Viharsarok népe, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-05 / 156. szám

betakarítottál - nyertél, ha elkéstél a betakarítással - vesztettél.“«.**«.) mnn!lllllllilíllllll!IIIIIIIIIIIIIII«IHItl!!!llll!llll!lll!llliill!!lll!l»IHIl!l!lim!lin)linilMIM Több gondot a növényápolási munkára Megyénkben befejezés előtt áll az árpa aratása, egyes községek­ben már a cséplést is megkezd­ték. Hozzáláttak most már a bú­za aratásához is. A betakarítás mellett azonban nem fordítanak tanácsaink elég gondot a növény­ápolási munkák befejezésére. Pe­dig csak akkor számíthatunk bő­séges termésre a kapásoknál is, ha az aratás mellett nem feledke­zünk el a növényápolásról s eh­hez a munkához nagyobb mér­tékben bevonják a családtagokat is. Járásaink sorrendje a június 30-i értékelés szerint: 1. Szarvasi járás, tanácselnök: Hegedűs Pál, mezőgazdasági osztályvezető: Vida János. 2. Mezökovácsházi járás, tanácselnök: Boruzs Mihály, mezőgazdasági osztályvezető: Don László. 3. Békési járás, tanácselnök: Les tv an János, mezőgazdasági osztályvezető: Kise Máté. 4. Gyulai járá6, tanáese'nök: Vincze Gynla, , mezőgazdasági osztályvezető: Mórocz István. 5. Orosházi járás, tanácselnök: Dumitrá® Mihály, mezőgazdasági osztályvezető: Ungi Imre. 6. Sarkadi járás, tanácselnök: Varjú János, mezőgazdasági osztályvezető1. Debreceni Mihály. 7. Szeghalmi járás, tanácselnök: Kovács József, mezőgazdasági osztályvezető: Ombódi Sándor. S. Gyomai járás, tanácselnök: Túrák Vince, mezőgazdasági osztályvezető: Arató József. 9. Békéscsaba város, tanácselnök: Baitolák Andrásné, mezőgazdasági osztályvezető: Liker Mátyás. Szeghalmi járás Sarkadi Járás Gyomai járás Békési járás Békéscsate Orosházi járás Mezfikovácsházi járás VONJAK, felelősségre a medgyesegyházi gépállomás hanyag vezetőit A medgyesegyházi »Dózsa« tszcs növényei jólápoltak, nagyobb részt háromszor-négyszer kapálták. Emellett nagy gondot fordítottak a konyhakertészetne is, amelyből eddig több mint 20,000 forint ér­tékű káposztát, karalábét és pap­rikát adtak el. A tszcs tagjai már napokkal ezelőtt learatták az ősziárpát és össze is hordták asz- tagba. Gyors munkájuknak az a titka, hogy a csoporthoz tartozó tagok valamennyien családtagjaik­kal együtt végeznek minden mun­kát. Az volt a tervük, hogy mig a gépet nem huzatták ki sőt negyedik i Horváth Imre pedig csaknem min­den nap bement a gépállomásra, ígérgettek, vagyis minduntalan fél­revezettek Horváth Imrét és a »Dózsa« tsz tagságát. — Ma reggel indul a gép — mondotta Vízhányó a türeltnéfc- veeztő Horváth Imrének július 2-án. — Körülbelül mikorára ér ki, hogy akkorára odairányitsuk a csép- léshez beosztott tagokat, — kér­dezte az reménykedve. — Hát, én azt nem tndom pon tosan megmondani — felelt» re­zignáltam Vízhányó. — Ha a gé­pet ki is indítják reggel, a Szín­ből, lehet, hogy csak délben ér ki a gépállomás udvaráról. — Taláncsak nem egy fél napig hozatják végig az udvaron a gé­pet? — kérdezte Horváth Imre, A gépállomás udvarán 15 a búza viaszérésbe kerül, elcsé- pslilc az ősziárpát. A medgyesegy- liázi gépállomás vezetői még jó­val az aratás előtt megígérték: »Amint le lesz aratva és össze lesz hordva az árpa, máris huzat- ják ki a gépet«. Június 29-én Horváth lnne, a tszcs elnöke az igéiét reményében sietett bejelen­teni a gépállomás vezetőinek, hogy össze van hordva az árpa, huzássák ki a gépet. Vízhányó elv- társ gépáílomási igazgató és Csa­pó agronómus meg is ígérték, hogy aznap kint lesz a gép. De még másnap, harmadnap, ap reggel sem aki nem tudta minek nevezni az igazgató kijelentéseit. — Megtörténhet, hiszen órabérre dofgoznak a traktoristák.# Ezzel tetézte be Vizhányó igaz­gató a korábbi ígérgetéseit, ha­tártalan cinizmussal telített ma­gaviseletét, amellyel semmibe ve­szi a »Dózsa« tszcs, a .»MoravSzki« tsz és az összes medgyesegyházi dolgozók igyekezetét, a gyors be­takarításért és csépiéiért folyó har­cot. Végtelen cinizmusában és fe­lelőtlenségében odáig ment: ahe­lyett, hogy igyekezetre, lelkiisme­retes munkára ösztönözné és sar­kalná a gépállomás traktoristáit a dolgozó nép kenyeréért folyó harcban, eléggé el nem Ítélhető mó­don megkérdezi a traktoristáktól: »Van-e kedvetek kimenni aratni, csépelni« ? írógép hever széjjelszedve, most, a,mikor minden erőnek az aratást, cséplést kellene végeznie. Ráadásul a már kihúzatott gépok sem dolgoznak. A »MoravSzki« tsz _ földjén hálóin atatőgép áll korábban ki nem javított hibák miatt. A medgyesegyházi vásár­térre kihúzatott cséplőgépnél egy nap a'att négy erőgéppel »kísér­leteztek«, egyikkel sem tudták meg- hajtatui a cséplőgépet. A Kétegy- házi utón a Szövő-féle tanyán Lvő TÁVIRAT VIHARSAROK NÉPE SZERKESZTŐSÉGE, ~~ Békéscsaba A gyulavári .Dózsa' III. típusú tszcs 7164 kg lucernaszéna-, 8866 kg ősziárpa-beadással takarmány­beadási kötelezettségének elsőként 100 százalékig ele­get tett. # Gyulavári községi tanács vb. közös Szérűn négy napig hiába várták a csépíőinunkások a cséplő­gép kihúzatását. Mindennek az az oka, hogy a gépállomáson 4 nem végezték el lelkiismeretesen a gépek javítását s nem gondoskodtak a szükséges al­katrészek, kéziszerszámok beszer­zőiéről. Az a cséplőgép sem kezd­tette meg másnap a cséplést, amit végié kihúzattak a »Dózsa« tszcs-be július 2-án este, mert mérleg, el- lenőrzőkönyvek, gépkezelők, szer­számok és1 kulcsok nélkül huzatták ki. A cséplőgéphez szükséges kézi- szerszám mindössze egyetlen kala­pácsból áll. Nincs egy kulcs, ami­vel a cséplőt kihúzató traktoros megszorítsa a traktor kerekén meg­lazult körmöket. Kii a felelős mindezekért az ara- tást-cséplést súlyosan gátló hibák­ért? Véleményünk szerint az ille­tékeseknek a gépállomás igazgató­ján, vezető agronómusán kell kez­deni s aztán sorra felelős a járási tanács, a gépállomás megyei cso­portja azokkal együtt, akik a gé­pok kijavítását ellenőrizték és hely­benhagyták. Lehetetlen az, hogy a medgyesegyházi gépállomás és az illetékes felsőbb szervek már hó­napokkal ezelőtt nem tudták, hogy nem ni 1 rendelkezésükre elegendő kulcs, csavar, hogy nincsenek meg­felelően kijavítva a gépek. Lehetet­len, hogy a medgyesogyházi gép­állomás már hetekkel ezelőtt ké­szült az aratásra, eséplósre. Lehe­tetett állapot az is, hogy a javí­tást végző szerelők kerékpáron karikáznak el 20 kilométer távol­ságra, — amint a fenti példák, is mutatják, cél és eredmény nél­kül. Nem ellenőrizni kell az elromlott gépeket, hanem sürgősen ki kell javítani Éppen őzért adjanak gyorsabb jár­művet a szerelőknek, hogy a javí­tást minél előbb elvégezhessék s teljes Liviül -tie! folyjon az aratás & a csópíés. Ha a megyei tanács gépcsoportja eddig nem törődött azzal, hogy a medgyesegyházi gép­állomáson van-e minden erőgép­hez szükséges kéziszerszám és al­katrész, úgy most kövessen el min­dent és a legsürgősebben szerezze te a hiányzó kéziszerszámokat s alkati eszeket, mert nem kismérték­ben őket is felelősség terheli az­ért, ha a medgyesegyházi gépá'lo- más nem teljeúti nyári tervét. Kukk Imre. tartja és igy cselekszik, akkor... sohasem lesz, hogy valamikoris újra a Vásárhelyi Andrások, 1050, a Vásárhelyi Dezsők és a Schneider-féle kulákok három, meg ötszáz holdat mondhassa­nak magukénak Lőkösháza ha­tárában. Hiszen az a föld, amit egy­kor ezek a bitangok maguké­nak mondtak, az övéké volt ak­kor is a munka, az elhullajtott veríték és vér jogán. Az övé­ké a Tapasztó Károlyoké, Kot- roczó Istvánoké. Mostmár még jobban az, sokszorosan. Uj családi fészkek sokaságát épí­tették erre a nagy kiterjedésű határra. Azelőtt alig volt 30 úri és kulák tanya rajta. Most meg ötszázhatvan család él sa- játmaga építette fejdél alatt. Ott születtek, nőttek fel gyer­mekeik, ott élnek végre bol­dog emberi életet a cselédeiét után. Kinek volna hát bátor­sága, hogy megtörje e családi házak lakóinak békéjét? Kinek volna hát bátorsága arra, hogy visszaü’tes e az ezer meg az öt­száz holdakba a Vásárhelyieket és Schneidereket? Tatáin az amerikai imperialistáknak? Azok megtennék hazánkban, Lőkösházán is azt; amit Ko­reában művelnek már három év óta... Ennél a gondolatnál Tapasz­tó Károly keze görcsösebben tapad a kaszára, a kalapács nyelére. S felszegi tekintetét, mintha máris közelednének a támadó amerikai imperialisták, hogy lerombolják az ő s a többi hozzá hasonló házát. Éles fegyver ám a kalapáds s a ka­sza a munkások, a dolgozó pa­rasztok kezében. Az emberiség ellenségeinek gálád szándéka­it zúzza szét a kalapács a mun­kás kezében, ha gépeket, mun­kaeszközöket gyárt. Az ellen­ség gálád szándékait aprítja a kasza is, ha idejében, szejn- veszteség nélkül aratja a viasz­sárga búzatáblákat. Jól tudja ezt Tapasztó Károly, hiszen párttag. Meg is magyarázta már sok-sok dolgozótársának, hi­szen népnevelő, kisgyűlés elő­adó, a tanács mezőgazdasági állandó bizottságának a tagja és békebizottsági tag is. De nemcsak beszélt, magya­rázott, hanem tett is, példát mutatott. Ott, ahol az ő fölélje van, huszonegy dolgozó pa­rasztnak terül el a földje. Olyan kukoricája nemigen van másnak, miut az övé. Az egyik növényfélék különbsége is in­kább az ö javára hajlik. Ha­nem búza az van szebb is a határban. Sőt az aratásban meg is előzték. Másodikán reg­gel, amikor ő hozzáfogott a búza aratásához, akkorra Cs. Kotroczó István már le is arat­ta a maga négy és fél holdját. Tapasztó Károly nem az ara­tásai késeit, hiszen korábban nem arathatott volna, hanem ősszel, a vetéssel. Csak né­hány nap különbség az egész. De ez alatt a néhány nap alatt jég és vihar söpörhetné vé­gig a határt. Kotroczó István búzájában már nem tenne annyi kárt, hiszen keresztben van. De a többiekében, akiké még lábon áll... Mennyi drá­ga szem peregne el. S mi­lyen békeharc volna az, ha a fegyvert, a kaszát ő és má­sok jégtőL, vihartól kicsépelt szalmába lendítenék? Nagy ta­nulság ez. Igyekezni kell, ser­kenteni kell másokat is ősszel, tavasszal, aratáskor és mindig az idő, a percek kihasználásá­ra. Percekből tevődik össze az élet, a búzaszeme.kből készült lisztből a kenyér, az egyesem­berekből az a hatalmas erő, mely ilyen gazdaggá tette az országot, amely ilyen szilárdan védelmezi a békét. Mert nézzük csak. Egymaga hiába állna ki Tapasztó Károly vagy honvéd fia az imperialis­ták ellen, hogy kiüsse kezükből a tíízcsóvát, mellyel az embe­riség házainak felgyújtásával fe­nyegetnek — nem tudná meg­akadályozni. De ba minden lő- kösházi s az ország minden dolgozója kiáll, összefog, szö­vetséget köt a vfág valamennyi békeszerető népével, akkor por­rá zúzódik minden imperialista kísérlet. Igen. Ezt ke,ll neki, mint népnevelőnek, békebi­zottsági tagnak még jobban el­mélyíteni az emberekben. A békéért folytatott egységes harcban. A dolgozók összefo­gásában olyannak kell lennie neki, mint tésztában az élesz­tőnek. Éleszteni, növelni kell a dolgozók egységét. Felvilá­gosító szóval, példamutatással. Jobban mint eddig. Bár eddig is sok mindent tett. Mindig az élvonalban küzdött. Lőköshá­zán ő alakította meg a Kom­munista Pártot Révész Péter­rel. Együtt szervezték a köz­séget, amely lám, milyen nagy- gyá fejlődött azóta. Le se tet­te a megkalapált kaszát, hanem felszerelte a nyelére, s hatal­mas tetterőtől duzzadva szólt oda Palinak és Miskának: Gye­rünk gyerekek, sok tennivaló vár még ránk. Kukk Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom