Viharsarok népe, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-02 / 127. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! r------------------------------------------Iskoláink előtt álló közvetlen feladat A nagyobb kereset útja... V._____________________________J .-AZ MDP 1 i ÉK ÉS ME i G Y El PÁ R T B 1 ZOT T S ÁC 7 Á N I A K LAPJA 1953 JUNIUS 2, KEDD 0 Ára SO fillér IX. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM Levelezők harca az újért — felmérhetetlen segítség Mit jeleni a levél, melyet valamely újság szerkesztőségébe küldenek? Egyesek szerint feltétlenül izgága, közösségellenes, árulkodó ember van mögötte, akit lehetetlenné tenni minden dolgozó érdeke. A párt szerint a szerkesztőségbe küldött levél politikai tevékenységet jelez. Leveleiket a dolgozók önkéntes elhatározásukból írják, nem rendelésre. Azt az óhajukat fejezik ki velük, hogy beleszóljanak a közösség ügyeibe. Segít eniakarásulc megnyilvánulása ez. Aki levelet ír a sajtóhoz, az egyben az öntudat új fokára is lépett. Feltétlenül előbb áll annál, aki nem levelez a sajtóval. A megye dolgozói előtt állástíoglalni valamely kérdésben — nagyobb felelősségérzet ez, mint szőkébb körben szólni róla. A párt központi, vagy megyei lapját — ezen keresztül az állam- szerveket tájékoztatni bejelentésekkel — jóval nagyobb felelősségérzet és hűség a párthoz, a néphez, mintha valaki csak magának tartogatja fontos észrevételeit. Egy levél értéke nem önmagában van. Jelentősége elsősorban abban áll, hogy minden esetben a közösség problémáit mutatja meg, mint a tükör, — vagyr azokhoz vezet el. A közösség véleményét tolmácsolja a párt és államszervek, de az egész dolgozó nép, felé is. Mi foglalkoztatja legjobban egy-egy időszakban egy-egy munkaterület dolgozóit? — mi a dolgozók állásfoglalása, véleménye a mindennapi élet legfontosabb kérdéseiről? — mind több levelező helyezi ezeket munkája középpontjába. Ez az, ami megyénk Ievclözőmozgalmának fejlődésében az utóbbi időben a legkiemelkedőbb. Kecskeméti László Pusztaszente- tornyáról, Csonka Mihálvné Csabacsüdről, Bohnyját György és Józsa llalázsné levelezők Kondorosról és még sokan mások megyénk levelezői közül mór erre az útra léitek. Senki sem szabhatja meg. hogy miről írjon valaki a Bajiénak. Természetesen mindenki arról ír, ami szerinte a legfontosabb. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne segítsünk'a levelezőknek megmutatni: sajátmaga, közvetlenül mellette lévő dolgozó társai s az egész nép szempontjából mi a legfontosabb? Minden dolgozó, aki levelet ír, vagy akar írni, sok olyan fontos dolgot papírra vethetne, amelyeket, ha mind meg akarna írni, nem jutna rá elég ideje. Éppen ezért jó, ha mind az ipari, mind a mezőgazdasági levelezők a levélírásra felhasznált idejükben elsősorban a leghasznosabb dolgokról írnak. Például több levelezőnk helyesen írt a tszcsék-ből, állami gazdaságokból a területek egyéni művelésre való felosztásáról. Kétségtelen, ha például levelezőink a többszöri kapálás, vagy bármely' más új agrotechnikai és állattenyésztési módezer bevezetése érdekében folytatnak soha nem lankadó harcot bírálataikkal, — ennek gyakran rövid idő alatt komoly any'agi előnyei is lesznek. Termelésünk növelése, a dolgozók életszínvonalának emelkedése, hazánk erősödése, a béke védelme szempontjából nagy- jelentőségű lenne, ha megyénk többszáz levelezője egy pillanatra sem felejtené szem elől az új módszerek alkalmazásáért folyó harcot. «TNem lehet közömbös számotokra, hogy valamely agrotechnikai intézkedéssel csak egy kis területen, vagy ezer és ezer hektár területen emelik termőföldünk termékenységét. Nem tűrhetitek el a szabotázs, bürokrácia, lustaság, vagy pazarlás semilyen megnyilvánulását sem. lehetőség van arra, hogy a jó példa erejét megszázszorozzátok, ha az élenjáró példákat elterjesztitek a dolgozók széles tömegeiben. Ezerszeres erővel harcolhattok minden ellen, ami káros és rossz, millió szemmel figyelhetitek az ellenség tizeiméit, hogy idejében felfedjétek és megsemmisítsétek őket. Ezt a lehetőséget a nép érdekeit szolgáló sajtónk adja meg nektek» — így szól Románia munkás-paraszt levelezői kongresszusának felhívása a dolgozókhoz. A mi megyénk levelezőinek kezében is olyan eszköz van, mint a Viharsarok Népe, melynek segítségével harcba szállhatnak az újért, a maradiság és az ellenség hazug nézetei ellen. Sok levelezőnk van, aki már felismerte, milyen nagy segítséget jelent a faliújság is. Ha még több faliújságot írnak a levelezők és azokon is mindenekelőtt az újért harcolnak — egybekapcsolva ezt a megyei sajtóval való levelezéssel, új, nagy' eredmények születhetnek. Akkor hamarabb övezi megbecsülés, elismerés, dicséret a sajtólevelezés munkáját. Egyre kevesebb lesz akkor a panasz afelől, hogy nem becsülik a levelezőket. Ellenkezőleg, mind többen írnak majd a dolgozók, amikor saját kamrájukon, zsebükön, jövedelmükön is lemérhetik a sajtólevelezés eredményeit. Levelezőmozgalmunk középpontjába állítani az új termelési módszerek bevezetéséért folyó harcot, ez jelenti egyben, hogy a legjobban küzdünk az ellenség ellen. Mert itt válik el legjobban: ki a barát és ki az ellenség? — ki küzd a népért és íri ellene? Itt színt kell vallani: vagy az új mellett, vagy az új ellen áll ki valaki — harmadik út nincs. Ipari termelésünk emelkedik, aszály nem fenyeget — mégis feladataink ma sem kisebbek az új termelési módszerek alkalmazásánál. Pártunk, népünk bízik abban, hogy egy re több levelező válik az újért folyó harc következetes élenjáró harcosává, egyre több dolgozó használja majd fel segítségül a sajtó mérhetetlen erejét. TÓTH GÉZA. A békéstarhosí gépállomás is felelős a szövetkezetek terméseredményeiért, — végezzenek jobb munkát! Már számtalan példa volt arra, hogy' két közeli szomszéd nem mindig jó szomszéd. Ehhez hasonló példa vau Békéstarhoson is. A gépállomás és a »Petőfi« termelő- szövetkezet közeli, de nem jó szomszédok. A gépállomástól a »Petőfi« termo I ős z ö vet kezet központja csak párszáz méterre van. Igaz, sokért nem adnák a tsz tagjai, ha a gépállomástól kissé távolabb len nénelt, mert akkor talán több segítséget kapnának, mint igy. Például "körzeti mezőgazdászt azért nem osztottak be u »Petőfi« termelő* szövetkezethez, mert közel van(?) és úgy határozott a gépállomás vezetősége, hogy' majd Lovas efv- társ, a vezető mezőgazdász patronálja, segiti a »Petőfi« tszt. Lovas elvtárs meg éppen azért, mert közel van a szövetkezet, nemigen járt sem a csoportgy’űlésre. sem a brigádértekezletekre, inkább azokhoz megy, akik messzebb vannak (ha éppen azokhoz is elmegy). így' történt meg, hogy a »Petőfi« tsz tagjai mindennap keresztül mennek a gépállomás udvarán, a gépállomás dolgozói mindennap járnak a szövetkezet központja felé, a kapcsolat mégis rossz; nem segítik egymás munkáját Az aranyat érő májusi eső segiti a. növények fejlődését, de elősegíti a gy'omok növekedését is. A gyomok aztán elszívják a tápanyagot, a nedvességet, elveszik a napfényt a növényektől. Ezért kell minden erőt mozgósítani, hogy megtisztítsák a növényeket ezektől a »kártevőktől«. A szövetkezetnek 784 hold szántóföldje van. Ehhez bi zony elég kevés az 52 tag, akik a növénytermesztésben dolgoznak. A tsz-nek, — éppen úgy, mint a többi szövetkezetnek — gépi segítségre van szüksége, ©nélkül nehezen tud a növényápolással megbirkózni. Kellene a gépi segítség, mint a falat kenyér. A szövetkezetnek 140 hold kukoricája van, ebből 100 holdat négyzetesen vetettek. Ezenkívül 17 és fél hold napraforgó, 5 hold ricinus és még több ipari növény, amelyek mind arra várnak, hogy legalább először megkapálják, mert bizony- még semmit spin kapáltak meg előszőnie sem. Pedig hamarosan itt van az aratás és a kukoricát is legalább háromszor kellene addig megkapálni. Van még 20 hold cukorrépája is a tsz-nek, aminek az egye-'ése nincs még befejezve. A nyofc hold takarmány- répából is másfélhold egyeletlen. Nem beszélve arról, hogy a cukorrépa elejét már újra kellene kapálni. Tehát, ha egy emberhek tíz keze lenne is, mindegyikre jutna munka. Látták ezt a tsz tagjai még a télen, hogy nehezen tudnak megbirkózni a feladattal, ezért akarták; hogy legalább 100 hold gépi kapálásra szerződjenek pedig ezt rendelet is előírja. Szó ban ugyan megegyeztek a »Petőfi« tsz-szei is, hogy majd annyit- amennyit elvégeznek, de szerződés be nem foglalták ezeket. Bizonyosan úgy gondolja a gépállomás ve zetősége, hogy minek kössenek szerződést, hiszen az kötelezi, őket a munka ©[végzéséin, igy szerződés nélkül pedig minden hold kapálását »terven felül« végzik. Az elmúlt héten, szerdán vezetőségi ülésre hívták Nagy elvtár- fat, a »Petőfi« tsz elnökét is, mivel éppen arra járt. Nagy elvtárs elmondta, hogy nagyon jó lenne, ha megkötnék a pótszerződéet, hogy segítsék a szövetkezetek munkáját. Lovas elvtárs a hozzátartozó »Petőfi« tsz-nét ősz óta sem volt. Pedig a tsz tagjai szeretnék elmondani vé lenlényei kef, észrevételeiket a gépállomásnak. Kevés a szakmai .segítség is. A minisztertanács határozata előírja, hogy a gépállomások felelősek a terme! őszövetkezetek terméseiért. Tehát a mezőgazdászok feladata az, hogy a szövetkezetek tagjainak bebizréiyitsák mit jelent az, ha idejében elvégzik a növény- ápolást, mennyivel jelent ez több termést. De az olyan segítségtől, amilyet a gépállomás is nyújt, — hogy május 30-ig egyetlen sor gépi kapálást sem végzett, holott lehetett volna csinálni — nem Lesz több a szövetkezetnek a termése. Tudják a szövetkezetben is, a gépállomáson is, hogy rossz a kap!e a gépállomással. Persze azok akkor még nem vállalták, mivel kevés volt a gépiik, csupán 450 holdra szerződtek le a szövetkezetekkel. De kora tavasszal a gépállomás új gépeket kapott 6 most annyi növényápoló gépe van a gépállomásnak, hogy 2500 holdon tudnák elvégezni a kapálást. Mikor a- gépállomás vezetői látták, hogy gépeik megszaporodtak, »nagylelkűen« felajánlották, hogy a tervbe vett 450 hold helyett 700 holdon végeznek növényápolást. Persze mert legalább úgy ők is tudnák, milyen munkát végeznek pl a gépek. Ezt a javaslatot a gépállomás vezetősége úgyszólván a füle mellett elengedte. Későn vetették a kukoricát, nem lehet korán kezdeni a kapálást —• mondja a főgépész elvtárs. — De arról a gépállomáson senki sem beszél, hogy pontosán a gépállomás hibájából maradtak el a kukorica vetésével is. Például az egyik 26 holdas táblának a vetés előtti tárcsázását kereken három hétig csinálták. És ehhez hasonlóan dolgoztak más munkában is. De csolat, de egy ik sem igyekszik, hogy azt megjavitsak, pedig ez a termés rovására megy és a szövetkezet tagjainak, népgazdaságunknak okoznak ezzel kárt. A gépállomási tanácsüléseken a szövetkezet elnöke bírálja a gépállomás vezetőségét és követeljék meg, hogy a gépekkel segítsék a tsz tagjainak munkáját, hiszen a »Petőfi« tsz-ből is 11-en dolgoznak a gépállomáson. A gépállomás mezőgazdászainídk pedig az a feladatuk, hogy tanácsaikkal segitsék a tsz tagjait. Az agronóniusok feladatai közé nempsak az tartozik, hogy az irodákban kimutatásokat, jelentéseket gyártsanak, hanem elsősorban a*, hogy kimenjenek a szövetkezetek területére és ott a munkákban adjanak szakmai tanácsokat, útmutatásokat. LipCSíi MáfUU még sem kötöttek pótszerződést a szövetkezetekkel, a gépállomás mezőgazdászai nem tesznek meg mindent, Harc a Rosenberg-házaspár életéért! Hamburg. (ADN) Különböző hamburgi szervezetek szombaton a hamburgi lakosság széles köreinek nevében élesen tiltakoztak a Rosenberg házaspár tervezett kivégzése elten. A hazafias szervezetek közös felhívásban szólítoü- lák fel Hamburg lakosait: .forduljanak Eisenhower elnökhöz és a hamburgi amerikai főkonzulá- lushoz azzal a követeléssel, hogy adják vissza szüleiket Michael és Hobby Rosenbergnek. * * * Berlin. (ADN) Az amerikai reakció áldozatainak védelmére alakult bizottság a Rosenberg házaspár életét fenyegető legnagyobb veszély pillanatában felhívott minden német embert: egységes tiltakozásukkal akadályozzák meg a tervezett jogtiprást és a két ártatlan hazafit szabadítsák ki az imperialista hóhérok kezéből. <= * * Berlin. (MTI) A Német Demokratikus Köztársaságban lévő colli usi líaalhe-KoUwitz-gyermekott- hon ifjú úttörői a Nemzetközi Gyermeknap alkalmából levelet írlak Hobby és Michael Rosenr berguek, az ártatlanul halálraítélt amerikai békeharcos házaspár gyermekeinek. Levelükben a többi között a következőket írják: »Bár játékkal és tánccal töltjük el a Nemzetközi Gyermekr napot, gondolataink nálatok járnak. Megfogadjuk nektek, hogy akárcsak a felnőttek a Német Demokratikus Köztársaságban, mi is minden erőnket megfeszítjük, hogy kiszabadítsük a börtönből ártatlanul elítélt szüléiteket és ezzel visszavarázsoljuk a mosolyt arcotokra.«
