Viharsarok népe, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-26 / 148. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! iMMiartféN&v r A taggyűlések legyenek eiőrelendítői a minisztertanács zászlajáért vívott karcnak Az Ondreó-dűlő példát mutat: Aratás, másodvetés egy nap alatt h AZ HD F » B É K É S M E G VE 1 P Á R T B Í Z ö T T S ÁGA N A K LAPJA I 1953 JÚNIUS 26., PÉNTEK 4ra 50 fillér IX. ÉVFOLYAM, 148. SZÁM A szarvasi járás» a gabonahegyüjtésben vissza akarja szerezni az országos elsőséget sei érte el. 700 kisgyűlésen is­mertették a begyűjtési rendele­tét, a párt népnevelői is rende­lettel a zsebükben, indultak harc­ba az állam iránti kötelezettsé­gek teljesítéséért. Valamennyi községben A szarvasi járás a félévi ba­romfi- és tojásbegyüj lésben, két héttel ezelőtt az országos ver­seny élenjárója volt, a legutóbbi értékelésnél azonban a harmadik helyre került. A járás kiváló eredményeit széleskörű felvilágo­sító munkával, versenyszervezés­diesőség- és szégyentábla hirdeti az élenjárók és késlekedők neveit Az egyénileg dolgozó parasztok versenyében Grófik István 0 hol­das örménykúti dolgozó paraszt volt az első. Évi baromfi- és lo- jásbeadását 120 százalékra tel- jcsítette. Szomszédja, Vrbovszki Mihály egy nappal később vitte be a baromfit, 115 százalékban telt eleget egészévi baromfi- és to j ás bead ási kő teleze ttségé nck. Ekkor olvasta a dicsőségtáblán Grófik István nevét. Nem szólt semmit, csak megfordult kocsijá­val és félóra múlva újabb két baromfit és 40 tojást hozott. — Régtől verse,nyzek már Gró­fikkal — mondotta. Eddig első voltam, ezután is az leszek. Mikor a' járás első lelt az or­szágos veisenvIk-.u, abbahagyták a felvilágosító munkát, gondol­ták, Hogy minden megy majd magától. Az elbizakodott hangulat következtében két hét alatt a harmadik helyre »csúsztak» vissza. A szarvasi járásban is meg­kezdődött az ősziárpa aratása. A tanács a járási pártbizottság nép­nevelőinek segítségével a gabona- beadásban vissza akarja szerezni az elsőséget. Az osztályellenség rémhíreinek hatására a szarvasi «Alkotmány» tszcs vonakodott megkezdeni az aratást. «Minek arassunk, mikor úgyis elvisznek mindent?» Bódi László, a járási tanács begyűjtési osztályának ve­zetője kiment hozzájuk, ismer­tette a rendeletet és kiszámította, hogy a beadás teljesítése után marad még nekik gabona bőven. 190 hold búzájuk van; ha csak 10 mázsás átlagtermést számítunk, s az 1900 mázsából levonjuk a különféle kötelezetiséggket, a 417 mázsa beadást, a 89 mázsa gépál­lomási tartozást, valamint a 190 mázsa vetőmagot, akkor is jut még bőven a 00 tag munkaegysé geire. Az idei gazdag termés betaka­rítása előtt hasonló" számvetést csinálnak a begyűjtési osztály dolgozói a többi tsz-ben és az egyénileg dolgozó parasztoknál is. Jó munkával akarják visszaszerezni a község becsületét a körösladányiak A községben futótűzként ter­jedt: megint írtak rólunk az új­ságban, röplapok is jelentek meg. A község főutcáin a kora dél­utáni órákban még nem sokan jártak. Néhány idősebb asszony, egy pár gyermek. Legtöbben a Rákosi-lelepen voltak. Ott egy- egy utcában 3—4 kapu előtt 5—0 asszony beszélgetett. Pedig itt nagyrészt az «Lj Barázda» és «Dózsa» tsz tagjai laknak. A röplapok a kapuban baszélgetö asszonyokhoz is eljutottak Az egyik asszony éppen arról beszélt: bosszantó, hogy egyszer­re milyen' kevés cukrot adnak. — Még ennyit sem érdemelünk meg, ha nem dolgozunk — szólt a beszélgetésbe egy fiatalasszony, aki most jött haza a kapálásból, hogy a jószágnak friss vizet tölt­sön. — Most is mennyi-cukrot veszített a község, hogy még 50 hold cukorrépa egyeletten. Olvas­ták?... Mikor Ombódi Jánosné elvt- lársnő, a «Dózsa» tsz tagja — szintén a Rákosi-lelepen lakik — meghallotta, hogy őróla név sze­rint is írtak, először felháboro­dott : miért pont róla, mikor má­sok is vannak még, akik nem járnak ki? 11. Tóth Károlyivá csak a háztájiba jár kapálni. Mi­kor a csoportról van szó, azt mondja: nem tudja a gyerekeket hová lenni. Pedig tényleg nagyon sokat