Viharsarok népe, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-14 / 138. szám

1953 Június 14, vasárnap 5 ViUawwk héj^ BÉKEÜKENETGK Elisa Branconak, a Brazil Nőszövetség Vezetőjének Kedves Elv társnő! Szeretnénk veled megismerkedni 3s még közelebb jutni e levélen keresztül is hozzád, azért is, mert olyan harcot vívtál ki, hogy a ínsazál katonákat ne vigyék Kó­lóéba. Mi,, a Békéscsabai Kötöttárugyár szövetjavitó dolgozói veletek együtt harcolunk a munkapadok mellett, békeműszakokon keresztül magas százalékkal, még erősebben és még kitartóbban azért az eszméért, amely a munkásosztály érdekeit védi. Mi a szövetjavitó üzemrész dol­gozói átlagosan 135 százalékra tel­jesítjük a tervet. Továbbra is úgy dolgozunk, hogy üzemünk »Béke üzemmé« váljon. A Békéscsabai Kötöttárugyár szövetjavtíó dolgozói. A Béke Világtanács tagjainak Szeretném elmondani azt, hogy milyen életet éltem a múltban ás mennyiben változott meg életem p népi demokráciában. Kilenc élő gyermekem van. A múltban sokat nyomorogtunk, vándoroltunk egyik helyről a másikra, míg férjem mestersége mellett kapott egy kis mezei munkát, hogy éhen ne hal­junk. Most férjem a községi ta nácsnál dolgozik, gyermekeim után kapjuk a családi pótlékot. Hat gyermekem jár iskolába és álla­munk olyan segítséget ad, hogy ingyen tanulhatnak. A napközi­be járnak ebédelni, ahol elég ol­csón és kétfélét ebédelnek a*gyer­mekeim. Nincs arra gondom, hogy mit készítsek mire hazajönnek az iskolából. Én is nyugodtan tudom végezni napi munkámat. Békében akarom felnevelni gyermekeimet. Füiöp Imrémé, Szeghalom. Drága Hja Erenburg elvtárs! Mi, magyar fiatalok tudjuk, hogy Hja Erenburg elvtárs békeharca harc a mi bofdog jelenünkért és a még boldogabb jövőnkért. Én a Békéstarhosi Zene Gimnázium­ban tanulok, szolfézs tanárnak ké­szülök. Mikor a zongora mellett ülök, gyakran élgondolkozom azon, hogy mit jelent nekem a béke. A felszabadulás előtt nem is gon­dolhattam volna arra, begy én ma zenét tanulhatok 260 társammal együtt, hogy a muzsika fegyveré­vel Karcolhassunk a békéért. A mi életünk boldog és vidám, szabadságban élünk, amit Hja Erenburg elvtárs hős népe adott nekünk. Tudom, hogy a békéért nekem is harcolni kell. A béke­harcban most még az én fegyve­rem a tanulás. De ha felnövök, úgy akarok harcolni népemért, mint Hja Erenburg elvtárs. Min­den tehetségemmel és tudásommal azért fogok küzdeni, hogy a vi­lágon minden ember boldog le­gyen. Kálmán Kornélia, Békéstarhce; Zeneművészeti Szakiskola. Követeljük a Rosenberg-házaspár szabadonbocsátását Mi, Békéssámson község dolgozói felháborodással vettük tudomásul az Egyesült Államok kormányának aljas ítéletét a Rosenberg-házaspár ügyében. Felháborodásunkat váltjá 'ki azért, mert ezek az elítéltek se nem raboltak, sem nem gyilkoltak. Tudatosan csatlakoztak a békemoz­galomhoz, mely az atommilliomosok ellen fordult, akik védtelen anyákat és gyermekeket akarták meggyilkolni. Á Rosenberg-házaspár békét akart. Mi is ezt akarjuk. Ezért csatlakozunk a világ dolgozóinak békeharcához. Követőijük a jogtalan aljas ítélet visszavonását, a Rosenberg-házaspár azonnali szabadonbocsálását. . Követeljük, hogy Koreában vessenek véglet a gyilkolásnak. Kössenek békeegyezményt. Megfogadjuk, hogy mezőgazdasági munkánkat és az aratást időben elvégezzük. így har­colunk a békéért. Békéssámson község dolgozói,­Köszöntőm a béke képviselőit Szegény, földnélküli paraszt em­ber voltam a múltban. Alig tud­tam megkeresni a beta vő falatomat az uraságnáf. Ma már nyugod­tan mondhatom, hogy itt, az Állat- ős Zsirbegyüjts Vállalatnál, ahol dolgozom, ruhaneművel is ellátnak. Rendes fizetést biztosit részemre az állam, három gyermekemet rende­sen el tudom tartani. Én nem akarom, hogy szép kis családom a háború áldozata legyen, nem akarom, hogy az urak kerülje­nek újra hatalomra. Jó munkám­mal akarom bebizonyitani azt, hogy beket akarok, hogy szabad, békés oi-szágunkban bofdog jövőjét épít­sem gyermekeimnek. Örömmel üdvözlöm a békehar- eosokat, akik a béke megvédését tűzték ki célul. Majernyik András, rakodómunkás, Békéscsaba Antonie Tabet elvtársnak! Kedves Bek; harcos Társunk! Nagy megtiszteltetés értő hazán­kat, hogy nálunk ülésezik a Béke Világtanács. Szeretettel kősxöntjük Önt és va'amennyi békeharcos tár­sunkat. Mi, egyéni dolgozó pai as t k a földeken, a mezei munka jó el­végzésére! küzdünk a Szocializmus építéséért. Szeretnénk, ha a világ minden békeharcoga összefogna, hogy soha ne legyen többé háború. Kívánom, hogy jól erezz» magát a mi szép hazánkban. Ifj. Csipái Ignác, Békésszentandrás. Korszerű technikai berendezések segítik a Béke Viiágtanács budapesti ülésének zaYartalan munkáját Az egész békeszerető emberiség hazánk fővárosa felé tekint. A nemzetközi békemozgalom élen-, járó harcosai, a Béke Yiláglanács tagjai hoznak majd döntéseket a béke hathatósabb . védelmére, amelyekből új erőt merítenek majd a békét vágyó százmilliók nemes küzdelmükhöz. , Az ország többszáz névtelen dolgozója, a technika jó szakem­berei álltak sorompóba, hogy megkönnyítsék a Béke Világta- nács munkáját. Fejlődő techni­kánk segíti a több mint hat- száz főnyi testület sok nyelven folytatott tanácskozásait, az - al­bizottságok üléseit, a külföldi új­ságírók, a rádió és filmriporte­rek munkáját. A tanácskozás színhelyén, az EFEDOSZ székház gyönyörűen feldíszített nagytermében a film munkatársai már felszerelték a reflektorokat, a rádióriporterek pedig a mikrofonokat próbálják. A legnagyobb munka az ezer­« kétszáz személy befogadására al­kalmas emeletes ülésteremben fo­lyik. Az ülésterein technikai be­rendezését kibővítették. A régeb­bi négytől eltérően, most hét nyelven — orosz, kínai, angoli, francia, német, spanyol és mar gyár nyelven tolmácsolják majd a tanácskozások menetét. A tol- mácsszolgálal kibővítése harminc­hat kilométer hosszú kábel be­építését tette szükségessé. A fordítók elhelyezésére külön ,fülkéket építettek az ülésterem­ben. Minden fülkében fejhallga­tót és mikrofont szereltek fel. A fordítók a fejhallgatón hall­gatott felszólalásokat fordítják a megfelelő nyelvre. Az ülésterem székeihez kis kapcsolótáblákat szereltek. Ezeken címkék orosz, kínai, angol, stb felírással. A fej­hallgatók dugóját a kapcsolótábla megfelelő helyére illesztve, a kí­vánt nyelvén hallgathatják végig a felszólalásokat. RijH!illllilllli!!IINillll!lll!lli!ll!llllllllllllllllfflHIII«ll<!ll!UIIM«MHII!llll!!!IU^ iidv&6éé#k(l(tUb<l A kapu kilincsét úgy nyomta le, lássák: ezzel sem akarja senki nyugalmát megzavarni. Híett is ea suhogó fekete szoknyájához, a sok­szor égre emelt szeméhez. Bízo-i nyara a »közönséges« földi ha­landó bűnei kínozták irgalmas szivét. — Térjetek meg, mert egyszeu számot kell adni cselekedeteitek­ről odafönt — tanitgatta a Ber­csényi-utca lakóit is. Itt van a háza, e® szűkebb hazája, özvegy már, se ija, se fia, hát miért ne óvna másokat is a bűnhődés- től? Másoknak is megmutatja az üdvösség kapuját. Orosháza nagy, volt hát kinek. Csanádapácán — igaz ez már régen volt — próbál­gatta már ezt. Az »édes szülők«, 70 holdaeskáján. Neki és a bá­tyusnak, Király Sándornak nem is hullott szűkén az »égi manna«. Hordta a felesbérlő a búzát, csir­két, vajat, tojást, meg mindent, amiért érdemes mások bűnét is szivére-lelkére venni. Igaz, hogy a felesbérlőnek beleizzadt ebbe a hónaaija, háta, dereka megfájdult, lábasában ritkán főtt csirke. Do­hát ezért neki nem főhet a feje. Ha igy rendel tetett, a gyarló em­bereknek viselniük kell ezt. Az üdvösség kapuja mindenki előtt egyformán nyitva áll. Ezt meg ő mindenkinek elmondta, akivel csak beszélt. Meg hát azt is, ha a feles bér lő soványabb libát, vagy csirkét hozott be, hogy »milyen lelketlenek az emberek; igy há­lálják meg jóságát«. Dehát ez akkor volt. Most már mind kevesebb az ilyen »lelket­len« ember, mind kevesebben há­lálják meg özvegy Horváth And­rásáé »jóságát« is. Cseléd, bérlő; a múltat felidéző szavak lettek. De a csirke nemcsak Horvátbné, vagy Király Sándor, hanem mások lábasában is fő. A volt cselé­dekében is. — Az üdvösség kapuja ezzel még nem áll mindenki előtt nyitva — vallja Horváthnó. S az égre emeli szemét; hol az egyik, hol a másik szomszéddal beszél. Majd piacon látják, a boltokban, a bol­tok előtt. Hol itt, hol ott suhog sublót-szagú szoknyája. Hazatérve, amikor ráfordítja a konyhaajtó kul­csát, magányos óráiban számba- veezi munkája »gyümölcsét«: »A hívek névsora.. . Amerikai páter körlevele.. . Milyen jó is az is­ten szolgája, a mi papunk, hogy ilyesmit ad az embereknek. Bizony , ez nagyon szép. Vannak néhányan, akik akarják és keresik az üdvös­ség kapuját. Az amerikai páter ezt segít megkeresni.« Eímormol egy-egy imát s közben a konyha- szekrényt nézi, fehet, éppen a pá­ter fennkölt személye jelenik meg lelki szemei előtt... A látomásnak vége s a »közön­séges« földi dolgokhoz kell vissza­térni. Kissé. elhúzza a faltól a konyhaszekrényt. Igaz, nem az üd­vösség kapuja van mögötte, csupán egy egyszerű ajtó. S ezen félolda­lazva bemegy a »szentélybe«. Ilyen­kor magával visz néhány csoma­gocskát is. Egyiket ide, másikat oda teszi. Rendezget. Majd fél­oldalazva kijön, a szekrényt a fal­hoz visszahúzza s a szeme ismét a telki gyönyörtől csillog. És más­nap újra a szomszédoknál, boltok­ban, boltok előtt suhog a szoknyá­ja. Ahol megáll, már mondja is: »Szegény vagyok, mint a templom egere. Nem jut nekem lelkem sem­mire sem«. Hát, bizony »Szegény­nek« adóra sem jutott, 4270 forint­tal tartozik az államnak. Csak; hát addig huzgálta-tologatta a szék-, róuyt, hogy zörgését »idegenek« is meghallották s mások is belép­tek az »üdvösség ajtaján«. De biz’ ezek, akárhogyan is szemlélte, nem voltak a »hívek« névsorán. Hívat­lanul jöttek. A »látomás« őket is megzavarta és megdörzsölték sze­müket. Csodák, csodája: Horváth- né féltve őrzött ajtaja mögött bib­liák helyett egészen mást találtak. Mintha bolttá változott volna a szentély. Itt 69 kg cukor, amott lfl.000 forintnyi értékű textil, emitt 90 kg liszt, majd zsír, só, gyufa és mindenütt va’ami, jócskán min­denből. S bizonyára Horváthné »lá­tomása« segítette ide a szép búto­rokat is egy csomóba, A hívatlanok megvakarták tar­kójukat, egymásra néztek: fura ta nitása van annak az amerikai pá­ternek ... Egyedüli asszonynál eny- nyi élelmiszer, ruhanemű .. . Ez lenne Horváthné üdvösségkapuja? Dehát úgy látszik, ennek a kapu- ajtófélének rejtett. rugói is vannak, mert a Zoinbai-utcábau, a báty us feleségénél, Király Sándornénál is »felpattant« valami. Nem volt ez már különösebb dolog, hiszen ők az állatokat is szerették. Miért ne szeretnék most a malacokat? Annyira szeretik, hogy kenyérrel is etetik őket. A moslékba volt beáztatva, nehogy elrontsa a fogát az ártatlan jószág. Egy vekni meg a vödör mellé volt készítve, hogy mindjárt áztathassák, ha a vödör­ben levőt megetetik; vigyázni kell a malackákra. Mások bizony máéként gondol­kodtak, a Bercsényi, a Zombai ut­cabeliek is. Az amerikai páter eze­ket tartja híveinek? Hát, ez az ő dolga. De hogy. valaki kenyeret etessen a malacokkal, eldngdoesa mások elől az élelmet, az meg a mi dolgának. A páter csak búgja Eisenhower fülébe az üdvösség' kapu-tanítást, Eisenhower meg az ő fülébe. Akár bele is rekedhet­nek. Nálunk ezek gyorsabban nyíl­nak, mint ahogyan ők és híveik szeretnék. És úgy nyílnak, hogy mindenki belát rajtuk. Horváthné és Királyné most már megtalálta üdvössége kapuját: a börtönajtót. Igaza volt Horváthnénak: egyszer számot kell adni mindenkinek cse­lekedeteiről, csakhogy: idelent a földön. Cserei Pál. Ezzel a megoldással megköny- nyílik és még pontosabbá te­szik a fordítók munkáját. Mi történik, ha tanácskozás kÖ7.ben távirat érkezik valakinek vagy telefonon hívják az ülés valamelyik tagját? Hangosan beszélőn keresztül nem oldhatják Un eg ezt a kér­dést, mert ez zavarná a tanács­kozást. Úgy döntöttek, hogy dia- vetitőgépből lxl méteres nagy­ságú homályos üveglapra vetí­tik a keresett nevét. A vetített kép a terem minden részéből jói látható. A rendezőség tagjait hasonló­képpen nein csengöjelzés hívja a telefonhoz, hanem egy kigyúló lámpafény. A telefonkészüléke­ket különlegesen érzékeny mem­bránnal látták el, hogy a leg­halkabb beszédet is továbbíthas­sa. Az elnöki asztal és a szónoki emelvény előtt 14 mikrofont sze­reltek fel, az ülésteremben el­helyezett hangszórók, a fordítók, a rádió-közvetítések és a hangos­film számára. A viták, felszólalások, határo­zatok anyagának írásban törté­nő lerögzítését, lefordítását, má­solását külön fordító, leíró és sokszorosító apparátus végzi. Az újságírók munkájának megköny- nyítésére géptávíró és több köz­vetlen külföldi telefonvonal ál’ rendelkezésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom