békéscsabai pályaudvar. Mozdonyok éles füttyének siví- tás." hasít a hűvös levegőbe. A kiáramló gőz sistergése, valamint a tolatott kocsik kerekeinek kattogása egészíti ki a hangzavart. A pályaudvar tömkelegéből egy összeállított, hosszú tehervonat kéjve válik ki. a mozdony csendesen várja az indulás jiillanatát.

Nemsokára felvillan a forgalmi szolgálattev ő lámpájának zöld fénye. Magasba lendülnek a vonatkísérők lámpái. </Indulás!» — kiált a vonal vezető. Szeles István elvtárs, a békéscsabai fűtőház sztahanovista mozdonyvezetője meghúzza a gőzszabályzót. Bőgősen áram'ik a gőz a henger- csapokon ól s lassan, méltóság- teljesen megindul a szerelvény. Egyenletes gyorsulását a kéményen át kiömlő fáradt gőz doho- gása jelzi. Majd a kerekek kat- .ogásának hangja kerekedik felül, amint sebesen fut a vonat ki n nyílt pályává . ..

A szerelvényeknek a rendeltetési helyükre történő eljuttatása, az ország gazdasági vérkeringésének biztosítása nagyban függ a mozdonyvezető munkájától. Erre gondol Szeles István elvtárs is — különösen most, a Vasutas- Nap előtt —, mikor útra készül.

oiu io jóval az indulás előtt jelentkezett szolgálattételre. A gé- j>et közvetlenül váltótársától, I Iánké Pál sztahanovista mozdonyvezetőtől vette át. Megbeszélték az egyes észrevételeket, majd Szeles elv társ a brigád másik két tagjával, Krnács Mihály és Vér József sztahanovista fűtőkkel megkezdte az előkészületeket. Leellenőrizték a mozdonyt, vizet, szenet vételeztek, közben elvégezték a salakozást. Gondosan ügyeltek a szén keverési arányára, valamint a nedvesítésre.

— Sok függ ettől. A szénfogyasztás, valamint a tűz tartóssága nagyban ezen múlik — jegyzi meg Szeles elvtárs.

A gondos mozdony-előkészítés már számtalan esetben biztosított eredményt a brigádnak. Lelkiismeretes munkájuk azonban nem mai keletű. Két évvel ezelőtt vet' ték át a gé|*et szocialista megőrzésre. Ez nagyban növelte eredményükéi..

— Úgy tartjuk karban a mozdonyt, mint sajátunkat — mondja Szeles elvtárs. -— Igv bármikor, minden vonat továbbítására alkalmas.

Résztvesznek a vontatás 4-es mozgalmában. Július hónapban átlagosan 197 kilométer . volt a najii utazási kilométerük. Ezt többek között úgy érték el. hogy a

“bgy Oíjb j,.vitás isiit re,lueze-esea mosás alatt végeztették el. A kisebb javításokat ők maguk végzik el. Ezáltal lényegesen csökken a javítási költség. Július hónaj ba í 3o százalékos csökkentést érték el a vállalt 15 százalékkal szemben. A másik — ugyancsak a Vasutas Najira tett — vállalásukat szintén túlteljesítették, amikor tervüket 110 százalékkal szemben 120 százalékra teljesítettek július hónajiban.

Munkájukban alkalmazzák a szovjet módszereket. Jelentős megtakarítást érnek el szénfo- gy asz tóiban az egy lapátos tüzelési eljárással.

Szeles elvtárs, mint képzett mozdonyvezető, nem zárkózik el attól, hogy tudósát másoknak is átadja. Tapasztalatait, munka- módszerét készséggel adja át fiatal dolgozó társainak. A tanfolyamról nemrégen kikerült Ifra- bovszki Pál és Krajcsó János mozdonyvezetők az ő segítsége révén érnek el jó eredményeket.

Szeles elvtárs nincs megelégedve tudásával. Szüntelenül emeli eszmei képzettségét, ugyanokkor szakmailag is képezi magát. Jelentkezett az I. osztályú mozdonyvezetői vizsga letételére. Úgy gondolja, hogy a kellő ideológiai és szakmai felkészültséggel még jobban végzi majd feladatát.

Barit h László.

A vasúti ko-íiekedés dolgozói, technikusai és mérnökei csodálatos üdülőkben, szanatóriumokban töltik szaLadságnkat. A képen: a szocsi »10 éves Október« vasutas-szanatóriumban. Pihenő vasutasok csoportja.

Kitüntetések a Vasinas flap

alkalmával

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Vasutas Nap alkalmából a közlekedés terén végzett eredményes munkásságuk elismeréséül többek között Kovács József MÁV műszaki főellenőrnek (Dombóvár), Horváth Ferenc MÁV. vezetőmérnöknek (Kecske- -*M(Q és Hegyi János MÁV elő- i.iunl, isiink (.Miskolc) a «Szocialista munkáért» érdemérmét;

Kovács István MÁV intézőnek (Pécs), Királyházi Ferenc MÁV esztergályosnak (Miskolc), Pál- falvi János főellenőr, aszlalos csoportvezetőnek (Nagykanizsa), Nagy' Kálmán MÁV munkamesternek (Kecskemét), Bokor László MÁV gn > í' ' - e'Cnnek (Miskolc), Étterei- Sál.dór MÁV műszaki főintézőnek (Miskolc), Lőrincz Erzsébet MÁV váltóőrnek (Sztálin- város), Bónis Lajos MÁV intézőnek (Sopron), Együd László MÁV felügyelőnek (Szeged), Gerencsér Ferenc MÁV főintézőnek (Győr) a munka érdemérmet adomá- nvozta.

Pályázati felhívás

A Megyei Tanács kereskedelmi és népművelési osztálya a megye területén rigmusírással kapcsolatos pályázatot hirdet. Mindenki pályázhat a rigmusírással, helyi rigmusírók munkaközössége, egyéni rigmusírók, rigmuscsopörtok, stb.

A rigmusírájs tárgya: foglalkozzon a Vidám Vásár gondolatával, monadnivalójában az elért politikai, gazdasági eredményekkel, az új kormány programmjának feladataival. A TÍgmüs- írók keressék fel a Vidám Vásárral Jiajicsolatbau a helyi földmű- vysssövetkezeteket, kiskereskedelmi vállalatokat, ahol adatokat gyűjthetnek a rigmusok számára.

A rigmuspályázók legalább 5 megírt. 8—10 soros, strófás rigmust küldjenek be.

A beküldés határideje augusztus 18.

A rigmusokat a Megyei Tanács népművelési osztályára keU beküldeni.

Helyes, ha a megírt rigmust megtanulják a helyi rigmusbrigádok, mert ha első díjat nyer a rigmus, akkor a helyi rigmusbrigád mindjárt el is énekli a vásáron.

Díjazások:

I. dij: 500 forint-pénzjutalom, a rigmusbrigád ha elénekli, 250 forint pénzjutalomban részem»^

II. dij: 300 forint,

III. dij: 100 forint.

Mindenki pályázhat, aki szeret rigmus írással foglalkozni.

A Mák listával is. lista nélkül is Mák

A legkisebb gyerek is tudja Bat- tonván. hogy ki az a Baur Mihály. Persze, a gyerekek szüleik elbeszéléséből, hiszen őket már nem űzi- hajtja sem Mihály, sem a többi. Az ilyen elbeszélés mögött sok ember trage’iája húzódik meg.

— Hogy' milyen ember volt Baur Mihály? — hajol előre asztalánál ülve Rossu Illés elvtárs, a tanács elnökhelyettese. — Apjának 200 holdja volt, nagybátyja meg vagy 20 évig községi bíró volt. Ilyen a família. Voltam nála arató is 1942- ben. Bács Jakabné volt a marok- ezedőm. Egyszer rosszul lett a nagy melegtől. Nem tudtam rajta mivel segíteni, hát kertem .Baurtol lel liter aludttejet. Hát adott? Nem. Pedig volt vagy húsz tehene. így volt ez, elvtárs. Inkább a disznónak, mint nekünk. Negyedében kukoricát is kapáltam nála. Töréskor a nekem járó kukoricacsomókat csikajai megdézsmálták. de úgy, hogy jócskán

hiányzott belőle. Ami meg megmaradt, össze volt mocskolva. Kértem, hogi cserélje ki, hiszen az ő jószága tette tönkre. Gondolja, kicserélte? Nem. Hét kocsi tök is termett azon a területen, amit én kapáltam, de egy darabol sem adott belőle. Azt mondta: kell a jószágnak.

Az elbeszélések vége mindig egy: izzadtunk, fáradtunk, oszt’ semmink se volt. Ök meg? Dőzsöltek! Kutyájuk is lobban élt, mint mi.

Azaz, aogy nincs vége az elbeszéléseknek, csak új fejezet kezdődik:

Aztán változott a világ. Nem lehetett űzni-liajtani az embereket. Nem lehetett kifacsarni belőlük az erőt, mint rongyból a vize1. Nem garázdálkodhattak, kivettük a’óluk a bírói széket. Fújtattak is. mint a karikára fűzött bikák, hogy «ezek a senkiháziak dirigálnak nekünk?» Dehát ez mit sem ért, ezért aztán fordítottak a szekér rúdján. S egyszer csak észrevettük, hogy Baurnak

alig vau az udvarán jószág. S azt mondják itt is, ott is: olyan az már, mint mi. A piacon is közénk jön. Hát bizony egyesek azt gondolták, hogy megjuhászodtak. Mondták is: minek az a kuláklista? Szántók-ve- tők vagyunk mindannyian, miért kell különbséget tenni? Roczkó Andrásnak is negyven holdja volt ugyan, dehát szétosztotta és most csak 18 van neki, Két fia meg oda dolgozik az iparban. Szóval olyanokká lettek, mint féreg az almában, amely megbújva marja-eszi a gyümölcsöt.

Roczkó András azt mondja az idei aratás előtt: a két fi-— —In van, a 14 hold búzámat egyeum i.eui tudom learatni. Meg is engedtük neki, hogy. tíz holdat részesaratókkal vágasson le, négyet pedig saját maga vágjon le. Legyen ideje arra., hogy a larló- hjmlást’, szántást az egész területen elvégezze. Majd meglátjuk — go.i Joltuk —, hogy an állja szavát. Nem soká kellett várni. Nagy Imre elvtárs egyik napon ismertette az új kormány prograinmját, másnap már mint a vízfolyás, jöttek egymásután a tanácsházára. Baur azt mondja:

«Töröljétek beadásomat, most már |

nincs kulák!» Mikor megmondtuk neki, hogy az ország a dolgozóké, |

nem az övéké, felhördült és az asz- I talra csapva ordított: «Ez disznóság, én is olyan dolgozó jiaraszt vagyok, mint a többi!» Aztán megjelent Roczkó is. Nagyhangon követelte: engedélyezzük, hogy a négy holdat is mással vágassa le, «van munkás elég, nekem más dolgom van; de most már nem is vágom le».

így nőtt meg nálunk a kulákok szarva. Azt hitték, hogy most már «szabad a vásár» számukra. Roczkó- nak annyira kinyílt a szeme, hogy aratás helyett aznap este a Koronában mulatott. Szóval, ahogy Rákosi elvtárs mondta: kutyából nem lesz szalonna, ez Battonyán is bebizonyosodott. Biztos, már valamelyik közülük álmában a bírói székben is ült és mi meg könyörögtünk neki egy' köcsög aludttejért. Azóta j>er- sze Roczkó is levágta gabonáját,

Baur pedig esetleg otthon csapkodja az asztalt. Úgy' van az elvtárs, hogy i a kulák listával is, lista nélkül is kulák. f—ei) |