veszítünk — mondja Om- bódi elvtársnő, — amikor már többször olvasta a röpcédulát, hogy elejétől, kezdve nem igye­keztek a kapálással. Ombódi elv- társnő sem járt ebben az évben rendszeresen dolgozni. Ő is arra hivatkozott, hogy két gyermekét nem tudja, hol hagyni. Persze, amikor napszámra eljárogatott, mindig talált megoldást a gyere­keknek. Most elgondolkozott: ha a tsz-be jár dolgozni, kétszeres jövedelme lesz. több kukorica ke­rül ki előbb a gyomból, több lesz a termés, több lesz a mun­kaegység és nagyobb osztalékból nagyobb a jövedelem. És még a héten megkezdi a munkát a cso­portban. Sánta Sándor vállalásához is már sokan csatlakoztak. Sánta Sándor vállalt magának területet, amit családjával megművel. Pél­dájára a «Dózsa» tsz-ben nap mint nap szaporodnak a vállalásttevö dolgozók Kedden ötvenen, szerdán már hatvaniul, csütörtökön még töb­ben mennek ki dolgozni. Ezek között van Ombódi Jánosné, Sán­ta Sándórné is. A röpcédulák megjelenése titán a tanácsnál is új határozatok születtek. A tsz-ekben műidig ki kell írni a jól és rosszul teljesí­tőket. Eddig ez nemigen voll meg. Ha a jól dolgozókat ki is írták, de a Lemaradókat nem. A tanács­Tóíkomlósí funkcionáriusok! Rátok vár a község népe! Alig néhány napja, hogy Tót­komlós termelőszövetkezeti köz­ség dolgozói versenyre hívták Kondoros termelőszövetkezeti köz­ség dolgozóit, máris jelentős eredmények mutatkoznak Tót­komlóson. A község dolgozó pa­rasztjai a kommunisták vezeté­sével be akarják bizonyítani, hogy a szavaikat lett követi. A «Viharsarok» tsz-ben sokszor elhangzott már: «Gazdag lesz a termés». Mindenki, aki becsüleltel dolgozott, annak bőségesen jut majd a zárszámadás idején. A község kommunistái általában munkájuk legjavát adják. Nincs közöttük egyetlen párttag sem, aki a napi tervét nem teljesíti túl, valamennyien 150—200 száza­lékos teljesítményt érnek et. A «Viharsarok» tsz-ben Szuhanczki Mihályné elvtársim napi 200 szá­zalékra teljesíti tervét. Nilicza Mihályné eivtársnő, a «Haladás» tsz tagja a napi tervét 200 szá­zalékon felül teljesíti. Párosver.- senyre hívott kél pártonkívüli asszonyt: Lóczi Mártáimét és Brach na Mihálynét, akik a kije­lölt területükhöz még ncgyszer- amiyit vállaltak. Az, hogy a kommunisták a leg­jobb munkát végzik a községben, még nem elég. Ahhoz, hogy Tótkomlós állja a szavát, szüksé­ges a pártonkívüliek támogatása. I hét elérni, ha a tsz-lagok, a Ezt a példamutatáson kívül csak I kommunisták, a funkcionáriusok szívós felvilágosító munkán ke­resztül lehet elérni. Az eddigi munkánk megmutatta és újból és újból mutatja, milyen hatalmas erőforrásunk a tömegek felvilá­gosítása. Ilyen széleskörű, mély­reható, sokrétű, minden egyes dolgozóhoz eljutó agitáció! kell most is megszervezni. Nem le­het megengedni azt, hogy a nép­nevelőmunkát teljes mértékben elhanyagolják a tsz-nél. A leg­több helyen a választások óla kél esetben volt megtartva a nép­nevelőértekezlet. Nem lehel elha­nyagolni Tótkomlóson sem a nép- nevelőmuukát, különösen most, amikor a legnagyobb szükség volna az érveket adó népnevelő- munkára, most a növényápolás idején. Küszöböli áll a gazdag termés betakarítása Sőt már az ősziárpa aratása be is fejeződik. Néhány nap és megkezdődik a búza aratása, egy nehéz esztendő fáradozásainak gyümölcsei érnek most be. De a nagy munka megkezdéséig sok még a tennivaló. A község terü­letén sok még a kapálatlau föld Ezt pedig az aratás megkezdéséig be kell fejezni. Ezt csak úgy le­bevonják a családtagjaikat a mun­kába. A felhívás óta több mint 70 családtag dolgozik a tsz-ekben. De ez mégsem kielégítő. Különö­sen azok, akiknek a legjobb pél­dát kéne mulatni: a funkcionáriu­sok feleségei egyáltalán nem dol­goznak, pedig az egyszerű tagok róluk vesznek példát. Hogyan beszél az olyan tsz-elnők a csa­ládtagok bevonásáról, mint pél­dául a «Haladás» tsz elnöke, Ho- vorka György, akinek a felesége egyáltalán nem jár dolgozni, pe­dig könnyen el tudná végezni a gyapot egyelésél. Sokszor mondta már Jambrik Mihály, a tanács mezőgazdasági csoportjának elő­adója: a csoportoknál úgy lehel a munkát megjavítani, ha.- a tagok a feleségeiket és családtagjaikat bevonják a munkába. De Jamb­rik elvtárs még nem gondolt ar­ra, hogy az ő feleségének nem a libát kéne legeltetni az árokpart­ján, akkor, amikor minden dol­gozó kézre szükség van. Az ilyen ember bort iszik és vizet prédikál /.sonka Bál elvtársnak, a «Vi­harsarok» brigádvezetőjének fe­lesége, G. Tóth Mihálynak. a «Haladás» termelőszövetkezet brigádvezetőjének felesége szin­tén nem jár ki dolgozni. Lóczi Jánosné, akinek férje a néphadse­reg századosa, arra hivatkozik: férje katonatiszt s így nem is jár dolgozni. Hildák András tanács­dolgozó felesége szintén nem jár ki dolgozni. Juhász János, a «Vi­harsarok» tsz könyvelőjének fe­lesége, családtagjai sem járnak ki dolgozni. De még lehetne tovább sorolni. Ezek a vezetők csak be­szélnek a munkafegyelemről, de saját'maguk gyakorlatban nem mutatnak példát. Ha a vezetők feleségei kivennék a munkából a részüket, akkor már Tótkomlóson többszáz hold növényápolással előbbre állnának. Holnap mái* június hó 27-ie, mikorra a növényápolás so. ronlévő munkáinak a befejezését vállalták. A község valamennyi dolgozója felelős azért liogj* min­den munkát idejében elvégezze­nek a községben. De elsősorbau felelősek pártszervezeteink. Szó­lítsák harcba a kommunisták csa­ládtagjait is, fűzzék szorosabbra kapcsolatukat a dolgozó töme­gekkel, hajtsák végre következe­tesen a párt- és kormányhatá­rozatot, hogy győzelmesen vív­juk meg ezt a nagy csatát is. Funkcionáriusok legyenek az él­vonalban. (Gsepkó Etelka) háza előtt nagyobb verseny!áb- lát állítanak fel, ahol minden három napban értékelik a szö­vetkezetek és brigádok páro,ver­senyét Azokkal az asszonyokkal, akik nem járnak ki dolgozni, esténként kisgyüléseken beszélget­nek el, ahol a jól dolgozó asz- szoiiyok is résztvesznek. A gép­állomáson is kibővített igaz­gatósági ülésen beszélték meg, hogyan tudnának az aratás incl- lelt több segítséget adni a szö­vetkezeteknek a növény ápolást ián is. Mert eddig bizony nemigen segítették ezt a nagy munkát, így például a nyolc kcltivá- torrál mindössze 29 holdat ka­páltak meg. Most úgy határoz-. lak, hogy minden brigádvezető felelős a területén dolgozó gépek jó kihasználásáért. Azt a brigádvezetőt, amelyik nem meg­felelően osztja be a gépeket és nem használ ki minden órát, az igazgatóság felelősségre vonja. A ladányi dolgozók így akarják lemosni azt a szégyent, ami a községet érte. Be akarják bizo­nyítani: a cukor, kukorica, ruha, olaj szükséges a dolgozóknak és mindezért a szorgos kezek utána is nyúlnak. (Lipcsei) Gépiül a nagtirba! Vésztőn a szeghalmi út felől bárom, gabonával megrakott, vö­rös és nemzeti színű lobogókkal feldíszített kocsi fordul a ter­ményforgalmi raktárhoz. Az első kocsin büszkén ül a vésztői «Bé­ke» termelőszövetkezet elnöke, Rábai Sándor elvtárs. Hozzák az első cséplés eredményét. A tszcs 10 katasztrális hold ősziárpájáról közvetlenül a cséplőgéptől első­nek viszik a gabonát a nép rak­tárába. A termelőszövetkezet 560 ka­tasztrális hold földön gazdálko­dik 17 családdal, 37 taggal. A tszcs tagsága időben végezte el úgy az őszi, mint a tavaszi szán­tási -vetést. A nagy esőzés el­lenére a növényápolási munká­kat is túlnyomórészben elvégez­ték. Csupán 3 kát. hold gyapot kapálása van darabban. Ezt úgy oldották meg, hogy amíg a férfi munkaerőt az ősziárpa aratásává csoportosították, addig a tagság családtagjai, az asszonyok, fiata­lok szorgalmas munkával végzik a növényápolás! munkát. Biztosít­ják a napok múlva megkezdődő többi kalászos aratásának, beta­karításának zavartalanságát. A tszcs szemelőtt tartja a minisz­tertanács határozatát, a szemvesz- teségnélküli aratást, cséplést, be­takarítást. A learatott ősziárpát június 23-án éjjel összehordták és 24-én reggel 5 órakor megkezd­ték a cséplést. Június 24-én az elcsépelt árpából lelkesen tettek eleget állam iránti kötelezettsé­güknek. Pallag Sándor, MÉSZÖV, Békéscsaba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom