Viharsarok népe, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-23 / 145. szám
2 1953 június 23., kedd ViUai&awU Plépt Párt és pártépítés •Javult a partiminka —nő az eredmény a sarkad! ^p|KÍI!oiiutsan A világ közvéleményének felháborodott tiltakozása a Rosenberg-házaspár kivégzése miatt NEW YORK Az «AFP» jelentése szerint mintegy tízezer főnyi tömeg kísérte utolsó útjára a Rosenberg-házaspárt. Az *AFP» hozzáteszi, hogy] «mintegy kétszáz midösrügynök figyelte árgus szentekkel» a temetésem résztvevőket. PEKING A pekingi sajtó vasárnap felháborodással adott bírt arról, hogy az amerikai kormány meggyilkoltatta az ártatlan Kosén- berg-házaspárt. A «Kuangmingzsipao» hangsúlyozza: «Az Egyesült Államok reakciós köreinek véres bűncselekményére a há ború ellen küzdő nemzetközi front erősítésével kell válaszolni, azzal, hogy a Íróké ügyének még nagyobb győzelmeiért harcoljunk.» SZÓFIA Valamennyi bolgár- lap cikket közöl az ártatlanul elítélt Ro- senberg-házaspár kivégzése alkalmából. A «Rabotiiicseszko Delo» •Az amerikai fasizmus újabb gyalázatos gaztette» címmel ezt írja: «A Rosenberg-házaspár hóhérai ezzel a gyilkossággal akarták még jobban felszítani az atomhisztériát és megfélemlíteni aa amerikai békeharcosokat. Az «Otecsesztven Front» «Szégyen. Amerikára!» című cikkében bélyegzi meg »z aljas bűntényt. RÓMA Ethel és Julius Rosenberg emlékére szombaton valameny-* nyi olasz demokratikus párt- és tömegszervezet székházán fél- árbóora eresztették a zászlókat. Vasárnap tüntetők vonultak az Egyesült Államok nagykövetsége elé, hogy ott tiltakozzanak a Rosenberg-házaspár kivégzés« miatt A rendőrség megtámadta a tüntetőket és többet közülük letartóztatott. r1 TEL AVIV A «Reuter» jelentése szerint szombaton a Rosenlferg-házas- pár ki vizese miatt tiltakozó tüntetők vonullak az amerikai nagykövetség elé. MELBOURNE Mint az «Uj Kína» hírügynökség jelenti, az ausztráliai Ade- laide-ban a Rosenberg-házaspár kivégzésének hírülvétele után a felháborodott lakosság tiltakozott a városháza előtt. ötévi börtön fekete csépiésért ibérenként 5 forintért árusította. A megye területén, a tsz földjein dús termés Ígérkezik. A tsz-ek, a gépállomások készülnek a bőséges te r-mét; betakarításra. A legtöbb tsz-ben, a gépállomáson még az elmúlt hónapban elkéstó- • tették |a legnagyobb nyári dologidőié vonatkozó munkatervet. A sarkadi gépállomáson a párt- szervezet alaposan felkészült erre a munkára. Az aratás-oséplés ideje alatt is, olyan jó munkát akarnak végezni, mint a tavasszal. A tavaszi tervüket 192.8 százalékra teljesítették. A gépállomás fennállása óta ez az első »rekord« teljesítmény. Eddig még valamennyi értekezleten mindig a legrosszabbak között emlegették őket. A tavaszi munkák értékelésénél először dicsérték meg a sarkadi gépállomást, mert a 28. helyről a 19. helyre került. Nem volt könnyű idáig eljutni Nehéz harcokat vívott a pártszervezet, szívós, hosszantartó politikai munkára volt szükség. Az elmúlt évben még sok hiba volt a párttagok példamutatásánál, így rosszul dolgoztak a pártonkivüliek is. A taggyűlésen csak ketten jelentek meg; a politikai helyettes és az igazgató. Népnevelőér- tekezíetről még nem is akartak hallani. A téli politikai iskolák nem voltak hiábavalók. Szorgalmasan tanultak a gépállomás dolgozói. A politikai iskola második évfolyamán 22 dolgozó tanult. Most a vizsgán mind a huszonkettőn megkapták a bizonyítványt. «Tavult a politikai fejlettség a gépállomáson. A traktor Isták, — akik öthónapos iskoláról jöttek haza, — első útja a gépállomáshoz Vbzetett, hogy megnézzék,' hogyan javították ki a gépet, amellyel dolgoznak majd. A gépállomás vezetőjétől egy-két napot kértek, hogy a gépeket átvizsgálják és megnézzék azt a területet, ahol az aratást, csépíést végzik. A népnevelők állandó felvilágosító munkát végeznek fi. gépállomáson. Patkós elvtárs kombájnvezető rendszeresen elbeszélget a tsz-kombájnvezetőkkel. Elmondja, hogy mindenkinek a munkája legjavát kell adni az aratás osép íés ideje alatt. Harcoljon mindenki minden szem gabonáért. Nagyon sokat takaríthat meg egy ember is egy nap. Ha 100 mázsából csak 20 kg is elszóródik, akkor is, — sok kicsi, sokra megy — hat-nyolc mázsa veszteség a kampány végére, ami egy négytagú család évi kenyere. Szakmai téren is segítséget nyújt Patkós elvtárs. — Reggelenként, amikor még harmatos a gabona, első sebességgel dolgozzanak a gépek, — oktatja szaktanáéit —, később mikor a harmat foíezárad, már második és harmadik sebességgel, este szintén csökkentett sebességgel kell dolgozni, — magyarázza. Patkás elv társ még tagjelölt, de megfogadta, hogy most, aa ara tás, csépíée ideje alatt úgy dolgozik, hogy kiérdemelje ezt a büszke, kitüntető címet: Párttag! A pártszervezet ellenőrzi a verseny nyilvánosságát Eaen a téren sokat tanultak a szovjet dolgozóktól. A pártszervezet javasolta, hogy minden traktorhoz két kis piros zászlót készítsenek. A váltáskor a traktorosok mindig kimérik, hogy a ma- szak alatt mennyit kell a traktornak teljesítem. A piros zászlót ide leszúrják. Ez a terv. A terven felül még amennyit a traktoros akar aznap elérni, a másik zászlót oda leszúrja. Amikor az első zászlóhoz elér, vagyis amikor a tervét teljesítette, a piros zászlót feltűzi a traktor tetejére, így mindenki láthatja messziről, hogy az a traktoros ma becsülettel dolgozott, a teivét teljesítette, most vívja a harcot a túlteljesítésért. Amikor már az is teljesítve van, a másik zászló is felkerül a traktorra. A pártszervezet most újabb zászlókat csináltat az aratás, csépNe történjen meg az, ami a tavasszal, hogy egyes dolgozók a kampány alatt hét-nyolc gépen is dolgoztak. így járt Elek Károly fiatal traktorista is, aki már maga ment a pártszervezethez panaszkodni, hogy így már nem bírja tovább. A gépállomás vezetősége mindig a rosszak között említette meg. A tervét nem teljesítette, de hogyan, amikor mindig más gépen dolgozott? Tanuljanak, a szovjet módszerekből. A Szovjetunióban egy-egy gép 10—12 évig a traktoristánál van szocialista megőrzésben. Nem mehet et a pártszervezet lés idejére, jóval nagyobbakat az eddiginél, hogy a sárga gabonatáblákon messziről lehessen látni a győzelem zászlaját. A pártszervezet a felvilágosító, nevek) munkájával ért el igen szép eredményeket. Ez megmutatkozik abban is, hogy« igen Tövid idő alatt a munkaviszonyban új fordulatot hozott. Nagy célt tűzött maga été a sarkadi gépállomás elvben az évion akarják elnyerni a »Legjobb gépállomás« cimot. Ez szép törekvés, nagy harcot jelent, de elßö és legfontosabb feladat az, hogy« az ellenség kártevő munkáját leleplezzék. Ez és az elért eredmény kell, hogy ösztönözze a párt szervezetet a még meglévő hibák ki javítására. Vegye észre a pártszervezet, hogy a szakmai sovinizmus a (eg nagyobb fokra emelkedett Különösen a tsz-tagokkal szemben. Szabó Gábor párttagé szerelő egyáltalán nem segít a fiataloknak, pedig különösen nagy szükség volna arra, hogy most, a nagy munkák ideje alatt, a traktorosok maguk találják meg a kisebb hibákat. Vannak olyanok is, akik azt sem tudják megállapiteni, ha a traktor üzemanyag hiányában áll le. Nem adt i.k kellő szakmai képzést a traktoiistábnak a téten. A pártszervezet erre kevés gondot fordított. De vájjon hogyan . teljesítik a mfeieztertenács határozatát, amely kimondja, hogy a traktorosokat jogosítvánnyal kell ellátni a esépíés megkezdéséig ? Ferdítsen nagyobb gondot a pártáméi tett sem, hogy azok, akik most jöttek haza iskoláról, kijavitatlan, szinte használhatatlan gépeket kapjanak. Történt ez Szabó Imre és Gyöngyösi Lajos tsz tagok esetében, akik most jöttek haza öthónapos iskoláról. Elvették a kedvüket a munkától, mert tudják, I hogy a kijavitatlan géppel nem tudnak tervet teljesíteni, de nem is tudnak vele keresni. Sürgősen nézze meg a sarkadi gépállomás pártvezetősége, hogy kik azok, akik akarattal olyan munkát végeznek, amely az ellenség malmára hajtja a vizet. Csepkő Etelka. A battonyai jái'ásl>á'(>.ság Farkas Kábul kuaágotei lakos, volt toll«agyfeereskedő kuláfeot háromévi börtönre, 1000 forint pénzbüntetésre, 2060 forint vagyonelkobzásra ítélte. A dolgozó nép ádáz ellensége úgy károsította meg a közösséget, hogy ősziárpájának egy részét levágta és a lakására hazavitle, ott kézierővel feketén kicsépelte. Az így kicsépelt árpát a kixnágotai piacon mezőgazdaságunk igen rossz tér-1 rnést takarítóit be. Érzékeny veszteség volt ez, amely veszélyeztette a dolgozók normális ellátását. Nem gondolhatunk elégedetten arra az életszínvonalra, amelyet az elmúlt esztendőben lakossáRózsa István kunágdai földműves, volt nyilas községi vezetőt népellenes bűncselekményéért már egyévi börtönre, feketevágásért hathavi börtönre ítélte el a bíróság. Most, mert ősziárpáját levágta, hazavitette és otthon feketén kicsépelte, így jelentős kárt okozott a nép államának, a bíróság ötévi börtönre, 1000 forint pénzbüntetésre ítélte. gunlsnak biztosítottunk. Mindert reményünk megvan rá, hogy az kiéi jó terméseredmények után jelentősen javíthatjuk dolgozó népünk életszínvonalát, fokozottabban gondoskodhatunk az ország lakosságáról. szervezet arra, hogy a traktorosok a cséptés megindulása előtt szocialista megőrzésre vegyék át a gépeket A vezércikk folytatása Cselszövés a dolgozók kenyere ellen Több levél nyomában Nagykamaráson az Árpád- utcai Bessenyei Mihály három gyermekének nem jut mindig elegendő kenyér. »Kevés a kenyér, amit a boltban kapunk« — be- széli özv Fodor Lajosné. Ezenkívül a községben még mást ie mondanak: »Ha nincs kenyér, nem dolgozunk« — nyelvelt a boltban Gesztem Józeefné. De a múlt évben meg Kalocsai Jánossal együtt éppen ő harsogta a íeghangosabban: »Csak annyit vetünk, amennyi magunknak elég.« Hát, a 88 szám alatt lakó Kelemen Istvánná? Kenyeret ugyan nem vásárolt, de csak azért ment a boltba, hogy lazítson. Az egyik népnevelőértekezleten ilyen hangok hallattezot- tak: »Intézkedjenek a vezetők, hogy a községbe több kenyeret kozzanak.« Nem kis oka van annak, miért éppen igy te nem másképpen beszéltek az egyszerű emberek. Nagy Imre Pista felesége, knlakasszonyság, a boltban vitte a hangot: »Nem megyek el innen, adjatok kenyeret, éhenbalok ...« A plébános úr, — aki lám szerényebb, meg szeüdebb is — ő már nem állt ki ilyen élesen. »Jegy- rendszer kellene« — szólt csendesein. Ö aztán igazán tudta, hogy Irmok és hol, miikor és miért kell mondani ezt. Tán csak nem aaért hallgatja »Amerika Hangja« t, hogy még ezt se tadja! A »szabad« Amerikáét, ahol lóm, mily szabadon élnek még a magyar föl- desurak is. Mi tagadás benne, ilyen szabadságban az urak manapság nálunk bizony nem élhetnének. S szálltak a szavak, de nem a dicséretek, hanem a szidalmak — mind a kormányzat ellen. Az ellátatlanok pedig egyre forrtak: »Hát, osak nincs kenyéri« Ahogy a hírek terjedtek, egyre többen mentek a boltba kenyéréit. »Nem tudjuk mi következik ezután? Háború fesz biztosan'... a meglevő étel met jó lesz tartalékolni, gyarapítani . .. Több évre tervezik a beadást s most az új termést mind eiszjedik, nem marad a parasztnál eemmi« — súgták, mondták a »jóakaratú« jósok. Ekkor már nemcsak a kulákok, a klerikális reakció hű emberei, de a félrevezetett dolgooók is kenyeret akartak venni. Csoda-e hát, ha a tó szorulóknak nem jutott elég', amikor a megelőzött családok is kenyeret vettek ? Hirtetenében legalább negyvenet tudnék felsorolni, akiknek volt mit »aprítani a tejbe«, de a kenyérosztásnái mégsem hiányoztak. A községbeliek még többről tudnak, nyen halmozók: Szegedi János katolikus egyháabiró is, akinek öcose harangozó, Kelemen János — mindketten Temetőutcaiak, — hűséges egyházfiak. Sajc Lászlóné az egyik keddi napon elkezdett tórmázni: »Ha elvették a búzát, akkor adjanak kenyeret«. Pedig nem is olyan régen hozott haza a malomból négy zsák lisztet. Bástyi József, akinek megvon az újigvaíó, — felesége nap, mint nap a kenyérért álldogál — ő állandóan baromfival feketózik. Dékány Antalnak is három zsák lisztje van, mégis minden nap hordja a kenyeret. e Nézzük csak meg a Dózsa-utcát: Kelemen András, Kelemen János, Vámos András, Káli József, Fónád Jóizsef — ők is rendszeres kenyérvásárlók, pedig ellátottak. Hát, az Irányi-utcában? Ott is vannak halmazok: Ipacs István, Mák Bernát, Káli Mihály, Molnár Pál, ifj. H. Nagy Gábor, Zsó- tér Károly (három napszámosnak js tudott enni adni). Dohány József, a búzáját eladta, most meg a kenyeret hordja. A Damjamich- utcában Gesztesi Istvánná két mázsa búzát adott el. Zsótér Józeefné, (a Homokosutcai), állandóan hordja a kenyeret, »sir-ri« érte. De a kukoricája kapálásáért pénzfizetés mellett mégis több kiló lisztet is tudott adni. Kovács Mihály ók (443 hsz.) szintén »megelőzött« emberek, kenyeret mégis hordanak. Kovácsáé időnként még Békéscsabáról is visz, amikor a tejet, túrót viszi a piacra eladni. Ejnye, ejnye, hogy ezek a Kovúcsék milyen sokat esznek! Persze, a kapásokat ők is koszttal fogadták. De csak ezt merje szóvátenni valaki! ».Hát szabadpiac van, mások ie vegyenek« — igy válaszolnak. Hogy Fodor néni, a velük szemben lakó hadiözvegy, meg más is, miattuk kap kevesebbet, — az őket dehogyis bántja. Fodor néni gondja az nem is az övéké, — ő törődjön vele. (?) Az egyik levélben ezt Írták a tanácsnak: »A harácsolók- nál ott a sok liszt, mégis hordják a kenyeret, de nem jut annak, akinek nincs«. Vecsernyés Istvánná a miedgyesegyházi piacon jó pénzért árulta a lisztet. Mihály József is 13 forintért árulta ugyanott. Bojtos László (tanyán lakik, kapec) piaoon litenezte a búzát,
